Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-09-17 / 37. szám
X. évfolyam 37. szám Budapest, 1932 szeptember 17 ty UJ BUDAPEST e t, tuj_ tv ri-p r^r»olyi ^ ^ Bpest,IV * . .váj t0 KÖZGAZDASÁGI C3I Előfizetési érek: Egész évre .................................................. 30 pengő Tél é vre..............................................................13 pengő Egyes izém óra 60 fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ; DOBY ANDOR DRi Szerkesztőség és kladótrlvatal : Budapest, IV-, Kacs» ivor-utco O. Telefon; Auf. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla : 30013 Wolff Károly nyilatkozik az aktuális problémákról A nagytőke öncélusága, a szükség* munkák ügye, a fiatalság elhelyez* kedése, a centrálé sorsa Diadalmas ifjúság A Keresztény Községi Párt vezetősége az ifjúságot teljes egészében bekapcsolja a kerületi szervezetek munkájába, hogy, ha majd az öregebb évjáratok kidőlnek a porondról, legyen megfelelő 'utánpótlás, amely a közigazgatóisi kerületek igazgatásában, való tényleges részt- v ét ellel már kijárta a községi politika elemi iskoláját. Ugyanakkor örömmel jelenthetjük, hogy a közeli megvalósulás reményével kecsegtet a Keresztény Községi Párt akciója a diplomás ifjúság elhelyezkedését illetőleg: máris kezdenek megüresedni, minisztériumokban és városházán egyaránt, az íróasztalok, hogy Trianon és a forradalmak országcsapásai után a békés munka jegyében teremtődhessenek exisz- tcnciák a magyar jövő megmentésére. Az egyik színházban, melynek igazgatója mindig a. legmodernebb irányzatok bajnokául játszotta ki magát, a. közeljövőben egv színdarab fog szinr ekerülni: Krankheit der Jugend, a színház barátai, meghívott vendégei számára. Ez a darab. amely a magyar fordításban a Halálos ifjúság címét kapta, zárt ajtók mögött a.z ifjúság legkényesebb erkölcsi problémáit kívánja tárgyalni. problémákat, amelyek nem színpadra, de inkább orvosi könyvekbe, hősei vedig elmegyógyintézetbe valók. Perverz gyönyörűséggel boncolja ez a színdarab a pubertás korszakának szörnyű eltévelyedéseit, nem annyira, a dráma lélekemelő tisztulási folyamatát, mint otromba szenzációhajhászást tűzve ki célul. A német színdarab beteg ifjúságát és a magyar élniakarás diadalmas ifjúságát érdemes egymással szembe állítani! Wedekind és Bruckner Ferdinánd lelkileg és testileg aggodalmas kórtünetekkel jelentkező emancipációjával szemben ott áll a Wolff Károly ifjúsága, amely a maga nagy világnézeti célkitűzéseit kívánja megvalósítani, amidőn tanoncnak áll be a kerületi választmányokba, erotikus szenvedélyek lobogó tüze helyett munkát és kenyeret kér, hogy a polgári élet-standard biztonságának jegyében családot alapíthasson, gyermekeket nevelhessen fel a haza javára. Íme, igy áll szemben egymással a hazug liberalizmus tévelygő ifjúsága a keresztény világszemlélet és sovén magyarság talán ósdinak tetsző, de a maga konzervatívságá- ban becsületes és tiszta, ifjúságával! Programjának egyik legfontosabb részéi valósítja meg, élén Wolff Károllyal, Csilléry Andrással és Bednárz Róberttel, a Keresztény Községi Párt vezérkara, amikor messzeláitó szemmel, egyrészről a kormánykerék mellé engedi az ifjúságot, másrészről minden súlyát és erkölcsi tekintélyét latba vetve, küzd uj íróasztalok teremtéséért a dolgozni, akaró fiatalok számára. A magvetés nehéz, de dicsőséges munkája ez, belőle érik a magyar jövendő aranykalásza! És ha, majd eljön a kor, a véges emberi élet törvénye szerint, égj/ mocsoktalan élet nyugodt és büszke öntudatával visszatérünk az anyaföldbe, sírköveinkre rávéshetik a késő utódok Thermopyle hőseinek utolsó üzenetét. Az eszme, amely éai jelként villog a. sereg előtt a, felhős magyar firmamentumon, öröktől fogva és örökké él, ennek jegyében indul küzdelemmel és dicsőséggel teljes útjára a diadalmas magyar ifjúság. — Az Uj Budapest tudósítójától — A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén általános feltűnést keltett Wolff Károlynak, a Keresztény Községi Párt vezérének a felszólalása. Ezt a felszólalást élénken kommentálták a napilapok. Egyes baloldali sajtóorgánumok különböző magyarázatokat fűztek Wolff Károly beszédéhez, amelyet a tőke és a bankok elleni támadásnak minősítettek. Az Uj Budapest munkatársa szükségesnek tartotta, hogy ezekről a kérdésekről — főként a sajtókommentálásokra való tekintettel — beszéljen Wolff Károllyal, a Keresztény Községi Párt vezérével. A beszélgetés során szóbahoztuk az aktuális várospolitikai kérdéseket is. így például érdeklődtünk a szükségmunkák lebonyolítása, az ifjúsági problémák megoldása, a téli 'ínség-akciókra való felkészülés, a centrálé és a főváros viszonyának végleges rendezése iránt is. Wolff Károly a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A közigazgatási bizottság ülésén elhangzott felszólalásomban éles megkülönböztetést tettem kétféle tőke között. Azt hangsúlyoztam, hogy csak az a tőke számíthat védelemre, mely teljesiti kötelezettségét az állammal és a nemzeti társadalommal szemben. Hangsúlyoztam, hogy a fővárosnak erélyes elhatározásokrai kell elszánnia magát éspedig azért, mert akkor, amikor az állami jövedelmek emelkedő tendenciát mutatnak, a fővárosi adóbevételek állandóan csökkennek. Hiába szállított le a kormány egyes adókat, ennek a leszállításnak csak a nagytermelés látja hasznát, a közönség továbbra is drágán, sőt sok esetben az eddigi áraknál is drágábban kapja az iparcikkeket. Visszásságok mutatkoznak a termelésben, aminek az lesz a következménye, hogy a konzervatív gondolkodásnak is kénytelenek lesznek olyan rendszabályok után kiáltani, amelyek a köz szolgálatára kényszeretik a tőkét. Ez a legfőbb magyarázata annak a jogos támadásnak, amelyet az öncélú tőke ellen intéztem. Álláspontom igazolására jellemző bizonyítékot hozhatok fel. A főváros a munkanélküliség enyhítése, tehát a fenyegető szo- clális veszedelmek elhárítása érdekében szükség munkákat indított meg. E szükségmunkák igazi célját akkor érhetnők el, ha a főváros készpénzzel fizethetné a vállalkozókat. A főváros vezetősége puhato- lódzott ilyen irányban a bankoknál. Készpénzkölcsönt igyekeztünk szerezni, hogy az áruhitel igénybevételét mellőzhessük. A bankok egy- től-egyig hangsúlyozták a főváros elsőrendű borulását és ennek ellenére kijelentették, hogy nem hajlandói: a fővárosnak kölcsönt adni. Ilyen körülmények között a meginduló szükségmunkák értéke problematikussá vált. A főváros kénytelen áruhitelt igénybevenni, ami lényegesen megdrágítja úgy a csatornaépítést, mint az útépítési munkálatokat is. A főváros vezetősége tehetetlen ezzel az állapottal szemben, mert tőke nélkül kedvező megoldást nem lehetett biztosítani. Felháborító eljárás volt ez a bankok részéről a fővárossal szemben. Nekünk ezek után nem lehet más feladatunk, mint megfelelő önvédelmi intézkedésekhez nyúlni.- A szükségmunkák pénzügyi problémáinak a megoldásával kapcsolatosan hivatkozás történt a Községi Takarékpénztárra, is. Ezt az intézményt meg kell védenem. Meg kell ugyanis állapitanom, hogy a Községi Takarékpénztár a maga feladatát minden irányban teljesiti. Azt viszont nem kívánhatjuk a Községi Takarékpénztártól, hogy a szükség- munkák elvégzéséhez szükséges összeg' rendelkezésre bocsájtá- sával iinmobilizálja magát. — A szükségmunkák megindításával — folytatta Wolff Károly — jelentékeny segítséget nyújtunk a munkanélkülieknek, ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy ne éreznénk kötelességet a nyomor- enyhítés területein. A főváros vezetőségének teljes mértékben fel kell készülnie a közeledő télre, amely rendkívül súlyos terheket ró a főváros polgárságára. A fővárosnak el kell mennie az áldozatkészség legmesszebbmenő határáig, mert a szociális veszedelmek elhárítása elsőrendű közérdek. A főváros a maga erejéből képtelen kielégíteni a jelentkező szükségletet, éppen ezért a kormányhoz kell fordulni és megfelelő támogatást kell kérni az inségakciók lebonyolításához. A főváros adófizető polgársága hatalmas összegeket fizetett be szükségadók címén. Ilyen körülmények között megvan a jogalap arra, hogy a kormánytól a főváros megfelelő pénzbeli támogatást kérjen és kapjon a téli inségakciók fedezetének kiegészítésére. Megemlítettük Wolff Károly előtt azokat a híreket, amelyek szerint a közigazgatási gyakornoki állások megszervezése körül bizonyos komplikációk támadtak. Egyes hírek szerint ugyanis egészen kisszámú gyakornoki állások megszervezéséről van szó és az is megtörténhetik, hogy fedezet hiányában a gyakornoki állások fizetéstelenek lesznek. Wolff Károly ezeket felelte: — Az ifjúsági probléma megoldását a Keresztény Községi Párt egyik legsürgősebb és legfontosabb feladatának tekinti. Tőlünk ered a a közigazgatási gyakornoki állások megszervezésének terve, amelyeket hónapokkal ezelőtt, éppen az egyik közigazgatási bizottsági ülésen vetettem fel. Még nincs döntés arról, hogy hány ilyen közigazgatási gyakornoki állást rendszeresít a főváros. Én a magam részéről azon leszek, hogy az eredeti elgondolás szerint 150 ilyen állást szervezzünk meg. A polgármester ur ebben a kérdésben azt az álláspontot foglalja el, hogy ingyen munkát senkitől sem lehet kívánni, éppen ezért a közigazgatási gyakornokoknak fizetést óhajt adni. Én ezt a felfogást teljes mértékben osztom. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a diplomás fiatalság elhelyezkedési problémáit egyedül a. főváros nem tudja megoldani. Országos akcióra van szükség, minthogy pedig Magyarország agrárállam, mezőgazdasági vonatkozásban is keresni kell a megoldás útját. Teimiésértékesi- tési intézetek és szövetkezetek létesítésével kell szaporítani a diplomás fiatalság elhelyezkedési lehetőségeinek a számát. A városházi adminisztráció őszi feladatai között szerepel a főváros és a centrálé viszonyának végleges rendezése is. Megkérdeztük Wolff Károlyt, hogy mi a véleménye arról a kérdésről, amely a beavatott helyekről származó értesülés szerint váratlanul napirendre került. Wolff
