Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-03-26 / 12-13. szám
IX. évfolyam 12—13. szám Budapest, 1932 március 26 UJ BUDAPEST 9 *8*n T^Ioa?3*ja*AI*q.s9da , ........ so u?aTTíCM tso^Agj^aj, HETILAP Előfizetési Arak: Eoész évre...................................................30 pengO Fél évre..............................................................13 pengő Egyes szém Ara BO flllAr i FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR D« Szerkesztőség és klndéhlvnlnl : Budapest, IV., Kaas ivor-utca O. Telefon: Auf. 828-23. Postalakarékp. chequeszémla : 30013 Husvét Irta: Toperczer Ákosné Sohasem vártunk áhitatosabb lélekkel feltámadást, mint ebben az esztendőben. Lessük a virágvasárnapi barkákat a nemzet fáin: se- hogysem rügyeznek. Tél van. Dideregve fogjuk szarosabbra a kopott ruhát. Mert már stylus lett a kopottság és felriadunk, ha az ellenkezőjét látjuk. Gyanakvók lettünk és miután ország-világ belenéz az eddig hermetice lezárt családi állapotba, számolgatjuk a jövedelmeket, hogy vájjon juthat-e még ennek és annak jobb ruhára? Mert különben honnan veszi? Országunk tizenkét esztendős fel- darabolása után a lelkek feldarabolásának tavaszodul nem akarását éljük. Békítő hólepel nincs már a tar mezőkön és késik a tavasz, Sohasem vártuk sóvárgóbb lélekkel a feltámadást. Miután a történelem az ember term észetrajza. megállapíthatjuk, hogy az örökké diadalmas Szeretet tanának sokszor voltak a mai köz- szellemhez hasonlatos hullámvölgyei. Minél fejlettebb a kultúra, annál bonyolultabbak a problémái, a bűnök báránybőrbe bújnak, sokszor aranygyapjas bárányok. A világ-diagnózis szerint alkalmasint most következett el az az idő, amelyről a Titkos Látomások Könyve prófétái: feloldoztatott a sátán köteléke ezer esztendőre és háborgatja a földet, ama régi kígyó. Láttunk-e valaha a bukott angyalokéhoz hasonlatosabb időket? Rettegett közéleti nagyságok, az egész világot kezökben tartó kereskedelmi-, avagy bankár-házak hullanak, mint augusztusi csillaghullás, a közélet egéről És hol vannak az eszmények? Lebegnek-e még ideálok a társadalom cinikus lelke előtt? Mert hiszen ideálok áldozatot követelnek, keresztjárást valami nagy gondolat jegyében, önmegtagadást, — lemondást. — a hétköznap meg nem értésének, rágalmainak elviselését! Megromlott az emberi természet, mondta minapában egy kiváló böjti prédikátor. Mindenki csak élni, csak jól és gyorsan és sokat akar élni és senkinek sem kell a Kereszt. Pedig nézzük csak: a kereszténység általános bünbánatot hirdet és nem illeti semmi szemrehányás, — csupa lelki gyakorlat a katolikusoknál, „csendes napokat“ tartanak a protestánsok. Az emberek általános nagy csalódottságukban önmagukba szállnak bünbánatot tartva. Miután a szálkákat oly szorgalmasan szedegettük a mások szeméből, várjuk a nagy gerendák robogó hullását. Avagy még, ez sem lenne elég? Középkori szokás szerint haláltáncokat kellene-e még járatni nemzetünk utcáin, hogy a hitetleneket és cinikusokat megrémítve, megtalálja Szent István öröké tehetetlenné vált önmagát? Vájjon lesz-e feltámadás, teremtő tavasz, termőrügyes virágzás, megvalósuló remények, amelyek megmaradnak a nemzet fáin, viharokon, forró nyáron keresztül, őszi gyümölcsözd sre? Mert mi, kicsinyek, gyermeki szívvel hiszünk és várunk. Vajjcm soká — Az Uj Budapest tudósítójától — A napi aktualitások izgalmas momentumain túlmenően az ifjúság problémája az, amely változatlan intenzitással ég a közvélemény érdeklődésében. Diákgyülések és kiii- döttspg járások, napilaprovatok és cikksorozatok igyekeznek megoldani a diplomatultermelés fájó kérdését, igyekeznek feleletet adni: hogyan lehetne állásba juttatni az egyetemet végzett fiatalok tízezreit, a jogászokat, az orvosokat, a mérnököket, akik zsebükben egy tizenhat- kuszesztendős tanulmányi idő elveszettnek látszó terhével, remény és kenyér nélkül néznek a siralmas jövendő elé. Természetes, hogy minden társadalmi tényező igyekszik kivenni a maga részét a súlyos problémának megoldásából, igy a Keresztény Községi Part is, amelynek részéről Csilléry András dr., amikor a párt újév reggelén a polgármesternél tisztelgett, elsőnek vetette fel az ifjúság elhelyezésének nemes gondolatát. Az az akció pedig, amelyet Krizs Árpád dr., a lelkes rókusi plébános, a legutóbbi időben a párt kebelén belül indított, az egész ifju- ságmentési, mondhatni nemzet- mentési akció élére sodorta a Keresztény Községi Pártot. De ez természetes is: hiszen önmagát, a keresztény középosztályt, a nemzet gerincét védi a párt, amikor minden erejét latbaveti, hogy ennek a keresztény középosztálynak fiatalságát, a nemzet virágát, megmentse a kétségbeeséstől, biztosítsa számára, ha egyebet nem tud is egyelőre, a létfenntartás minimumát, bizonyságát adván annak, hogy a mai Magyarország minden lehetőt elkövet a holnap Magyarországáért. A diplomás ifjúság elhelyezése iránt indított akciók központjában a fővár ős és a főváros polgármestere állanak. Minden tényező, elsősorban maga a Keresztény Községi Párt, a városházától, amelynek gu- vernementalis pártja, várja, mégpedig teljes joggal, hogy mindent megtegyen a jövendő Magyarország megmentése érdekében. Krizs Árpád dr. ismeretes határozati javaskell-e még várnunk? Pedig nem, a lehetetlent esdjük. Nem azt, ami meghaladja erőnket. Nem, hogy megmozduljon értünk az egész világ; hiszen tudjuk, hogy a világ, pogányul, csak önmagáért mozdul. Nem. Csak a mi erőnk ne legyen veszteg, csak itt teremtsünk rendet, az adott helyzetben, a viszonyokkal számolva, — egyelőre kevéssel is beérve; — önmegtagadáslata rendkívüli közgyűlés összehívását kéri abból a célból, hogy a főváros az állások betöltése tilalmának sürgős megszüntetését kérje a kormányzattól. Azt kéri a Keresztény Községi Párt, hogy addig is, amig az ifjúság elhelyezésének intézményes lehetőségére kerül sor, minimális havi díjazás mellett helyezzék állásba a diplomás fiatalságot. A nagy probléma egyik oldalát, az ifjúság megmozdulását, a kívánságokat és célkitűzéseket már ismeri a közönség. Szükségesnek tartottuk tehát a másik oldalhoz fordulni: megkérdeztük Budapest polgármesterét: mi a véleménye a lehetőségekről, van-e mód és lehetőség o városi igazgatás keretében annak, hogy ha többre nem is telik, kis méretekben elhelyezzék a dolgozni akaró diplomás ifjúság szá- zait és ezreit? A nagyfontosságu kérdésben, amely annyira sorsdöntő, nemcsak az ifjúságot, hanem az egész országot illetően is, Sipőcz Jenő polgármester a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — A magyar ifjúság problémája a megoldás nehézsége tekintetében a nemzet-, sőt a világgazdasági bajok orvoslásának komplikált feladataival tekinthető egyenrangúnak. Egyébként ezeknek egyenes folyománya és velejárója is. Az ifjúság sivár jelene és egyelőre bizonytalan jövője tekintetében nem is képzelhető el gyökeres megoldás a világpolitikai és világgazdasági problémák , teljes tisztázása és megnyugtató elintézése nélkül. A világproblémák látóhatárán ugyan már látszik a derengés, attól kell azonban tartani, hogy a pirkadás még annyi időt fog igénybe venni, hogy az ifjúság nem várhat majd addig, amig a nemzet boldogulásának napja is delelőpontra jut. Az ifjúság, ez a mai, hazafiasán gondolkodó, a nemzeti aspirációktól duzzadó, a nemzeti ideálokért lelkesülő és az életre komolyan felkészült, tanult, végzett, művelt, testileg és lelkileg egészséges magyar ifjúság, amely már évek óta olyan példás sal, véldaadással, egymás megértésével, becsületes összefogással a Kereszt jegyében. — ez lenne az ezeréves magyarság nagy neo-christia- nizmusa. Vájjon ezt megérjük-e, miként Simeon az Ur megszületését1? Vagy csak örök magvetők leszünk, az aratás idejének elérkezése nélkül? Imádkozunk. Sohasem vártuk még buzgóbb lélekkel a feltámadást. fegyelmezettséggel és önuralommal várja jobb jövőjének az eljövetelét, maholnap már kimerül a türelmes várakozásban és ezért minden illetékes tényezőnek össze kell fognia, hogy az ifjúság jelenének sötétjét eloszlassa és ezzel jövőjébe vetett hitét megerősitse. — Szerintem nem elég az álláshalmozások megszüntetése, nem elég a szolgálati idejüket betöltött tisztviselők és alkalmazottak nyugdíjazása és még kevésbbé segítene a magyar ifjúságon a közüzemek megszüntetése. Ezek — nézetem szerint — csak kuruzsló szerek amelyek nem enyhítik jelentős mértékben a mélyen gyökerező bajokból eredő gyötrelmeket. Ha ezeken a súlyos bajokon csak némileg is segíteni akarunk, már is • törvényhozási intézkedésekre van szükség, mert a mai törvények mellett továbbra is zárva maradnak az ajtók az ifjúság előtt. A hivtalokban minden íróasztalnak megvan a maga gazdája és az üzemekben is messze túlhaladta az alkalmazottak száma a rendes létszámot. A fogyaték pedig olyan kicsi, a racionalizálás viszont annyi felesleget produkál az alkalmazottak létszáma tekintetében, hogy az ifjúság a mai törvényes rendelkezések mellett még hosszú ideig nem keresheti meg a száraz-kenyérre valót sem. A főváros éppen a törvényes rendelkezések korlátozásai folytán egyelőre — sajnos — nem sokat tehet az ifjúság érdekében. Amit megtehetett, . azt mindig megtette és megteszi most is. A sok igen kitűnő és még hosszú ideig munkaképes fővárosi tisztviselő nyugdíjazása, az álláshalmozások megszüntetésére irányuló intézkedések, a közeljövőben keresztül viendő racionalizálás nem annyira radikális, mint sokkal inkább óvatos végrehajtása mind az ifjúság érdekében történik és még a szellemi szükségmunka akció során is megtaláltuk a módját annak, hogy azokat a fiatalokat, akik hadiárvák, vagy családfenntartók, legalább egy időre íróasztalhoz ültethessük. Beszélgetés a polgármesterrel az ifjúság problémájáról Sipőcz Jenő nem elégszik meg az álláshalmozások megszüntetésével és a szolgálati idejüket betöltött tisztviselők nyugdíjazásával. hanem törvényes intézkedéseket tart szükségeseknek, hogy a hivatali ajtók megnyíljanak az ifjúság előtt
