Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-03-26 / 12-13. szám

2 ajmmxpEM 1932 március 26. — A válságos gazdasági helyzet, amely teljes súlyával a fővárosra is ránehezedik, egyelőre tehát nem nyújt lehetőséget nagyobb mértékű segítségre, de amint erre alkalom fog nyílni, különösen akkor, amikor arra a kormányzat, illetően a tör­vényhozás részéről adott lehetőség módot fog nyújtani, a főváros lesz az ország első törvényhatósága, amely az ifjúság segítése terén pél­dát fog mutatni minden közületnek úgy, ahogy azt — sok igaztalan tá­madás ellenére — minden téren ed­dig is tette. Idáig tart a polgármester nyilat­kozata, amely a maga bátor és őszinte hangjával alkalmas arra, hogy feltűnést keltsen az összes il­letékes tényezők körében. Szeretnék azonban, ha ez a nyilatkozat nem maradna kiáltó szó a pusztában, és annak megállapításait és célkitűzé­seit átvennék azok, akikre a meg­valósítás vár: elsősorban a Keresz­tény Községi Párt és Budapest or­szággyűlési képviselői. Az ügy fon­tosságához mérten sürgősen rendkí­vüli közgyűlést kell egybehivni, hogy a főváros polgárságának aka­rata az ifjúság elhelyezését illetően ünnepélyes formában kerüljön a miniszterelnök elé. PALKÓ GÁDOR képesített ácsmester, építési vállalkozó Budapest, VIM Vörösmarty-ntca 75 KRIEGE ÁGOSTON fémáru-Üzeme Tb-, affz- és Gázszerelvények készítése Javítások pontos eszközlése Budapest, IX., Liliom-utca 37. Telefon: J. 386-69. Proczeller Bálint kövező metier Budapest, X., Korponai-u. 11. Telefon : KóbAnya 74 84 KLENENT JÁNOS épület- és diszműbádogos egészségügyi berendező Dudapest, VII., Rolfenbiller-u. ?. TELEFON: JÓZSEF 345-14. Egy tanácstag naplójából Irta: Ilovszky János Húsvéti ** Pirostojás... A nagy ünnepekre lelkileg felkészül­nek az emberek. x\z ünnepek hangulatába felmuzsikál a lélekből az, amit ma olyan ritkán lehet találni: a szeretet. A hosszú tél után a húsvéti ünne­pekre, azzal a reménységgel készülőd­nek az emberek, hogy a kikelet, a .ta­vaszi napsugár elkergeti a mindennapi gond sürü ráncait és hogy a természet ujraébredése a beteljesülések orgona­bokrát hozza a remények zöld színével és a télen elképzelt álmok virágával... Esztendőről-esztendőre a tavaszi virá­gok fakadása mellett mindig kivirág- zanak a lélekben Is az elérhetetlenóek látszó álmok ... Pirostojás... Husvét hetének első napján az iparo­sok és kereskedők szeméből láttam csil­logni a remények sugarát, amikor érez­ték, hogy az állami és a fővárosi élet vezetői milyen megértéssel, szeretettel, akarással, nyilatkoznak, hogy miképp szeretnének segíteni azokon, akik az elmúlt hosszú téli hónapokban állották ki a gazdasági létüknek legnehezebb telét. Jő példával a kereskedelemügyi miniszter járt elől; követték őt: Ripka Ferenc dr., Sipőcz Jenő dr. és Liber Endre... Bizony, példaként veheti min­denki, aki közhivatalt tart, vagy aki a magyar közéletben vezető szerepet ját­szik, hogy az ipart és kereskedelmet ápolni kell azért, hogy a többi társa­dalmi rétegek is megtalálják a meg­élhetésüket. Pirostojás! Bár jönne el az a husvét, az az ünnep, amikor vége lenne a nemzet nagypén­tekjének, amikor vége lenne a minden­napi élet rettentő mély gondbarázdákat szántó nyomorúságának és mindenki tisztességes megélhetéssel bírna és nem volna többé szó fizetéscsökkentésről, nem volna szó munkanélküliségről, nem volna szó leállított gyári és műhely kéményekről és nem volna szó szellemi szükségmunkáról, nem volna szó Ínség- akcióról és nem esne szó szakadatlan és unos-untalan az emberiség nagypén­tekjéről, — a világválságról, hanem szó lenne zengő hozsannában kitörő tavaszi napsugárban fürdő, zöld reményekkel telt és feltámadást hirdető ünnepi és szent áldozatról... Pirostojás ... mikor hozod ezt meg nekünk? Dj lendületet kapott a (Óvárosi tiszt­viselők társaskáz-épitési akciója A fővárostól fflásodhelyü bekebelezésre telket, a Társada­lombiztosítótól amortizációs kölcsönt kérnek a tisztviselők — Az Uj Budapest tudósítójától — Ismeretes, hogy a Fővárosi Al­kalmazottak Nemzeti Szövetségében alakult házépitő szövetkezetek a Horthy Miklós-ut és a Bertalan-utca sarkán, továbbá a Lenkei-uton íjar- sasházakat építettek. A tisztviselők öröklakás-akciója nagy sikerrel járt, főképpen azért, mert a főváros olyképpen adott el telkeket a szö­vetkezeteknek, hogy azok ára a te­lekkönyvben második helyre volt bekebelezhető és tiz év alatt tör- leszthető, de azért is, mert az épít­kezési akciókban résztvevő városi mérnökök a maguk nagy szaktudá­sával és szorgalmas ellenőrző mun­kásságával vigyáztak arra, hogy a két építkezésnél a szokásos túlfize­tések elkerülhetők legyenek. Az eddig épült fővárosi tisztvise­lői társasházak nagy sikere arra ösztönzi a tisztviselőtársadalmat, hogy évek során át megtakarított néhány ezer pengő készpénzüket olyképpen igyekezzenek öröklakás- építkezésbe fektetni, hogy lakbérük lekötésével a hiányzó összeg erejéig megfelelő nagyságú amortizációs kölcsön legyen felvehető. A tisztvi­selők különböző kategóriái akarnak ilyenformán társasházakat épiteni és örömmel állapíthatjuk meg, hogy Liber alpolgármester, akinél a tiszt­viselők ebben a tárgyban segítség kérése céljából eljártak, készségesen helyezte kilátásba a főváros vezető­ségének segítségét. A tisztviselők kérése kétirányú. Az első az, hogy a rengeteg üres fővárosi telekből azon társasház- épitkezések számára, amelyeknél túlnyomó részben fővárosi tisztvi­selők vannak érdekelve, másodhelyü telekkönyvi bekebelezésre adjon el a főváros telket, a lehetőség szerint olcsón, beszerzési áron. Ebben a vo­natkozásban az a fontos, hogy a vá­rosrendezési ügyosztály gyorsan és huzavona nélkül álljon tisztviselő­társai rendelkezésére és ne akkor tegyen előterjesztést a polgármes­ternek a telek kijelölése tárgyában, amikor már az épületnek beköltöz- hetőnek kellene lennie. A másik nem kevésbé fontos probléma az amortizációs kölcsön megszerzése. A Bertalan-utcai és a Lenke-utcai házak LÁB-kölcsönnel épültek, a még megszavazásra váró LÁB-kölcsönök folyósítása elé azon­ban a nagybankok ismeretes tezau- ráló politikája miatt nehézségek tornyosulnak. Az érdekelt tisztvi­selők ezért most arra gondolnak, hogy az Országos Társadalombizto­sító Intézet bérházépitési kölcsönéből ne hagyják ki a fővárost. Az OTI rendelkezésére álló tőkéből ugyanis 2,000.000 pengőt kíván bérházépítke­zés céljából kölcsönadni és ennek az összegnek egy részére pályáznak a fővárosi tisztviselők. Liber al­polgármester a nála eljárt küldött­ségnek^ máris megígérte, hogy az OTl-nál közbenjár, de ettől függet­lenül is küldöttségileg akarják a tisztviselők felkeresni Huszár Ká­rolyt, az OTI elnökét, aki egyben fővárosi bizottsági tag is, hogy le­gyen segítségükre nemes és al- truisztikus célkitűzésükben. SCHATTER GYÖRGY ut'vasut építés és kövezési vállalata Dudapest, II., Felvlnczl-ut Telefon : Aut. 523—64. Városházi notesz A SZOKÁSOS NAGYHETI CSEND uralkodik a városházán, ez a csend azonban nem a békét és a nyugalmat hirdeti, hanem inkább — temetői hangulatot. Szomorú, na­gyon szomorú arcok mindenfelé: tisztviselők és idegenek egyaránt az idők súlyos megpróbáltatásai alatt nyögnek. Ki gondol most a boldog husvé- tokra, amiken' a gyorsvonatok alig győzték hordani az üdülni indulókat? Abbázia, Baden és a Semmering más esztendőkben magyar szótól volt ilyenkor hangos, nem is beszél­ve azokról, akik a Szent Péter-temp- lom klasszikus szépségű nagyheti szertartásait csodálták meg, vagy Nizzába mentek, hogy eléje siesse­nek a közeledő tavasznak. A szép külföldi utak eltűntek a múlt ködé­ben, — a. tisztviselői ideálok neto­vábbja a húsvéti ünnepekre: Bala­tonkenese. Bizony Kenesére sem nagyon le­lik a vékony pénzű tisztviselők leg­többjének, akik már nem a pengőt, hanem a filléreket számolják. És örülnek, ha zöldcsütörtökön s o n- kap é nzt tudnak juttatni az asz- szonynak, amivel azután ki is me­rül a húsvéti budget! A VÁROS VEZETŐSÉGE általá­ban idehaza tölti az ünnepeket: itt­hon marad Sipőcz polgármester, Füredre ment le néhány napra Ripka főpolgármester, Budapesten tölti az ünnepeket Liber Endre, Borvendég alpolgármester el­lenben elment a fővárosból tiz napra. A pártvezérek közül Wolff Ká­roly szintén a fővárosban tölti az ünnepeket. Kozma Jenő hétfő óta felcsuti birtokán tartózkodik. PÁRTVEZÉREK NÉLKÜL ZAJ­LOTT LE ily körülmények között a hétfőre meghirdetett rendkívüli közgyűlés, amely ötpercesnek Ígér­kezett, végül is azonban két óra hosszat tartott. De kellett is, hogy tartson, amikor olyan szakem­berek szólaltak fel, mint Nagy Lajos és V as s Béla. Mindketten nagyon haragusznak a bankokra, Nagy Lajos kevésbé, Vass Béla annál jobban, ők tudják miért, bizonyosan megvan rá a jó okuk. N a. g y Lajos, akiről különben megállapították, hogy nagy párt tagja, lévén a róla elnevezett N a g y- pártnak egyetlen képviselője még megérthető, hogy felszólalt. Lévén ő pártelnök és közkatona egy személy- ben, nem volt senki, aki a beszélhet- nékjét visszatartotta volna. Csodálatos ellenben, hogy Vass Béla tulmerészkedett az ő esetében festő-pemzlinek szereplő kaptafán, és olyan dolaokról beszélt, amikről halvány segédfogalma sincsen. Egy pénzügyi szónoknak, még ha olyan tekintély is, mint a maga szakmájá­ban vagy pártjában Vass ur, tudnia illik, sőt tudnia kell, hogy mekkora összegű az a kölcsön, amelyet támad és az mifajta devizában szerepet. Azt sem tudta szegény, hogy pengő­ről vagy dollárról van-e szó. A pártfegyelem hiánya, hogy egyáltalában felszólalhatott, és meg­érdemelte az elnöki kitanitást, meg azt a nyilvános rendreuta­sítást is, amelyben a Keresztény Községi Párt részéről Lázár Fe­renc részesítette. •jj NAGY LAJOST VISZONT MA­GYAR MIKLÓS részesítette a bal­oldal részéről megfelelő kitanitás- ba.n, nem feledkezvén el annak meg­állapításáról sem., hogy a demokrata, pártnak nincs akkora szerencséje, hogy Nagy Lajost tagjai közé soroz­hassa, a bizottsági tag ur önm a- g át képviseli csupán, mint pártelnök, a közgyűlésen. Nagy Lajos közgyűlési szereplésé­vel különben kedves és találó anek­dotát mondott el az egyik demokra­ta bizottsági tag. — A paksi hitközség rabbit válasz­tott. Valami csodálatos tudásu és hires főrabbit akartak megválaszta­ni, aki azonban kikötötte, hogy csak abban az esetben hajlandó elmenni Paksra, ha egyhangúlag választják meg. Össze is hívták a hitközségei, nagy szavazást ejtettek, mindenki egyhangúlag a szóbanforgó csodála­tos tudományu főrabbi mellett fog­lalt állást: egyetlen ember kivételé­vel. Éles Nem.!-mel szavazott ez a hitsorsos és semmi áron nem volt hajlandó arra, hogy megszavazza az uj főrabbijelölt egyhangú meghívá­sát. — A főrabbi azonban nem esett kétségbe, és noha az egy szava­zat esett neki a legrosszabbul, el­fogadta a választást és bevonult Paksra. Mikor azután nagy ünnep­ségek közepette beiktatták tisztségé­be, magához hivatta a renitenskedő atyafit és megkérdezte tőle: miért szavazott az ő meghívása ellen? — Nézze kedves főtisztelendő ur — felelte a mi emberünk — ha én igennel szavazok, eszébe jut főrabbi urnák megkérdezni en- gemet, hogy egyáltalában a világon vagyok-e? — Nos — végezte be az anekdotái harsogó derültség közepette az elbe­szélő — ezért szólalt fel Nagy Lajos a függőkölcsönök ügyében! SCIIWÉT HENRIK, a városházi újságírók kitűnő fő-fő-szindikusa, mint megírtuk, nagyapa lett: fiának S chwét Jenőnek az Élelmiszer­üzem tisztviselőjének fia született. Schwét Henrik nagyapai jogán most elhatározta, hogy az ifjú trón­örökösnek, aki a század máso­dik felében fogja a Pester Lloydot a városházán képviselni, a Tamás, G y ö r g y kettős kereszt­nevet adja. NÉMETH BÉLA DR. kormányfő­tanácsos, örökös törvényhatósági bizottsági tag hatesztendős kisfián súlyos vakbélműtétet hajtott végre W inter ni tz professzor. Az ope­ráció szerencsésen sikerült, örömére Németh Béla barátai és tisztelői nagy táborának. ABBÓL AZ ALKALOMBÓL, hogy az ezém husvétkor csak kisebb kör­nyéki kirándulásokra telik a fővá­rosi tisztviselőknek,' kedves és finom anekdotát — azaz inkább megtör­tént esetet — elevenítettek fel egy városházi társaságban. A történet hőse Tóth Péter, aki nemcsak ki­váló tagja a főváros tiszti ügyész karának, hanem elsőrendű vívó is, egyike az ország legelső bajnokai­nak. Nagy kirándulást szervezett a tiszti ügyészség: Szentendrére men­tek ki villamoson, az egész tiszti­kar, valamennyi ügyész, az összes álügyészek, a felejthetetlen emlékű főügyész: Szabó Imre vezetésével. Az egyik dunaparti vendéglőben ütöttek tanyát, ették a pompás rácpontyot, erről a krumplival, tej­fellel elkészített pompás nemzeti ele­delről különlegesen hires az ősi szerb eredetű város: Szentendre. Annyira jóizü volt a ponty meg a hozzá elfogyasztott tüzes itóka, (a hal tudvalevőleg halála után sem szeret szárazon maradni, ezért kell halétel után sok bort inni), hogy a társaság le­késte az utolsó villamost. Mit csinál-

Next

/
Thumbnails
Contents