Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-12-24 / 51-52. szám
1932 december 24. MTBtnMPEST 7 Budapest szive Szociálpolitikai és közjótékonysági célkitűzéseink Irta: Liber Endre alpolgármester Első ős felületes pillantásra korunk valóban a „zűrzavarok kora“, — mint Wells mondja, — az ellentétek és ellentmondások világa, melyben a tndo mányok fejlettsége és a bámulatos technikai találmányok nem az emberiség egységes' szellemi kultúráját és tő rekvéseit, nem az intenzivebb eszmei és érzelmi kapcsolatok kiépitését szolgál jók, hanem harci eszközök az egymással gyülölködően szembeforduló fajok, nemze tele és társadalmi osztályok kezében. Az egyik oldalon néhány nagy vagyon, felhalmozódott árucikkek, kereskedelmi tárgyalások, leszerelési konferenciák, önzetlenséget és békét hirdető jelszavak, a másik oldalon a munkanélküliek, a nincstelenek sötét tömege, minimumra csökkentett fogyasztás, szigorú vámhatárok, lázas fegyverkezés, mérhetetlen önzés és mindent letipró érdekszövetségek, — mind megannyi áthidalhatatlannak látszó ellentétek. Munkanélküliség és nyo- m o r, ez az uralkodó hang, a domináns, amely a földi lét zűrzavaros lármájából élesen és követelőén feltör, amelyet akarva, nem akarva meg kell hallania minden életképes közösségnek, kormányzatnak, hatóságnak és minden gondolkodó társadalomnak és egyénnek, — amelynek erejét és élességét tompítani kell, különben évezredek szellemi és véráldozataiból felépült kultúránk falai leomlanak. Harminc miííió munkanélküli! A számok beszélnek; a gazdagságáért irigyelt Egyesült Államokban 17.5 millió, a hatalmas és tekintélyes Angijában majdnem 3 millió, a lázasan dolgózó Olaszországban í millió, az aranytól duzzadó Franciaországban is több mint 300.000 körül van a munka- nélküliek száma. A guzsbakötött, de életerős Németországban 6 millió körül ingadozik, a szomszédos kis Ausztriában 300.000 fölé emelkedett és a „győztes“ utódállamok közül Csehszlovákiádor azt mondja, hogy kell. hogy legyünk, de nem vagyunk. (Ez az ember még önmagát is letagadja.) Horváth (már mint a negyedik) azon a véleményen van, hogy vagyunk, de ne legyünk. Ember legyen a talpán, aki ennyi vélemény között ki ismeri magát! Pedig mindegyik ugyanazt akarja: leszavazni a negyven főre zsugorodott közgyűléssel valamelyik adó javaslatot. Végül is az elnök kimondja a végítéletet: — Mindannyian egyet akartok, tehát — még sem lesz úgy! Igenis kell, hogy legyünk, de nem vagyunk. A szavazást elhalasztóm, az ülést pedig bezárom. Mit volt mit tenni: vége volt. * MÉG EGY EMLÉK 1921-BÖL: SKULTÉTY BÁCSI JUBILEUMA. A jubileumról így ír a vonal alatt az U j Budapest: Jubileumot ül a városháza: február 1-én múlt 30 esztendeje, hogy Skult éty Ernő, a városháza népszerű Skxdtéty bácsija a főváros szolgálatába lépett. 1891-ben. amikor az ifjú Skultéty. aki a 68. gyalogezrednek volt daliás őrmestere, elhatározta, hogy fővárosi szolga lesz, még boldog, derűs békeidők voltak, most. 30 esztendő múlva, amikor az öreg Skultéty bácsi már nyugalomba készül vonulni, szomorú, istenverte napok szakadtak szegény Budapestre és Csonka-Ma- gyarországra. Skultéty bácsinak megfakult az altilája, amelyben a városi ünnepségeken kivont karddal járt a polgármester előtt, de megfakult ő maga is. a bajusza, mely valamikor a legkackiásabb bajusz volt a városházán, kezd leban közel félmillió munkaképes egyén van kényszerű tétlenségre kárhoztatva. Magyarországról — az arra hivatott adatgyűjtő és feldolgozó szerv hiánya következtében — még megközelítően pontos adataink sincsenek. Az állami munkaközvetitő hivatal által kimutatott nem egészen 70.000 munkanélküli csak töredéke a valóságos számnak, mely az ország egész területén élő mezőgazda- sági, ipari és szellemi munkanélkülieket magában foglalja és amelyet szociálpolitikusaink és közgazdászaink 6, sőt 800.000-re becsülnek. (Kovrig Béla adatai szerint.) Hiszen egyedül Budapest székesfőváros szegénynyilvántartásában több, mint 60.000 munkanélküli családfő szerepel. A világ összes munkanélküliéinek számát 30 millióra becsülik és igy családtagokkal együtt, kb. 100 millió ellátatlan ijesztően nagy tömegének szenvedései vádolják a gyökeres megoldással egyre késlekedő civilizált emberiséget. Csak egyetlen biztos jel mutat arra, hogy az egyes államok egyelőre legalább saját határaikon belül segíteni akarnak sínylődő, nélkülöző, lelki és testi pusztulásnak kitett alattvalóikon és ez a szociálpolitika előretörése úgy elméleti, mint gyakorlati téren. A nyugateurópai államok szociálpolitikai téren sokkal régebbi és gazdagabb tapasztalatokra tekintenek vissza, mint mi. A munkás- mozgalmak az indusztrializált államokban indultak meg és az ipari munkásság uj társadalmi rétegének kialakulásával számtalan szociális kérdés megjelenése és megoldása járt együtt. A természeti kincsekkel gazdagon megáldott és elsősorban agrárjellegű Nagy- Magyarországnak, amely- a monarchia keretein belül mindig, minden feleslegét el tudta helyezni, nem voltak olyan súlyos és sürgős megoldást kívánó szociális problémái és ezek hiánya következtében nálunk lassúbb és hézagosabb volt az előrehaladás. Ezért kell nekünk most egyes fejlődési fokokat átugorva, az eddiginél sokkal súlyosabb szociális feladatokat szinte máról holnapra megoldani. felé konyulni, a feje kopaszodik. Skultéty bácsi öregszik, nagyon öregszik... Ki ne ismerné Skultétyt, aki a polgármester és a tanácsterem előszobájában vigyáz a rendre és a fegyelemre1? ö a leghűségesebb vi- gyázója, hogy a polgármester, meg a tanácsnok urak csendben és nyugodtan intézhessék a párnásajtaju tanácsteremben a főváros ügyeit. A kabátok éber gondozója Skultéty bácsi, forsriftosan, rang szerint akasztja egymásmellé télidején a kabátokat, gondosan megügyelve, hogy a polgármester ur Öméltósága kabátja ne legyen a sorban a legelső és még arra is vigyáz, hogy a tanácsnokok kabátjai rangsorban függjenek az előszoba fogasán— * VÉGEZETÜL ÁLLJON ITT EGY VÁROSHÁZI TÖRTÉNET 1921- BÖL: Az egyik városi hivatalba beállít fővárosunk egy egyszerű polgára, s valamilyen bonyolultabb ügyben kér felvilágosítást, amolyan jogi tanácsot. A megkérdezett sokáig gondolkodik, keres-kutat, s végül is kénytelen kijelenteni, hogy a kérdéses ügyben bizony tanácsot adni — nem tud. — Miért huzza akkor az ur a fizetését. ha járatlan a dolgában — fakad ki a keserűség eredménytelenül fáradó polgártársunkból. Mire jóindulatulag válaszol a hi vatalos ur: — Jegyezze meg barátom, engem csak azért fizet a város, amit tudok Mellesleg mondva, elég keveset fizet. Mert ha azért is kellene fize tést Itapnom, amit nem tudok, akkor a D ár iu s kincse is kevés lenne nekem fizetésű l... A fejlődés útja Külföldön két irányú fejlődést látunk. Egyrészt a szociális biztositás nak és a hatósági munkaközvetitésnek kiterjesztését, továbbfejlesztését és különösen az utóbbi szerepkörének erős bővítését, — másrészt a munka- alkalmak pxogramszerü megszervezésére irányuló törekvéseket, a produktiv segélyezésnek nevezett szükségmunkák és az önkéntes munkaszolgáltatást felhasználó inségmunkák rendszerének kialakítását, valamint a nagy gonddal és tervszerűen kidolgozott közmunkaprogramok beállítását a munkanélküliség elleni küzdelem szolgálatába. Mindezt kiegészíti a hatósági inségenyhités és a magánjótékonyság. Speciális viszonyainkhoz alkalmazkodva kell nekünk a külföldön bevált intézkedéseket átvenni, átalakítani és újakkal kiegészíteni. Uj feladatok Budapest székesfőváros közjótékonysági és szociálpolitikai tevékenységét az elmúlt évek szomorú sorsfordulatai egészen uj feladatok elé állították. Becsületes és biztos exiszten- ciák egész sora. pusztult el és mindig többen és többen kényszerültek a maguk létfenntartási problémájának megoldását a hatóság vállaira helyezni és ezt a terhet vállalnunk kellett, mert élő, érző és g-ondolkozó embereket és a nemzet jövendő életének bontakozó erőit: a gyermekeket meg kellett mentenünk a pusztulástól. A székesfővárosnak egyre fokozódó méretekben kellett gyakorolnia az irgalmasság testi cselekedeteit és ételt adni az éhezőknek, ruházatot a mezíteleneknek, fedelet a hajléktalanoknak, segítséget a betegeknek és munkaképteleneknek. Közben mind gyakrabban, mind erőteljesebben és határozotabban felmerült a kétely, vájjon helyes-e a segély reszoruló k tömegeinek minden ellenszolgáltatás nélküli támogatása“? A munkakészség pusztul, az önsegélyezésre való törekvés ellanyhul, az önérzet csökken és a maga erejében bizó és magát a társadalom hasznos tagjának érző ember helyébe a megalázott, elkeseredett, koldus lép, aki kénytelen a hatóság és társadalom segítségét igénybe venni. Pótolhatatlan erkölcsi erők, alkotó energiák forognak kockán. A szociálpolitikának uj utakat kell keresnie. Ezért ma az inségenyhités mellett már a szükség munkák is ott szerepelnek a főváros szociálpolitikai tevékenységében. Mi acél? — Minden önhibáján kívül önmagáról gondoskodni nem tudó egyénnek vagy családnak biztosítani a létfenntartáshoz szükséges legelemibb feltételeket, fenntartani számukra a még emberinek nevezhető minimális életszínvonalat. Milyen irányban kell haladni? Az improduktív segélyezésnek mindjobban háttérbe kell szorulnia és az értéktermelő, produktiv segélyezésnek kell érvényesülnie, amely csak munkateljesítmény ellenében nyújt támogatást és amellett fokozatosan több és több munkanélküli számára szerény megélhetést biztositó munkaalkalmat kell teremteni. Ez az átalakulás azonban minden átmenet nélkül nem történhet meg. Budapest karácsonya Most csak néhány szóval számolok be arról, hogy a székesfőváros mivel és hogyan akarta karácsony heti i n s é g e n y h; i t é s é t lefolytatni, milyen módon akar ezeken a nagy ünnepnapokon többet és jobbat nyújtani mindazoknak, akik leginkább reászorulnak a szeretetre, a támogatásra. Az ingyenebédben részesülő felnőttek számát karácsony hetében 55.000-ról 61.000-re emeltük, tehát 6000 adaggal többet osztottunk ki. Az ebédeltetésben részesülő mintegy 23—25.000 gyermek kis karácsonyi csomagot kapott, amely 20 dkg. almából, 10 dkg. dióból és 10 dkg. szaloncukorból állt. Az óvodás gyermekek december 23-án a Főméltóságu Asszony akciójából uzsonnát kaptak kaláccsal, továbbá ugyanezen akció jóvoltából 10.000 gyermek mozielőadást, 5200 gyermek gyermekelőadást nézhetett végig a Labriola-szinházban. December 23-án 220 anya külön ló liter tejet kapott. December hó 19-én megindult az ingyenkenyér osztás és naponta 10.000 ember kap % kg. kenyeret. December havában 10.000 család kapott egy-egy 2 kg. élelmiszert tartalmazó csomagot, 8—900 család egy-egy darab élő halat. 5000 család pedig egyenkint 50 kg. szenet. A legutóbbi adományt szintén a Főméltóságu Asz- szony akciója juttatta az ínséges csa- 1 adóknak. Megindult a gyermekek felruházása és a karácsonyi ünnepig 5200 gyermek részesült ruhaadományban, továbbá mintegy 18.000 gyermek és tanonc cipőjét javíttatjuk ki. A kerületi elöljáróságok megkezdték a felnőttek felruházását is, úgy, hogy még az ünnepek előtt 2200 téli ruhafélét és lábbelit osztottak ki közöttük. A felnőttek ruházati szükségleteit oly módon is igyekszünk kielégíteni, hogy a zálogházakban elzálogosított ruhanemű és cipő kiváltását mintegy ezer ember számára lehetővé tettük. Természetesen, az évek óta bevált melegedőszobák is rendelkezésre állanak. Prevenciót! Iia meg akarjuk teremteni az átmenetet az értéktermelő segélyezéshez, ha fokozatosan ismét munkához akarjuk juttatni a munkanélkülieket, in- ségenyhitő tevékenységünkben nem elégedhetünk meg a jelenleg alkalmazott különböző segélynemek fenntartásával és méreteiknek időnkénti fokozásával, hanem olyan segélymódokat kell kifejleszteni, amelyek a prevenciót, a megelőzést szolgálhatják, amelyek hosszabb időre és állandóbb segítséget nyújtanak a munkanélkülieknek. Meg kell előznünk, hogy családok és egyének testi és lelki romlása tovább folytatódjék, mert ha lesüllyedtek a mélypontig, akkor megmentésük sokkal nagyobb áldozatok árán is kétségessé válik, ami nemcsak a székesfővárosnak, hanem az egész nemzetnek veszteséget és veszedelmet jelent. Nincs megállás! Az említett irányban ezen a téren is tovább kell fejleszteni az inségenyhités eszközeit s megoldási módjait. Sok olyan terv van tárgyalás alatt, amelyek ezt a célt szolgálják, s amelyek rövid időn helül — reméljük megvalósulnak. A legjelentősebb tervek közül itt néhányat röviden ismertetek. További célkitűzések A legnagyobb szenvedés és legkét- ségbeejtőbb helyzet kétségkívül az, amikor az embernek nincs hova a fejét lehajtani. A felebaráti szeretettől átDEBRECEN ÉTTEREM RÁKÓCZI UT 88 DÉLI MENÜ P 1.40
