Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-12-24 / 51-52. szám

WfMXLBAUEST 1932 december 24. Az üzemi Kérdés - Kapuzárás előtt Irta: Borvendég Ferenc alpolgármester A törvényhatósági bizottság köz­gyűlése január hó első feléhen fog­lalkozni fog a polgármester ur elő­terjesztésével, amely a fővárosi üze­mi kérdések végleges ^ rendezesere nézve tartalmaz konkrét javaslato­kat Most már esztendők óta. folyik a harc a hatósági és speciálisan a fővárosi üzemek körül. Ideje, hogy végre nyugvópontot teremtsünk eb­ben a kérdésben és levezessük mind­azokat az izgalmakat, amelyek az érdekeltségek körében okkal vagy ok nélkül keletkeztek. Ha visszapillantást vetünk a fő­városi üzemek körül dúló harc előz­ményeire, megállapíthatjuk, hogy az üzemi kérdések rendezése hét esztendeje foglalkoztatja az autonó- mikus fórumokat. A főváros tör­vényhatósági bizottsága ezúttal a harmadik bizottságot küldötte ki, helyesebben az a szakbizottság, amelynek jelentése alapján a pol­gármester ur a maga konkrét elő­terjesztését készítette, a harmadik olyan bizottság volt amely a köz­üzemeket felülvizsgálta és vizsgáló­dásainak az eredményét feltárta. Az első ilyen bizottságot 1925-ben a kor­mány küldötte ki, a második bizott­ságot a következő évben — 1926-ban — a közgyűlés, a harmadikat pedig 1930-ban a főváros 1931. évi költség­vetési tárgyalása során küldötte ki a törvényhatósági bizottság plénu­ma.. E harmadik bizottság műkö­dése erősen kiszélesedett- és pedig azért, mert munkájához kapcsoló­dott az iparfejlesztésről szóló 1931. évi XXI. te. értelmében szükségessé vált üzemvizsgálat, amelyet a bel­ügyminiszter hajt végre törvényes kötelezettség folytán annak a kér­désnek tisztázása érdekében, vájjon az egyes törvényhatósági üzemek fenntartását közérdek indokolja-e vagy sem. Már maga az a körülmény, hogy az üzemi kérdés rendezése körül folyton megújuló mozgalmakkal ál­lunk szemközt; bizonyítja a komoly elhatározás szükségességét. Az ipa­ros- és kereskedőtársadalom, amely­nek megélhetési lehetőségeit a mi­nimumra szorítja vissza a mindin­kább leromló gazdasági helyzet, az üzemek konkurenciájában látja jö­vedelmei csökkenésének egyik fő­okát. Nem kétséges, hogy az ^ élet­képes iparostársadalmat feltétlenül erősítenie kell államnak és főváros­nak egyaránt. De nem szabad elfe­lejteni, hogy a közüzemek jelentő­sége időről-időre változik. Ha egyes üzemek keletkezésének a magyará­zatát vizsgáljuk, azt fogjuk tapasz­talni, hogy nem egy közüzem a gaz­dasági élet valamelyfajta eltévelye­désének, vagy a tőke túlkapásának volt a reakciója. Természetesen megtörténhetett, hogy az igy létre­jött közüzem működése tulment azon a határon, amelyet keletkezé­sekor kiszabtak, öncélúvá kezdett válni és károkat okozott a gazda­sági életnek. Helyesen szabja meg tehát a törvény az üzemek revízió­jának feltételeit, amikor azt han­goztatja, hogy a vizsgálatnál egyet­len szempont lehet döntő: az a kér­dés, hogy az üzemek közérdeket szolgálnak-e, vagy sem. Nincs eltérés abban a tekintetben, hogy monopo- lisztikus termelést igénylő általá­nos közszükségletek kiel ég'i lésére csak üzem képes. Ilyen monopolisz- tikus, tehát semmiféle formában sem érinthető üzemei a fővárosnak: az Elektromosmüvek, a Gázmüvek és a Vízmüvek, továbbá a közleke­dési vállalatok. Ide sorozható a fő­város két pénzintézete: a _ Községi Takarékpénztár és a Kisipari Hi­telintézet. Itt kell megemlíteni a fürdőket és mellettük az Asvány- vizüzemet, továbbá a szociális célo­kat szolgáló népélelmezési intézmé­nyeket, mint amilyen az Élelmiszer­üzem, a Kenyérgyár, a Lóhusüzem. Bizonyos speciális szempontok mel- lőzhetetlensége miatt ezek közé az üzemek közé kell sorozni a központi anyagbeszerző szerveket, a, Hirdető- vállalatot, a Temetkezési intézetet és a Házinyomdát is. A kiküldött üzemi szakbizottság felülvizsgálta ezeket az üzemeket és a maga jelentésében közölte vizsgá­latainak eredményét. A Községi Élelmiszer üzem működésével kap­csolatosan felmerült az a kívánság, hogy az üzem áruit a detail-keres- kedelem is forgalomba hozhassa. Hosszabb megfontolás után arra a meggyőződésre jutottunk, hogy e terv elfogadása nem szolgálnál a hentesipar érdekeit, mert hiszen a kereskedők egy része esetleg az Élelmiszerüzemhez fordulna és ed­digi szállítóit mellőzné. A Kenyér­gyár fenntartását közérdek kívánja. Szó volt a tésztagyártás megszünte­téséről. Ezt azonban nem tehettük magunkévá, mert a tésztagyártás révén a kenyérgyár olcsóbban tudja a kenyeret forgalomba hozni. De egyébként is a tésztaárak mindig 8—10%-kai alacsonyabbak voltak, mint az úgynevezett detail-árak. A fürdőknél egyesítést javasol az üzemi szakbizottság és a polgármes­ter ur magáévá tette ezt a tervet. A fővárosi fürdők egyesítésének az ügye úgy a főváros pénzügyi osztá­lyában, mint a városgazdasági ügy­osztályban is előkészítés alatt áll. Mivel az egyesítés kérdése szoros kapcsolatban van a Budapest-fürdő- város-gondolat megvalósításával és az ehhez szükséges propaganda meg- inditásával is, ezen a téren még sok komoly tárgyalásra lesz szükség, de igy is remélni lehet, hogy az ál­talános üzemi, problémák megoldása után a fürdők egyesítésére nézve is mielőbb elkészülhet a részletes meg­oldásokat tartalmazó előterjesztés. Külön kell foglalkoznom az úgy­nevezett üzemi műhelyek fenntartá­sának vagy megszüntetésének a problémájával. Ezen az oldalon szó sem lehet radikális elhatározások­ról és pedig azért nem, mert a fővá­rosi nagyüzemek működésének biz­tonságát és zavartalanságát veszé­lyeztetnék e házi műhelyek meg­szüntetésével. De nem szabad mel­lőzni azt a szempontot sem, hogy a fővárosnak több olyan intézménye van, ahol a szolgálat bizonyos idő­közökben nem áll másból, mint ké­szenlétből, vagyis ügyeletből. Ilyen intézményeknél gondoskodni kell az alkalamazottak megfelelő foglalkoz­tatásáról. De egyébként is éppen ezekben az időközökben, amikor a szolgálat tulajdonképpen csak inspek­cióból áll, kell elvégeztetni a szük­ségessé vált javítási munkálatokat. A fővárosnak felesleges költségeket okoznánk, ha ezt a kérdést nem egyszerre oldanánk meg, vagyis nem használnánk ki az itt mutat­kozó megtakarítási lehetőségeket. Ilyen esetekben ugyanis úgy gon­doskodunk az alkalmazottak meg­felelő foglalkoztatásáról, hogy velük végeztetjük a felmerülő javítási munkálatokat. Inkább ezt a módot választjuk, semhogy elbocsássuk munkásainkat, akiket az ilyen in­tézményeknél csak az év kisebb na­gyobb részében foglalkoztathatnánk. Ez a magyarázata annak, hogy a ja­vítási munkákat végző műhelyek változatlan fenntartását javasoljuk a közgyűlésnek. Ezek azok a szempontok, ame­lyekre a törvényhatósági bizottság tagjainak a figyelmét felhívni tar­tom szükségesnek, — most, hogy döntésre kerül a fővárosi üzemek sorsa. Nem tudom eléggé hangoz­tatni: ne feledkezzenek meg az ille­tékesek a súlyos gondokkal küzdő iparosok és kereskedők érdekeiről, de ne feledkezzenek meg a közérdek­ről és arról a szempontról sem, hogy a fővárosnak ezekben az üzemekben hatalmas értékei feküsznek, ame­lyeket nem elpusztítani, nem elsor­vasztani, hanem konzerválni kell. Beton, maradóm s. m i . m DepHompressopl Liska Jenő oki. gépészmérnök, kompressor-üerdeadö Vili., Baross-u. 77. Tel.: J. 33-5-42 FIONÄLI RAFAELLO bronzOnfO BUDAPEST UkA* *: PetneüázQ-atca ISA. Oyár i ¥l„ Uu-Blci 74. BiB TELEFON i AUTOMATA 019—12. Iíj. HALASZ HUBERT építési vállalkozó VASSZÁDFAL KÖLCSÖNZŐ BUDAPEST, VII., ARÉNA-UT 70 TELEFON: 39-0-50 Zongorák, pianlnók, újak, át­játszottak részletre legolcsóbb- ban beszerezhetők Lipovnlcsky Szevér zongorakészitO mesternél. Javí­tás, hangolás, bőrözés Jótállással Erkel-utca 20. sz. Out. 319—26 Mz tfj (Budapest — a vonal aíatt Városházi notesz 1921-bőt AZ UJ BUDAPEST MINDIG (j GY ÉLT ARRA, hogy — a vonal alatt is érdekes, friss és eleven legyen. Mert nagyon fontosak és ér­tékesek a polgármesteri és pártve­zért cikkek és nyilatkozatok, de a közönséget — különösen a hölgye­ket — nemcsak az érdekli, mit'ter­vez városunk vezetősége mindany- nyiunk boldogulására, hanem sze­ret a kuliszák mögé is bekukkan- tan. mit főznek az urak a politika nagy boszorkány - konyhájában. Igyekeztünk az erre irányuló kí­váncsiságot is mindig tőlünk telhe­tőén kielégíteni, n vonal alatt helyet adni a városházi intimitá­soknak, pletykáknak, ellesett kis párbeszédeknek, amelyekben a vá­rosházig élet derűsebb oldaláról is tudomást szerez a, nyájas olvasó. * r dME' tF.gX tudósitás-rész­Lkl az Uj Budapest egyik legelső számából, anno 1921 . . .­Pont négy az óra. Megszólaltak a csengők kezdődik az ülés. A jobbol­dal (ez a kereszténypárt) tömött so­rokbanul a helyén. Annál üresebb a túloldal, az ellenzék helye. Ők ad- ■tak a sértett felet, s nem járnak el az ulesekre. Csak a Lipótváros egyik hatat dem o kr-a ty ja kukkant be hol az egyik hol a másik ajtón izgatottan az ülésterembe: Teles Béla a Háztulajdonosok Szövetsé- ftenek igazgatója. Bar ács megtil­totta, a háztulajdonosok pe­dig megparancsolták neki. hogy el­jöjjön a közgyűlésre, ahol különb sen ma sok érdekesség hangzik el < haziurak számára ... S alamo \ király bölcs ivadéka azután ]fjen ravaszul úgy oldotta meg , kérdést, hogy az ajtóban állított, fel fohcidiszállását, az egyik lába \ közgyűlési teremben, a másik a előszobában volt. Bejött a háztulaj donos-lab (ez a bal), kint maradt \ demokrata-láb (ez a jobb — vág- fordítva?). Szóval: a h á zt ula\ cl ono s is jóllakott, és a. de m o k ra t a-e Iv is m e g m a r ad t * r r fSNM^XJ'ELÄLL MÁR csil LÉRY ÉS DÖRGI, hogy „Nyugat magyar-országot pedig nem adjuk Szemeben ki gyűl a láng s mos amidőn beszél, látjuk, hogy new c s a k o ko s, de szép ember i e z a hajdani ell enf orr adat m á r. De igaz ezzel szemben az i bogy szépségében meg sem éri ut< azért pl. Elek Mórt, aki még mik nal is szebb, ha —- hallgat. És közben sötét felhők tornyosu nak az egen. __ Néha-néha talán vi lamlott is, sürü volt a levegő s a öregebb tapasztalt várösatyá gondterhelt arccal jósoltak köze „vihart. S mit tesz a Sors? Id< küldi Neptunt Szakáll Géza sz< melyében s már kész a vihar. Eme hat-e korlátlanul a; háziúr vág sem. ez a kérdés, válasszatok - szavaltak szabadon Petőfi utál Hisz könnyű lett volna a választó lm nem jelenik meg (ki. lehet másí VaÍuS- Jeno (cl leffbuzgóbb közbt Síono/cj es nem kívánja a le gr ette/) több áldozatot: a névszerinti szavi Z('Á’. Hiába! Ahol szakáll va\ ÍLtl?iis njncs- ott a görén csap fel ragadozónak! Peregtek ig enek-nemek. I genw szavazott pl. R e r r ic h Élernt mint bankigazgató és nemet rebe- gett Ernst Sándor (keresztény- szociálista vezér) nyomán az egész Tanács. És a t. Közgyűlés hasonlí­tott Guizot kormányához, akiről azt mondták az egykoruak, hogy szavazóinak fele már hiva­talban v an, f el e p e di g oda akar jutni. Az eredmény pedig: leszavazták a háziurellenes javas­latot. * A BÜFFÉRÖL SZÓL EGY KED­VES KIS TÖRTÉNET, 1921-ben. a vonal alatt: Szólnak a csengők, kezdődik az ülés... a. büffé még üres. De csakhamar szállingóznak ki az ülésből... be a büffébe... A legel­sők rendesen a, fess ember: Ob er­schall Viktor, aki két tojást és sonkát rendel s hozzá Médoc-ot iszik. Azután jön a disznós ember: Ilovszky János, a figyelmes, aki újévkor 100 malacot osztott szét a városatyák között. Bent a teremben ezalatt vígan fo­lyik a vita. A büffé természetesen pontosan van informálva arról, m i történik bent. Sőt a büffé álla­pítja meg a mindenkori szónokok „f a j súly á t“ is, mit igazol a kö­vetkező statisztika: Bevétel: kor. Wolff Károly beszél .... ------­El ek Mór beszél .............. 1999.— Te les Béla interpellál ... 1998.— Gál Jenő interpellál .......... 1997.— B o hn József interpellál . . . 10.— Cigány Sándor beszél . . . 150 — Paulheim Ferenc beszél . 850.— F ó t hy Vilmos beszél .... 2000.— Mások beszélnek: 1—1000 ko­ronáig. így vannak azután a büffé szem­pontjából jó és rossz szónokok, a városatyák szempontjából d r á g a és olcsó szónokok. * KARÓ. AZ 1921-ES UJ BUDA­PEST MÉLTÁN NÉPSZERŰ, jó- tollu humoristája egy alkalommal az interpellációkról elmélkedik. Nem is volna illő — írja Káró, ha nem is emlékeznénk meg t. vá­rosanyánk Sc hl acht a Margit in­terpellációjáról, melyet intéze a szelíd kis állatok, magyarul kecskék érdekében városunk leg­főbb pásztorához. A jólelkü testvér fájdalmas hangon ecsetelte szomo­rú sorsukat és azon üldöztetést, melyben részesülnek. Természete­sen a t. Közgyűlés pártjára kelt és általános taps fogadta azon kíván­ságát, miszerint a kecskéknek adas- sék meg a választójog. Már t. i. a fűválasztójog, vagy mint ő mondd a le gél hét é si megél­hetés. Derültek az arcok, könny csillant a. szemekben ennyi szeretet hallatára, még az elnök is mosoly­gott ... Csupán néhány választójog­gal már bíró idősebb kecske irigy­kedett ... * SZÓL AZ ELNÖKI CSENGŐ: — A vitát bezárom, következne a szavazás... Azaz, dehogy. Előbb egy kis ügy­rendi vita arról, vájjon határozat- képesek vagyunk-e vagy sem, illet­ve. kell-e, hogy azok legyünk, s ha kell, miért nem vagyunk azok, ami­nek lennünk kellene. (Különösen ez utóbbi kérdésre, azt hiszem, sokan nem tudnánk megfelelni.) Kozma Jenő azt mondja: nem kell, hogy legyünk, de vagyunk. Lázár Feri szerint: kell, hogy le­gyünk, de vagyunk. Fay er Sán-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents