Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-12-24 / 51-52. szám

Az első impressziók es a további program Karácsonyi beszélgetés Huszár főpolgármesterrel — Az Uj Budapest tudósítójától — A régi városháza boltíves folyo­sóin már az adventi béke csendje honol, az uj városházán, az estbe- hajló decemberi délutánon még min­dig világos az első emelet ablak­sora, a főpolgármesteri rezidencia. Délután négy óra: a titkári szoba foteléin még mindig a kihallgatá­sokra várók egész sora, akik a ké­sői órában is tudva-tudják, hogy csak percek, talán negyedórák kér­dése, de valamennyien beljebb ke­rülhetnek a zöldpárnás ajtó mögé, ahol a főpolgármester minden pa­naszt meghallgat, mindenkihez van egy pár nyájas, bátorító szava, szi­ve egész melegével mindenkin akar segíteni. Az utolsó két hónap alatt jelentő­sen megszaporodott a főpolgármes­ter munkája. Mindazok, akik Hu­szár Aladár hivatali elődjétől remél­tek valamik most idesietnek, hogy megerősítsék kéréseiket, rengeteg a tisztelgő, aki uj méltóságában akarja üdvözölni Budapest főpolgármeste­rét. Mindezeken felül természete­sen a sok hivatalos tárgyalás, ülé­sezés, ankétozás annyira lefoglalja Huszár főpolgármester idejét, hogy amikor megindul a felek áradata, egymásután jönnek a bejelentett és be nem jelentett látogatók: az in- stanciázók, az érdeklődők, a refe­ráló városházi főtisztviselők, már négyet, nem egyszer ötöt üt az óra és a főpolgármester még mindig tü­relemmel hallgat meg mindenkit, pedig odahaza ebédre várja a csa­ládja ... * ... Először a szerencsés kimene­telű autóbaleset kapcsán üdvözöl­jük a főpolgármestert, örömünknek adva kifejezést, hogy csekély karco­lással végződött a könnyen katasz­trofálissá válható baleset. Majd az­iránt érdeklődünk, hogy két hóna­pos főpolgármesteri működése kap­csán milyen impressziókat szerzett a, városházán és közgyűlési terem­ben? — A lehető legjobbakat — feleli Huszár Aladár dr. — Végig elnö­költem a költségvetési vitát, ezt a legközvetlenebb módját választot­tam annak, hogy a törvényhatósági bizottság tagjaival és általánosság­ban a főváros ügyeivel ismeretséget kössek. Hiszen a költségvetésben min­den akta benne van, aki a költ­ségvetést jól ismeri, az tisztá­ban van, különösen ha egyéb­ként gyakorlott közigazgatási ember, az adminisztráció vala­mennyi alapvető tételével. — A költségvetési vita során egy nagyon értékes tapasztalatot szerez­tem. Meg voltam lepve azon az ab­szolút tájékozottságon, amely- lyel a törvényhatósági bizott­ság tagjai a költségvetés leg­apróbb részleteiben is otthon vannak, azon a szónoki készsé­gen, amellyel mondanivalóikat előadják és a főváros értékei­nek és érdekeinek azon a szere- tetén, amely a pártok vala­mennyi felszólalójában meg­nyilatkozott. — Ami a városháza vezető sze­mélyiségei által bennem keltett im­pressziókat illeti — folytatta a fő­polgármester — ez alkalommal Sipőcz polgármester ur szemé­lyét említem. Az ő abszolút korrektsége, nemes férfiassága, tántoríthatatlan elvhűsége reám a lehető legjobb benyomást tették és arra a meggyőződésre vezettek, hogy ezzel a férfiúval nekem együtt kell haladnom, vei« kéz-kezet fogva kell mun­kálkodnom és iparkodnom cél­kitűzéseim elérésére. Amikor Sipőcz polgármesternek a Sas-Kör elnöki székébe való beikta­tása alkalmával azt mondottam, hogy az én kedves barátomnak, Si­pőcz Jenőnek az ünnepe az én ünne­pem is és tanúbizonyságot tettem arról, hogy ezekután a mi útjaink egy irányban és egy gondolattól vezetve fognak haladni és mindig, mint egy ember fogunk jelentkezni — nem frázist hangoztattam, ha­nem szivem legtisztább érzéseit szó­laltattam meg. ❖ Huszár főpolgármestert nyilatko­zatának ezen része után, amely két­ségtelenül a közgyűlés minden párt­ján és a városház tisztviselői kará­ban is örvendező visszhangot fog kelteni, aziránt kérdeztük meg: mik a legközelebbi célkitűzései a most következő hónapokban', mi a kon­krét programja? — Mint előbb is jeleztem, — mon­dotta Huszár főpolgármester — a költségvetési vita során már bizo­nyos értékes tapasztalatokat szerez­tem a városháza struktúrájáról. Legközelebbi feladatomnak azt te­kintem, hogy ezirányu tapasztala­taimat és tanulmányaimat kibővit- sem és kiépítsem. Ebből a célból végig fogom vizsgálni szemé­lyesen a főváros hivatalait, is­koláit, intézményeit és üzemeit, hogy a legközvetlenebb módon jussak kapcsolatba a városi ad­minisztráció minden faktorával. Erre természetesen idő kell, mert hiszen közben hivatalom mindenna­pos teendőit sem hanyagolhatom el. Kétségtelennek tartom azonban, hogy az ünnepek után ezirányu te­vékenységemet megkezdhetem. —- Ami további programomat illeti, — folytatta a főpolgármester, — arra vonatkozóan konkrét nyi­latkozatot e pillanatban nem tehe­tek. Nem akarok a levegőbe beszélni és nem hirdethetem, hogy uj al­kotások délibábjait kergetem. Uj alkotásokról az ország mai gaz­dasági helyzetében alig lehet be­szélni. Nekem nem igen lehet egyéb feladatom, mint a mai nemzedéké: megtartani, konzer­válni az értékeket, azokat épség­ben és a lehetőség szerint sértet­lenül átadni egy másik, nálunk remélhetőleg boldogabb és sze­rencsésebb nemzedék számára! * Egyre szaporábban szól a telefon, ott kint nő a várakozók száma. Az idő is előrehaladt, a főpolgármester urra a nap folyamán még a tenni­valók tengernyi özöne vár. És ő végzi teendőit, nyugodt magabizás- sal, amelyet az erő és tehetség ad neki, a lelkiismeretesség köteles­ségtudásával, mint a katona, aki áll a vártán, nem szűnő éberséggel frissen és fáradhatatlanul. Azok a nagy emberi erények, amelyeket Huszár Aladár dr. sajátjaiul vall­hat, bennünk, a főváros közönsé­gében, azt a tudatot keltik, hogy valóban arra mindenképpen ráter­mett férfiúra esett a felsőbbség és a közgyűlés választása, amikor őt ül­tette Budapest főpolgármesteri szé­kébe. H lafelikus egyházközségek a szociális segítés szolgálatában Bednárz prelátus ryilstlcozafa — Az Uj Budapest tudósitójától — A nyomor terjedése nemcsak a főváros áldozatkészségét veszi erő­sen igénybe, hanem rendkívül nehéz feladat elé állítja az egyházközsé­geket is, amelyek mindenkor irá­nyítói és szervezői voltak a szociá­lis tevékenységnek. A karácsonyi ünnepek alkalmából mindig na­gyobb arányokat szokott ölteni a szociális megsegítés munkája, ami egyben természetesen azt is jelenti, hogy a költségek december hó fo­lyamán óriási mértékben megnöve­kednek. Az egyházközségek ezt a karitativ tevékenységet csak úgy tudják folytatni, hogy a szociális terheket áthárítják a közönségre, illetve társadalmi utón szervezik meg a jótékonyságot. Az Uj Buda­pest munkatársa beszélt ezekről a kérdésekről Bednárz Róbert prelá- tussal, a Keresztény Községi Párt ügyvezető alelnölcével, aki úgy hi­vatásánál fogva, mint pártvezéri minőségében is mindig legfőbb fel­adatának tekintette a nyomor eny­hítését és az ehhez szükséges eszkö­zök előteremtését. Azzal a kérdéssel fordultunk. Bednárz Róberthez, hogy a budapesti római katolikus egy­házközségek az idén milyen keretek között bonyolították le szokásos ín­ség akcióikat. Berliiárz Róbert prelátus a következőket mondotta az Uj Bu­dapest munkatársának: — Egyházközségeinkben a kari­tativ munka az idén fokozottabb mértékben folyt, mint bármely mát esztendőben. Minden egyházközségünk jöve­delmének negyven százalékát adja jótékony célokra. Ha az egyházközségek által jótékony célokra juttatott összegeket egy­más mellé rakjuk, megái lapiti- hatjuk, hogy az egyházközségek Budapesten ebben az évben kö­zel 300 ezer pengőt fordítottak a nyomor enyhítésére. Különösen ilyenkor, karácsony előtt kell a legnagyobbfoku áldozatkész séget tanúsítani és a legkörültekin­tőbb szociális munkát végezni, hogy a szeretet ünnepén minden szegény­hez eljuttassuk az egyházközség ajándékát. Az idén is nagyarányú karácsonyi megajándékozást akció van folyamatban. — A szociális terhek viseléséhez “EtÄ bérfizetési tasakot, levéSEiorilékot, papírzacskót gyárt és leg- Q&&51 I levélboriték- és II Budapest, VI!.. Garai- II Telefon: olcsóbban szállít * UQM La papirzacskógyára || utca 38. sz. (Saját ház) || J. 333-01 SINGER varróqéD SINGER UflRRÓGEP RÉSZUÉRYTKRSflSÁG Itudapest, IV., Semmelweis uccu 14 n., Corvin tér 1 ¥11., Rákóczi ut 68 VI., Andrássy nt 33 VIII., Baross ucca 83 m, RÍH..I .1 is SS.,Í.,I .1 M szükséges fedezetet az egyházközsé­gek adóból teremtik elő. Budapes­ten egy évben egyházi adó címén 600 ezer pengő folyik be az egyház- községek pénztárába. Hercegprimási rendelkezés foly­tán ebből az összegből sem kul- turházak céljaira, sem semmi­féle más egyházi, vagy kulturá­lis célokra egyetlen fillért sem szabad tartalékolni, hanem a szokásos költségvetési terhek fe­dezése után fennmaradó össze­get teljes egészében szociális cé­lokra kell felhasználni. Ez a rendelkezés a mai súlyos gaz­dasági viszonyok következménye. Bölcs és előrelátó intézkedés, mert abból az elgondolásból fakad, hogy a szociális veszedelmek elhárítása minden más feladatnál fontosabb teendő. — Az egyházközségek karácsonyi akciói közül legkiemelkedőbb a gyermekek felruházása. Minden egyházközségben száz- száz gyermeket ruházunk fel. Minthogy a fővárosban körül­belül negyven az egyházközsé­geknek a száma, ez végered­ményben azt jelenti, hogy Bu­dapest területén a karácsonyi ünnepek alkalmából egyházköz­ségeink négyezer gyermeket öl­töztetnek fel. Igen nagy teljesítmény ez, különö­sen, ha figyelembevesszük, hogy élelmiszerekkel és készpénzsegélyek­kel is dolgozunk. Bednárz Róbert prelátusnak ez a nyilatkozata feltárja az egyházköz­ségek szociális tevékenységének a képét. Nem kétséges, hogy úgy az állam, mint a főváros nagy hálával tartozik az egyházközségek szociá­lis kérdéstől áthatott vezetőinek, mert hiszen az ő munkájuk meg­könnyíti az állami és fővárosi szo­ciális feladatok teljesítését. FRATELLI deísinger iCiwé ©Tea szaküzlet Karácsonyi áruk IV. Ferenciek-tere 1. Telefon : 83-3-32.

Next

/
Thumbnails
Contents