Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-12-10 / 49. szám
X. évfolyam 49. szám Budapest, 1932 december 10 UJ BUDAPEST nyilvános Könyvtár, lek. Fővárosi Ny R0vitzlcy-u. 1* Bpeat, VIii>y ff KÖZCA2JXASÁCI Előfizetési érák: Egész évre ....................................... 30 pengA Eé l évre..............................................................13 pengd Egyes széna éra ©O fillér i FELELŐS SZERKESZTŐ: DO BY ANDOR D« i Szerkesztőség és kladöhlvatal : Budapest, IV., Kaas ivor-ulca o. Telefon: áut. 828-23. Potfafakarékp. chequeszémla: 30913 \ Keresztiig Budapest határtalan lelkesedéssel Ünnepeli wtüntetese alkalmánál ffolll Károlyt A nemzeti egység munkájába a nemzeti és Keresztény erőt viszi bele maradéktalanul a Keresztény Községi Párt Egy kitüntetés margóiára A legfelsőbb kegy a királyi ítélőtáblák és királyi ügyészek részére megállapított VI. fizetési csoport jellegét adományozta németpránai Wolff Károlynak, a magyar királyi főudvarnagyi bíróság elnökének, aki egyben országgyűlési képviselő és a főváros törvényhatósági bizottságának örökös tagja is. Az erről szóló kormányzói kézirat hangsúlyozza, hogy a kitüntetés kivételképen, Wolff Károlynak a közélet terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül történt. A kitüntetés külsőségei: a miniszterelnök telefonálása, aki elsőnek sietett tudtul adni a kitüntetést, a miniszterelnökségi államtitkár látogatása, aki személyesen. vitte a kormányzó kéziratát Wolff Károly lakására: olyan jelentőséget adnak magának a kitüntetésnek, amely annak rendkívüli megtisztelő voltát különlegesen is hangsúlyozza. A kormányzói kézirat egy tisztességben, tudásban és magasrendü kognicióban eltöltött bírói pályafutás utolsó állomásán éri Wolff Károlyt, arra a polcra emelvén őt, ahol az ország legelső, közjogi méltóságot betöltő bírái közül is kevesen foglalnak helyet. Bármily értékes is azonban ebből a szempontból minden magyar bírónak végső célkitűzése: a VI. osztály, ez a kitüntetés nem Wolff Károlynak a jó és nagy bírónak, hanem Wolff Károlynak, a kiváló és fedhetetlen, a nem változó és nem alkuvó, az önzetlen és szerénységében tündökölő közéleti férfiúnak szólott. Annak a politikusnak, aki mikor java férfi- korában egy közjogi jellegű bírói méltóság csöndes stallumából áramlatok és indulatok, világnézetek és célkitűzések forró kháoszába került, a szenvedélyek rapszódiáját a maga vezéri elhivatottságában diadalmas szimfóniává tudta áthangszerelni, amelynek harsogó zenéje ma, tizem két esztendő múltán is frissen zengi jövendőnk himnuszát. A kegyelmes cím, amellyel a kitüntetés jár, nem Wolff Károly személyes ügye, arra büszke szive egész mélyéből Budapest minden keresztény polgára. Azok a keresztény tömegek, amelyek nem hallgatva csáb- szavakra, a választások alkalmával hűséggel követik a Vezér szavát, a melyek a Belvárosban és a perifériákon, Óbudán és Kelenf öklön még mindig változatlan erősségű tartalmat adnak a pártkereteknek, úgy érzik, hogy e kitüntetéssel az ő mellükre tűzött or dót Magyarország kormányzója. A becsületes meggyőződésért, a kitartásért, a hitvalló kereszténységért járó érdemrendet, melynek fénye ezen a szomorú magyar adventén szétárad Budapest kövei között, és mint ama csillag, figyelmezteti, irányítja, vezeti a maga népét a krisztusi jászol felé. A betlehemi kunyhóból szétsugárzó szeretetnek, erkölcsnek és világ- szemléletnek modern prófétája Wolff Károly, aki a maga tündökletes önzetlenségében ezt a kitüntetést is áthárítja azokra, akik mögötte állnak: a keresztény tömegek névtelen százezreire. A vigadói vacsorán, ahol ezek a tömegek fogják ünnepelni a keresztény Budapest vezérét, Wolff végigtekintve az örvendező lelkeken elmondhatja, amit nagyon kevesen mondhatnak el magukról, ma talán senki sem: nem éltem, hiába, meri amit Isten életem kincséül adott, az emberek millióira szórtam szét! — Az Uj Budapest tudósítójától — A keresztény Budapest szebb, nemesebb és értékesebb ajándékot nem is kaphatott volna, mint vezérének, Wolff Károlynak, a kormányzó nevenapján a birák és ügyészek számára megállapított VI. osztályú jelleggel való kitüntetését. Ezzel a jelleggel a kegyelmes címzés jár: Wolff Károly megkapta azt a kitüntetést, amit sohasem keresett, mert hiszen ahány alkalommal a különböző kormányok megkínálták őt a miniszteri tárcával, azt ugyanannyiszor visszautasította. A tirádáktól és ünneplésektől irtózó Wolff Károly a maga úri szerénységében kétségtelenül ?nost is igyekszik elhárítani magától az ünneplések áradatát, ezt azonban aligha teheti meg, mert a főváros keresztény közönsége a maga számára is kitüntetésnek tekinti a kormányzói kéziratot és a maga spontán elhatározásából ebből az alkalomból szeretőiéről és tiszteletéről kívánja biztosítani vezérét. Helyesen mondotta Bednárz Róbert a Keresztény Községi Pái*t kedd- esti értekezletén: Ez a kitüntetés némiképen a pártot is érte, amely kitartóan küzdött Wolff Károllyal együtt a keresztény és nemzeti Budapest eszméjéért. A jövő hét szerdáján, e hó 14-én, a Vigadó összes termeiben ünnepi vacsora lesz Wolff Károly tiszteletére. Az összes kerületi szervezetek, a keresztény körök és kaszinók hatalmas tömegekben szándékoznak felvonulni erre az ünnepi vacsorára, hogy az estét a keresztény Budapest ünnepélyes demonstrációjává avassák. A Keresztény Községi Párt kedden este a rendes pártértekezlet keretében ünnepelte vezérét, akit a magánemberek százai és ezrei keresnek fel ebből az alkalomból őszinte jókívánságaikkal. A politikai és társadalmi élet kitűnőségei éppen úgy elhozzák a maguk gratulációját, mint a névtelen polgárok, a keresztény világnézet szürke közkatonái. Meg kell állapítanunk: Wolff Károly kitüntetése a keresztény politika seregszemléje lett. impozáns tüntetés a keresztény eszmék mellett. Ez az ünneplés a maga felemelő eszmeiségében egyben azt is mutatja, — és Wolff Károly erre lehet a legbüszkébb — hogy a mag, amelyet ő tizenkét esztendővel ezelőtt vetett el, sudár fává nőtt, ez a terebélyes fa erősebb mint valaha, büszkén és bátran kiáltani kész a fenyegető viharokat! * Bednárz Róbert prelátus, a Keresztény Községi Párt ügyvezető alelnöke elnökölt a Keresztény Községi Párt keddi értekezletén, amely W olff Károly ünneplésének volt szentelve. A pártértekezleten a Keresztény Községi Párt valamennyi tagja, megjelent, percekig tartó lelkes tapssal és éljenzéssel köszöntve a t erem be lépő vezért. Az üdvözlő beszédet Bednárz Bábért meghatott hangon kezdte el: — A klasszikus biró és a legideálisabb államférfin — mondotta Bednárz — kapta ezt a kitünetést. Mint ifjú biró szolgáltatott igazságot Wolff Károly a törvény nevében és most mint férfiú, ugyanennek az igazságnak törhetetlen bajnoka. Wolff Károlyt csak az a kitüntetés illethette meg, amely Justitia legkiválóbb és leghivatottabb művelőit éri. A párt. a keresztény és nemzeti Budapest részt kér magának ebből az ünneplésből: tovább küzdünk, haladunk ezen az utón és azt kívánjuk Wolff Károlynak, hogy ne csak a csonka haza, hanem az ezeréves Magyar- ország számára is teremtse meg a keresztény Budapestet. Az éljenzés leesillapulta után Wolfí Három válaszolt az üdvözlésre: — Mélyen meghatva állok itt — mondotta — mert a kormányzó ur kitüntetése a legnagyobb kitüntetés, amely bírót érhet. Röstelkedve érzem, hogy személyem ennek a kitüntetésnek a révén, előtérbe került, mert én sohasem a személyt, hanem mindig az eszmét akartam s akarom ma is előtérbe helyezni. Ez a kitüntetés azonban nemcsak az enyém, hanem azé a tiszta, puritán harcé is, amelyet egy decennium óta folytattunk a keresztény Budapestért. Ez a kitüntetés azt jelenti, hogy a kormány is látja, hogy a nemzeti összefogást csak azon az utón lehet elérni, amelyen mi is haladtunk. Annak a bűnös nemzedéknek, amely elvesztette az országot, látnia kell, hogy nem az anyagi erő, hanem az erkölcsi erő a döntő tényező. Mindinkább kibontakozik ennek az erkölcsi erőnek a jelentősége s mj ennek az erkölcsi erőnek a katonái vagyunk. Állítom, hogy ebben a nemzetben fölhalmozott ezeréves erkölcsi erő igazságának kisugárzását nem lehet megállítani, mert ez minden ellenálláson keresztül érvényesülni fog. Mi ezt az erkölcsi erőt képviseltük a városházán és hirdetjük, hogy nem lehet jó adminisztrációt, nem lehet igazságos politikát csinálni ezek nélkül az erők nélkül. A kormányzó ur reámhárult kegyét úgy akarom visszaadni, hogy ennek az erkölcsi erőnek további kisugárzói és centrumai leszünk. Mi is bele fogunk ékelődni — fejezte be beszédét Wolff Károly a párt lelkes tapsai közben — a nemzeti egység munkájába, természetes azonban, hogy ebbe a mun- kábba maradék nélkül belevisszük azt a nemzeti és keresztény erőt, amelyet képviselünk s amely nélkül nem volna érdemes velünk számolni. Bednárz Róbert ezután meleg szavakkal emlékezett meg a kormányzó névnapjáról és javaslatára a párt nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy a kormányzónak a következő táviratot küldi: A Keresztény Községi Párt mai pártértekezletéről hódolatteljesen köszöntjük Főméltóságodat magas névünnepe alkalmából és egyben mélységes köszönetét tolmácsolja Főméltóságod által szeretett elnökének, Wolff Károlynak adományozott magas kitüntetéséért. Ugyancsak meleghangú táviratot küldött a párt Gömbös Gyulának, hogy Wolff Károly kitüntetését javaslatba hozta. * A Wolff Károlyhoz beérkezett üdvözlések sorából kiválik az a távirat, amelyet Huszár Aladár főpolgármester intézett Wolff Károlyhoz. Huszár főpolgármester ezekkel a szavakkal üdvözli táviratában Wolff Károlyt: A magas kitüntetéshez őszinte, meleg szeretettel gratulálok.
