Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-11-19 / 46. szám

1932 november 19. ifyiB—ii mi* * i'iiir—"^^nr^rtrnrfTTíWTirrni inrniirmufli wrMücaAPEsr 3 Az ut a nemzeti egység felé Wolfflf Károly költségvetési foeszéde — Az Uj Budapest tudósítójától. — Az esztendőről-esztendőre vissza­térő fővárosi költségvetési vitának mindenkor legnagyobb eseménye Wolff Károly beszéde. A közgyűlés legnagyobb és legtekintélyesebb gu- vernementális pártjának vezére budget-beszédében erős vonásokban rögzíti meg mindenkor azt a pá­lyát, amelyen a főváros pénzügyi politikájának az elkövetkezendő év­ben haladnia kell, beszámol a múlt eredményeiről, messze kiható jelen­tőségű nyilatkozataiban pedig év- ről-évre szélesíti annak a keresztény gazdasági politikának alapjait, amelynek célkitűzései megszabják Budapest fejlődését. Az ez évi költségvetési Wolff-be­széd határkő a főváros pénzügyi életében. Az országos politikában a közelmúltban bekövetkezett nagy­arányú változások természetesen nem múltak, nem múlhattak el nyomtalanul a városháza felett sem: Wolff beszéde érzékeny szeiz­mográfként méri le a nemzeti egy­ség kialakulására vonatkozó törek­véseknek a főváros politikai életé­ben éreztetett hatását, levonja an­nak következményeit, rámutatva arra, hogy Budapest fontossága és jelentősége mellett a nemzeti össze­fogásért indított nagyarányú ak­cióban a fővárost mellőzni semmi­képen nem lehet Tömött padsorok, zsúfolt karza­tok, minden párton feszült figye­lem, melynek ünnepélyes csendjét nem zavarták meg közbeszólások: ezek voltak a külsőségei ez idén is Wolff Károly beszédének, melyet alább teljes terjedelemben közöl az Uj Budapest. Közöl pedig azért, mert a napilapok a maguk szűk terjedelmében, még a keresztény sajtó orgánumait sem véve ki, ter­mészetszerűen nem lehettek abban a helyzetben, hogy ezt a beszédet annak érdeme és jelentősége szerint hasábjaikon közöljék. Az Uj Buda­pest ezen száma sokezer példány­ban kerül el a keresztény polgárok­hoz, férfi és női pártszervezetek­hez, egyesületekhez, kerületi vá­lasztmányi tagokhoz, abból a cél­ból, hogy Wolff Károly hatalmas beszédéből megismerjék a keresz­tény várospolitika mai helyzetét, annak fontos célkitűzéseit és hogy Wolff Károly tényeken alapuló op­timizmusából reményt, erőt és ki­tartást merítsenek maguknak a jö­vendőre. A beszéd — Ha valaki a kritikát csak ön­magáért keresi, — mondotta Wolff Károly, — akkor annak könnyű sze­repe lesz ezen költségvetéssel kap­csolatban, mert a kritikusnak egy­szerűen meg kell állapítania azt, hogy mi nincs ebben a ' költségve­tésben. Amikor legelőször láttam ezt a költségvetést, először ismer­tették és vizsgáltuk át, az volt az első megjegyzésem, hogy talán eb­ben az esztendőben tesszük a leg­könnyebbé annak a kritikának a szerepét — ismétlem — amely csak önmagáért hangzik el és a kritikát öncélnak tekinti. Ha azonban a kri­tika a tárgyilagosság alapján a megtermékenyítést és az ügyek elő­mozdítását célozza, vagyis a legjó­tékonyabb eszközt jelenti az evo­lúció kérdésében, akkor el kell is­mernie ezen költségvetéssel kapcso­latban azt, hogy bizonyos értékeket állapíthatunk meg, még pedig a legreálisabb alapon, a zárszámadás adatai szerint. Sokszor állítottam ezen a helyen és mutattam rá az or­thodox elméletek ama szükség­szerű parancsára, hogy egy ál­lam. vagy közület életében első­sorban a költségvetés egyensú­lyát kell megteremteni. Sajnos, azóta vannak tapasztala­taim, bár sokan a velem szemben állók azt állítják, hogy az orthodox pénzügyi elméletek ma is első­rangú értékek, csak a kivitel kérdé­ségben van a hiba, én mégis azt mondom, hogy az orthodox elmé­letek nem tarthatók fenn változta­tás nélkül, mert a változott élet- körülmények mellett ugyanazok az elméletek, amelyek lehet, hogy de- cenniumokon keresztül szolgálták az ipar és a kereskedelem vonatkozá­sában az emberiség fejlődését, re­vízióra szorulnak. (Úgy van! Úgy van!) Revízióra szorul magában véve a költségvetés egyensúlya is, mert ha a költségvetés egyensú­lyát teljes ridegséggel vezetem ke­resztül, nem figyelve az életviszo­nyok adta parancsokat és szükség- szerűségeket, lehet, hogy olyan temetői hangulatot terem­tek ebben a közületben, hogy teljesen lehetetlenné teszem a to­vábbi termelés előfeltételeit. (Úgy van! Úgy van! — a jobbol- oldalon.) Élet és elmélet — Vannak tehát bizonyos körül­mények, amikor az élet sokkal na­gyobb tényező, mint az elmélet. Bár koncedálom, hogy az elmélet kidolgozásánál azok a nagy köz- gazdasági szakférfiak, akik ezeket az elméleteket megkonstruálták, kétségkívül az életet vették elsősor­ban figyelembe, de az élet is válto­zik, az életfelfogás is változik, sőt az egyedek igényei is alakulnak és változnak. Kétségtelen dolog tehát, hogy magának az élet körülményei­nek megfelelőleg változtatni kell az elméleteket. De ennek ellenére mondom, az orthodox elmélet szem­pontjából is meg kell állapítanunk, hogy az utolsó tiz esztendőben a szé­kesfőváros az egyensúly kérdésé­ben a zárszámadás adatai sze­rint valóban megfelelt a köve­telményeknek, mert a zárószám­adás nem elképzelés, a záró­számadás nem expozé, a záró­számadás már az élet ridegsé­gével tárja elénk az élet körül­ményeinek szükségszerű jelent­kezését. Ha en például 1913-tól 1931-ig be­zárólag a zárószámadási adatokat vizsgálom, meg kell állapítanom, hogy úgy a bevételek, mint a ki­adások úgyszólván megkétszere­ződtek. A zárószámadás hü képe a gazdasági helyzetnek. (Ellentmon­dások a. baloldalon), mert 1920 után a zárószámadás fokozatosan a gaz­dasági fellendülés képét mutatja magának a bevételeknek és a ki­adásoknak is az emelkedésében, de azóta megint csökkenés mutatko­zik pár év óta, amióta a gazdasági helyzet ennyire súlyos lett, csökke­nés jelentkezik és most lefelé ha­ladó tendenciát mutat. 1913-ban 100 millió volt, amely számot jóval túl­haladtuk már a székesfőváros éle­tében 240 millióval, most pedig 173 milliónál tartunk, tehát lefele menő tendenciát mutat úgy a be­vétel, mint a kiadás. De ezen keret­ben is kétségkívül bizonyítható, hogy a székesfőváros nagyfokú fej­lődést mutatott az ő belső életében. Tyler jó kritikája A polgárok fizetőkészsége és fi­zetőképessége kétségkívül nagyobb kellett hogy legyen időközben, mert különben az adóbevételek nem mu­tatkoztak volna. Most látszik, hogy csökkent a fizetőképesség, mert hi­szen a bevételek is csökkentek és a kiadások is ennek megfelelően csökkennek. De ennek ellenére nagyfokú fejlődést mutat a székes- főváros élete. Nem kell pártszem­pontot előtérbe állítanom a bírálat­nál, hanem egyszerűen hivatkoznom kell a népszövetségi megbízott, bí­rálatára, amelyet az ő jelentésében leszegezett, hogy ezen állításom mellett pártatlan bizonyítékot hoz­zak fel. Én nem vagyok nagy ba­rátja a népszövetségi ellenőrzésnek, ebbeli kritikámnak kifejezést is ad­tam illetékes helyen, de mégis csak el kell ismernem, hogy ő, aki a hi­telezői érdekeket állandóan szem előtt tartja és az állam és a város pénzügyeivel teljesen tisztában van, el tudja bírálni a székesfőváros pénzügyi gazdálkodását és bírálata nem elfogult. Méltóztatott olvasni a népszö­vetségi megbízott jelentését, aki etekintetben minden olyan ada­tot figyelembe véve, amely te­kintetbe jön. valóban jó bizo­nyítványt állít ki a székesfővá­ros pénzügyi gazdálkodásáról­mt alkottunk? Az igazságosság és a terméke­nyítő kritika jegyében tehát meg kell állapítanom, hogy az utolsó tiz esztendőben a székesfőváros az egészségügyi, a kulturális és a szo­ciális intézmények egész sorát emelte. Különösen a szociális intéz­kedéseket kell poentiroznom, mert kétségkívül a közületek adminisz­trációjának ma a legfontosabb kér­dése a szociális szempontok kielégí­tése és szociális vonatkozásban any- nyi teendő hárul a közületekre, hogy az orthodox elmélet felállitói nem is álmodtak arról a szociális gondo­zásbeli keretről, amely a súlyos gaz­dasági helyzetben mindinkább elő­térben áll és a költségvetést össze­állító reális szakembernek a legna­gyobb nehézséget okozza. De kinek volna ma bátorsága a me­rev egyensúlyt szem előtt tar­tani és mellőzni ezen szociális igények kielégítését? Lehet kritikát gyakorolni a finánc­elmélet szempontjából, de végered­ményben a kritikánál ott kell lennie az emberi szívnek is (Élénk helyes­lés) és az emberi szív megítélése szerint kell okos belátással meg­szabni azokat a határokat, ameddig a közület a szociális igények kielé­gítése terén elmehet. — Ha az egészségügyi intézmé­nyeket veszem, mint konkrétumot, mindjárt megállapítom, hogy 1500 ágyat létesített a székesfőváros, hat uj tüdőbeteg diszpenzert, iskolákat, népfürdőket, létesítette a helyi ki­kötőt, a fedett vásártelepet. A helyi kikötőnél megjegyzem a kiútika szempontjából, hogy itt a kiindulás­ban volt nagy hiba, amikor az ál­lam és a város egyidejűleg helyi kikötő alkotását vette tekintetbe, de abban már mi igazán nem vagyunk részesek, hogy egy talált helyzetből folyó intézkedéseket tettünk. Én kétségkívül helyesebbnek tartottam volna egy egységes kikötő létesíté­sét (Élénk helyeslés) és nem két kü­lön kikötőnek két külön politikával, két külön elgondolással. Én elképze­lem, hogy egy jobb belátás még a kikötő kérdésében sokat javíthat az egységes vezetés koncedálásával. — Nem tudom már hányadszor mondom el itt a városi közgyűlés­ben és a parlamentben, hogy ismé­telten felszólítottuk a kormányt, hogy ebben a kérdésben lépjen köz­vetlenül érintkezésbe magával az autonómiával a főtisztviselők ki­kapcsolásával, hogy ebben a kérdés­ben mielőbb gyors, radikális ered­ményt tudjunk biztosítani. A fő­tisztviselők kikapcsolását azért em­lítettem, hogy ne ékelődjék közénk a bürokrácia, mert én azt látom, hogy van sokszor jószándék és a bürokrácia ezt a jószándékot lehe­tetlenné teszi. Ha már eddig ez több­ször megismétlődött, lépjen közvet­len érintkezésbe magával az autonó­miával, ebben az esetben me? va­gyok arról győződve, hogv lehetne eredményt biztosítani. (Úgy van! Úgy van! — a jobboldalon.) — A helyikikötők kérdésével kap­csolatban meg kell jegyeznem, hogy nem számítottak a mai gazdasági helyzetre. Voltak külföldi szerződé­sek is a helyi kikötőre nézve, de azok sem váltak be. Azok a remé­nyek, amelyek hozzáfüződtek a helyi-kikötőhöz, a petroleum-táro- lóhoz, nem valósultak meg, mert azóta a gazdasági viszonyok is lé­nyeges változást szenvedtek. (Úgy van! Úgy van! — a jobboldaloti.) — Létesítette a fedett vásárokat. 5774 szoba-konyhás lakást létesített. Koncedáljuk, a magánépitési tevé­kenységet sokkal többre értékelem, mint a közületek építési tevékenysé­gét. Ebben a tekintetben szintén nem kell ismételnem önmagamat, de mindenütt, egész Európában a közületek kényszerűségéből a gaz­dasági helyzet adta körülmények figyelembevételével segítségére jöt­tek az építési iparnak, az építkezést kivétel nélkül kezdeményezték és elő­mozdították, amely elől a székesfő­város sem térhetett ki. Remélem, hogy a jövőben az építési tevékeny­ség átveszi a közületek szerepét, Meg is kell jegyeznem, a rossz gazdasági helyzet elle­nére talán még sohasem láttam annyi építkezést, mint amennyit látok ma Budapesten, mert ha valaki Budapest környékére megy, nem a távolabbira, hanem a külső részére, láthatja, hogy milyen nagy az építkezési tevé­kenység. Méltóztassék megengedni, hogy ez­úttal én említsem meg Pasarétet (Derültség a jobboldalon.) amely olyan képét mutatja a fejlődésnek, hogy valóban, ha valaki két-három hónapig nem volt ott, szinte rá sem ismer arra a vidékre. Nem akarok mozaikszerben beszélni, de mégis beszúrom, ez az építési tevékenység családiházépitési tevékenységet mu­tat. Ez a körülmény pedig valószí­nűen a háztulajdon-kérdéssel kap­csolatban súlyos eshetőségeket fog maga után vonni. Miután pedig a háztulajdon ma­ga a legfontosabb tényezője az adózásnak, — csak mint finan­ciális kérdést kezelem, nem más­képpen — félek attól, hogy a háztulajdonnak ezen kritikus helyzete, a sok üres lakás a Bel­városban és az üres üzlethelyi­ségek esetleg az adózás kérdésé­ben is nem várt meglepetéseket fognak maguk után vonni. (Úgy van! Úgy van! — a jobbolda­lon.) Létesítettük, hogy továbbmen­jek a felsorolásban, a közkonyhá­kat. Hiszen most 50.000 ingyenebé­det szolgáltat ki a székesfőváros és a gyermekélelmezés terén messze­menő intézkedések és haladások konstatálhatok. Itt van a tejakció, a kenyérakció, az iskolai könyvek akciója, a ruházati akció, amit azóta a főváros inaugurált. Hat anya- és cseesemővédő intézetet, uj árvaházat, gyermekotthont, játékte­reket létesített, az iskolai egészség­ügy terén korszakalkotó intézkedé­seket inaugurált, amelyek más vi­lágvárosban nincsenek meg. Azt hozzá kell tennem, hogy külföldön többnyire a magántevékenység pro­dukált ezen a téren szép eredmé­nyeket. Nagyon sajnálom, de

Next

/
Thumbnails
Contents