Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-11-19 / 46. szám
1932 november 19. ifyiB—ii mi* * i'iiir—"^^nr^rtrnrfTTíWTirrni inrniirmufli wrMücaAPEsr 3 Az ut a nemzeti egység felé Wolfflf Károly költségvetési foeszéde — Az Uj Budapest tudósítójától. — Az esztendőről-esztendőre visszatérő fővárosi költségvetési vitának mindenkor legnagyobb eseménye Wolff Károly beszéde. A közgyűlés legnagyobb és legtekintélyesebb gu- vernementális pártjának vezére budget-beszédében erős vonásokban rögzíti meg mindenkor azt a pályát, amelyen a főváros pénzügyi politikájának az elkövetkezendő évben haladnia kell, beszámol a múlt eredményeiről, messze kiható jelentőségű nyilatkozataiban pedig év- ről-évre szélesíti annak a keresztény gazdasági politikának alapjait, amelynek célkitűzései megszabják Budapest fejlődését. Az ez évi költségvetési Wolff-beszéd határkő a főváros pénzügyi életében. Az országos politikában a közelmúltban bekövetkezett nagyarányú változások természetesen nem múltak, nem múlhattak el nyomtalanul a városháza felett sem: Wolff beszéde érzékeny szeizmográfként méri le a nemzeti egység kialakulására vonatkozó törekvéseknek a főváros politikai életében éreztetett hatását, levonja annak következményeit, rámutatva arra, hogy Budapest fontossága és jelentősége mellett a nemzeti összefogásért indított nagyarányú akcióban a fővárost mellőzni semmiképen nem lehet Tömött padsorok, zsúfolt karzatok, minden párton feszült figyelem, melynek ünnepélyes csendjét nem zavarták meg közbeszólások: ezek voltak a külsőségei ez idén is Wolff Károly beszédének, melyet alább teljes terjedelemben közöl az Uj Budapest. Közöl pedig azért, mert a napilapok a maguk szűk terjedelmében, még a keresztény sajtó orgánumait sem véve ki, természetszerűen nem lehettek abban a helyzetben, hogy ezt a beszédet annak érdeme és jelentősége szerint hasábjaikon közöljék. Az Uj Budapest ezen száma sokezer példányban kerül el a keresztény polgárokhoz, férfi és női pártszervezetekhez, egyesületekhez, kerületi választmányi tagokhoz, abból a célból, hogy Wolff Károly hatalmas beszédéből megismerjék a keresztény várospolitika mai helyzetét, annak fontos célkitűzéseit és hogy Wolff Károly tényeken alapuló optimizmusából reményt, erőt és kitartást merítsenek maguknak a jövendőre. A beszéd — Ha valaki a kritikát csak önmagáért keresi, — mondotta Wolff Károly, — akkor annak könnyű szerepe lesz ezen költségvetéssel kapcsolatban, mert a kritikusnak egyszerűen meg kell állapítania azt, hogy mi nincs ebben a ' költségvetésben. Amikor legelőször láttam ezt a költségvetést, először ismertették és vizsgáltuk át, az volt az első megjegyzésem, hogy talán ebben az esztendőben tesszük a legkönnyebbé annak a kritikának a szerepét — ismétlem — amely csak önmagáért hangzik el és a kritikát öncélnak tekinti. Ha azonban a kritika a tárgyilagosság alapján a megtermékenyítést és az ügyek előmozdítását célozza, vagyis a legjótékonyabb eszközt jelenti az evolúció kérdésében, akkor el kell ismernie ezen költségvetéssel kapcsolatban azt, hogy bizonyos értékeket állapíthatunk meg, még pedig a legreálisabb alapon, a zárszámadás adatai szerint. Sokszor állítottam ezen a helyen és mutattam rá az orthodox elméletek ama szükségszerű parancsára, hogy egy állam. vagy közület életében elsősorban a költségvetés egyensúlyát kell megteremteni. Sajnos, azóta vannak tapasztalataim, bár sokan a velem szemben állók azt állítják, hogy az orthodox pénzügyi elméletek ma is elsőrangú értékek, csak a kivitel kérdéségben van a hiba, én mégis azt mondom, hogy az orthodox elméletek nem tarthatók fenn változtatás nélkül, mert a változott élet- körülmények mellett ugyanazok az elméletek, amelyek lehet, hogy de- cenniumokon keresztül szolgálták az ipar és a kereskedelem vonatkozásában az emberiség fejlődését, revízióra szorulnak. (Úgy van! Úgy van!) Revízióra szorul magában véve a költségvetés egyensúlya is, mert ha a költségvetés egyensúlyát teljes ridegséggel vezetem keresztül, nem figyelve az életviszonyok adta parancsokat és szükség- szerűségeket, lehet, hogy olyan temetői hangulatot teremtek ebben a közületben, hogy teljesen lehetetlenné teszem a további termelés előfeltételeit. (Úgy van! Úgy van! — a jobbol- oldalon.) Élet és elmélet — Vannak tehát bizonyos körülmények, amikor az élet sokkal nagyobb tényező, mint az elmélet. Bár koncedálom, hogy az elmélet kidolgozásánál azok a nagy köz- gazdasági szakférfiak, akik ezeket az elméleteket megkonstruálták, kétségkívül az életet vették elsősorban figyelembe, de az élet is változik, az életfelfogás is változik, sőt az egyedek igényei is alakulnak és változnak. Kétségtelen dolog tehát, hogy magának az élet körülményeinek megfelelőleg változtatni kell az elméleteket. De ennek ellenére mondom, az orthodox elmélet szempontjából is meg kell állapítanunk, hogy az utolsó tiz esztendőben a székesfőváros az egyensúly kérdésében a zárszámadás adatai szerint valóban megfelelt a követelményeknek, mert a zárószámadás nem elképzelés, a zárószámadás nem expozé, a zárószámadás már az élet ridegségével tárja elénk az élet körülményeinek szükségszerű jelentkezését. Ha en például 1913-tól 1931-ig bezárólag a zárószámadási adatokat vizsgálom, meg kell állapítanom, hogy úgy a bevételek, mint a kiadások úgyszólván megkétszereződtek. A zárószámadás hü képe a gazdasági helyzetnek. (Ellentmondások a. baloldalon), mert 1920 után a zárószámadás fokozatosan a gazdasági fellendülés képét mutatja magának a bevételeknek és a kiadásoknak is az emelkedésében, de azóta megint csökkenés mutatkozik pár év óta, amióta a gazdasági helyzet ennyire súlyos lett, csökkenés jelentkezik és most lefelé haladó tendenciát mutat. 1913-ban 100 millió volt, amely számot jóval túlhaladtuk már a székesfőváros életében 240 millióval, most pedig 173 milliónál tartunk, tehát lefele menő tendenciát mutat úgy a bevétel, mint a kiadás. De ezen keretben is kétségkívül bizonyítható, hogy a székesfőváros nagyfokú fejlődést mutatott az ő belső életében. Tyler jó kritikája A polgárok fizetőkészsége és fizetőképessége kétségkívül nagyobb kellett hogy legyen időközben, mert különben az adóbevételek nem mutatkoztak volna. Most látszik, hogy csökkent a fizetőképesség, mert hiszen a bevételek is csökkentek és a kiadások is ennek megfelelően csökkennek. De ennek ellenére nagyfokú fejlődést mutat a székes- főváros élete. Nem kell pártszempontot előtérbe állítanom a bírálatnál, hanem egyszerűen hivatkoznom kell a népszövetségi megbízott, bírálatára, amelyet az ő jelentésében leszegezett, hogy ezen állításom mellett pártatlan bizonyítékot hozzak fel. Én nem vagyok nagy barátja a népszövetségi ellenőrzésnek, ebbeli kritikámnak kifejezést is adtam illetékes helyen, de mégis csak el kell ismernem, hogy ő, aki a hitelezői érdekeket állandóan szem előtt tartja és az állam és a város pénzügyeivel teljesen tisztában van, el tudja bírálni a székesfőváros pénzügyi gazdálkodását és bírálata nem elfogult. Méltóztatott olvasni a népszövetségi megbízott jelentését, aki etekintetben minden olyan adatot figyelembe véve, amely tekintetbe jön. valóban jó bizonyítványt állít ki a székesfőváros pénzügyi gazdálkodásárólmt alkottunk? Az igazságosság és a termékenyítő kritika jegyében tehát meg kell állapítanom, hogy az utolsó tiz esztendőben a székesfőváros az egészségügyi, a kulturális és a szociális intézmények egész sorát emelte. Különösen a szociális intézkedéseket kell poentiroznom, mert kétségkívül a közületek adminisztrációjának ma a legfontosabb kérdése a szociális szempontok kielégítése és szociális vonatkozásban any- nyi teendő hárul a közületekre, hogy az orthodox elmélet felállitói nem is álmodtak arról a szociális gondozásbeli keretről, amely a súlyos gazdasági helyzetben mindinkább előtérben áll és a költségvetést összeállító reális szakembernek a legnagyobb nehézséget okozza. De kinek volna ma bátorsága a merev egyensúlyt szem előtt tartani és mellőzni ezen szociális igények kielégítését? Lehet kritikát gyakorolni a fináncelmélet szempontjából, de végeredményben a kritikánál ott kell lennie az emberi szívnek is (Élénk helyeslés) és az emberi szív megítélése szerint kell okos belátással megszabni azokat a határokat, ameddig a közület a szociális igények kielégítése terén elmehet. — Ha az egészségügyi intézményeket veszem, mint konkrétumot, mindjárt megállapítom, hogy 1500 ágyat létesített a székesfőváros, hat uj tüdőbeteg diszpenzert, iskolákat, népfürdőket, létesítette a helyi kikötőt, a fedett vásártelepet. A helyi kikötőnél megjegyzem a kiútika szempontjából, hogy itt a kiindulásban volt nagy hiba, amikor az állam és a város egyidejűleg helyi kikötő alkotását vette tekintetbe, de abban már mi igazán nem vagyunk részesek, hogy egy talált helyzetből folyó intézkedéseket tettünk. Én kétségkívül helyesebbnek tartottam volna egy egységes kikötő létesítését (Élénk helyeslés) és nem két külön kikötőnek két külön politikával, két külön elgondolással. Én elképzelem, hogy egy jobb belátás még a kikötő kérdésében sokat javíthat az egységes vezetés koncedálásával. — Nem tudom már hányadszor mondom el itt a városi közgyűlésben és a parlamentben, hogy ismételten felszólítottuk a kormányt, hogy ebben a kérdésben lépjen közvetlenül érintkezésbe magával az autonómiával a főtisztviselők kikapcsolásával, hogy ebben a kérdésben mielőbb gyors, radikális eredményt tudjunk biztosítani. A főtisztviselők kikapcsolását azért említettem, hogy ne ékelődjék közénk a bürokrácia, mert én azt látom, hogy van sokszor jószándék és a bürokrácia ezt a jószándékot lehetetlenné teszi. Ha már eddig ez többször megismétlődött, lépjen közvetlen érintkezésbe magával az autonómiával, ebben az esetben me? vagyok arról győződve, hogv lehetne eredményt biztosítani. (Úgy van! Úgy van! — a jobboldalon.) — A helyikikötők kérdésével kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy nem számítottak a mai gazdasági helyzetre. Voltak külföldi szerződések is a helyi kikötőre nézve, de azok sem váltak be. Azok a remények, amelyek hozzáfüződtek a helyi-kikötőhöz, a petroleum-táro- lóhoz, nem valósultak meg, mert azóta a gazdasági viszonyok is lényeges változást szenvedtek. (Úgy van! Úgy van! — a jobboldaloti.) — Létesítette a fedett vásárokat. 5774 szoba-konyhás lakást létesített. Koncedáljuk, a magánépitési tevékenységet sokkal többre értékelem, mint a közületek építési tevékenységét. Ebben a tekintetben szintén nem kell ismételnem önmagamat, de mindenütt, egész Európában a közületek kényszerűségéből a gazdasági helyzet adta körülmények figyelembevételével segítségére jöttek az építési iparnak, az építkezést kivétel nélkül kezdeményezték és előmozdították, amely elől a székesfőváros sem térhetett ki. Remélem, hogy a jövőben az építési tevékenység átveszi a közületek szerepét, Meg is kell jegyeznem, a rossz gazdasági helyzet ellenére talán még sohasem láttam annyi építkezést, mint amennyit látok ma Budapesten, mert ha valaki Budapest környékére megy, nem a távolabbira, hanem a külső részére, láthatja, hogy milyen nagy az építkezési tevékenység. Méltóztassék megengedni, hogy ezúttal én említsem meg Pasarétet (Derültség a jobboldalon.) amely olyan képét mutatja a fejlődésnek, hogy valóban, ha valaki két-három hónapig nem volt ott, szinte rá sem ismer arra a vidékre. Nem akarok mozaikszerben beszélni, de mégis beszúrom, ez az építési tevékenység családiházépitési tevékenységet mutat. Ez a körülmény pedig valószínűen a háztulajdon-kérdéssel kapcsolatban súlyos eshetőségeket fog maga után vonni. Miután pedig a háztulajdon maga a legfontosabb tényezője az adózásnak, — csak mint financiális kérdést kezelem, nem másképpen — félek attól, hogy a háztulajdonnak ezen kritikus helyzete, a sok üres lakás a Belvárosban és az üres üzlethelyiségek esetleg az adózás kérdésében is nem várt meglepetéseket fognak maguk után vonni. (Úgy van! Úgy van! — a jobboldalon.) Létesítettük, hogy továbbmenjek a felsorolásban, a közkonyhákat. Hiszen most 50.000 ingyenebédet szolgáltat ki a székesfőváros és a gyermekélelmezés terén messzemenő intézkedések és haladások konstatálhatok. Itt van a tejakció, a kenyérakció, az iskolai könyvek akciója, a ruházati akció, amit azóta a főváros inaugurált. Hat anya- és cseesemővédő intézetet, uj árvaházat, gyermekotthont, játéktereket létesített, az iskolai egészségügy terén korszakalkotó intézkedéseket inaugurált, amelyek más világvárosban nincsenek meg. Azt hozzá kell tennem, hogy külföldön többnyire a magántevékenység produkált ezen a téren szép eredményeket. Nagyon sajnálom, de
