Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-09-10 / 36. szám

ajBumMSi 1932 szeptember 10. Minden este 8 órakor MeiiiM’s sinators és Pallos ladies és a nagysikerű megnyitómííso t Szombaton cl. u. 4 óraícor mérsékelt belyárakkal és vasárnap délután 4 órakor délutáni előadás. Tegyek elővételi dij nélkül 60 fillértől 4.- pengőig kaphatók a pénztárnál. Telefon : J. 32-2-92 iggunh „HaimaT-vizel! Megrendelhető Sz ékesfővárosi Ásványvíz-üzemnél (I, Gellért-rakpart 1. Telefon : 53-0-03) Egy tanácstag naplójából Irta: Ilovszky János Pillanat-felvétel az első őszi ülésről MUNKÁCSY GYULA m. kir. szab. takaréktuzhely, kályha, kémény toldó és lakatosárugyár Budapest, ms., Rózsa-utca 39. Telefon : J. 31-2-80 J. 35-9-16. Az összes állami és városi intézmények szerződéses szállítója Kárpitozott bútorok, ágysezlonok elsőrangú kivitelben MERK FERENC, kárpitos-mester —■—— i * SO éves cég VI. Hegedűs Sándor-u. 15. Telefon: 17-1-02. ALAPITTATOTT I860. SZ1TTNER FERENC Budapest, iu.. maria ualMmca 1. szám. Telefon: Aut. 821—14. Üveg-, porcelán-, tükör- és képkeret gyári raktára. Fővárosi alkalmazottaknak kedvezmény. Ismert arcú hölgy állja az utamat a tanácsterem boltíves folyosóján. — Hát tényleg? Kérdőleg nézek reá. —H át tényleg összeül a Ta­li á c s és m a választják az u j igazgatókat? — mondja felcsillanó szemekkel. Szegény! Valaki beugratta, hogy ma a Tanács megválaszthatja uj igazgató­nak. Áprilist járattak vele szeptember­ben, Egyébként az első őszi tanácsülés tó­nusa, hangja, színe a pihentség és az udvariasság és még a nyáriasság jegyé­ben kezdődött. R i p k a főpolgármester fehér pikémellénye vakítóan világított a balatoni napfényen barnára sült arca alatt a nagy csillárok fényében. Tőle balra a szokott helyen ült Liber al­polgármester és mosolygós arccal csa­vargatta, pödörte az ülés alatt a baju­szát épp úgy, mint mindig. Nem látszott rajta, hogy hetek óta a város vezetésé­nek súlyos gondja Sipdcz és Bor- v e n d é g távollétében teljesen a nya­kába szakadt. Mint kitűnő, gyorsíró, az egyes felszólalásokról néhány ákom- bákomot jegyzett és abból replikázott. Kitünően! A tanácstagok majd mind megjelen­tek. Mindenki a szokott helyén. Métg nem voltak nagy csaták és Ripkának, a tanács papájának nem kellett a csengőt ráznia, mert elég simán ment minden. Valaki sanda mészáros módjára más felé akart legyinteni, de nem járt si­kerrel — a téma nem volt alkalmas rá. Nem jól sült el — a támadási ágyú, es ik vak töltés volt benne. A tanácsterem hátsó frontján elégült arccal ült Kovácsházy Vili, az ide­genforgalmi tanácsnok automatasrófós jó eszével. Milyen különös ötletei van­nak! De jók. A túlzott takarékosság ta­valy eloltotta azokat a fényszórókat, amelyek oly gyönyörűen világították meg a Citadellát, a Mátyás-templomot, a Halászbástyát és a többi objektumo­kat. Az idén könyörgésre és esetről­esetre, helyesebben estéről-estére csak külön polgármesteri engedéllyel voltak a fények felgyújthatok. Kitalált és csi­náltat Kovácsházy az Erzsébethid pesti hídfőjétől a parlamentig automatákat, abba kel! az egy, kettő, vagy három pengőket bedobni s akkor a tündérvá­rak, templomokat megvilágító reflekto­rok kigyulnak és rövidebh, hosszabb idő­tartamra gyönyörködhet a pesti pol­gár vagy az idegen a budapesti Duna- part tündér! szépségében. A bedobott pénz nemcsak a költségeket fedezi, de még haszna is marad a fővárosnak. Ugyan mikor találhatta ki ezt Kovács­házy? Biztos, hogy a balatoni horgá­szása közben. Amikor óraszám várt a halakra. De azok nem „jöttének“, hát jött helyette az automata gondolat; töb­bet ér, mint a kárász, potyka vagy kc- esege! Ripka főpolgármester félnyolc felé többször fordította a fejét az óra felé. Persze. Nyolc óra tízkor megy egy vo­nat Fonyód felé. Talán azzal akar el­utazni? De tévedtem, nem láttam a déli pálya­udvaron. Mert nyolckor már én is ott voltam. Hogyne! Mikor az idén, az őszi hervadást bevezető, a fák koronáit su­hogtató, szeptember eleji balatoni sze­lek elmaradtak. Helyette mosolyog és úgy tiiz le az öreg nap, mintha boldog őszt akarna me­legíteni az emberiségnek. Ki tudja. Hátha ez évben megváltozik újra a világ sora. Vagy a tüneményes meleg őszi napfény csak csalóka, földiekkel játszó égi tünemény? Bár változna meg minden újra. Arra, amit vágyunk, amely még sok vitára ad­hat alkalmat a Tanácsban: hogy a szo­ciális gondok lassan összezsugorodnának a régi méreteikre. Bár úgy lenne. Akkor a pénzügyi egyensúlyozást is könnyebb lenne kitor­nászni! Mert nem csak Pelle kitűnő tornász. A pénzügyi ügyosz­tály is! Beretvás pasztilla fejfájás ellen ERDÉLYI MŰINTÉZETE ■ 4r«ri fényképéi* II., SfllBUlWtlt-B 2.1 SZEGEDY mm IEHŰ oki. gépészmérnök, kövezőmester, ut- és vasutépitési vállalkozó Budapest, I, Támok-u. 2,IV. em. 1ELEF0N : 10-8-12. CZEGIŰlf JAMS JBR műKOaru Höszltö, iái- fis padiűDumoiú Székesfővárosi ét állami sxéllitó-kartellan kWl I BUDAPEST, KISTEMPL0M4J. L TELEFON s JÓZSEF 440—98. WIHRRT FERENC ÉPÍTÉSZ és építőmester BUDAPEST, VII., COLUMBUS-U. 5/b Telelőn: 96-9-08. építési vállalat* Lg Szirtes-**- 31b. Aut- 539 M Városházi notesz A MÚLT HÉT SZOMBATJÁN BJPKA FŐPOLGÁRMESTER ün­nepelte r hatvanegyedik szüle­tésnapját. Ebből az alkalomból úgy, mint minden évben, felkereste őt bélatelepi kúriájában az Egységes Községi Polgári Párt vezetősége, hogy tolmácsolja a polgárság és a párt ragaszkodását, szeretetét és jó­kívánságait. A párt tagjain kívül is nagyon sokan keresték fel a fő­polgármestert a közélet előkelősé­gei közül jókívánságaikkal. G a ár J ilmos köszöntötte a főpolgármes­tert a párt és a klub nevében, mél­tatta. azt a nagyszerű munkát, amit főpolgármestersége alatt a főváros felvirágzása, a polgárság nyugalma és békés boldogulása érdekében ki­fejtett. Isten áldását kérte rá, hogy továbbra is lankadatlan erővel és szeretettel viselhesse szivén Buda­pest sorsát. Sümeg h y Vilmos a Balaton felvirágzása körül szerzett érdemeit méltatta és ezért az egész Balatonvidék háláját fejezte ki Ri p ka Ferencnek. S z o mb at h y Kálmán Ripka. Ferencnét köszön­tötte és kiemelte azt az áldásos, jó­tékony munkát, amivel a.z egyre fokozódó szegénység enyhítésén fá­radozik. Bánó Dezső és mások mondtak még felköszöntőt, majd a késő esti órákig maradt együtt az üdvözlők, jóbarátok és rokonok se­rege. Külön csoporttal képviseltette magát az üdvözlésen a Budai Tár­saskör. * SIPŐCZ POLGÁRMESTER még mindig Gasteinben üdül, ahol — mint barátainak Írja — annyira jól érzi magát, hogy már el is feledte az operációját. A polgármester csak a hónap végén érkezik Budapestre es szeptember 26-án veszi át hivatala vezetését. & A TÖRVÉNYHATÓSÁGI TA\ NÁCS ELSŐ ŐSZI ÜLÉSÉN mele­gen üdvözölték egymást hazaérkezé­sük kapcsán az urak. Mindenkinek volt mesélni valója, ki hol és merre járt. hogyan töltötte a nyarat. Alig néhányan hiányoztak az ülés­ről: a kereszténypártból C s ill é r fi András és T ab ód y Tibor, akik mindketten betegek. Hiányzott K o z- ma Jenő is, alú még nem érkezett meg németországi nyaralásából. ■V. JOANOVICH PÁL DR, frissen, egészségesen^ és jókedvűen haza­érkezett nyári üdüléséről, amelyet Bulgáriában töltött. A KEMÉNY LEGÉNYEK HÉT­FŐI VACSORÁJÁN már csaknem teljes számmal voltak együtt a Debrecen-étteremben a bajtársak. A rossz gazdasági helyzet ellenére is minden valószínűség szerint október elején megrendezik a Kemény Le­gények a szokásos kenesei ki­rándulást. * MEGEMLÉKEZTÜNK ARRÓL A TIZENEGY KILÓS PONTYRÓL, amelyet Kovácsházy tanácsnok, a kiváló horgász néhány héttel ez­előtt Balatongyörökön fogott ki a Balatonból. Most, szigorúan a rang­sor arányában, Szentmiklósi tanácsjegyző, aki szintén kitűnő horgász, öt és fél kilós pontyot fo­gott Kenésén. A kenesei pontyból tizennyolcán vacsoráztak, ünnepei­vé a szerencséskezü Szentmiklósi Jóskát. * A BÉKEBELI VÁROSHÁZA adott egymásnak találkozót szom­baton a Kerepesi-uti temetőben, a derék és kitűnő Rup p Laci bá­csi temetésén, A régi polgármeste­reken, Bárczy Istvánon, Bódy Tivadaron kívül megjelentek a kö­zelmúlt nyugalmazott főtisztviselői, azután természetesen a hivatalos Budapest képviselői teljes számban. Szente Miklós, Óbuda érdemes elöljárója, mondotta, kollégái nevé­ben az utolsó Isten-hozzádot Rupp Lászlónak, aki valóban típusa volt az úri, minden izében nobilis fővá­rosi tisztviselőnek, a kitűnő kollé­gának, a hűséges barátnak egy­aránt. A Terézváros százacleleji történe­tével forrt össze elválaszthatatlanul a hosszú és kínos szenvedés után elhunyt Rupp László harmonikus egyénisége. Közel két évtizeden át volt elöljáró, a hivatalban szigorú és komoly főnök, akihez még a he­lyettese sem mehetett be bejelentés nélkül. De ha, vége volt a hivatalos időnek, ő volt a l e g s z o l g á lat- kés z e b b barát., kellemes tár­salgó, aki az Andrássy-uti Wagner- étteremben, vagy az Apostolokhoz címzett baráti társaságban felejthe­tetlen emlékű, kedves órákat szerzett azoknak, akik közel állottak a szi­véhez ... & LEÁNYA, SCHENKER-ANGE- RER MARGIT ASSZONY, a bécsi Staats-Oper világhírű énekesnője, akit férje, Schenker-Angerer Gott­fried után hívnak német szokás sze­rint az ura nevén. Vele kapcsolat­ban történt meg az alábbi kedves história,' melyet ez alkalommal jól­eső emlékezéssel elevenítünk fel. A nagyságos asszony néhány esz­tendővel ezelőtt egy estén a buda­pesti Operában vendég szerepelt. Rupp László, a finom és előzékeny barát, természetesen megragadta az alkalmat, hogy elöljáró társait, aki­ket ő különösen kitüntetett baráti lelke minden melegével, meghívja a valóban eseményszámba menő fel­lépésre. Megvásárolta cl jegyeket és az összes elöljáróknak elküldötte, udvarias levél kíséretében. Az elöljárók csekély figyelmesség­gel viszonozni akarván kollégájuk nobilis gesztusát, hatalmas rózsa- csokrot küldtek az előadás előtt a művésznőnek, mellékelvén természe­tesen névjegyeiket is. Az előadás során pedig fáradhatatlanul tapsol­tak a művésznőnek, akinek káp­rázatos sikere a z ő külön h ó zi ünnepségük is volt.' ... Telt-mult az idő, az elöljárók időközben már el is f eledkeztek An­gerer Margit asszony budapesti fel­lépéséről. De nem a művésznő, aki édesapja mind a kilenc kollégájá­nak külön levelet irt, melyben kö­szönetét mondott a rózsacsokorból feléje áramló udvarias figyelemért. ...A levelek elindultak útjukra és kikötöttek a kilenc budapesti elöljáró portáján. Mondani sem kell, hogy a jellegzetesen finom, női írással megcímzett bo­rítékot a legtöbb elöljáró-feleség felbontotta, már csak azért is, hogy megtudja, ki ir az ő urának R é c s b öl levelet. A kíváncsiság azonban a levél felbontása kapcsán a laposan megbosszulta ma­gát és bizony egyik-másik asszony már rosszat kezdett gondolni az uráról, akinek a bécsi állami opera, művésznője meleghangú köszönetét, mond, a küldött rózsacsokorért... A zivatarok, természetesen, el­ültek, mielőtt kitörtek vol­na és az elöljáró-feleségek a kapott felvilágosítások után csak azt reklamálták, hogy miért fosztották meg őket az uraik attól a valóban páratlan műélvezettől, amit Ange­rer asszony nemes énekművészete jelent,...

Next

/
Thumbnails
Contents