Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1931-12-22 / 50-51. szám
1981 december 22. uj btmwFsr % Karácsonyi beszélgetés Ripha főpolgármesterrel Az elmúlt egy esztendő nem nuuított elég tapasztalatot az nt fővárosi törvény helyes bírálatára - 1932 legfontosabb probblémáí: a párton által sürgetett intézkedéseit foganatosítása - A legnagyobb Óvatosságra van szükség a jOvO esztendőben pénzügyi vonatkozásban a fővárost illetőleg —■ Az Uj Budapest tudósítójától — Az uj fővárosi törvény rendkívül széles hatáskört biztosit a főpolgármester számára, aki az uj fővárosi törvény életbeléptetése előtt tulajdonképpen csak a kormány megbízott ellenőrének a szerepét töltötte be a városigazgatásban. Ripka főpolgármester ezt az uj, kiszélesedett hatáskört az elmúlt egy esztendő alatt, ami az uj fővárosi törvény életbeléptetése óta eltelt, bölcs mérséklettel, gondos körültekintéssel, igazi guvernamentális érzékkel töltötte be. Most, hogy elmúlt az első esztendő a fővárosi törvény életbeléptetése és az uj törvényhatósági bizottság megalakulása óta, szükségesnek tartottuk, hogy a főpolgármester urat megkérjük: nyilatkozzék az elmúlt esztendők során szerzett tapasztalatairól, ismertesse legközelebbi terveit és általában fejtse ki véleményét a fővárosi autonómia háztartásának alakulásáról. Mindenekelőtt azt a kérdést vetettük fel, hogy az elmúlt esztendő eseményei alapján nem tartja-e szükségesnek a fővárosi törvény egyik vagy másik rendelkezésével szemben a revízió szükségességét. Rípfta rerenc űr. főpolgármester a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A fővárosi törvénynek azok a rendelkezései, amelyek végeredményben az egész városházi adminisztráció reorganizálását célozzák, még teljes mértékben nem valósultak meg. Az uj fővárosi törvény előírja ugyanis az egész városházi adminisztráció átszervezését. Előírja továbbá az összes régi szabályrendeletek átdolgozását, előírja az alkalmazottak szolgálati viszonyainak az egész vonalon való rendezését, előírja az üzemek központi igazgatásának koncentrálását, kötelességünkké teszi az uj státus megállapítását, a státusrendezést, kötelez bennünket uj kerületi elöljáróságok felállítására és egy egész sereg olyan intézkedésnek az életbeléptetésére, amely intézkedések foganatosítására még fizikai idő hiányában sor nem kerülhetett. Addig, amíg ezeket az intézkedéseket életbe nem léptetjük, nem látjuk az uj fővárosi törvénynek sem az előnyeit, sem a hibáit. Az elmúlt egy esztendő tehát nem nyújtott elég tapasztalatot számomra. abban a tekintetben, hogy helyes bírálatot alkothassak magamnak az uj fővárosi törvény rendelkezéseinek helyességéről vagy fogyatékosságáról. Megemlítjük a beszélgetés során, hogy az uj fővárosi törvény legfontosabb intézkedésének a törvényhatósági tanács intézményének a megvalósítását és a régi hivatalnok- tanáics megszüntetését tekintjük. Megkértük Ripka főpolgármestert, mondjon véleményt a törvényhatósági tanács munkájáról és ennek alapján állítsa fel a fővárosi törvénnyel szemben a mérleget. Ripka főpolgármester ezeket felelte: — A tanács iránti vonatkozásban tudok bírálatot mondani. Magam is azt tartom, hogy az uj fővárosi törvénynek legfontosabb rendelkezése éppen az, amely uj szervet kreált a törvényhatósági tanács formájában. Nézetem szerint ennek az intézménynek a megvalósításával rendkívül nagy lépést tesz előre az autonómia gondolata. Úgy látom ugyanis, hogy a törvényhatósági tanács révén jobban érvényesül a főváros polgárságának közvetlen befolyása a városi ügyek intézésére. Ez pedig lényege az auto- nóinikus gondolatnak. Ami már most magának a törvény- hatósági tanácsnak gyakorlati működését illeti, ebben a tekintetben csak a legkellemesebb benyomásaim vannak és ezek alapján csak a legjobb véleményt tudom nyilvánítani. A törvényhatósági tanács eddigi működéséből ugyanis én azt a biztos reményt merítem, hogy az intézmény a jövőben is igen jól be fog válni. Közbevetően megjegyezzük, hogy rendkívül nagy hiányosságnak — amint azt az Új Budapest több Ízben szóvátette — tekintjük a nyilvánosságnak a kizárását. A nyilvánosság ugyanis szerves része az autonó- mikus gondolatnak. A polgárság hiába gyakorolhat a törvényhatósági tanácson keresztül közvetlen befolyást a városházi ügyek intézésére, ha ez az intézés nem történik a legnagyobb nyilvánosság ellenőrzése alatt. — Valóban — mondotta Ripka dr. — a nyilvánosság kizárását én is fogyatékosságnak tekintem az uj törvényben. Semmi sem lehet tökéletes, itt is fordulnak elő fogyatékosságok. Egyelőre azonban — bármilyen sajnálatos is a nyilvánosság kizárása — különösebb nehézségek emiatt nem fordultak elő, mert hiszen az ülések lefolyásáról mindenkor bőséges tudósítások jelentek meg. A fontos az, hogy ez az apparátus jól és helyesen működjék. Ez pedig igy is van. Felvetjük a beszélgetés során azt HOFFMANN FERENG BUPFNPBST lv <3SRLS’CV.Ya5 a kérdést, hogy a legközelebbi jö: vőben milyen problémáknak a meg oldását tekinti a fővolgármester legsürgősebb feladatának. Ripka fő polgármester erre a kérdésünkre a következőket felelte: — Az uj esztendő első hónapjában a pártok által sürgetett intézkedő sek foganatosítását tartom legsürgősebb feladatomnak. Ez alatt azt értem, hogy elsősorban a restanciák elintézésére szorítkozom. Január hó folyamán feltétlenül véglegesen rendezzük az álláshalmozások ügyét, amelyre vonatkozóan a törvényhatósági tanács már kinyilvánította a maga véleményét. Ugyancsak a jövő évi feladatok között kell megemlítenem az üzemi problémáknak a megoldását is, amelyre nézve a főváros törvény- hatósági bizottságának a közgyűlése konkrét utasítást is adott. A sürgős feladatok között szerepel az uj fővárosi törvény különböző — már említett — rendelkezéseinek a végrehajtása is. A fővárosnak ugyanis a legrövidebb időn belül több szabályrendeletet kell készítenie, egyes szabályrendeleteket pedig módosítania kell. Meg kell állapitanunk a közgyűlés és a tanács uj ügyrendjét. A bizottságok számára is uj ügyrendet kell alkotnunk. Sürgős teendőnek tartom továbbá a kerületi választmányok megalakítására vonatkozó szabálydapesti Közlöny jelenti — a budapesti tudományegyetemi közgazdaságtudományi karon a Gyámügyi és gyermekvédelmi közigazgatás cimü tárgykörből egyetemi magántanárrá képesítették és őt ebbeli minőségében a vallás- és közoktatásügyi miniszter megerősítette. Egy értékes és érdekes karrier jutott ezzel a magántanári habilitáció- val felfelé ívelésében újabb fontos stációjához. Csorna Kálmán, az árva szék első elnökhelyettese, nemcsak elsőrendű adminisztrátor, kitűnő jogász, hanem a tudomány te vén is nagy verzátussággal működő férfiú. Egyetemi magántanársága nemcsak az ő számára jelent díszt és dicsőséget, hanem jó fényt vet a budapesti árvaszékre is, amelynek ilyen kitűnő és tudományosan képzett tagjai vannak. Itt említjük meg, hogy Csorna Kálmánnak A szegénygondo zás Budapesten című könyve a közeli napokban hagyja el a sajtót. Csorna könyve a Statisztikai Hivatal kiadásában jelenik meg és valósággal szenzációja lesz ennek a nagy fontosságú problémának. ❖ MINDEK EGYES ÖNÉLETRAJZ EGY-EGY ÉRDEKES FEJEZET Budapest történelméből, egy-egy arckép a magyar székesfőváros vezető egyéniségeiről. — mondja S i- pőcz Jenő polgármester abban az előszóban, amelyet György Endre Ami g városatya lettem... ctmü könyvének most megjelent második kiadásához irt. Maga a kitűnő szerző, György Endre V állomás s al kezdi a könyvet: — Közel kétszázötven életrajz! — kiált fel kétségbeesetten a szerző — tudja-e valaki, mit jelent ez munkában, hajszában, rohanásban? Mit jelent ez akkor, ha az ember az ön- kinzásig menő pontosságra, rigorozitásra törekszik, ha minden egyes adat lemezét előbb a hitelesség aranyfürdőjében kifürdeti és csak azután örökíti meg végleges fénykép-kópián'.? — Azt kéri végezetül az utolsó szó jogán György Endre, hogy az előre megfontolt szándékot, az igyekezetei, a hibátlanra való törekvést, a jóakaratot, valami fordított igazságszegés alapján enyhítő körülménynek tudják be. A verdiktet, amelyet György Endre kér, ezennel meghozzuk: kitűnő munkát alkotott, az újságírói készség ügyesen párosult benne a lexikon-tudós speciális gyűjtő-szenvedélyével. Ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia: annak, aki benne van, azért, hogy tudja, kik és micsoda emberek a kollégái. a kívülállónak azért, hogy meglássa, miképpen vélekedik önmagáról Budapest parlamentje ... ❖ HA MOST NEM A KRITIKUS SZEMÜVEGÉN ÁT, hanem mint egy érdekes könyvet forgatjuk és nézzük György Endre uj munkáját, mindjárt szemünkbe tűnik — a gyönyörű boritéklap, amely az uj külföldi dekorativ formát, a foto montázst ismerteti meg Budapesttel. A mozinak és a művészetnek furcsa keveréke ez a fotomon- tázs, amely a jelen esetben a maga önmagában is érdekes felvételeivel, mégis kaleidoszkópszerü változatossággal és egymástól messze eső dolgoknak egymáshoz való közelhozá- sával a képriportnak valami hallatlanul uj és izgalmas formáját jelenti. Ezt a f otomontázs-hir szolgálatot próbáljuk utánozni, amikor az életrajzok ábécérendjéből kiragadunk egy-egy mondatot, amiket jellem- zőeknek tartunk írójukra. MAJDNEM MINDENKINEK VOLT KÖZE A VÁROSATYÁK KÖZÜL AZ ÚJSÁGÍRÁSHOZ, kezdve a közgyűlés elnökén, Ripka főpolgármesteren, aki a múlt század végén a Fővárosi Lapok szerkesztőségében, majd a Magyar U j sá g-nál, később a Magyar T ávir a ti írod á-nál és a H a- zánk-nál dolgozott. Ernszt Sándor alapította meg Pozsonyban a Press burger Tagebi at t-ot, majd az Országos N é pl a p-ot. F rühio i r t h Mátyás éveken át volt vidéki lapszerkesztő, Huszár Károlyról nem is beszélve, aki — mint ő maga mondja — K aas Ivor íródeákja volt az Alkotmány szerkesztőségében. Mag y a r Miklós a Keleti Értesít ő-nek volt huszonötkoronás havi fizetéssel munkatársa, P akot s József hivatásos újságíró, P a y r Hugó nemkülönben. Sümegi Vilmos negyvenhét esztendővel munkatársa volt a Nemzeti U j sá g-nak (amely nem azonos a mai Nemzeti Újsággal). A szocialista oldalon egész sereg újságíró foglal helyet a közgyűlési padokban, Révész Mihály, Bánó ez y László, B r e sz t o v sz k y Ede és mások. Megtudjuk az életrajzokból, hogy Tauf fér Vilmos a legidősebb tagja a törvényhatósági bizottságnak: ez év julius 2-án töltötte be nyolcvanadik életévét. Utána mindjárt C sepr e g hí i-Ií orváth János következik, aki hetvenkilencedik életévében van. Egyetlen életkor hiányzik a felsorolásból: J o an o- V i c h Pálé, akinek az a kabalája, hogy nem árulja el az életkorát. A legfiatalabb városatya P et a j- nek József, aki 1895-ben született. Hogy néhány adatot felemlítsünk, amit írójuk fontosnak tartott, megemlítjük, hogy Máté István bizottsági tag ur o szobafestő ipartestületnél a fegyelmi bíróság elnöke; O r ov a Zsigmond viszont tiszteletbeli tagja az Óbudai Dalkoszorunak. P ompér y Elemér háromizben beutazta az Egyesült Államokat, egész Európát, a Gibraltártól a Kaukázusig, kétségtelenül ő a legviláglátot- tabb tagja a törvényhatósági bizottságnak. Szegő Béla, mmt vártüzér kitüntetésekkel tette le a tiszti vizsgát, Zala Zsigmond pedig — amit ő életrajza szempontjából igen fontosnak tart — már 1920 őszén interpellációt intézett a polgármesterhez a részvény jog megreformálása céljából. 4a KÉT EZERHÁROMSZÁZ HATVANEGY TAGJA VOLT A HATVANÉVES BUDAPESTI TÖRVÉNY- HATÓSÁGI BIZOTTSÁGNAK, névsorukat György Endre könyvében ábécé-rendben állította össze az utókor számára V i da József, a F ő- v á r ősi Közlőn y kiadóhivatalának érdemes vezetője. Mennyi név, viselőjük közül hányán írták be nevüket az ország történetének könyvébe, és közülök hány volt olyan, akinél egy közéleti pálya, beteljesedését, jelentette a bizottsági tagság! Itt van mindjárt a régi Buda város főembere, Áldás sy Antal, Buda volt főbírája, azután a két díszpolgár: Andrássy Gyula, aki 1885—1889-ig és Apponyi Albert, aki 1921—1923-ig volt törvényható- sáigi bizottsági tag. Kiemelkednek a névsorból Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság másodelnöke, C sen g er y Antal, a Tudományos Akadémia másodelnöke, Csukássy József főszerkesztő. Darányi Ignác földmiv élésügyi miniszter, K a a s Ivor báró iró, Lánc zy Leó, V isi Imre, a Nemzet szerkesztője, Y b l Miklós és mások. Az országos politikusok sorát Deák- Fe-
