Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1931-12-22 / 50-51. szám

aa OJBIWAPESl 1931 december 22. régimém a ceomrenien Borvendég alpolgármester: Január elseje után hallgatólagos provizórium áll be az ideiglenes megállapodás értelmében — Milyen elvek szerint készül az üzemek leépítésére vonat­kozó polgármesteri előterjesztés d rendeletnek a kiadását is és ezzel kapcsolatosan a kerületi választ­mányok ügyrendjének a megállapí­tását. A kerületi választmányok ügyrendjének megállapítása és mű­ködésűk megkezdése előtt minden akadályt a legsürgősebben el kell hárítani, mert ezeknek a kerületi választmányoknak a munkásságára a téli nyomor enyhítő akciók lebo­nyolításánál szükségünk van. Uj fő­városi illetmény szabály zat is készül, ezt is le kell tárgyalnunk, hogy el­érjük azt a sokat emlegetett célt, amely szerint az összes igazgatási és üzemi alkalmazottak javadalma­zásait egységes alapon kell rendez­nünk. A sürgős problémák között kell megemlíteni a fővárosi közle­kedési vállalatok egyesítését, a Vá- sárpénztár ügyeinek a, likvidálását. Végül még egy fontos kérdést tet­tünk fel Ripka főpolgármesternek. Megkérdeztük ugyanis, hogy mi­lyennek látja a jövő évben a főváros 'pénzügyi helyzetének az alakulását. A főpolgármester ur a következő­ket jelentette ki munkatársunknak: — Pénzügyi vonatkozásban a legnagyobb óvatosságot tartom szükségesnek. Ebben a tekintetben egyébként a legminimálisabb aggodalomra sincs okom, mert ugyanez a véleményük * az összes fővárosi pártok vezetői­nek. Meggyőződtem arról, hogy az összes fővárosi pártok vezetői min­den egyes pénzügyi kérdést nagy körültekintéssel, óvatossággal es gondossággal vizsgálnak meg. Min­den egyes pártvezér át van hatva a legnagyobb takarékosság érvényesí­tésének a szükségességétől. Nagy erő ez, de nagy erő a fő­város intézményeiben tartalékolt vagyontömeg is. Az erkölcsi és anyagi erők birtok­lásának a tudatában meg vagyok győződve arról, hogy a pártvezérek­nek általam, de a főváros egész kö­zönsége által is megádlapitható tá­mogatására támaszkodva, a mai gazdasági krízist — kellő óvatosság mellett — minden megrázkódtatás nélkül fogja a. főváros megúszni. Ripka főpolgármesternek ez a nagyérdekességü nyilatkozata, ame­lyet az aktuális városházi problé­mákról tett, alkalmas arra, hogy minden felmerülő aggodalmat el­oszlasson és a főváros közönségében egy jobb jövendő reményét keltse. renc nyitja meg, aki 1873—1876-ig volt tagja az egyesitett három vá­ros törvényhalósági bizottságának. Egymásután jönnek a sorban a nagy miniszterek: Hegedűs Sándor, Hor ánszky Nándor, Láng La­jos, Pl ó s z Sándor, P olóny i Géza, Szilágyi Dezső és Tisza Kálmán, aki 1889—1891-ig volt város­atya. Egy régi kor patinás hangulatát idézi T h a i s z Elek rendőrfőkapi­tány neve: a Thaisz-korszak repre­zentánsa 1873—1885-ig volt tagja a közgyűlésnek. Jókai Mór tizen­kilenc évig volt városatya, 1873— 1894-ig. A sajtót képviseli a bizott­sági tagok sorában Gajáry Ödön (1895—1912.), azután a Légrádyak: Káról y (1873—1904.), I m r e (1906— 1912.) és Ottó (1912—1916.) Leg­hosszabb ideig kétségtelenül Glück Frigyes volt bizottsági tag: 1886— 1931-ig, vagyis teljes negyvenöt esz­tendeig. ' Utána Guncl el János következik a távrekorderi listán, a közkedvelt Gu nd el Károly édesapja, aki 1873—1915-ig volt egyf oly fában városatya. Es még hány, de hány név, oszlo­pai messzetünt korszakoknak, már a nevük is a. múltba ringat: Bőgd a- nov ich Lucian szerb püspök. C l a u s e r Vitályos, D e l’M edico Ágoston főlövészmester, F e n y­v e s s y Adolf országgyűlési gyors­irodai főnök, az öreg Girardi Jó­zsef (Girardi T ibor édesapja), G old zieh er Ignác, Gor ov e Antal kir. közjegyző és nyug. ezre­des, Gr ec sáli Károly, a Kúria el­nöke, az öreg H ahót hy, Hausz- m a n n Alajos, a FI einric h-család öt képviselője, Holts y Pál, FI u n- f al.v y János egyetemi tanár, K a- novich Béla Mór választott püs­pök, Fél éh Fstván dr„ Liptáy Béla báró, T h ék Endre. aWodiá- n e r ek, a Wolfnerek és hányán mások! —■ Az Uj Budapest tudósítójától — Borvendég alpolgármester — mint azt lapunk más helyén megírjuk — közel egy hétig volt kénytelen or­vosa rendeletére őrizni a betegszo­bát, de még igy sem kapcsolódott ki a főváros igazgatásából: a szak­tanácsnokok naponta, jelentek meg nála, hogy az ügyosztályaik legfon­tosabb kérdéseiről referáljanak. A törvényhatósági tanács csütörtöki ülésén azonban már résztvett Bor­vendég alpolgármester, akivel alkal­munk volt az aktuális városházi problémákról beszélgetést folytatni: A centrálé-kérdésről és az üzemi ügyekről Borvendég Ferenc alpolgármester a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — A törvényhatósági bizottság közgyűlésének határozatához képest az üzemi problémákat illetően meg­kezdtem az előkészítő tárgyalásokat. Előbb a három nagy üzemnek: az Elektromos Műveknek, a Gázmüvek­nek és a Vízműveknek az ügyeit be­szélem meg a XII. ügyosztály veze­tőjével, majd a kisebb üzemek kerül­nek sorra. Minden egyes üzemmel külön-külön kell foglalkoznom. El kell dönteni mindenekelőtt azt az elvi kérdést, hogy a szóbanforgó üzem megszüntethető-e közérdek sé­relme nélkül. Ha* azt fogom meg­állapítani, hogy az üzem, amelynek fenntartását közérdek nem kívánja, fölösleges versenyt támaszt a magán- iparnak és kereskedelemnek, akkor feltétlenül a megszüntetésre teszek javaslatot. Általában az a vélemé­nyem, hogy rendkívül óvatosan és gondosan kell eljárni, mert hiszen itt nagy értékek forognak kockán. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a szociális problémákat sem, amelyek kétségkívül jelentkezni fognak az üzemi kérdések ren­dezésénél. A mai súlyos gazda­sági viszonyok közepette kenyér­kereső exisztenciák sorsáról nem határozhatunk könnyelmű gyor­sasággal. — A fokozatos leépítésnek vagyok hive az egész vonalon. Ha valamely üzemet nem lehet megszüntetni a közérdek sérelme nélkül, akkor még mindig honorálni lehet az ipa­ros érdekeket a fokozatos leépítés révén. Több olyan üzemünk van, amelyeket össze lehet, sőt kell vonni. Fgy is sok eredményt lehet elérni. A megszüntetés, leépítés vagy-össze­vonás — ez az a három megoldási lehetőség, amely az egyes üzemek sorsa fölötti döntésnél számunkra választható lesz. — A három monopolisztikus nagy­üzemnél változás nem várható. A közlekedési vállalatok egyesítését illetően utalok a közlekedési szak- bizottság csütörtöki ülésén történ­tekre. A közlekedési vállalatok egye­sítésénél az a szempont vezet, hogy a főváros közlekedési viszonyait megjavítsuk. Nem kétséges ugyanis, hogy az egyesítés esetén megszű­nik mindenfél versengés, aminek következtében viszont mindenkor egyedül és kizárólag a főváros köz­lekedési igényei döntik el a meg­oldásra váró kérdéseket. A beszélgetés további során szóba- hoztuk Borvendég alpolgármester előtt a centrále-kérdést. Az a meg­állapodás, amely a főváros és a Dunántúli Villamossági rt. között létrejött, ideiglenes jellegű és ez év december 31-én lejár. Tekintve, hogy ez a terminus közeledik, felvetettük a kérdést: ismét ideiglenes megálla­podást köt-e a főváros a Dunántúli V illamossági részvénytársasággal, vagy pedig létrejön a végleges meg­állapodás. Borvendég alpolgármester érdeklődésünkre a következőket mon­dotta: — A fővárois és a bánhidai cen- trálé-érdekeltség között ezidőszerint ideiglenes megállapodás van érvény­ben. Ennek az ideiglenes megállapo­dásnak az értelmében áramot kapunk Bánhidáról és az átvett árammennyiségre négy­filléres egységáron, elszámolás terhe mellett ákonto-fizetéseket teljesítünk. Körülbelül hat héttel ezelőtt volt egy megbeszélés a főváros és a centfále-érdekeltség között, ezen azonban az újabb megállapodás kér­désével nem foglalkoztunk. Közben épp betegeskedtem, emiatt nem ve­hettük fel újra a tárgyalások foná- lát, most pedig az ünnepek miatt kell a tárgyalások újabb megindítá­sát elhalasztanunk. Ezidőszerint te­hát szünetelnek a tárgyalások, emiatt azonban nem lesz semmi zavar, mert legfeljebb az történik meg, hogy január elseje után hall­gatólagos provizórium áll be és majd január hó folyamán újabb tár­gyalásokat indítunk meg, amelyek­nek az alakulása szerint döntünk majd arról, hogy ismét ideiglenes megállapodást kötünk-e,^ vagy létre­hozzuk a végleges szerződést. Borvendég alpolgármesternek ez a nyilatkozata tulajdonképpen azt je­lenti, hogy a centrále-fronton fegy­verszünet van. Az újabb csatározá­sok az ünnepek után indulnak meg. pénzügyi mérlegünk féltve őrzött egyensúlya még további áldozatokat is kívánt, aminek következményekép a főváros 1932. évi kegyúri költség- vetésében sok szép, nemes és szükség­diktálta terv is megsemmisült. A jövendő szűk esztendőben csu­pán a legszükségesebb fenntartá­sokra szórakozhatunk. A takarékos- sági bizottság a kényszer hatása alatt nemcsak a beruházásokra és a megokolt tatarozásokra igényelt összegeket törölte, hanem a költség- vetési hiányok fedezésére, a sze­mélyzeti járandóságok csökkentése mellett, igénybevette a templomok fűtésére előirányzott összegeket is. És amidőn ezt a sok lemondást most szomorú szívvel papírra vetem, nem mulaszthatom el, hogy meg ne emlékezzem az illetékes egyházi hatóságok megértéséről, mellyel eb­ben a nehéz kérdésben önként jöttek a segítségünkre. Bednárz Róbert apát, kér. esperes ur legutóbbi cik­kében részletesen foglalkozott e kér­désekkel és egyházi szempontból megvilágítva és a fővárosnak, mint kegyurnak legjobb indulatát és nobilitását elismerve, — arra a meg­állapításra jutott, hogy a fentebb ismertetett kényszerűségek elől ki­térni nem lehet. Nemcsak a kegyuraságot érinti azonban a jelen súlyos helyzete, hanem ezzel kapcsolatban szenved­nek a többi felekezetek is. A hitélet fellendülésével megindul­tak a többi felekezetek templomépit- kezései is, melyeket a főváros rend­kívüli hitfelekezeti segélyek nyújtá­sával támogatott. 1931-ben a főváros 413.000 pengővel segítette a budapesti egyházakat építési munkájukban. Ez a keret 1932-ben 100.000 pengőre szorul össze, úgyhogy az egyes egyházak vezetői­nek lelkiismeretes, szigorú és bölcs belátását kell majd kérnem, hogy tényleg ott tudjunk segíteni, ahol arra a legnagyobb szükség van. E Programm csupa kényszerűség, csupa lemondás, azonban telve biza­lommal a jövő iránt, melynek bizto­sítására kell jelenleg súlyos áldoza­tokat hoznunk. És ha elvonult felet­tünk a vihai’, ujult erővel és lanka­datlan lelkesedéssel fogunk tovább­haladni azon az utón, melyen 13 év­vel ezelőtt mprrinanlfnnk. ■drari nállltt. Igén- lég Bgrl Bfiiukl beren­delések óján Budapest, VII., Péteriig Sándor ucca 54 Központi fűié«. — Melegv z készülék. — Vízvezeték. Csatornázna!- és g 'zberendezések. — Berendez Tárolóknak TtzmOveket, csatornázásokat és derltStelepeket. - Felelőn Józsel 515-19 Alapittatott: 1872. Telefon: Aut. 535-50. FRITSCH ÉS TÁRSA Cégtulajdonos: frtfSCl) Emil KÉSZÍT: Épület- é* diszműbádogo» munkál, egész­ségügyi berendezésekéi, csatornázást, gáz­vezetékei s minden e szamába vágó murikéi iroda es mohéig: BUDAPEST, II., TÖRÖK-UTCA 1. Sít. „™URT“ MAGYAH ÚTÉPÍTÉS! RT BUDAPEST, V., Z0LTÁN-U. 11 elefon: 230-59 es ld-37 Modem utak építési vállalata i\észit : öntött es hengerelt aszfalt-, síiéit-, topplta-, aszfa tmakadám- és k e r a m i t-b urkois o t vitéz DARVAS LAJOS oki. mérnök NEMESÉPITÖ HUSIIT Budapest, IV., Királyi Pál-u. 20. Telefon: Aut. 86 2-96. M4Y jOisir FAIPARI VÁLLALAT Botor- és épöletmunkák, koporsó-özem Dadapest, X., rtlzer-a. 28 PÁL, MIHÁLY öloraUntődéje Budapest, 1., Zita Klrályné-ut 14. Alapittatott 1897-ben. Telefon: Aut. 575-88. Ólompecsét, halásza i cikkek és tegyvergolyó öntöde I M főváros kegyúri ügyei Irta: Gallina Frigyes dr. tanácsnok <(Az általános gazdasági válság a főváros életében is erősen érezteti a hatását. A néhány évvel ezelőtt meg­indult lüktető élet megtorpant és minden szép elgondolás, minden szép terv a szigorú takarékosság kényszerítő szűk határa, közé szorul. A székesfőváros kegyuraságával kapcsolatos nagyvonalú tevékenység is szár nyasze gelten húzódik meg a takarékosság által diktált keretben. Semmiféle terv, semmiféle gondo­lat nem ölthet testet, mert nem en­gedi meg a főváros pénzügyi hely­zete. A főváros a keresztény eszme renaiss.ence-ával kapcsolatban a leg­utóbbi években igazán nagy mun­kát teljesített. Ennek látható ered­ményei azok a művészi alkotások, melyek kőbe faragva hirdetik örök időkre a fővárosnak, mint kegyur­nak áldozatkészségét. Egymásután emelkedtek a szebb- nél-szebb templomok a főváros peri­fériális részein, melyeknek lelki gondozására a főváros az egyház­zal egyetértőén a legnagyobb gon­dot fordítja. Az Angyalföld, Tripolisz, Törökőr, Tisztviselőtelep, a Városliget közép­pontjában ott áll már egy-egy uj templom, mely mind megannyi vára a keresztény és nemzeti eszmének. A legutóbbi hetekben fejeződött be a Szondy uccai templom építkezése, melyben szintén megindult az inten­zív vallási élet. A templomépitő akció utolsó meg­valósítható programmpontja a Lő­portár dűlői plébánia-templom és a Józsefvárosi plébánia-lak építésének befejezése, mely az 1932. év folya- mán minden valószínűség szerint remélhető. Ezzel aztán a főváros templomépitési akciójának első cik­lusa be is zárul. A jelenlegi súlyos gazdasági krízis kényszeríti a fővá­rost arra, hogy a még megoldásra váró feladata elé egyelőre pontot tegyen. De a szigorú rendszabályok és a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents