Uj Budapest, 1931 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1931-11-28 / 47. szám

TU BUDAPEST 3 1931 november 28. Bednárz Róbert: Egy újabb fizefésleszállifás a végsőkig feszítené a húrokat! Nem lehet a dolgozó magyar középosztály tagjait katasztrófális helyzetbe dönteni — A karácsonyi segély nemcsak a tisztviselők ügye, hanem a kereskedőké és iparosoké is II nyugdíjas fővárosi tisziviselők jajkiálíása a miniszterelnökhöz — Az Uj Budapest tudósítójától — A kormányjelenté)s parlamenti vitájában olyan hangok hallatsza­nak, hogy a kormány a tisztviselő- fizetések további redukálását ter­vezi. Mivel legutóbb a városházi tisztviselők fizetését kormányrende­let alapján kellett leszállítani, attól lehet tartani, hogy az újabb tisztvi­selői íizetésleszállitásról szóló kor­mányrendeletnek a terve a város­házi adminisztrációt is érinti. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a kormány az államháztartási deficit csökkentése érdekében to­vábbi fizetési eszállitásra tenne ja­vaslatot a 33-as bizottságnak, a ki­adandó kormányrendelet kiterjesz­kedik az autonómiák tisztviselő­karára is. Ezek a hírek érthető meg­döbbenést keltettek a városházi tisztviselők körében. A városházi tisztviselőket nemcsak a kormány- rendeletben előirt fizetésleszállitás végrehajtása révén érte nagy vesz­teség, csökkent a városházi tisztvi­selők fizetése a különböző munka­dijak és jutalmak beszüntetése ré­vén is, úgy, hogy a városházi ad­minisztrációnak minden egyes tiszt­viselője ma sokkal súlyosabb hely­zetben van. mint egy évvel ezelőtt, amikor pedig a gazdasági viszonyok kedvezőbbek voltak. Felmerül a kér­dés, hogy a városházi pártok milyen álláspontra helyezkednek a kor­mányzat részéről megnyilatkozó to­vábbi íizetésleszállitási törekvések­kel szemben. Bednárz Róbert apátplébános, a Keresztény Községi Párt ügy­vezető alelnöke, akit ebben az ügy­ben megkérdeztünk, a következőket mondotta az Uj Budapest munka­társának: — A városházi tisztviselőket lét­alapjukban rendítené meg minden további fizetésleszállitás. A leghatározottabban kijelen­tem, hogy a Keresztény Községi Párt minden egyes tagja min­den rendelkezésére álló eszköz­zel minden fórumon harcolni fog mindenféle újabb flzetésle- szállitási tendencia ellen. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy újabb fizetésleszállitás a végsőkig feszítené az amúgy is túl­feszített húrokat. Nem engedhetjük meg, hogy a városházi tisztviselők a szélsőségek felé kezdjenek orien­tálódni. — ügy a hivatali rendnek, mint az adminisztrációban joggal megkí­vánt fegyelemnek, sőt a munka mi­nőségének is lényeges hátrányára volna egy újabb fizetésredukció, amit már csak azért sem engedhet­nénk meg, mert a főváros és az or­szág polgárságának legmegbízha­tóbb elemeit, a dolgozó magyar kö­zéposztály tagjait döntenénk ka­tasztrófális helyzetbe. Tudjuk, hogy az ország szanálása érdekében min­den eszközt igénybe kell vennünk. Nézetem szerint azonban az or­szágot szanálni nem úgy lehet, hogy a tisztviselőktől, vagyis a legszélesebb fogyasztói rétegtől vonjuk el a megélhetési lehető­ségeket, hanem munkaalkalmak teremtésével, a termelés fokozá­sával és általában a termelő munka megindításával. — Ide kapcsolódik a városházi tisztviselők szokásos karácsonyi se­gélyének az ügye. A főváros min­den esztendőben egy havi fizetést adott a maga tisztviselőinek és al­kalmazottainak a szeretet ünnepén. Ezt a régi szokást sem szabad meg­szüntetni. Erre a karácsonyi segélyre ugyanis nemcsak a tisztviselők várnak, hanem maguk a keres­kedők és iparosok is. Ha nem lesz karácsonyi se gélt/, ak­kor nem lesz karácsonyi vásár sem. Közgazdasági körforgás ez, amelyet végképp megakasztana egy olyan rövidlátó intézkedés, mint amilyen a városházi tisztviselők karácsonyi segélyének a megvonása volna. A főváros nem járulhat hozzá azok­nak a törekvéseknek az érvényesü­léséhez, amelyek végeredményben a közgazdasági élet vérkeringését fog­ják egyszer megállítani. Nemcsak én, hanem a Keresztény Községi Pártnak minden egyes tagja is min­den befolyását és tekintélyét latba fogja vetni, hogy a karácsonyi se­gélyt a főváros az idén is folyó­sítsa tisztviselőinek. ❖ /: A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége Liber Endre alpolgármes­ter-elnök és Bndó Jusztin dr. főtitkár aláírásával a Közszolgálati Alkalmazot­tak Nemzeti Szövetségével és a Nyug­állományú Katonatisztek Országos Szö­vetségével közös memorandum­ban fordult a tervbevett nyugdijleszál- litás ügyében Károlyi Gyula gróf miniszterelnökhöz. A memorandum, hivatkozással a mi­niszterelnöknek az egységespárt elnöki tanácsában tett azon kijelentésére, hogy a nyugdíjtörvény revíziója a közszolgá­lati alkalmazottaktól súlyos áldozatokat fog követelni és a kormány az erre vo­natkozó intézkedéseket rendeleti utón kívánja megtenni, azt kéri, hogy a nyugdíjtörvény revíziójára vonatkozó intézkedéseket ne rendeleti utón léptessék életbe, hanem arra nézve a kormány törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elé, amint arra vonat­kozóan az 1931:XXVI. te. a pénzügymi­niszternek utasítást is ad. A közalkftU mazottak nemcsak a saját érdekükbe«; de országos és magyar nemze- ti érdekből is hangsúlyozottan és a leghatározottabban ragaszkodnak ahhoz, hogy a törvényekben biztosított szerzett, jogok a revízióra vonatkozó törvénybeli teljes egészükben f é nnta r- tassanak. Kérik a közszolgálati alkalmazottak, hogy a hozandó törvényben az 1923-aS és 1924-es nyugdíjtörvényekben lefektet tett elvek teljes mértékben érvényesül-1 jenek, vagyis a nyugdíj megálla­pításánál a mindenkori tel­jes összeg ü j a v a d a 1 m a. z á s vo­te s s é k a 1 a p u 1, a m e 1 y r e az ille­tőnek igénye lenne abban az esetben, ha még tényleges szolgálatban állana. Amennyi­ben pedig az egyéb társadalmi rétegek anyagi erejének megfelelő mértékben történő igénybevétele mellett a nyug- dijterhek csökkentése ebben a törvény­ben is elkerülhetetlenül szükséges len­ne, akkor a törvény kifejezetten mond­ja ki azt, hogy a korlátozások hatálya csak átmeneti jellegű és csak a törvényben pontosan meghatározandó rövidebb időtartamra terjed ki. A nyugdíj megszabásánál az érde­keltek esetleges magánvagyonát, külön jövedelmét, vagy egyéb keresetét nem szabad számításba venni, annál kevésbé, mert ezekután az érdekeltek különböző adóterhek alakjában a közterheket egyébként is viselik és a nyugdijak ilyen címen való megrövidítése jogfosz­tás lenne. Mély aggodalommal eltelve — igy fejeződik be a memorandum — az ország és a magyar nemzet sorsa iránt és figyelemmel az évtizedek óta. sokat tűrt és szenvedett tényleges és nyugdíjas közszolgálati alkalmazottak felette súlyos és válságos helyzetére, valamint az ehhől ke­letkezett nagy nyugtalanságra és aggasztó hangulatra, tiszte­lettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy előterjesztéseinket bölcs megfon­tolás tárgyává tenni és figye­lembe venni méltóztassék. | Fűtés, | * vizvezeíés, X csatornázás j fpiiTsovirs János | BUDAPEST, V., zrlngl-ucca 9.J X TELEFON: ALT. 52-T-96. * WW MVAS W kább, mert azok a szép eszmék, ame­lyeket a társaság maga elé tűzött, őt is teljes mértékben hevítik. A SZOKÁSOS HÉTFŐI VACSO­RA HELYETT december hó 7-én a Budapest Sport Egyesület hármas- határhegyi turistaházában disznó­toros vacsorát tart a Kemény Legé­nyek Társasága, amelyre Nagy Fe­renc kapitány ezen az utón is meg­hív minden Kemény Legény-boj­tár s at. A disznótoros vacsora borgazdái: Benedek Szabolcs dr.. Kovács Lajos dr., Leit gib János, M a la­ky Mihály, Pete Csongor, R ó z sa­vó így i István dr., Síkor szky Titusz, S z v o b o d a K. Endre dr. és Z ob or Miklós bajtársak. Az újlaki templom előtt van a gyülekezés hat órától kezdve. Autók állanak itt a bajtársak rendelkezésére, amelyek­kel a turistaházhoz jutnak. Jelent­kezni B encze István bajtársnál, a javadalmi őrség főparancsnokánál lehet. * TISZTELT SZERKESZTŐ BA­RÁTOM — Írja hozzánk egy bizott­sági tag — elvetette a sulykot, ami­kor legutóbbi számában ugyanezen rovatban a költségvetési részletes vitát piszlicsár kerületi ér­dekek birkó zásának és v i ci­nál i s megnyilatkozások­nak jellemezte. Lehet, sőt valószí­nű, hogy sem Szerkesztő urat, sem a közgyűlés egyetlen pártját sem érdekli túlságosan, hogy valamelyik külvárosi, ma még névtelen utca mikor lesz kikövezve és kap-e uj villamost vagy autóbuszt valame­lyik periféria: végeredményben azonban bennünket, szintén névte­len bizottsági tagokat, annakidején nem azért választottak, hogy a szer­kesztő urak, illetőleg a törvényható­sági bizottság számára mondjunk érdekesnél érdekesebb anekdotákat, hanem azért, hogy az általunk kép­viselt városrészek érdekeit szerény tehetségünk szerint több-kevesebb sikerrel a városházi élet minden vo­natkozásában hűséggel képviseljük. Ezen kötelezettségünknek teszünk eleget, amikor lelkiismeretesen fel­emeljük szavunkat kerületünk ki­sebb vagy nagyobb érdekei ügyé­ben, függetlenül attól, hogy sikerrel kecsegtető kezdeményezésnek, vagy — falrahányt borsónak tekintjük-e felszólalásunkat. Engedje meg, tisztelt Szerkesztő barátom, hogy néhány szóval meg­világítsam, miért húzódott el annyi­ra a költségvetési részletes vita, hogy azt valóban unalmasnak tart­hatták az üresen tátongó sajtópá­holy és a nem kevésbé üres közgyű­lési padsorok. Az uj törvény az oka annak, hogy olyan bizottsági tag számára, aki nem törvényhatósági tanácstag, vagy országgyűlési kép­viselő, az egyetlen lehetőség, az egyetlen alkalom a költségvetési vi­ta arra, hogy amúgy sem túlzottan messzehangzó szavát hallassa. Min­den ügy a törvényhatósági tanács­ban dől el, ahol az elsőrendű bizott­sági tagok jönnek, látnak és intéz­kednek: mi, szegény, másodrendű bizottsági tagok, mint egyetlen be­szédalkalomra, a költségvetési vitá­ra vagyunk utalva. Ha pedig valaki egyszer egy esztendőben jut szóhoz, akkor ne méltóztassék csudálni, hogy megrészegül a saját hangjá­tól, még akkor is, ha tudja, hogy már a. Fővárosi Közlöny sem teszi közzé felszólalásait, az kizárólag a múzeumba, kerülő gyorsírói feljegy­zések számára mondatik el. Most, végezetül, mégis csak belá­tom, Szerkesztő uram, hogy Önnek van igaza. Vicinális megnyilatkozá­sok a mi felszólalásaink, nem osz­tanak, nem szoroznak. Mi legfeljebb az összeadás számtani művele­tében szerepelhetünk: a pártvezérek összeadják a hátuk mögött ülő és szavazó tömegeket. Különben meg­ígérem Szerkesztő urnák, hogy a legközelebbi költségvetési vitáig, vagyis jövő novemberig, nem fo­gom hallatni nagybecsű hangomat, — akkor is csak azt fogom szeré­nyen megkérdezni, hogy miért n em kapok választ az elmúlt esztendőben tett indítványaimra. Szerkesztő ur kész hive: egy má­sodosztályú bizottsági tag. jJ; AMÍG VÁROSATYA LETTEM ... címmel az elmúlt esztendő­ben György Endre kitűnő kollé­gánk hatalmas kötetben gyűjtötte össze a főváros főtisztviselőinek és a törvényhatósági bizottság tagjai­nak önéletrajzait. György Endre barátunk ebben az Ízléses és ügyes könyvében a tőle megszokott pon­tossággal és nagy hírlapírói kész­séggel állította össze a városházi politikusok életrajzi adatait, nem­csak' élvezetes olvasmányt szerezve mindenkinek, akit a városházi ügyek érdekelnek, hanem történel­mi kútfőt is alkotva, hiszen ezek a sok tekintetben fontos és érdekes adatok együtt sehol, semmilyen for­mában meg nem találhatók. Most útban van és néhány nap múlva megjelenik az Amig város­atya lettem második kötete is. A múlt év decemberében kezdődött el az adatgyűjtés nehéz munkája, majd egy esztendő kellett, amig minden életrajz befutott, minden fényképet sikerült megszerezni. Egyetlen fénykép hiányzik majd az uj könyvből: V as s Béláé: rajta kí­vül mindenki, vagyis a kétszáznegy­venöt életrajz mellett kétszáznegy­vennégy fénykép örökíti meg a Tisztelt Közgyűlés tagjait az utókor számára. Még pedig nem az életrajzok között, ahogyan az az első kötetben volt, hanem külön, hatvannégyoldalas, kromopapirosra nyomott, valóságos albumban. Négyszázötven oldalra terjed György Endre könyvének második kötete: lexikonszerű pontossággal és részletességgel foglalja magában ez a könyv nemcsak a most fungáló bizottsági tagok életrajzait, hanem közli 1872 óta az összes megválasz­tásra került bizottsági tagok név­sorát. Többezer nevet tartalmaz ez a lista: mindazokét, akik hatvan esztendeje, a három város egyesíté­se óta helyet foglaltak mint válasz­tottak, vagy mint virilisták Buda­pest közgyűlési termében. Olyan könyvet szerkesztett György Endre, amelynek helyet kell foglalnia — nem amiként a vidéki könyvügynö­kök szokták mondani: minden mű­velt család asztalán, — ha­nem minden olyan íróaszta­lon, amelynek gazdája a fővárossal bármilyen vonatkozásban van. * BENSŐSÉGES KERETEK KÖ­ZÖTT ünnepelték B. Axmann Gyula főigazgatót, a „Fansz“ ház­nagyát barátai és tisztelői 40 éves szolgálati jubileuma alkalmából. A „Fansz“ nevében Liber alpolgár­mester-elnök megbízásából S pann- berger Alajos dr. tanácsnok, ügy­vezető elnök köszöntötte a jubilánst és élénk szavakkal ecsetelte B. Ax­mann Gyulának a „Fansz“ kaszinói életének f elvirágoztatása körül szer­zett hervadhatatlan érdemeit. U n- g er Béla dr. tanácsnok a IV. kér. elöljáróság és Budó Jusztin főle­véltáros a jubiláns barátai nevében köszöntötték Axmann Gyulában azt az embert, aki közvetlen modorával és mindenkori készségével nyerte meg barátai és tisztelői szeretetét. Á megjeléntek között a székesfő­város közigazgatásának számos ki­tűnőségét láttuk ott, u. m. Szén te Miklós, Unger Béla dr., S pann- b er g er Alajos dr., Muzsikó Ist­ván, Guth Ferenc dr., Holtz- spach Ödön dr., Bódy László dr., Salamon Géza dr. tanácsnokokat, Sebő Béla főszámvevőt, H onf f y Lajos adóhivatali, Din g ha Árpád pénztári igazgatókat, Budó Jusz­tin főlevéltárost, sok más főtisztvi­selőt és a jubilánsnak nagyszám,u barátait és tisztelőit.

Next

/
Thumbnails
Contents