Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-18 / 3. szám
Budapest, 1930 január 18 "VqM- • - ‘ Bpe •^osi 5yilvr,nos ■Karoly1 Koi u. P és Cközgazdasági v hetilap Előfizetési árak: Egész évre ..............................................30 pengő Fé l évre.........................................................13 pengő Egyes szám éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR DR mm Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utca 19. Telefon: Aut. 928—23. Poslatakarékp. chequeszámla: 30013 Wolff Károly: Mi elv vagyunk, mi programul vagyunk, állónk a kristálytiszta erkölcs alapján! Tomboló lelkesedés fogadta Wolff Károlyt, aki szombatesti beszédében kibontotta a Belvárosban a Keresztény Községi Párt lobogóját — A Keresztény Községi Párt működése alatt talpraállt a főváros és pénzügyi téren számottevő tényező lett — Amikor a fővárosi választások eljönnek, minden polgárnak és hazafinak a kereszténypárt mellé kell állania A környék Lapunk legutóbbi számában Lengyel Zoltán dr. irt cikket azokról a törekvésekről, amelyek négy budapesti községnek: Mátyásföldnek, Cinkotának, Rákosszent mihálynak és Sashalomnak egyetlen nagy megyei várossá való alakulását célozzák. De nemcsak ezen a területen látunk várositási törekvéseket: a legutóbbi évtizedben városokká alakultak Rákospalota, Pesterzsébet, Budafok, hasonló törekvések egész sorozatáról tudunk, amikor is a nagyobbrészt földműves- és tisztviselő-települések modernebb és ma- gasabbrendü önkormányzati életformában akarják a civilizáció és a kultúra lehetőségeivel szemben támasztott igényeiket megvalósítani. A kérdés az, hogy a székesfőváros milyen szemmel nézi ezeket az ujabbkeletü törekvéseket, a nagy gondolat, a Rákosi Jenő által álmodott harmincmillió magyar kétmilliós fővárosa, nem ellenkezik-e az önállóság jegyében alakuló pest- környéki városokkal, a Gross-Ber- lin-féle nagyvárosok általános középeurópai ideálja nem áill-e ellentétben azokkal a szeparációs megmozdulásokkal, amelyek a milliós nagyváros tövében önálló autonómiát akarnak élnif A felelet rövid és egyszerű. Nagy-Budapest álmát a harmincmillió magyar álma mellé temette Trianon, megcsonkított és földretiport hazánk szomorú fővárosa sem. erkölcsileg, sem anyagilag nincs abban a helyzetben, hogy a maga tagadhatatlanul hatalmasabb, de hihetetlen mértékben igénybe vett erőforrásaival biztosítani tudja a környék számára azt a civilizációstandardot, amelyet ezek a települések városépítés, közmüvek, kultúra szempontjából a várossá való átalakulás révén maguknak biztosítani akarnak. Éppen, mert Nagy-Budapest ábrándja belátható ideig reménytelen, oka és értelme nincs annak, hogy Budapest törvényhatósága a környékbeli falvak várossá való alakulását ellenezze. Sőt: Budapest szeretettel és rokonszenvvel nézi ezeket a várositási törekvéseket, mert élniakarást és élnitudást lát bennük. Ennek pedig minden szempont szerint örülnünk kell. Az érzelmi momentumokon túlmenően azonban van egy nagyon fontos gazdasági vonatkozás, amely a főváros számára^ kellemessé és hasznossá teszi a környékbeli uj város-alakulásokat. Kétségtelen, hogy a főváros és a környék között az elintézetlen problémák egész sorozata vár megoldásra, (hogy csak a legfontosabbak közül a közlekedési és közélelmezési kérdéseket említsük), amelyeket a fővárosnak sokkal könnyebb letárgyalnia és elintéznie egy magasabb intellektust képviselő várossal és annak polgármesterével, mint egy középkorból ittragadt maradi községi kupaktanáccsal. Minden okunlt megvan tehát arra, hogy Mátyásföld és környéke várossá való alakulását szeretettel üdvözöljük, és az ország fővárosa most születő kis- öccsének rokoni érzülettel nyújtja segítő kezét. — Az Uj Budapest tudósítójától. — Aki látta azt a lelkes tömeget, amely szombaton este a Sas Kör Ferenciek-terén levő helyiségeiben tel és alá hullámzott, tanúja volt annak az impozáns tüntetésnek, amellyel ez az intelligens keresztény úriemberekből álló társaság Wolff Károly dr.-t, a párt vezérét, fogadta:" lehetetlen, hogy ne mosolyogjon azokon a baloldali szóbeszédeken, hogy ez a párt levitézlett, szólamai elkoptak, zászlója megfakult. Sőt! A lobogót frissebben lengeti a szél, mint valaha, a jelszavak változatlan üdeséggel csengenek," azon egyszerű okból, mert nem múló és banális szavak, hanem örökéletü igék. A Sasok tágas helyiségei már jóval 8 óra, a vacsorára kitűzött idő előtt zsúfolva voltak a Belváros előkelő keresztény társadalmával. Az érkezőket Szőke Gyula, felsőházi tag a belvárosi Keresztény Községi Párt elnöke, Bednárz Róbert esperes, belvárosi apátplébános és Nagy Ferenc törvényhatósági bizottsági tag fogadták. Riadó éljenzés köszöntötte Wolff Károlyt beléptekor, az a lelkes, őszinte ünneplés, amely minden pártvacsorán és kerületi összejövetelen kijut neki. Az első felszólalást Bednárz Róbert tartotta: — Mélyen tisztelt uraiml Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának madátuma — mondotta Bednárz — az esztendő végén lejár. A tárgyalás alatt levő uj fővárosi törvény értelmében, még ebben az esztendőben meg kell választani az uj törvényhatóságot és ezért természetesen minden párt megkezdte a szervezkedést. így hát nem maradhatott el a Belvárosi Keresztény Községi Párt sem és ennek is meg kellett kezdeni a kerületben a Keresztény Községi Párt megszervezését. — Nehéz és fáradtságos lesz ez a munka, mert elkeseredett lesz a küzdelem is, amelynek nekimegyünk. A nagy gazdasági pangás és nyomor következtében a világnézeti kérdések háttérbe szorultak és előtérbe nyomultak a gazdasági, a megélhetési kérdések. Ezért igen sok Ígéretet fogunk hallani, különösen a már megszokott oldalx-ól, a baloldalról, akik hirdetni fogják a választópolgároknak, hogy ha ők győznek, akkor biztosan vége lesz ennek a nagy gazdasági nyomornak, pangásnak és jólét fog fakadni az ő győzelmükből. — Rendkívül fontos, mélyen tisztelt urajm, hogy egységesek legyünk, hogy szinte frenetikus összetartás legyen bennünk és talán sohasem volt aktuálisabb a megboldogult hercegprímásnak az a mondása, amelyet az én beiktatásomkor mondott,' hogy: Keresztények táborba! — mint éppen ma. — De nem csupán, hogy összetarlásra. fanatizmusra van szükségünk, de szükségünk van nekünk egy olyan vezérre is (Lelkes felkiáltások: Éljen Wolff Károly! Hosszantartó élénk éljenzés és viharos nagy taps.), aki az ő lángoló szavával fel tudja rázni azokat a tunya keresztény tömegeket és oda tudja őket vinni a szavazó urnák elé. Ilyen a mi vezérünk, Wolff Károly, (Hosszantartó lelkes éljenzés és nagytaps.), aki a tiz esztendő alatt, amióta vezeti a Keresztény Községi Pártot, bebizonyította, hogy az ő idealizmusa, az ő nagy tudása, az ő bölcs vezetése nem csupán hogy fentartotta ezt a pártot, hanem hogy sok diadalban is volt része. ennek a pártnak, a Keresztény Községi Pártnak az ő bölcs vezetése alatt. (Hgy: van! Vgy van! Éljenzés.) Az ő nagy tudása és az ő nagy lelkesedésé, az ő lángszava biztosíték nekünk arra, hogy mi ezt a választási harcot is diadalmasan fogjuk megküzdeni. (Úgy van! Úgy van!) Hiszen hogy ezeknek az igazságoknak az erejük milyen nagy, arra a legjobb bizonyíték, hogy amikor a mi vezérünk a törvényhatóságban felszólal, olyan általános tiszteletet keltő, azt mondhatnám, lenyűgöző erő nyilatkozik meg az ő szavaiban és olyan nagy hóditó erejük van az ő szavainak, hogy valamennyi párt, még a legellenségeseb- belc is, csak nagy tisztelettel tudnak ő előtte meghajolni■ (Úgy van! Úgy van!) Ez mutatja a keresztény igazságok erejét és igy nem utolsó bizonvitéka a mi pártunk igazságának is. — Amidőn tehát én őt, amikor körünkben megjelent, a kerület keresztény polgársága részéről tisztelettel üdvözlöm és köszöntőm, Ígérem azt, hogy mi — Mélyen tisztelt Uraim! Tegnap ugyanebben a teremben, mondhatom, zsúfolt társaság előtt álltam ugyanezen a helyen és megállapítottam, hogy a magyar asszonyok szervezete nemhogy csökkenő, hanem állandóan növekvő irányt mutat a mi ügyünk melleit. Ha az asszonyi lélek a magyar családi életben jelentős tényező, amit végre kél- ségbevonni senkinek sem lehet, úgy kellően kell értékelni azt a tényt, hogy a magyar asszony, még pedig úgy, amint tegnap mondottam, úgy fogva fel a dolgot, hogy mi a házasságot nem jogügyletnek, hanem szentségnek tekintjük: a magyar asszony, a magyar családi élet alapja ezzel az állásfoglalásával csak kedvező eredményt jelenthet egy küzdelem részére, mert hiszen az ő állásfoglalásuk azt jelenti, hogy a mi ügyünk mélyen benn székel a magyar lelkekben. — Ma ugyanitt férfiak előtt állok, a IV. kerület illusztris társasága előtt és itt is elmondhatom, hogy a jelek azt mutatják, hogy a mi szervezkedésünk az 1930 évben nem a hullámvölgy dekadenciája, de a hullám emelkedésének jegyében indul meg. íme tehát a férfi és a nő egységes állásfoglalása a mi küzdelmünk tekintetében. — Amikor én most felszólalok, érzem a nehézséget, amelyet egy párt szemhűséggel fogjuk követni azt a zászlót, amelyet ő lobogtat és kérlek, téged, Vezérünk, hogy szervezz, vezess, irányíts bennünket ebben a nagy, uj küzdelemben, amely reánk várakozik. Mi hűséggel fogunk követni és Ígérjük, hogy minden erőnkkel a pártnak a zászlóját diadalra fogjuk vinni. Isten éltesse Vezérünket, Wolff Károlyt! (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és viharos nagy taps.) Ezután Szőke Gyula dr. beszélt. — Mélyen tisztelt uraim! Mint a Belvárosi Keresztény Községi Párt elnöke (Éljenzés.), én csak azért szólalok fel, hogy itt a párthiveket üdvözöljem, de nem is azért szólalok fel, hogy most beszámolót mondjak. Beszámolót mondani a kerületi pártszervezetben akkor, amikor a párt vezére jelen van, illetlenség volna a kerület vezetősége részéről azért, mert ahol a párt elnöke, a párt vezére megjelenik, ott voltaképpen az első szó, a legnagyobb szó, az övé. — Ha most mégis szót emeltem, mint a belvárosi szervezet elnöke, csak azért teltem, hogy a Ti nevetekben üdvözöljem azt a vezért, aki nagy elfoglaltsága mellett idejött először ebben a mozgalmas időben (Éljenzés.) és itt kíván először szólni azokhoz a polgárokhoz, akik megmutatták tiz év óta állandóan és szakadatlanul, hogy nemcsak ismerik azokat a törekvéseket, amelyeket a Keresztény Községi Párt a zászlójára irt, nemcsak megértették az idők jelét, hanem követni is akarják mindazokat, amit Wolff Károly nekünk eli- bénk adott. (Ugv van! Úgy van!) Förster Aurél beszélt még, majd általános figyelem közepette Wolff Károly emelkedett szólásra. pontjából minden vezérnek éreznie kell a mai súlyos, nehéz helyzetben. Ha a Belváros a magyar kereskedelem szempontjából a legelőkelőbb helyet foglalja el, mert hiszen Budapestnek szive végeredményében a kereskedelem és ipar szempontjából a Belváros, úgy valóban nehéz az én helyzetem, amikor egy párt ügyét akarom képviselni a Belváros előtt a kereskedelemnek és iparnak ebben a rendkívül súlyos helyzetében. — Lehet, hogy az egyén érdeke szempontjából nehéz az én helyzetem. Ám nem nehéz a város, mint közület és a párt szempontjából. És én súlyt fektetek arra, hogy szavaim a logika jegyében vésődjenek be az engem hallgatók elméjébe és onnan menjenek át a magyar szívbe, a magyar érzésvilágba és igy legyenek rugói a magyar —- cselekedeteknek. — Az egyéni érdek szempontjából lehet, hogy vitás egy pártnak az eredménye. Mert sajátos állításként hallatszik, amikor azt mondom, hogy ha az egyén érdekeit tartom elsősorban egy párt működésének kritikája szempontjából szem előtt, akkor valóban elmondhatja egy pártvezér, hogy ebben a súlyos és nehéz helyzetben, amikor a kenyérért való küzdelem a legélesebb jeleneteket provokálja, amikor szemtől szemben állanak a kenyérért és kenyér után futó Woli'f Károly beszéde
