Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-18 / 3. szám

2 urmntAPESi 1930 január 18. elemek, családapák, ifjúság; amikor a legélesebben jelentkezik előttünk a ke^ nvérért való harc: elmondhatja egy ön­zetlen vezér, hogy ma a magyar köz­életben jót tenni annyit jelent, mint ellenségeket szerezni. Ezt a különösnek hangzó állítást akarom Önök előtt bi­zonyítani. — Ha én ma jót teszek és végered­ményében csak egyre hivatkozom, hogy a múlt esztendőben 4800 egyén ügyé­ben emeltem szót (Hosszantartó nagy taps.), 4800 egyén ügyében jártam el, 4800 egyén kenyérérdekeit karoltam fel és ha a 4800 egyén kenyérérdekét ka­rolom fel és nem tudok legjobb aka­ratom s az összes tényezők legjobb aka­rata mellett kétezernél több ügyet igen- lőleg elintézni — ugv 2800 ellenséget szereztem magamnak. (Ug.y van! Közbe­szólások: Sajnos!) Mert ebben a súlyos és nehéz kenyérharcban, amikor az ér­dekek olyan élesen állanak egymással szemben, mindenki, aki nem ért célt, úgy kritizálja a pártvezért, hogy az nem tesz semmit. Ezt az egész vonalon tapasztalom. Ha a Keresztény Községi Párt a tanitóválasztás folyamán be tud hozni 55 pályázót, miután ötszázan és egynéhányan pályáztak, hát akkor 450 esküdt ellenséget szerez magának a párt, akiknek az igényét nem tudta ki­elégíteni. íme, hová vezet az, ha az egyéni érdek szempontja lesz a mérv­adó egy párt működésének megítélésé­ben. (ügy van!) — Ma élesen szemben állanak egy­mással a kenyérért küzdők és az ellen­ség állandóan, szüntelenül ott dolgozik és keveri az ellentéteket a kételkedő, kishitű lelkek mélyében. Csak ma hal­lottam a Keresztény Községi Párt ellen a legégbekiáltóbb rágalmat, amit való­színűleg egy kutmérgező hint szét eb­ben a kenyérért való küzdelemben egy­mással szemtől szembe álló és egymást már értékelni sem tudó egyének lelki­világában. Hogy tudniillik a Keresztény Közséyi Párt a BESzKÁR-tól kétmillió pengőt kapott pártcélokra és ezért nem léptetik elő az alkalmazottakat és nem kapják meg a jogos igényeik kielégíté­sét. (Felkiáltások: Rémes! Hallatlan!) — Hát igen tisztelt Uraim, amikor ott dolgozik az ember reggeltől késő estig, amikor az éjszakája sem szabad, amikor az éjjeli álmát is megzavarják a gondok, amikor a taktika kérdései, a küzdelmek apró részletei szakadatla­nul foglalkoztatják agyvelejét, amikor ez az agyvelő sohasem nyugodhat, ami­kor nincs egy szabad perce, ott áll az ember minden idegszálával, állandóan támadásra várva, állandó gyanúsításnak kitéve, amikor küzködik és küzd a maga ideális gondolataiért éjjel-nappal, idegeinek minden megfeszítésével: bi­zony, bizony mondom, hogy az önzetlen harc a legnagyobb türelmet igényli min­den pártvezér részéről (Úgy van! Úgy van! Nagy taps.) — Én sohasem állanék a tömeg előtt, ha a saját lelkiismeretem nem nyug­tatna meg, hogy ez a párt és a párt élén álló vezetők a lelkiismeretük leg­szigorúbb vizsgálata melleit megteltek minden lehetőt a keresztény polgárság érdekében, ami csak megtehető. Ha az egyéni érdek szempontjából fogják ezt végigvizsgálni, akkor jöhetnek a „Ki ad többet?“, akkor jöhet újra a lélekvá- sárlás ideje, akkor jöhet a demagógia ideje, akkor jöhet a nagy ígéretek ideje, pedig ha ma valaki reálisan akarja megfogni ennek a nagy világ­városnak az intézését, akkor azt mon­dom, a legnagyobb bűn játszania a lel­kekkel, olyant Ígérni, amit nem tud be- tarlani és nem mindent megtenni, amit csak meg lehet tenni ésszel, szívvel, ér­zéssel, idegmunkával a polgárok érde­kében. — Egy párt működése csak abban az esetben lehet eredményes, ha vannak hívei, akik a lelkűk mélyén feltétlen bi­zalommal viseltetnek azok iránt, akik a párt szempontjaiért harcolnak (Élénk helyeslés.) és bizalommal viseltetnek a párt Programm javai szemben. (Élénk helyeslés.) — És t. Uraim, most ü könnyeket fo­gom elővenni, a nélkülözést és a gaz­dasági krízist. Ez a gazdasági krízis, a könny, a barázdák az egyes homloko­kon, a súlyos, nehéz gondok, az iparo­sok és kereskedők helyzete, az üzletek egymásután való összeroppanása, a hi­telkérdésben felmerülő roppant nehéz­ségek, a panaszok és jajkiáltások nem ellenünk szóló argumentumok, de érez­zék át az agyukkal, a szivük minden érzésével, hogy ezek mellettünk kiabáló argumentumok. (Ug.y van! Úgy van! Nagy taps.) — Minél nagyobb a szenvedés, minél nagyobb a megpróbáltatás, minél súlyo­sabb az ipari és gazdasági helyzet, an­nál inkább mondhatom én a nélkülöző, küzdő tömegeknek, — ime egy nemze­dék, amely a maga bűnös közömbössé­gével, a saját világnézetének háttériig szorításával, a saját nemzeti közszelle­mének idegen kezekre adásával (Úgy van! Úgy van! Nagy taps.) szabálysze­rűen és parancsoló logikai szabály sze­rint előkészítette a Trianont■ (Úgy van! Úgy van!) Nem találhatjuk meg a fel­támadást ugyanazon az utón, amely ezt a nemzetet bukásába vezette. (Úgy van! Úgy van! Nagy taps.) — Mindenki, aki az elmúlt évtizedek alatt mint irányitó nagyságról, fejlődés­ről beszélt, nincs jogosítva a lelkiisme­ret jegyében újból a tömegek elé állni. Az ő demokráciájuk nem feltámadást készített elő, hanem Trianonhoz vezette ezt a nemzetei. (Úgy van! Úgy van!) Mert nem lehel egy irányzat, egy kor­szellem az, amely a nemzet ezeréves hagyományait, az emberi kultúrának legfőbb biztosítékát, a keresztény gon­dolatot (Úgy van!) és a nemzeti gon­dolatot elfojtotta a tisztviselők, a keres­kedők, az összes komoly tényezők aj­kán. A politikusok a saját konjunktu­rális oportuniznmsuk jegyében nem merészeltek keresztények és magyarok lenni. (Ugv van!) Beszédeikben sajá­tosan elővigyázatos semlegesség volt az ajkukon és még ma is aggódom, ami­kor egy államférfiu néni meri megmon­dani nyíltan, hogy ő igenis ebben az országban csak egy politikát tart lehet­ségesnek: a kertelés nélküli keresztény és a kertelés nélküli magyar politikát. (Nagy taps. Úgy van!) — Elmúlt az az idő, amely az úgy­nevezett szabadelvű liberálizmus jegyé­ben minden infernális erőt idehozott Galíciából, amely minden infernális erőt magasra emelt a természettudományi fejlődés jegyében, amely európai nívó­nak bélyegezte a semleges internacio­nalizmust s előkészítette, hogy ez a nemzet nem birt annyi öntudattal, nem rendelkezett annyi erővel, hogy amikor egynéhány maroknyi csőcselék itt a nagy világháború után felforditotta a rendet, mint a birka nem ment volna utánuk öntudat nélkül, elleniállás nél­kül. (Ug.y van! Úgy van!) — A Keresztény Községi Párt kris­tálytiszta elvi alapra helyezkedett — és azon áll ma is. (Úgy vall! Úgy van!) Én nem ismerek olyan külpolitikai ér­deket, — pedig jól mérlegelem a kül­politikai érdekeket, értékeket és szem­pontokat — mondom nem ismerek olyan külpolitikai érdeket, amely arra kényszerítené azt a pártot, amely a szé­kesfőváros életében számottevő tényező akar lenni, hogy ne legyen mindenek- felett keresztény és ne legyen mindenek- felett magyar (Élénk helyeslés és hosz- szantartó taps.) . — Mélyen tisztel! Uraim! Én állan­dóan hirdetem, — hát nem érzik a bi­zonytalanságot, nem látják, hogy a ta­laj alatt hogy forr minden, nem lát­ják, hogy a lelkeket mennyire forradal­masítja napról-napra a fanatizmus9 Vannak egyesek, akik azt mondják, hogy csak az ellenzéki szellem a mérv­adó, de nem tudnak semmi garanciát nyújtani, hogy konkrét ellenértékkel is szolgáljanak a kenyérkérdésben. Nem látják, hogy ez mind csak egy bizony­talan jövő előkészítése és a polgárság az önvédelmét nem fogja tudni megta­lálni, ha egy jottára is eltér attól, hogy Budapestnek, az ország fővárosának a jövőben is mindenekfelett megalkuvás hélkül kereszténynek kell lennie. (Hosz- szantartó élénk helyeslés és nagy taps.) — Ne gondolják, igen t. uraim, hogy ez csak egy nagy mondás. A ki nem elégitetI érdek odamegy persze a piac­ra és ordít, kiabál a negativ kritika je­gyében. Ha a hordó tetejére áll, el is tud csábítani lelkeket. De ez nem az az ul, amelyen egy főváros jövőjét meg lehet alapozni és egy nemzet jövőjét ki lehel építeni. — Igenis, a Keresztény Községi Párt azáltal, hogy Budapesten, az ország' fő­városában minden kérdésben a keresz­tény nemzeti alap szemszögéből nézte az ügyeket, a legaprólékosabb kenyér­kérdést, a tani tóválasztásokat, az alkal­mazásokat, a gazdasági dolgokat, — mérhetetlen hasznot jelentett és biztosi­tolt a köznek. (Ug.y van! Úgy van!) Ha minden egyéni érdek nem is nyert ki­elégítést, a párt munkája mindig csak keresztény érdekeket szolgált. Keresz­tény magyar érdeket szolgált minden ténykedésével, akár a közegészségügyet, akár a szociálpolitikát, akár a tan ügyet, akár a vállalkozásokat nézem. Mindenütt ott voltunk az ülésekben, őrködtünk az általános nemzeti és keresztény érdek felett és ki is mertük nyíltan mondani, hogy mi nem kertelünk. Az ellenpárt, akár a szociáldemokratákat, akár a de­mokratákat veszem, amikor szemtől szemben állanak velem a tanitóválasz- tásnál és kifogásolják, hogy kevés zsi­dót választanak meg, nyíltan a faji ér­dek szolgálatában állanak. Mi lesz ezzel a várossal, ha a semlegesség, a gazda­sági szempont egyedül, minden világ­nézeti szempont nélkül fog érvényesül­ni a város érdekében?! Megbukik a ke­resztény Budapest és szent meggyőző­désem, hogy vele együtt megbukik a keresztény Magyarország is. (Úgy van! Úgy van!) — Ez az ország nem tud feltámadni a keresztény Budapest nélkül, mert Bu­dapest szelleme kiárad az egész ország­ba és befolyásolja a lelkeket. Már pe­dig a keresztény nemzeti alap a min­denek felelt álló érték, amelyen ez a nemzet megállhat a nemzetek társasá­gában, amikor itt ezen a ponton védi a keresztény kultúrát és a nemzeti gon­dolatával védi a magyar értelmiség ér­vényesülését a nemzetek társaságában. — Magasabb szempontokból nézve, ez a párt a köz szempontjából olyan ered­ményekre mutathat rá, amelyre kevés mutathat csak rá. Nem volt-e egy szét­esett, pénzügyileg leromlott főváros, mi­kor mi idejöttünk? Nem volt-e program nélkül, önbizalom nélkül? Nem hallot­tuk-e, hogy keresztény nemzeti alapon Magyarországon sem a hitelképességet nem lehet biztosítani, sem a pénzügye­ket nem lehet rendezni, mert aki a ke­resztény és nemzeti alap nyílt hirdeté­sével áll a porondon, az pénzügyi kér­désekben nem lehet mérvadó tényező. (Ugv van!) — És ime a Keresztény Községi Párt­nak működése alatt talpraállt ez a fő­város és olyan hitelképes jogalannyá alakult, amely vetekedik a magyar ál­lam hitelképességével. (Úgy van! Úgy van!) Ha ezt semminek sem tartják, mert egyesek egyéni érdekeit nem tudta mindig kielégíteni a párt, igen t. uraim, akkor ne beszéljünk feltámadásról, ak­kor ne beszéljünk nem, nem soháról, akkor ne álmodozzék ez a nemzedék, mert kiemelkedni csak az ^erkölcs, a hit és a hazaszeretet jegyében lehet. (Nagy taps.) — A Keresztény Párt működése és ebben a .kezdeményezés megindításával az én meggyőződésem és akaratom is lehetővé telte, hogy ennek a városnak megteremtsük a Községi Takarékpénz­tárát. (Élénk helyeslés.) Talán még nem is tudják azt, micsoda nagy pénzügyi tényező fog kibontakozni a Községi Ta­karékpénztárból. (Úgy van! Úgy van!) — Rendbehozluk a pénzügyeket, hi­telképessé tettük, sőt pénzügyi téren számottevő tényezővé tettük a fővárost. Senki nálam jobban nem értékelheti azt a nagy erkölcsi és anyagi erőt, ame­lyet a székesfőváros jelent és a bűn csak az, hogy ezt a nagy erkölcsi és anyagi erőt a bürokrácia szemszögéből kezelték és nem vették igénybe a nem­zet súlyos problémáinak megoldásánál. — De mi, amikor a fővárost pénz­ügyileg tényezővé téve ott állunk az eredményekre visszamutatva, mindezt a tényezőt a nemzet nagy problémáinak megoldására felajánljuk, megállapítva, hogy nem lehel szakadék a város és a vidék közöth nem lehet, hogy a székes- főváros és a nemzet ezeréves lelkisége között ne legyen meg a harmónia. Mi igenis most is felajánlkozunk. Komoly szavak ezek komoly időkben, de mi tet­teket akarunk, nem frázisokból élünk, nem Ígéretekből, mert tudjuk nagyon jól, hogy a gazdasági helyzetnek java­része nem azért rossz, mert az intézke­dések rosszak, hanem azért, mert ezt Trianon csinálta. Nem ismerem el a kri­tika jogát azoknál, akik a nemzet lelki­ségének lerontásával elsősorban az okai annak, hogy a nemzet Trianonhoz ju­tott. (Úgy van! Ugv van! Nagy taps.) — Ne álljanak a porondra a kritika tógájában ezek a tényezők. Semmiféle Ígéret, semmiféle demagógia, csak az összefogás, a komoly elhatározás, a ke­resztény nemzeti alap érvényesítése az az ut és az a lehetőség, hogy mi ebből a súlyos helyzetből kiemelkedjünk. — Ha ezL átérzik a komoly tényezők, családapák, akik a gyermekeik sorsáért aggódnak, polgárok, akik a város sor­sát szerelnék elősegiteni, hazafiak, akik a nemzetük sorsáért aggódnak: akkor nem szabad kételkedni; akkor ezeknek oda kell állniok a Keresztény Községi Párt zászlója mellé, amikor a fővárosi választások eljönnek. Ez a párt nem fojtja el a lélek igazi szavát, ez a párt nem fogja elfojtani a tisztviseWWben annak a lehetőségét, hogy a legbenső- ségteljesebb állásban is azt mondják: — én i>cdig keresztény és magyar vagyok! Ez a párt nem fogja elnémítani a fele­lős tényezők ajkát, hogy a lelkűk érzé­seit szabadon nyilváníthassák. Ez a Hortobágyi iuhtúról Mindenütt kaphatót Termett:! ORSZ. H |7l MAGY. TEJSZÖVETKEZETI KÖZPONtI párt nem enged osztálypolitikát csinál­ni, ez a párt az igazi demokrácia alap­ján áll. (Úgy van! Úgy van!) Mert, igen tisztelt uraim, hiába szónokolnak, hiába beszélnek akár könyvtárra valót is, szebb, nemesebb, igazibb demokráciát, mint amit mi hirdetünk: a krisztusi ke­resztény demokráciát, biztositani egyet­len párt sem tud. (Úgy van! Úgy van! Hosszantartó nagy taps.) — Mi elv vagyunk. Mi programúi va­gyunk. A szociáldemokrácia nyíltan be­ismeri, hogy vele szemben csak egyet­len erő van, az elv alapján álló Ke­resztény Községi Párt- (Úgy van! Úgy van!) A szociáldemokrácia nyíltan ér­tékeli, hogy igenis mi kifejezetten a ke­resztény érdekekért harcolunk. És ezt megmondjuk, mi nem kertelünk, mi a keresztény polgárság érdekeit akarjuk érvényesíteni a város életében. Sohasem tesszük ezt az érvényesülés érdekében véka alá. Aki súlyt fektet ezekre a kö­rülményekre, aki az elv jegyében a jö­vőért akar harcolni, aki nemcsak az egyéni kielégülést, hanem a nemzet szempontjait helyezi maga elé és ezt keresi programmként, az mind oda fog jönni a Keresztény Községi Párt tábo­rába, mert az erkölcsi alapon tisztán álló zászlót ő lobogtatja önök elé és azt mondja: — én nem Ígérek, mert én senkit félre nem vezetek, hanem egy életet adok azért, hogy ezek a gondo­latok, ezek az eszmék Budapest polgár­sága érdekében megvalósuljanak. — Nem hirdetik-e valamennyien a közélet tisztaságát? Hát a Keresztény Községi Párt működésével szemben akadhat-e egyetlen komoly kifogás az ő tisztessége szempontjából? (Úgy van! Úgy van!) Nem tiportuk-e el minden lehetőségét a kísérletezésnek? Nem va­gyunk barátai semmiféle visszaélésnek. Mi állunk a kristálytiszta erkölcs alap­ján, amely azt mondja, hogy ezt első­sorban önmagunkon akarjuk gyako­rolni. —Nem megnyugtató-e a polgárságra, ha egy párt kezébe teszi le a hatalmat, amely nem önmagáért, hanem a polgár­ságért küzd, amely nem a saját érdekeit hanem a nemzet érdekeit és a város ér­dekeit akarja szolgálni, amely nem igér, hanem cselekszik, amely tiz év óta az elvhűség jegyében, senki által nem kri­tizálható módon áll a közélet porond­ján. (Úgy van! Úgy van!)-— Mélyen tisztelt uraim! Én nem pá­lyázom a tetszetős jelszavak pillanat­nyi sikereire, hanem én argumentumo­kat hoztam fel. Az értelem részére mondottam ezeket az argumentumokat, amelyek az értelmen keresztül menje­nek a magyar szívbe és ott érleljék meg a cselekvést. — Álljunk össze, mélyen tisztelt uraim. Fogjon össze ez a kerület és fogjon össze Budapest minden kerülete. Ha mi ki akarunk ebből a hullámvölgyből emelkedni, akkor össze kell fognunk és támogatnunk kell egymást. Szeretnünk kell egymást és minden erőnket meg kell feszítenünk, hogy a mi ügyünk diadalra is jusson. — Nem kételkedem, mélyen tisztelt uraim, hogy másoldalu Ígéretek mellett szem elől tévesztenék a pártnak tiz éves becsületes munkásságát. Aki ismeri a magyar politikai életet, az megállapít­hatja, mit tud produkálni az, aki a puszta kritikával áll ma a közélet te­rére, mit tud az produkálni a magyar kenyér szempontjából. Nem nagyobb je­lentőségű dolog-e a mi őrtállásunk, min­den lehetőség megragadása, hogy ott, ahol csak lehet, akin csak lehet és aki­nek csak lehet, segítsünk és újból segít­sünk. — Mélyen tisztelt uraim! Ha önök ér­zik ennek a jelentőségét, ha belátják ennek nagy jelentőségét a nemzeti élet szempontjából is, akkor önök nem fog­nak kételkedni és amikor mi az 1930. évben kibontjuk újból a zászlót, hogy a kerület polgárságát felrázzuk letargiá­jából és odavigyük az urnák mellé, ak­kor tudni fogják kötelességüket nem­csak a fehér asztalnál, hanem a zöld asztalnál is. — Ne feledjék el, mélyen tisztelt uraim, hogy nem az egyéni kielégülé­sért, hanem a magyar kenyérért, a ma­gyar jövőért, a székesfőváros jövőjéért és Nagymagyarországért harcolunk! Az Isten minket úgy segéljen! Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és percekig tartó viharos nagy taps fogadta Wolff Károly nagyszerű beszédét, ame­lyért Szőke Gyula mondott köszönetét.

Next

/
Thumbnails
Contents