Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-18 / 3. szám
2 urmntAPESi 1930 január 18. elemek, családapák, ifjúság; amikor a legélesebben jelentkezik előttünk a ke^ nvérért való harc: elmondhatja egy önzetlen vezér, hogy ma a magyar közéletben jót tenni annyit jelent, mint ellenségeket szerezni. Ezt a különösnek hangzó állítást akarom Önök előtt bizonyítani. — Ha én ma jót teszek és végeredményében csak egyre hivatkozom, hogy a múlt esztendőben 4800 egyén ügyében emeltem szót (Hosszantartó nagy taps.), 4800 egyén ügyében jártam el, 4800 egyén kenyérérdekeit karoltam fel és ha a 4800 egyén kenyérérdekét karolom fel és nem tudok legjobb akaratom s az összes tényezők legjobb akarata mellett kétezernél több ügyet igen- lőleg elintézni — ugv 2800 ellenséget szereztem magamnak. (Ug.y van! Közbeszólások: Sajnos!) Mert ebben a súlyos és nehéz kenyérharcban, amikor az érdekek olyan élesen állanak egymással szemben, mindenki, aki nem ért célt, úgy kritizálja a pártvezért, hogy az nem tesz semmit. Ezt az egész vonalon tapasztalom. Ha a Keresztény Községi Párt a tanitóválasztás folyamán be tud hozni 55 pályázót, miután ötszázan és egynéhányan pályáztak, hát akkor 450 esküdt ellenséget szerez magának a párt, akiknek az igényét nem tudta kielégíteni. íme, hová vezet az, ha az egyéni érdek szempontja lesz a mérvadó egy párt működésének megítélésében. (ügy van!) — Ma élesen szemben állanak egymással a kenyérért küzdők és az ellenség állandóan, szüntelenül ott dolgozik és keveri az ellentéteket a kételkedő, kishitű lelkek mélyében. Csak ma hallottam a Keresztény Községi Párt ellen a legégbekiáltóbb rágalmat, amit valószínűleg egy kutmérgező hint szét ebben a kenyérért való küzdelemben egymással szemtől szembe álló és egymást már értékelni sem tudó egyének lelkivilágában. Hogy tudniillik a Keresztény Közséyi Párt a BESzKÁR-tól kétmillió pengőt kapott pártcélokra és ezért nem léptetik elő az alkalmazottakat és nem kapják meg a jogos igényeik kielégítését. (Felkiáltások: Rémes! Hallatlan!) — Hát igen tisztelt Uraim, amikor ott dolgozik az ember reggeltől késő estig, amikor az éjszakája sem szabad, amikor az éjjeli álmát is megzavarják a gondok, amikor a taktika kérdései, a küzdelmek apró részletei szakadatlanul foglalkoztatják agyvelejét, amikor ez az agyvelő sohasem nyugodhat, amikor nincs egy szabad perce, ott áll az ember minden idegszálával, állandóan támadásra várva, állandó gyanúsításnak kitéve, amikor küzködik és küzd a maga ideális gondolataiért éjjel-nappal, idegeinek minden megfeszítésével: bizony, bizony mondom, hogy az önzetlen harc a legnagyobb türelmet igényli minden pártvezér részéről (Úgy van! Úgy van! Nagy taps.) — Én sohasem állanék a tömeg előtt, ha a saját lelkiismeretem nem nyugtatna meg, hogy ez a párt és a párt élén álló vezetők a lelkiismeretük legszigorúbb vizsgálata melleit megteltek minden lehetőt a keresztény polgárság érdekében, ami csak megtehető. Ha az egyéni érdek szempontjából fogják ezt végigvizsgálni, akkor jöhetnek a „Ki ad többet?“, akkor jöhet újra a lélekvá- sárlás ideje, akkor jöhet a demagógia ideje, akkor jöhet a nagy ígéretek ideje, pedig ha ma valaki reálisan akarja megfogni ennek a nagy világvárosnak az intézését, akkor azt mondom, a legnagyobb bűn játszania a lelkekkel, olyant Ígérni, amit nem tud be- tarlani és nem mindent megtenni, amit csak meg lehet tenni ésszel, szívvel, érzéssel, idegmunkával a polgárok érdekében. — Egy párt működése csak abban az esetben lehet eredményes, ha vannak hívei, akik a lelkűk mélyén feltétlen bizalommal viseltetnek azok iránt, akik a párt szempontjaiért harcolnak (Élénk helyeslés.) és bizalommal viseltetnek a párt Programm javai szemben. (Élénk helyeslés.) — És t. Uraim, most ü könnyeket fogom elővenni, a nélkülözést és a gazdasági krízist. Ez a gazdasági krízis, a könny, a barázdák az egyes homlokokon, a súlyos, nehéz gondok, az iparosok és kereskedők helyzete, az üzletek egymásután való összeroppanása, a hitelkérdésben felmerülő roppant nehézségek, a panaszok és jajkiáltások nem ellenünk szóló argumentumok, de érezzék át az agyukkal, a szivük minden érzésével, hogy ezek mellettünk kiabáló argumentumok. (Ug.y van! Úgy van! Nagy taps.) — Minél nagyobb a szenvedés, minél nagyobb a megpróbáltatás, minél súlyosabb az ipari és gazdasági helyzet, annál inkább mondhatom én a nélkülöző, küzdő tömegeknek, — ime egy nemzedék, amely a maga bűnös közömbösségével, a saját világnézetének háttériig szorításával, a saját nemzeti közszellemének idegen kezekre adásával (Úgy van! Úgy van! Nagy taps.) szabályszerűen és parancsoló logikai szabály szerint előkészítette a Trianont■ (Úgy van! Úgy van!) Nem találhatjuk meg a feltámadást ugyanazon az utón, amely ezt a nemzetet bukásába vezette. (Úgy van! Úgy van! Nagy taps.) — Mindenki, aki az elmúlt évtizedek alatt mint irányitó nagyságról, fejlődésről beszélt, nincs jogosítva a lelkiismeret jegyében újból a tömegek elé állni. Az ő demokráciájuk nem feltámadást készített elő, hanem Trianonhoz vezette ezt a nemzetei. (Úgy van! Úgy van!) Mert nem lehel egy irányzat, egy korszellem az, amely a nemzet ezeréves hagyományait, az emberi kultúrának legfőbb biztosítékát, a keresztény gondolatot (Úgy van!) és a nemzeti gondolatot elfojtotta a tisztviselők, a kereskedők, az összes komoly tényezők ajkán. A politikusok a saját konjunkturális oportuniznmsuk jegyében nem merészeltek keresztények és magyarok lenni. (Ugv van!) Beszédeikben sajátosan elővigyázatos semlegesség volt az ajkukon és még ma is aggódom, amikor egy államférfiu néni meri megmondani nyíltan, hogy ő igenis ebben az országban csak egy politikát tart lehetségesnek: a kertelés nélküli keresztény és a kertelés nélküli magyar politikát. (Nagy taps. Úgy van!) — Elmúlt az az idő, amely az úgynevezett szabadelvű liberálizmus jegyében minden infernális erőt idehozott Galíciából, amely minden infernális erőt magasra emelt a természettudományi fejlődés jegyében, amely európai nívónak bélyegezte a semleges internacionalizmust s előkészítette, hogy ez a nemzet nem birt annyi öntudattal, nem rendelkezett annyi erővel, hogy amikor egynéhány maroknyi csőcselék itt a nagy világháború után felforditotta a rendet, mint a birka nem ment volna utánuk öntudat nélkül, elleniállás nélkül. (Ug.y van! Úgy van!) — A Keresztény Községi Párt kristálytiszta elvi alapra helyezkedett — és azon áll ma is. (Úgy vall! Úgy van!) Én nem ismerek olyan külpolitikai érdeket, — pedig jól mérlegelem a külpolitikai érdekeket, értékeket és szempontokat — mondom nem ismerek olyan külpolitikai érdeket, amely arra kényszerítené azt a pártot, amely a székesfőváros életében számottevő tényező akar lenni, hogy ne legyen mindenek- felett keresztény és ne legyen mindenek- felett magyar (Élénk helyeslés és hosz- szantartó taps.) . — Mélyen tisztel! Uraim! Én állandóan hirdetem, — hát nem érzik a bizonytalanságot, nem látják, hogy a talaj alatt hogy forr minden, nem látják, hogy a lelkeket mennyire forradalmasítja napról-napra a fanatizmus9 Vannak egyesek, akik azt mondják, hogy csak az ellenzéki szellem a mérvadó, de nem tudnak semmi garanciát nyújtani, hogy konkrét ellenértékkel is szolgáljanak a kenyérkérdésben. Nem látják, hogy ez mind csak egy bizonytalan jövő előkészítése és a polgárság az önvédelmét nem fogja tudni megtalálni, ha egy jottára is eltér attól, hogy Budapestnek, az ország fővárosának a jövőben is mindenekfelett megalkuvás hélkül kereszténynek kell lennie. (Hosz- szantartó élénk helyeslés és nagy taps.) — Ne gondolják, igen t. uraim, hogy ez csak egy nagy mondás. A ki nem elégitetI érdek odamegy persze a piacra és ordít, kiabál a negativ kritika jegyében. Ha a hordó tetejére áll, el is tud csábítani lelkeket. De ez nem az az ul, amelyen egy főváros jövőjét meg lehet alapozni és egy nemzet jövőjét ki lehel építeni. — Igenis, a Keresztény Községi Párt azáltal, hogy Budapesten, az ország' fővárosában minden kérdésben a keresztény nemzeti alap szemszögéből nézte az ügyeket, a legaprólékosabb kenyérkérdést, a tani tóválasztásokat, az alkalmazásokat, a gazdasági dolgokat, — mérhetetlen hasznot jelentett és biztositolt a köznek. (Ug.y van! Úgy van!) Ha minden egyéni érdek nem is nyert kielégítést, a párt munkája mindig csak keresztény érdekeket szolgált. Keresztény magyar érdeket szolgált minden ténykedésével, akár a közegészségügyet, akár a szociálpolitikát, akár a tan ügyet, akár a vállalkozásokat nézem. Mindenütt ott voltunk az ülésekben, őrködtünk az általános nemzeti és keresztény érdek felett és ki is mertük nyíltan mondani, hogy mi nem kertelünk. Az ellenpárt, akár a szociáldemokratákat, akár a demokratákat veszem, amikor szemtől szemben állanak velem a tanitóválasz- tásnál és kifogásolják, hogy kevés zsidót választanak meg, nyíltan a faji érdek szolgálatában állanak. Mi lesz ezzel a várossal, ha a semlegesség, a gazdasági szempont egyedül, minden világnézeti szempont nélkül fog érvényesülni a város érdekében?! Megbukik a keresztény Budapest és szent meggyőződésem, hogy vele együtt megbukik a keresztény Magyarország is. (Úgy van! Úgy van!) — Ez az ország nem tud feltámadni a keresztény Budapest nélkül, mert Budapest szelleme kiárad az egész országba és befolyásolja a lelkeket. Már pedig a keresztény nemzeti alap a mindenek felelt álló érték, amelyen ez a nemzet megállhat a nemzetek társaságában, amikor itt ezen a ponton védi a keresztény kultúrát és a nemzeti gondolatával védi a magyar értelmiség érvényesülését a nemzetek társaságában. — Magasabb szempontokból nézve, ez a párt a köz szempontjából olyan eredményekre mutathat rá, amelyre kevés mutathat csak rá. Nem volt-e egy szétesett, pénzügyileg leromlott főváros, mikor mi idejöttünk? Nem volt-e program nélkül, önbizalom nélkül? Nem hallottuk-e, hogy keresztény nemzeti alapon Magyarországon sem a hitelképességet nem lehet biztosítani, sem a pénzügyeket nem lehet rendezni, mert aki a keresztény és nemzeti alap nyílt hirdetésével áll a porondon, az pénzügyi kérdésekben nem lehet mérvadó tényező. (Ugv van!) — És ime a Keresztény Községi Pártnak működése alatt talpraállt ez a főváros és olyan hitelképes jogalannyá alakult, amely vetekedik a magyar állam hitelképességével. (Úgy van! Úgy van!) Ha ezt semminek sem tartják, mert egyesek egyéni érdekeit nem tudta mindig kielégíteni a párt, igen t. uraim, akkor ne beszéljünk feltámadásról, akkor ne beszéljünk nem, nem soháról, akkor ne álmodozzék ez a nemzedék, mert kiemelkedni csak az ^erkölcs, a hit és a hazaszeretet jegyében lehet. (Nagy taps.) — A Keresztény Párt működése és ebben a .kezdeményezés megindításával az én meggyőződésem és akaratom is lehetővé telte, hogy ennek a városnak megteremtsük a Községi Takarékpénztárát. (Élénk helyeslés.) Talán még nem is tudják azt, micsoda nagy pénzügyi tényező fog kibontakozni a Községi Takarékpénztárból. (Úgy van! Úgy van!) — Rendbehozluk a pénzügyeket, hitelképessé tettük, sőt pénzügyi téren számottevő tényezővé tettük a fővárost. Senki nálam jobban nem értékelheti azt a nagy erkölcsi és anyagi erőt, amelyet a székesfőváros jelent és a bűn csak az, hogy ezt a nagy erkölcsi és anyagi erőt a bürokrácia szemszögéből kezelték és nem vették igénybe a nemzet súlyos problémáinak megoldásánál. — De mi, amikor a fővárost pénzügyileg tényezővé téve ott állunk az eredményekre visszamutatva, mindezt a tényezőt a nemzet nagy problémáinak megoldására felajánljuk, megállapítva, hogy nem lehel szakadék a város és a vidék közöth nem lehet, hogy a székes- főváros és a nemzet ezeréves lelkisége között ne legyen meg a harmónia. Mi igenis most is felajánlkozunk. Komoly szavak ezek komoly időkben, de mi tetteket akarunk, nem frázisokból élünk, nem Ígéretekből, mert tudjuk nagyon jól, hogy a gazdasági helyzetnek javarésze nem azért rossz, mert az intézkedések rosszak, hanem azért, mert ezt Trianon csinálta. Nem ismerem el a kritika jogát azoknál, akik a nemzet lelkiségének lerontásával elsősorban az okai annak, hogy a nemzet Trianonhoz jutott. (Úgy van! Ugv van! Nagy taps.) — Ne álljanak a porondra a kritika tógájában ezek a tényezők. Semmiféle Ígéret, semmiféle demagógia, csak az összefogás, a komoly elhatározás, a keresztény nemzeti alap érvényesítése az az ut és az a lehetőség, hogy mi ebből a súlyos helyzetből kiemelkedjünk. — Ha ezL átérzik a komoly tényezők, családapák, akik a gyermekeik sorsáért aggódnak, polgárok, akik a város sorsát szerelnék elősegiteni, hazafiak, akik a nemzetük sorsáért aggódnak: akkor nem szabad kételkedni; akkor ezeknek oda kell állniok a Keresztény Községi Párt zászlója mellé, amikor a fővárosi választások eljönnek. Ez a párt nem fojtja el a lélek igazi szavát, ez a párt nem fogja elfojtani a tisztviseWWben annak a lehetőségét, hogy a legbenső- ségteljesebb állásban is azt mondják: — én i>cdig keresztény és magyar vagyok! Ez a párt nem fogja elnémítani a felelős tényezők ajkát, hogy a lelkűk érzéseit szabadon nyilváníthassák. Ez a Hortobágyi iuhtúról Mindenütt kaphatót Termett:! ORSZ. H |7l MAGY. TEJSZÖVETKEZETI KÖZPONtI párt nem enged osztálypolitikát csinálni, ez a párt az igazi demokrácia alapján áll. (Úgy van! Úgy van!) Mert, igen tisztelt uraim, hiába szónokolnak, hiába beszélnek akár könyvtárra valót is, szebb, nemesebb, igazibb demokráciát, mint amit mi hirdetünk: a krisztusi keresztény demokráciát, biztositani egyetlen párt sem tud. (Úgy van! Úgy van! Hosszantartó nagy taps.) — Mi elv vagyunk. Mi programúi vagyunk. A szociáldemokrácia nyíltan beismeri, hogy vele szemben csak egyetlen erő van, az elv alapján álló Keresztény Községi Párt- (Úgy van! Úgy van!) A szociáldemokrácia nyíltan értékeli, hogy igenis mi kifejezetten a keresztény érdekekért harcolunk. És ezt megmondjuk, mi nem kertelünk, mi a keresztény polgárság érdekeit akarjuk érvényesíteni a város életében. Sohasem tesszük ezt az érvényesülés érdekében véka alá. Aki súlyt fektet ezekre a körülményekre, aki az elv jegyében a jövőért akar harcolni, aki nemcsak az egyéni kielégülést, hanem a nemzet szempontjait helyezi maga elé és ezt keresi programmként, az mind oda fog jönni a Keresztény Községi Párt táborába, mert az erkölcsi alapon tisztán álló zászlót ő lobogtatja önök elé és azt mondja: — én nem Ígérek, mert én senkit félre nem vezetek, hanem egy életet adok azért, hogy ezek a gondolatok, ezek az eszmék Budapest polgársága érdekében megvalósuljanak. — Nem hirdetik-e valamennyien a közélet tisztaságát? Hát a Keresztény Községi Párt működésével szemben akadhat-e egyetlen komoly kifogás az ő tisztessége szempontjából? (Úgy van! Úgy van!) Nem tiportuk-e el minden lehetőségét a kísérletezésnek? Nem vagyunk barátai semmiféle visszaélésnek. Mi állunk a kristálytiszta erkölcs alapján, amely azt mondja, hogy ezt elsősorban önmagunkon akarjuk gyakorolni. —Nem megnyugtató-e a polgárságra, ha egy párt kezébe teszi le a hatalmat, amely nem önmagáért, hanem a polgárságért küzd, amely nem a saját érdekeit hanem a nemzet érdekeit és a város érdekeit akarja szolgálni, amely nem igér, hanem cselekszik, amely tiz év óta az elvhűség jegyében, senki által nem kritizálható módon áll a közélet porondján. (Úgy van! Úgy van!)-— Mélyen tisztelt uraim! Én nem pályázom a tetszetős jelszavak pillanatnyi sikereire, hanem én argumentumokat hoztam fel. Az értelem részére mondottam ezeket az argumentumokat, amelyek az értelmen keresztül menjenek a magyar szívbe és ott érleljék meg a cselekvést. — Álljunk össze, mélyen tisztelt uraim. Fogjon össze ez a kerület és fogjon össze Budapest minden kerülete. Ha mi ki akarunk ebből a hullámvölgyből emelkedni, akkor össze kell fognunk és támogatnunk kell egymást. Szeretnünk kell egymást és minden erőnket meg kell feszítenünk, hogy a mi ügyünk diadalra is jusson. — Nem kételkedem, mélyen tisztelt uraim, hogy másoldalu Ígéretek mellett szem elől tévesztenék a pártnak tiz éves becsületes munkásságát. Aki ismeri a magyar politikai életet, az megállapíthatja, mit tud produkálni az, aki a puszta kritikával áll ma a közélet terére, mit tud az produkálni a magyar kenyér szempontjából. Nem nagyobb jelentőségű dolog-e a mi őrtállásunk, minden lehetőség megragadása, hogy ott, ahol csak lehet, akin csak lehet és akinek csak lehet, segítsünk és újból segítsünk. — Mélyen tisztelt uraim! Ha önök érzik ennek a jelentőségét, ha belátják ennek nagy jelentőségét a nemzeti élet szempontjából is, akkor önök nem fognak kételkedni és amikor mi az 1930. évben kibontjuk újból a zászlót, hogy a kerület polgárságát felrázzuk letargiájából és odavigyük az urnák mellé, akkor tudni fogják kötelességüket nemcsak a fehér asztalnál, hanem a zöld asztalnál is. — Ne feledjék el, mélyen tisztelt uraim, hogy nem az egyéni kielégülésért, hanem a magyar kenyérért, a magyar jövőért, a székesfőváros jövőjéért és Nagymagyarországért harcolunk! Az Isten minket úgy segéljen! Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és percekig tartó viharos nagy taps fogadta Wolff Károly nagyszerű beszédét, amelyért Szőke Gyula mondott köszönetét.