Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-29 / 13. szám
1939 március 29. TU BUDAPEST 8 A tizenhatos bizottság hétfőn helyszíni szemlén dönt a Helyiérdekű megvásárlása ügyében Megvizsgálják, hogy a Máv miért tett a városi vételi ajánlatnál jelentékenyen drágább bérleti ajánlatot a tulajdonos részvénytársaságnak? — Újabb szakértői vélemény, amely sok vonatkozásban megcáfolja a Beszkárt többségi véleményeinek túlzásait — A Helyiérdekű megvásárlása egyetlen fillérjébe sem kerül a fővárosnak, sőt néhány esztendő múlva keresni fog a tranzakción — Az Uj Budapest tudósitójától — A Helyiérdekű problémája gyors léptekkel halad a megoldás felé és remény van arra, hogy a jövő héten a városházi és közgazdasági közérdeklődést túlnyomó részben lefoglaló ügy kedvező elintézéssel keiül le a napirendről. Mint lapunk más helyén jelentjük, a Keresztény Községi Párt keddi értekezlete bizottságot küldött ki a HÉV-akták -felülvizsgálására, ugyanúgy cselekedett a másik jobboldali párt is és az immár tizenhattagura növekedett bizottságot csütörtökön délután értekezletre hivta össze Lob- mayer Jenő tanácsnok, akit a polgármester a Helyiérdekű ügy referálásával megbízott. Jellemző a csiitöiáöki értekezlet fontosságára, hogy azon megjelent maga Wolff Károly dr., a Keresztény Községi Párt elnöke is, mig az Egységes Községi Polgári Párt bizottsága Kozma Jénő dr. vezetésével érkezett meg. Az értekezleten Lobmayer Jenő dr. tanácsnok, aki hetek óta fel van mentve hivatali szolgálat alól, hogy minden idejét a HÉV-aktáknak szentelhesse, ismertette teljes részletességgel a Beszkárt igazgatóságának többségi és kisebbségi véleményét. Hosszú és részletes vita indult meg az előterjesztés kapcsán: a kiküldött tagok információkat kértek az egyes vitatott vagy tisztázatlan pontokra vonatkozóan, hogy pártjaikban mindenről beszámolhassanak és tisztázhassák a két jelentés körül felmerült tagadhatatlanul éles differenciákat. A felszólalásokból kicsendült az az éles ellentét, amely a Beszkárt többségi véleménye és az Állam vasutak ismeretes bérleti ajánlata között fennáll. A MÁV jelentését a bernek, aki Fejes András névre hallgatott, szomorú családi állapotát a bátyjához intézett levélben. A szépen körülcirkalmazott levél azonban mit sem használt, Borvendég tanácsnok nem tudta nővére egyetlen. kívánságát teljesíteni. Vissza is irt neki, hogy minden törekvés hiábavaló, hely nincsen, azt pedig, hogy egy már állásban levő munkásembert elbocsássanak Fejes András kedvéért, senki sem kívánhatja tőle, legkevésbbé a saját nőtestvére. Innen kezdve az események drámai gyorsasággal követik egymást. A tanácsnok pár héttel ezelőtt levelet kapott nőtestvérétől, aki közli vele megkönnyebbedett szívvel, hogy immáron nincs szüksége — Istennek hála! — az ő protekciójára Fejes Andrásnak. Talált az olyan protekciót, hogy egy héten belül biztosítva van számára az egész család által kívánt és óhajtott nagyszerű állás! Borvendég tanácsnok immár teljesen érdektelenül maga is nagyon örült, hogy a nővére jószívűsége megkapta, a maga. méltó jutalmát és egy derék magyar ember álláshoz fog jutni! Öröme azonban nem sokáig tartott, mert néhány nap múlva újabb levelet kapott. A levelet nem kisebb hatalmasság, mint egy aktiv miniszter irta. A miniszter kedves barátomnak szólitván Borvendég tanácsnokot, tisztelettel felkéri őt, hogy Fejes András munkásembert a legnagyobb sürgősséggel alkalmazza valamelyik üzemében, mert ezt a derék embert nagyon jó helyről ajánlották figyelmébe neki és az megérdemel minden támogatást... bérbevételre vonatkozóan a kereskedelemügyi minisztérium vasúti főosztályának részletesen ismertette — a sajtóban először! -- az Uj Budapest, rámutatván arra, hogy az Államvasutak vasutpoliti- kai. és pénzügyi szakértői legalább is értenek annyit a dolgukhoz, mint a Beszkárt szakértői: ha tehát 68 évi bérletre a MÁV-nak nyereséggel kecsegtető üzlet lett volna a Helyiérdekű, évenként fizetendő 2.5 millió pengő bérrel, akkor pláne jó üzletet köt a főváros, ha megvásárolja az engedélyidő lejártáig a Helyiérdekű!, 30 éven át fizetendő évi 2.1 millió pengő amortizációval! Nagy vita kerekedett az értekezleten a kocsipark felújítása, továbbá a sinhálózat kicserélése tárgyában, amely kérdéseket a zöld asztal mellett természetszerűen nem lehet eldönteni. Az értekezleten végezetül abban történt megállapodás, hogy a 16-os bizottság hétfőn délelőtt fél 10 órakor személyesen kiszáll a Helyiérdekühöz, a vonalakon helyszíni bejárást végez és csak e kérdések tisztázása után lesz abban a helyzetben, hogy a pártértekezletek elé döntő véleményt terjeszthessen. Azt is elhatározták, hogy kikérik Szemethy Károly dr. tiszti főügyész jogi véleményét a háramlásra vonatkozóan, továbbá Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok véleményét a tranzakció pénzügyi részét illetően. Fontosnak tartotta a bizottság aimak megállapitását is, hogy pénzügyileg mit jelent az, ha a. főváros határán belüli vonalakon a Beszkárt-tarifát fogják egységesen bevezetni. Helyesnek és okosnak tartjuk azt a körültekintő gondosságot és óvatosságot, amelyet, a bizottság a részletkérdéseket illetően elfoglalt. Bizonyos, hogy vagy a többségi véleménynek nincs igaza a Helyiérdekű problémájában, vagy a kisebbségi vélemény tartalmaz olyan túlzásokat, amelyek megengedhetetlenek. A Helyiérdekű megvásárlása tekintetében nincs helye a szentimentá- lizmusnak, látnunk kell, melyek azok az értékek, amelyekért a főváros pénzt akar adni és az értékek mérlegelését illetően a két szembenálló vélemény közül melyiknek van igaza! Fontosnak véljük, ha részletesen ismertessük a Helyiérdekű ügyében az alábbi szakvéleményt, amely a többségi és kisebbségi vélemény megjelenése után készült el. Somló Jenő asztalostB8Ster Készít saját, vagy adandó tervek szerint mindennemű asztalos munkát Budapest, IX.« Remete-utca 24. Vitái András ■t- és épttetUlutM fngTa.ce % Tßleidil! JÖZSßl 394-68. Az a szakvélemény, amely a tranzakcióra vonatkozóan az egész anyagot felöleli, nemcsak a Helyiérdekű vagyoni, műszaki és jogi helyzetét öleli fel hatalmas adatgyűjtés kapcsán, hanem már figyelembe veszi a Beszkárt szakvéleményének és az azzal szemben készült kisebbségi véleménynek adatait és megállapításait is és pontról pontra megállapítja, hol helytállóak az utóbb emlitett szakvélemények adatai és hol nem fedik a való helyzetet. Ezen szakvélemény egyik legérdekesebb része az, amely egészen uj megvilágításba helyezi a luxemburgi bank ajánlatának tartalmát és alapgondolatát. Az ajánlat alap- gondolata ugyanis az, hogy egy székesfőváros belterületén a székesfőváros közvetlen környékével összekötő vasúiban levő hatalmas köz- gazdasági és szociálpolitikai erők csak akkor használhatók ki a közérdeknek igazán megfelelően, ha a vasutat maga az illető székesfőváros mint közület tartja kezelésében. A székesfővárosnak ezáltal mindenkor úgy áll módjában a vasút tarifa-politikájával és fejlesztési pro- grammjával befolyásolnia a székes- főváros lakásproblémájának megoldását, a főváros élelmiszerellátását, egészségügyi kultúráját, ahogy azt a közérdek leginkább megköveteli. E részben elegendő utalni arra, milyen óriási lehetőségei vannak Budapest környéke fejlődésének, uj kertvárosok és tisztviselőtelepek létrejöttének egy megfelelő kényelmes és olcsó közlekedés kifejlesztése utján, hogy mennyire gyorsabb és frissebb lehet Budapest élelmiszerellátása, ha a Helyiérdekű személy- forgalmának megfelelő áruszálli- tási tarifapolitika utján egyenlő módon használtatik ki a vasút te- herszállitóképessége, oly módon, hogy a pestkörnyéki falvak a székesfőváros fogyasztására szánt élelmiszereket a Helyiérdekű Vasutak utján juttassák el Budapestre és pedig átrakás nélkül, egészen a vásárcsarnokig. Éhez a közigazgatási és szociál politikai alapgondolathoz kapcsolódik a székesfővárosnak tett ajánlat másik alapgondolata, nevezetesen az, hogy ezeket a nagyvárosi politikai feladatokat a székesfőváros úgy valósíthassa meg, hogy azol érdekében anyagi áldozatot ne kell jen hozni, hanem a Helyiérdekű átvétele még nyereséges üzletet is biztosíthasson számára. Ezt az elgondolást az ajánlat teljes mértékben keresztülviszi. Az ajánlat szerint Budapest székesfőváros 30 év alatt teljesen letörleszti évi 2,100.000 pengős annuitások mellett a HÉV-részvények vételárát, vagyis 1959-ben teljesiti az utolsó anyagi ellenszolgáltatást, amely a tranzakcióval kapcsolatos. 1960-tól a HÉV engedélyi de jének lejártáig a székesfőváros már többé nem fizet a vasúiért semmit, hanem minden ellenszolgáltatás nélkül élvezi annak. jövedelmét. Noha nagymértékben fog függeni ez a jövedelem a vasút vezetésének szakszerűségétől. a legutóbbi évek szállitási bevételeinek kapcsán már most ki lehet számítani a fejlődés tempóját. A bevételek évi átlagban az utolsó évek során 10.2 százalékkal emelkedtek, ami összegszerűleg évi 1,000.000 pengős emelkedést tesz ki. De ha feltételezzük is azt, hogy az emelkedés nem lesz mindig ilyen rohamos, még úgy is el kell jutnunk ahoz az eredményhez, amint azt a Beszkárt szakvéleményével szemben készített különvélemény is kifejti, hogy 1911-ben a vasút jövedelme a mainak minimálisan kétszeresét fogja kitenni. Természetes, hogy ez a jövedelem 1941 után is fejlődni fog, de még ha feltételezzük is, hogy 1941-től a koncesszió végéig már nem is emelkedhetik többet, úgy ezalatt a 38 év alatt, amelyen át a székesfőváros ingyen élvezi a HÉV jövedelmét, ez a jövedelem minimálisan kitesz tőkeértékben közel 28,000.000 pengőt. Olyan összeget tehát, amely önmagában közel 2,000.000 pengővel több, mint amit a székesfőváros összesén fizet a részvények vételáráért. Ha pedig azt számítjuk ki, hogy ebből a jövedelemből egy-egy részvényre mai értékre lekamatolva mennyi esik, arra az eredményre jutunk, hogy ez a 38 éves ingyenjövedelem minden részvény számára 20 pengőt jelent. Végeredményben tehát a tranzakció mérlege a következő: A székesfőváros 30 évi részletben kifizet 26 millió pengőt. Ezért megkap az előbb kifejtettek szerint 35 milliót részvénytörlesztés formájában készpénzben, közel 28 milliót pedig egy minimálisan kalkulált 38 évi ingyen jövedelemben és megkapja természetesen már ma a HÉV minden vagyonát. Hogy ez a va- gyon mennyit ér, arra nézve elég lesz rámutatni arra, hogy az a tőke, amely a Helyiérdekű Vasutakba eddig befektettetett, a hivatalos adatok alapján több mint 87 millió pengő, tehát közel 3 és félszerese annak, mint amennyit a vételár kitesz. Ma persze a munkabéreknek és a nyersanyagoknak békebeli árakkal szemben fellépett horribilis drágulása folytán a befektetett tőke kétszereséért lehetne csak a vasutat megépíteni. Hogyan alakul a jövedelmezőség, ha a főváros átveszi a vasutat? Igen érdekes megállapításokat tartalmaz a jelen fejtegetéseink alapját képező szakvélemény arész- ben is, hogy a székesfőváros kezelésébe vétel esetén hogy alakulna a HÉV. jövedelmezősége? Ez a kérdés azért nagyfontosságu, mert — mint ismételjük — az ajánlat alap- gondolata az, hogy Budapest székes- fővárosnak semmiféle anyagi terhet ne kelljen vállalnia a tranzakció folytán, hanem hogy azokat a vagyonértékeket, melyek a fentebb kifejtettek szerint többszörösét teszik kf a vételár tőkeösszegének, magából a vasút jövedelméből fizethesse ki. A rentabilitás kiszámításánál az idézett szakvélemény kiindul az 1929. évi 1,050.000 pengős nyereségből, hozzáadja ehhez azokat a bevételi többleteket, melyek a székesfőváros kezelésébe vétel esetén várhatók és az igy nyert bruttonyereség- ből levonja azokat a kiadási több: leteket, amelyek különös tekintettel a HÉV-nél elvégzendő rekonstruk- cionális munkálatokra és uj beruházásokra, illetőleg az e célokra felveendő amortizációs kölcsönök kamatszolgáltatása, a nyereségből levonásba hozandók. A bevételi többletek oldalán több, mint 660.000 pengővel szerepel a HÉV. által már végrehajtott létszámcsökkentésből eredő megtakarítás, közel 400.000 pengővel a MÁV. Duna-jobbparti körvasuti forgalmának lebonyolításából adatszerű- leg kimutatott bevételi többlet, közel 200.000 pengővel a menetrend racionalizálásából elérhető költségmegtakarítás és 150.000 pengővel a fővárostól való' áramvételezés esetén várható áramköltségmegtakaritás. 600.000 pengővel irányozza elő a szakvélemény azokat a megtakarításokat, amelyek a székesfőváros kezelésébe vétel esetén egyes osztályok teljes vagy részbeni, megszüntetése, központosított műhelyszolgálat, anyagbeszerzés és más racionalizálás folytán elérhetők és 100.000 pengő körül kalkulálja azt a ház- bérmegtakaritást, amely a Beszkárt székházába átköltözés folytán elérhető lesz. A bruttonyereség tehát minimális 3.165.000 pengőt tenne ki már a tranzakció létrejötte utáni első évben. A fenti számok önmagukért beszélnek. A vételárat, meíyet a székesfőváros fizetne, vagyonértékben a székesfőváros ennek a vételárnak a. sokszorosát kapja, anélkül, hogy költségvetését akár csak egy pengővel is meg kellene terhelnie, sőt, tetemes és egyre növekvő tiszta nyereségre is számíthat ebből a tranzakcióból, mely anyagi előnyein kívül beláthatatlan horderejű város- politikai feladatok megoldására is alkalmat ad Budapest székesfővárosnak. \ ezíikvéleménv fontos meiíállamtásai
