Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-03-29 / 13. szám

l& MUDAPtSI 1930 március 29. irata valamelyik városházi asztal- fiókban, míg végre most összehív* ták az első közös értekezletet, ame­lyen módunk lesz a zöld asztal mel­lett megvitatni a részletkérdéseket az államvasutak szakembereivel. Ez az ankét április 14-én lesz. Az épí­tési költségek tizenkétmillió pengőt tesznek ki. A kereskedelmi minisz­ter arra hivatkozik, hogy itt speciá­lis fővárosi érdekekről Van szó, te­hát a fővárosnak nagyobb áldozatot kell hoznia. Mi azonban a legéré- lyesebben óhajtjuk megvédeni a fő­város érdekeit és éppen ezért meg­lehetősen éles vitára van kilátás. — A másik két fölvetett kérdésről keveset mondhatok. A két dunai hid megépítésének a tervei egye­lőre stagnálnak. Úgy tudom, hogy csak ősszel fogják kitűzni a pálya­tervek benyújtásának időpontját. Az üzemi beruházások pedig mind­addig nem aktuálisak, amig a fő­város föl nem veheti a nagy üzemi kölcsönt. Petrovácz Gyula nyilatkozata nem sok biztatást nyújt a közeli jövőre vonatkozóan. Deficitesek a Bart-vonalak A Bart havonta negyvenezer pengőt fizet rá a járatokra, miért is szerződése felbontását kéri a fővárostól — Az autóbuszüzem igazgatósága ezzel szemben az önkölt­ségi ár és a tényleges bevétel közötti differencia meg­térítését javasolja ClIEII BENZIN tjllbLL ÖLNI ISSE*" Elegáns férfiruhákat Vidor «< üankovszky angol úri és egyenruhaszabók. Budapest, IV.. Keeskeméty-utca íj, félemelet. Telelőn: Ant. 840-27. Textilipari Feldolgozó és Értékesítő Szövetkezet VIII., Józset-körot 49. — Telefon: József 439-91 Polg. tűzoltói, valamint mindennemű egyen- és díszruha szállítás Asztalos munkák gyár Hencz Kálmán Budapest, IX., Erkel-utca 17 Telefon: Aut. SöO-OX FARKAS LAJOS mérnök Maga«-, mély-beton- és vasbeton építési vállalkozó Budapest, VII., Kolumbus-u ii/a.i£Lii«±z»- Az Uj Budapest tudósítójától — Egy érdekeltség, amely később Budapesti Autóbusz Közlekedési R. T. ciiiien tömörült, vetette fel há­rom esztendővel ezelőtt, amikor még csak mint távoli remény de­rengett a főváros előtt a száz autó­busz beszerzésének a lehetősége, azt az ideát, hogy a főváros egyes ré­szein saját kocsijaival autóbuszvo­nalakat állít be, a főváros személy­zetével, de a maga rizikójára. Az ötlet kitünően bevált: a 12-es és 15-ös autóbuszvonalak, amelyeket a száz kocsi elkészülte után a főváros átvett a, Bart-tól, ma is az üzem legkitűnőbb vonalai közé tartoznak. Azon érdemek elismeréséül, hogy a Bart a főváros belvonaláit tette sa­ját rizikójával rentábilissá és azo­kat beérlelve adta át a fővárosnak, a tanács három uj környékbeli vo­nal ellátását bízta ideiglenesen a részvénytársaságra. A három uj vonal (Rákospalota, Pestújhely és Újpest) üzemét a Bart több mint három hónap óta folytatja és a főváros tanácsához nemrégiben érkezett beadványában foglalt részletes kimutatás szerint három hónap alatt ezen üzemveze­tésre mintegy 130.000 pengőt fizetett rá. A részvénytársaság, hivatkozás­sal a szerződésben lefektetett jogai­ra, azzal a kéréssel fordult a ta­nácshoz, hogy április elsejétől kez- dődőleg ezen vonalak ellátásától mentsék fel, mert a ráfizetéseket tovább viselni nem képes. A Bárt beadványát a tanács vé­leményezés céljából kiadta az autó­buszüzem igazgatóságának, amely­nek jelentése már Lobmayer ta­nácsnok asztalán fekszik és azt az üzemi bizottság legközelebbi ülése is tárgyalni fogja. Az üzem igazga­tósága a megejtett vizsgálatok alap­ján mindenben megerősíti a Bart adatait, de rámutat arra, hogy a Bart kérésének teljesítése nagy­mértékben sérti a főváros és a kör­nyék közérdekét, a főváros presztí­zsét és azt jelenti, hogy a Bart ál­tal elvállalt feladatot sokkal na­gyobb önköltségi ár mellett most majd a fővárosnak kell teljesítenie. Rámutat az autóbuszüzem igazga­tósága arra is, hogy a megoldás ezen módja mintegy háromszáz em­bert foszt meg kenyerétől és ezek alapján azt az előterjesztést teszi az autóbuszüzem igazgatósága a ta­nácsnak, hogy átmenetileg vállalja a, főváros a Bart önköltségi ára és a tényleges bevétel közötti differen­cia viselését. Kétségtelen, hogy a Bart eddigi működésével igen nagy szolgálato­kat tett a főváros közlekedésügyé­nek és működése nagy anyagi hasz­not jelentett a. fővárosra nézve, mert a vonalaknak úgynevezett be- érlelését saját költségére és veszé­lyére elvégezte. Ezen működését igen nagy áldozatok árán is foly­tatta, éppen, hogy a kocsik kopását volt képes eddig amortizálni. így érthető, hogy a három hónapi sú­lyos ráfizetés után szerződésadta jogával élve, az üzem ellátása alól való felmentését kéri. Hangsúlyozzuk, hogy a fővárosra nézve a megoldás ezen módja sem­miesetre sem helyes, mert az erköl­csi és anyagi kárt jelentene Buda­pest közönségének. Az is kétségte­A főváros 8 Szív- és legkedveltebb vérbetegek gyógyintézete külön osztálya ' Dr. PAJOR fRÉ szanatórium és vizgyógyintézet §§§-w BUDAPEST, VIII., VAS-U. 7. len, hogy amennyiben az autóbusz- üzem venné át a szóbanforgó vona­lakat, a ráfizetés még nagyobb len­ne, hiszen az üzem kocsijai nagyob­bak, mint a Bart-téi, nagyobb a benzinfogyasztás, magasabb a ko­pási koeficiens stb. Érdeklődéssel tekintünk tehát az üzemi bizottság legközelebbi ülése elé, amikor is az ügyosztály értesülésünk szerint arra az álláspontra fog helyezked­ni, hogy az üzem igazgatóságának azon javaslatát, amely szerint át­menetileg az önköltségi ár és a tényleges bevétel közötti különbö­zeiét a főváros viselné, tegye a bi­zottság magáévá. Itt nem arról van szó, hogy szubvenciót vagy nemzeti ajándékot kapjon a Bart, csupán a tényleges deficit fedezéséről, amely a mai viszonyok között elkerülhe­tetlen. Amennyiben nem a Bart lé­nyegesen kisebb önköltségi ára, ha­nem az autóbuszüzem mindenesetre drágább rezsije alapján történnék a deficit fedezése, éppen olyan rosz- szul járna a főváros, mintha telje­sítené a Bart kérését a szerződés felbontását illetően. Szentgyörgyi és Társa Fűtés. Viz. Géz. VIII., Baross-U. 88. Tel.: J. 308-97. Miért tanácsos most osztálysorsjegyet venni vagy rendelni? mos^ lehet szá­mókát választani, sőt több helyen lehet kiválasz­tott szerencseszámokat ren­delni; most még 1h és % sorsjegyek is vannak raktá­ron. A készlet azonban nap- ról-napra. fogy, tehát sürgős a „kívánt“ választott sors­jegyek megrendelése, mert a húzás előtt már nagyon ki­csiny a számválaszték. De legfontosabb ok az, hogy a sorsjegyeknek egy későbbi osztályhoz való vá­sárlásánál az előbbi leját­szott osztályok betétjeit is meg kell fizetni. Tehát na­gyon tanácsos a sorsjegye­ket már az első osztály hú­zása előtt megvenni, hogy a nyerési esélyeket teljes mér­tékben kihasználhassa és hogy egyetlenegy osztály nyereményeire való jogát se veszítse el! Városházi történetek Kedves és érdekes társaság fog­lalt helyet hétfőn este a balaton­kenesei. fővárosi üdülőtelep nagy­termében egy hosszú asztalnál, hogy jó kedvvel és tréfákkal fűsze­rezetten költse el szerény estebéd­jét: Budapest tiz elöljárója, és né­hányon a nyugalmazottak közül, hogy Oculi-vasárnap és Gyümölcs- oltó Boldogasszony ünnepe között, egy pihenőnapot töltsenek el a mindennapi élet ezer gondja között. Mint rangidős, Wigh János bá­tyánk foglalt helyet az asztalfőn, lévén ő az elöljárói értekezlet el­nöke, azután sorban Szente Mik­lós, akit atyjukként tisztelnek az óbudaiak, U n g er Béla, a Belváros közszeretetben álló vezetője, H a- lász Elemér, szájszögletében az el­maradhatatlan szivarcsutkával: na és Tériké leánya, (akit szere­tettel becéztek a kollégák), Ham- v a s y Pista, a legnagyobb kerület­nek,. az Erzsébetvárosnak érdemes elöljárója, Spannberger Ala­jos, aki várbeli székhelyéről jött egyenesen Kenesére, Muz sík ó Pista, a Ferencváros elöljárója, aki bájos fiatal feleségét is elhozta a weekendre, Gut h Ferenc, az elöl­járók Benjáminja, aki még csak 50 esztendős (Unger Béla csak 3 hó­nappal idősebb nála) és Bucsán­szky Berci barátunk, aki rangra a legutolsó, de testi magasságra a legelső a díszes, elöljárói karban. Az „öregek“ közül ott volt Márkus Imre, néhai Márkus József test­vére, S z a l a y Sándor és Rupp László, a VI. kerület volt vezetője. Örömmel jegyezték meg az elöl­járók, hogy ritka, alkalom, amikor ilyen baráti és testvéri együttlét- ben detektálhatják magukat az öre­gek és fiatalok. Azt is rögtön ki­számították, hogy csak négyen hiányoznak a régiek közül: Szé­pés ySándor, Gergelyt bácsi, a, nemrégiben nyugdíjazottak közül pedig Ernőd József és Bad ál Ede. Ugyan Ernőd régi szerelmese Kenésének, ha szebb az idő, hetekig, sőt hónapokig éldegél a kenesei üdülőtelepen, nagyokat sétálgatva itt Bárdi Pista, bácsi nyugalma­zott tanácsnokkal. A miniszterelnökség azon szigorú tilalmának örülve, mely szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony nap­ját követő köznapon délután jelen­nek. meg csak a napilapok, a fővá­rosi sajtóiroda is több tagjával ruccant le két-három napra Kené­sére. Az újságírók, a városháza öreg, nélkülözhetetlennek mondható bútordarabjai nagy szeretettel pa- roláztak az elöljárókkal, akiknek legtöbbjéhez évtizedes barátság és szeretet fűzi a városházi sajtó mun­kásait. Mondani sem kell, hogy volt évődés és tréfálkozás bőven. Fel­használva a kellemes napot, a ke­rületi elöljárók hivatalos értekezle­tet is tartottak Balatonkenesén, szigorúan bizalmasnak deklarálva a tanácskozást. A titkolózás azon­ban, noha olyan jószimatu és fürge- tollú kőnyomatos újságíró is lent. volt, mint Du n a y Ödön: ez alka­lommal teljesen feleslegesnek bizo­nyult. Egész Balatonkenesén senki sem érdeklődött az elöljárói érte­kezlet eredménye iránt, végül is ők nem tudták a titkokat magukba tartani és elmondogatták a dolgo­kat az újságíróknak. Hétfőn délben, a ragyogó tavaszi napsütésben harsogó csatakiáltás verte fel a csöndes és néptelen par­kot: az újságírókat gyűjtötte össze Hamvasy Pista, hogy fényképfel­vételen örökítse meg őket, lévén a kitűnő Pista egyike nemcsak az Erzsébetváros, hanem egész Buda­pest legszenvedélyesebb fotográfu­sainak. Az újságírók örömmel tet­tek eleget a felkérésnek, felálltak a fényképezéshez, hopn ábrázatukkal Hamvasy Pista albumát gazdagít­sák. Amint a felvételhez előkészí­tett ünnepélyes képekkel ott áll az újságíró társaság, Bucsánszky Ber­ci szó nélkül a hátuk mögé lopó- zott. Meg is kérdték tőle menten: — Berci, mit keresel Te itt közöt­tünk? — Én tiszteletbeli újságírónak ér­zem magamat és ezért jogom van szerepelni a fényképeteken! — Na jegyezte meg az egyik hírlapíró — akkor mindjárt kész is az aláírás a képhez. — ? — „Bucsánszky Bertalan az orosz­lánok barlangjában!“ * Aki azzal o sorssal van megáld­va, hogy sok kérést kelljen elutasí­tania, személyzeti ügyosztály élére állította a budapesti városházán. Pur ébl és Gallina, a közokta­tásügyi és az elnöki ügyosztályok derék vezetői azok, akik évente, ha tudnak is néhány alkalmazás iránti kérelmet teljesíteni, légió azoknak a szegény embereknek a száma, aki­ket, vagy, ami még inkább vesze­delmes, a pro lektorait kényte­lenek elutasitani. Mondani sem kell, hogy amennyire hálásak azok, akiknek sikerült bejutniok a. város­hoz, annyira tüske ereszkedik a szi­vükbe azoknak, akiket nem lehetett alkalmazni. Ugyanez a helyzete Borvendég tanácsnoknak is, akinek három nagy üzemét állan­dóan ostromoják az alkalmazást és elhelyezkedést keresőknek százai és ezrei. Az önvédelem természetes folyo­mánya, hogy Borvendég tanácsnok igyekszik elzárkózni a protekciók és összeköttetések elől, tudva-tud- ván azt, hogy egyetlen üzemében sem lehet felvételről szó. Kiadta te­hát az egész vonalon a szigorú ord- rét, hogy senki neki alkalmazást keresőt ajánlani ne merjen, úgyis elég sok az a protekció, amit sem­miképpen nem lehet visszautasí­tani. Él Borvendég tanácsnoknak egy özvegyasszony nőtestvére valahol egy dunántúli kis községben. Is­merve bátyjaura szigorú állásfog­lalását az alkalmaztatási kérdések­ben, eszébe sem jutott sohasem, hogy bátyjának, akinek különben, mint hatalmas nagy urnák, legen­dás hire van a szóbanforgó helyi­ségben, alkalmazásra valakit ajánl­jon. Pedig nagyon a szivén feküdt volna nem több, hanem csak egyet­lenegy alkalmazás: egy derék, be­csületes, hadiárvákat eltartó mun­kásember, aki élete egyetlen céljául tűzte ki, hogy a vízmüveknél talál­jon elhelyezkedést. A nővér mégis megreszkirozta tehát a nagy szót és a szigorú ti­lalom dacára leírta a munkáséin-

Next

/
Thumbnails
Contents