Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-09-13 / 37. szám
Budapest, 1930 szeptember 13 VII. évfolyam 37. szám UJ BUDAPEST a. 01 Előfizetési árak: Egész évre ...........................................30 pengő Fé l évre.....................................................>5 pengő Eg yes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOB Y ANDOR D* Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., (vans Ivor-utca O. Telefon: Aut. 828-23. Poslatakarékp. chequeszámla : 30013 itiaKsmagBBmnggnB! Lázár Ferenc az aktuális kérdésekről Még decemberben feltétlenül meg kell tartani a választásokat, mert a mai izgalmas viszonyok közepette nyugodt városházi kormányzás nem képzelhető el — Sipőcz polgármester havi jelentései uj ideákat teremtenek és az ő melegen érző szivének a hangjai — A törvény- hatósági tanács takarékossági szelleme, az uj Rókus megépítése, újabb közmunkák és több fontos probléma Halnak, halnak, egyre habiak Szine-lángja a magyarnak, Itt is egy név, ott is egy név, Hányat elvisz minden egy év! — mondja Arany János és a költő fájdalmas sorai jutnak eszünkbe. amikor e hasábokon az egyetemi templom uj lakójától elbúcsúzunk. Mekkora vesztesége a cserjés és bozótos magyar erdőnek a hatalmas szálfa váratlan kidőlése, hány probléma marad megoldatlan, hány feladat marad teljesüetlen a szomorú szeptemberi éjszaka következményekép, amely elragadta tőlünk a magyar politikai élet, egyik legpregnánsabb egyéniségét! Ha azt nézzük, melyik volt az a működési terület, ahol legárvább marad az immár felszántásra nem kerülő ugar, a szociális élet, a szociális alkotások mezejére érünk. Itt, ezen a területen volt a. legnagyobb az Elköltözött, jóságos szive, melyről ő maga hirdette büszkén, hogy jobbágyi sorból származott, a maga milliókért való nagy égésében a szociális problémák előkeresésében és megoldásában látta azt a kielégülést, amely csak a legnagyobb szivek sajátja. A munka megállás nélküli lázában, az alkotás szünet nélküli tempójában hirtelen megtorpant szív a lehetőségek legszélesebb körű kihasználásával iparkodott a háború és a forradalmak utáni nyomorúság szülte feladatokat teljesíteni: széles mellel égő szivét, mint fáklyát lobogtatva maga előtt, dacos akarással vetette meg lábát Vass József az idők robogó árjában, pontosan tudva, hogy mit akar és hogy mit kell tennie. Századunk huszas éveiben ő az a látnoki tehetségű pap, aki pontosan felismeri a teendőket, hallja a modern élet követelményeinek harsonáit és mindent, sőt sokat a mindenen felül, megtesz népe felszabadítására és jobb jövendőjének biztosítására! Ismét Arany Jánost idézzük, mint ahogy Vass József méltatására kevés a próza szürke sora, költői mondatok, óclai szárnyalások és tirádák méltók az ő eltűnő árnyához: Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl, Hanem lerázván mindent, ami földi, Egy éltető eszmével finomul, Melynek nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik: Hozzá tekint fel az utód erénye, Óhajt, remél, hisz és imádkozik! A költő ezeket a sorokat akkor vetette papírra, amikor az ország tavaszi uj- jongásába belesikoltott Széchényi István tragikus halálhíre. Valóban, mennyi a hasonló vonás a legnagyobb magyar és a most elhunyt élete, működése és elmúlásának tragikuma között! Széchényi nagy alkotó volt, megérzője az időknek, előfutár ja azon eszméknek és gondolatoknak, amelyek túlnyomó nagyrészben csak halála után kezdtek megvalósulni. Vass József is ilyen korát megelőző férfiú volt, az ő alkotásai és gondolatai ma talán sok tekintetben az újszerűség izével hatnak, csak a következő nemzedékek fogják tudni értékelni az ő izig-vérig modern voltát. „Egy nemzet gyásza nemcsak levercP — ahogy a legnagyobb magyar, éppen úgy a katolikus Panteon első hatottja is az örökkévalóság számára éltek és haltak meg. Úgy az országos közhangulat, mint a várospolitikai élet is Vass József népjóléti miniszter váratlan elhunytának a hatása alatt áll. Nagy barátja volt Vass József a székesfővárosnak, amely különböző vonatkozásokban mindenkor kedvező jeleit érezhette annak a meleg szeretetnek, amellyel a nagynevű népjóléti miniszter iránta viseltetett. Lázár Ferenc felsőházi tag, a Keresztény Községi Párt vezető tagja is ezzel a kegyeletes megemlékezéssel kezdi nyilatkozatát, amelyet az Uj Budapest munkatársa előtt tett. Megkértük ugyanis Lázár Ferencet, hogy a városházi őszi munkaszezón kezdetén nyilváníts, n véleményt a legaktuálisabb problémákról, elsősorban az uj választások kiírásáról. Lázár Ferenc mindenekelőtt Vass József elhalálozására tereli a szót és ezeket mondja az Uj Budapest munkatársának: — Vass József a fővárosnak nagyon meleg barátja volt. Joggal vethetjük' fel tehát azt a kérdést, vájjon az ő elhunytéval nem vész-e el az a nagyszerű összekötő kapocs is, amely a főváros ügyeit a kormányhoz fűzte. A beszélgetés további során érdeklődünk Lázár Ferencnek az uj választások kiírására vonatkozó véleménye iránt. A következő választ kapjuk: — Nekem az a véleményem, hogy a választásokat legkésőbb december havában feltétlenül meg kell tartani. E véleményemnek a kialakításában döntő szerepet játszanak azok a jelenségek, amelyek a hangulat túlfűtöttségéről tesznek bizonyságot. Olyam mértékét látjuk az izgalmas, választások előtti hangulatnak, hogy ilyen viszonyok között nyugodt városházi kormányzás nem képzelhető el. A választásokat feltétlenül ki lehet írni legkésőbb decemberre, mert hiszen egy-két hónapos halasztáson már nem múlik egy-egy pártnak a választási eredménye. Sőt, ha józanul és komolyan gondolkozunk ezen a kérdésen, akkor meg kell állapítanunk, hogy a pártokra nézve csaknem közömbös: decemberben lesz-e a választás, vagy márciusban. Elvégre a városházi fórumon és a választásokon jelentkező pártok egy ciklusnak hosz- szu éveire tekinthetnek vissza, van /tehát valamelyes működési eredményük, amelyre hivatkozhatnak. A választó polgárság ennek a munkának az alapján és nem a kortézia sokszor alantas eszközeinek és nem a be nem váltható ígéreteknek az alapján nyilvánítja akaratát. Különben is úgy látom a helyzetet, hogy a választásoknak újév utánra való halasztása csak uj törvényjavaslat benyújtásával és elfogadtatásával történhetik meg, márpedig szerintem nincs komoly szükség’, amely azt parancsolná, hogy a mandátumok meghosszabbításának az eszközéhez nyúljunk. De legke- vésbbé a Keresztény Községi Pártnak van oka a választások elhalasztására, Nyugodtan várjuk a választóközönség ítéletét, csak menjünk minél előbb az urnák elé!...- Ami a választási agitáció alakulását illeti, — folytatta nyilatkozatát Lázár Ferenc — úgy látom, hogy az elindulóban van, de a pártok úgy viselkednek, mintha a választások elhalasztásának a veszedelme fenyegetne. A pártok választási agitációjából egy kérdés domborodik ki, mintha az összes pártok valami bizonyosat szeretnének tudni: lesz-e választás decemberben, igen-e vagy nem. Ehhez a kétséges állapothoz igazodik az agitáció. Ez természetes is. A pártoknak a tempót mérsékelniük kell, különösen akkor, ha még nem bizonyos a választások terminusa. Puskapor mindenfelé csak korlátolt mennyiségben áll rendelkezésre, érthető tehát, hogy egyik párt sem akarja ezt a puskaport idő előtt elsütögetni. Nekem ezen a téren is az a véleményem, hogy a legerőteljesebb agitá- cióval sem lehet a főváros öntudatos és értelmes választópolgárságát meggyőződésétől eltántorítani, mert hiszen a céltudatos és önérzetes választópolgár nem az Ígéretek alapján, hanem a pártok múltja alapján dönt arról, hogy hova adja le szavazatát. A beszélgetés további során szó- bakerül a jövő évi költségvetés előkészítése. Lázár Ferenc ebben az ügyben a következőket mondja: — Kár, hogy a költségvetés be-, nyújtásának törvényszerű ideje most az őszre esik, mert a fővárosra nézve hasznos lett volna, ha az uj törvényhatósági tanács már hosszabb ideje nyerhetett volna teljes betekintést a főváros belső ügyeibe. A főváros közönségének az érdekeit az uj törvényhatósági tanács kétségtelenül jobban szolgálná, ha hosszabb tapasztalatok alapján volna módja beleszólni a költségvetés megállapításába. Az eddigi tanácsüléseken szerzett tapasztalataim ugyanis azt mutatják, hogy az autonom szerv a takarékosság szempontjából sokkal ridegebb álláspontra helyezkedik, mint a főváros tanácsa tette. De az egyes ügyekhez való szakszerű hozzászólások is előnyöket jelentenek a főváros közönsége szempontjából. Nem kétséges, hogy a törvényhátó- sági tanács, amely közvetlenebb kapcsolatot tart fenn az élettel, nagyobb erővel és döntőbb képességekkel rendelkezik a főváros terhein való könnyítés szempontjáéból, mint a régi tanács, amely gyakran papirosforma alapján intézkedett. Ez természetesen nem általánosítás. A törvényhatósági tanács tagjai azonban kétségkívül féltőbb gonddal tartózkodnak minden fölösleges kiadástól, úgyhogy a jövő évi költségvetés összeállítása ezen az alapon jelentékeny eredményeket hozhatott volna. Nem kétséges továbbá az sem, hogy az uj tanács a főváros jövedelmeit képes lenne olyan módon megosztani, hogy a felesleges kiadások mellőzésével hasznos és múlhatatlanul szükséges beruházások is lehetővé válnának. — Itt kell megemlíteni az uj Rókus megépítésének a kérdését. Nem szeretném, ha az uj Rókus megépítése ismét elhalasztódnék bizonytalan időre. Amennyiben azt kellene látnunk, hogy az uj Rókus megépítése csak évek múlva kezdődhetik meg, akkor véleményem szerint nem szabad heverni hagyni azt a négy millió pengőt, ami e célra a főváros pénztárában tartalékolva van. Ezt a négy millió pengőt a Margit-kór- ház kibővítésének a céljaira kellene felhasználni, annál is inkább, mert körülbelül ennyiből kikerül a kibővítési terv végrehajtása. De azért Vass József
