Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-09-06 / 36. szám

évfolyam 36. szám ouuapcst, **»#»«»« UJ BUDAPEST Budapest, 1930 szeptember 6 «■ SK-Ää?“' >^iuiizelésl árak: flft Egétz évre ...........................................30 pengő A Fé l évre.....................................................*3 pengő £ Eg yes szám éra 60 fillér V KÖZGAZDASÁGI FELELŐS SZERKESZTŐ: D O B V ANDOR D« I Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas »vor utca 9. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla: 30013 PeMcz Gyula: A gazdasági depresszióért a lelelósséget a Közön­ség nem a hereszténypórl hanem a harmányzat irányában élezi hi Egyetlen gyűlésen sem lehet kiejteni Sipőcz Jenő nevét, hogy percekig tartó ováció ne következzen utána — Petrovácz márciusra kontemplálja a választásokat, hogy a törvényhatósági bizottság a költségvetést izgaiommeníesen tárgyalhassa le — Kétezer kereszténypárti felszólalás futott be az igazoló választmányhoz, aktiv törvényhatósági bizottsági tagokat is kihagytak az összeirók Teatráím A Király Színház igazgatósága a belügyminiszternél panasszal tá­madta meg a főváros polgármeste­rének azon határozatát, amellyel megtiltotta, hogy a Vigszínházban működő Kék Madár-társulat náluk folytassa vendégszereplését, ugyan­akkor az Uj Színház szintén a kor­mányhatósághoz fordult, mert a fő­város ott sem engedélyezte a kül­földi vendégszerepléssel kezdődni akaró színházi szezont. Az efajta iz­galmak eddig a színházi szezon má­sodik felében szokták felzaklatni a kedélyeket. Mi az oka annak, hogy szeptember elején, amikor a direk­tor urak, ha nem is duzzadt pénztár­cával, de mindenesetre friss. remé­nyekkel szoktak nézni az elkövetke­zendő táblás házak elé, már idegen szó üt tanyát a színházakban, ame­lyeket oly találóan szoktak különben a magyar Múzsa hajlékainak ne­vezni? Kétségtelen, hogy a színházigaz­gató urakat az egyre sűrűbbé váló külföldi vendégjátékok rendezésénél korántsem a magyar színjátszás sze- retete, hanem rideg üzleti szempon­tok vezetik. Az a szofizma, hogy a külföldi vendégjátékok tagadhatat­lanul nagyobb bevételei szükségesek a magyarnyelvű előadások deficitjé­nek eltüntetésére, amennyire rabu- lisztikus, annyira igaztalan is., Miért játszik a szezon túlnyomó nagy ré­szében táblás házak előtt a két ál­lami színház, amikor is például a Nemzeti Színházban az elmúlt évad legnagyobb sikerei magyar írók izig-vérig magyar darabjai voltak? Nem, a külföldi vendégjáték nem lehet az a csodaszer, amely tőkesze­gény színigazgatókat pénztelen idő­szakokon átsegít ! Sajnálattal álla­pítjuk meg. hogy a főváros szociál­politikai ügyosztálya az elmúlt év­ben tulliberálisan kezelte a külföldi vendégjátékok engedélyezését, bol­dog-boldogtalan jöhetett Budapestre, hogy harmadrangú művészete árán külföldre vihesse a legkeresettebb magyar exportcikket: a pengőt. Alig volt az elmúlt évadban színház Bu­dapesten, amelyben hosszabb^rövi- debb ideig ne zengett volna idegen szó, ugyanakkor, mikor elaggott ma­gyar művészek a szegényházban pusztulnak el és a fiatalok jövőjét is reménytelenné teszi a Trianon kö-‘ vetkeztében amúgy is szűk térre szo­rult magyar színjátszás! Senki sem akarja, hogy Budapest túlzott nacionalizmusból kiessen a világnagyságok országútjából, hogy a magyar főváros ne legyen kedves állomása azoknak a művészeknek, akiknek meghallgatására tolul a vi­lág minden kulturvárosa. Hogy azonban a nivótlan operett-tár sutá­tok, odahaza érvényesülni nem tudó énekesek és tizedrendü tánccsillagok mekkája legyen pénzsóvár színház­igazgatók támogatásával Budapest, az elé gátat kell vetnie a főváros hatóságának. Addig is, amíg az esz­tendők óta ígért uj színházi szabály­rendelet szigorú kaytélákhoz köti majd a külföldi vendégjátékok en­gedélyezését, rideg és hajlít hatatlan álláspontra kell helyezkednie a fő­városnak a külföldi művészek ellen, akik sokkal sanyarúbb viszonyok között vergődő magyar kollégáik elől eszik el a kenyeret1 — Az Uj Budapest tudósítójától — A fővárosi igazoló választmány most dolgozza fel a névjegyzékből történt kihagyások miatt beadott felszólamlásokat, a pártok külön­böző szervezeteiben erősen folyik a munka, a pártkörökben dolgoznak az agitátorok és mindezek ellenére még mindig tartja magát az a hir, hogy az ősszel, sőt a közel jövőben egyáltalán — nem lesz községi vá­lasztás Budapesten. Ezek a hirek főként baloldali körökből származ­nak és megállapíthatóan nem te­kinthetők egyebeknek, mint jámbor óhajtásoknak. Petrovácz Gyula, az Egységes Keresztény Községi Párt egyik vezető tagja, akivel ezekről a kérdésekről hosszabb beszélgetést folytattunk, a leghatározottabban megcáfolta azokat a híreket, ame­lyek a választások elhalasztásáról szólónak. Petrovácz Gyula ugyanis arra a kérdésünkre, hogy nézete szerint mikor kerül sor a választá­sok kiírására és az uj törvényható­sági bizottság megalakítására, a kö­vetkezőket mondotta az Uj Buda­pest munkatársának: — A választást feltétlenül kiírja a. kormány. A legilletékesebb helye­ken informálódtam a választások ügyében és azt a pozitív értesülést szereztem, hogy az uj törvényható­sági választások kiírására feltétle­nül sor kerül. Már két ízben meg kellett hosszabbítani a lejáró man­dátumokat és legutóbb is e meg­hosszabbításnak azt az indokát hoz­ta fel a kormány, hogy az uj tör­vény rövidesen tető alá kerül, nem volna tehát semmi értelme annak, hogy a főváros népe egymásután kétszer járuljon az urnák elé. Nem kétséges tehát, hogy a jelenlegi tör­vényhatósági. bizottság utolsó hó­napjait éli. — A választások napjának a ki­tűzését illetően megoszlanak a vé­lemények. Van olyan felfogás, mely szerint a választásokat mingyárt az uj választói névjegyzék jogerőre emelkedése után ki kell írni. Amennyiben ez a felfogás győzne, akkor az uj választásokat november végén kellene kiírni és a választás napjául december 5—15-ike között tűznék ki valamelyik két napot. A másik felfogás azonban ellenzi a vá­lasztásoknak még ez év végén leen­dő kiírását. E felfogás hívei, akik közé magam is tartozom, utalnak arra a feladatra, amelyet a tör­vényhatósági bizottságnak még tel­jesítenie kell. Ez a feladat a jövő évi költségvetés megalkotása. A jö­vő évi költségvetés letárgyalása és megszavazása nyugodt atmoszférát követel meg, amit nem lehetne biz­tosítani abban az esetben, ha a tör­vényhatósági bizottság közvetlenül újjáalakítás előtt állana. De nem­csak a költségvetés megalkotásának a feladata hárul a jelenlegi tör­vényhatósági bizottságra, hanem döntenie kell még jelenlegi átmeneti állapotában különböző beruházási problémák megoldása fölött is. Nem kétséges, hogy a közeli választások hangulata rányomná a maga ked­vezőtlen bélyegét úgy a költségve­tési tárgyalásokra, mint a beruhá­zási problémák eldöntésére is. A pártok szónokai kortescélokra hasz­nálnák fel a vitát. Helyénvaló volna tehát, hogy egy kis intervallum le­gyen a jövő évi költségvetés tető alá hozatala és az uj választások kiírásának az időpontja között. Úgy gondolom, hogy meg kell várni, amig a meghosszabbított mandátu­mok ideje lejár. Ez az időpont de­cember 31-én következik be. Eddig az időpontig a jelenlegi törvényha­tósági bizottság akadály nélkül mű­ködhetik. Január elsején kezdődnék az interregnum, amely eltarthat két-három hónapig, vagyis a vá­lasztások kiírására márciusban ke­rülne a sor. Én — miután minden irányban tárgyalásokat folytattam erről a kérdésről — bizonyosra ve­szem, hogy az elmondott indokok alapján a leg illet ékesebb helyeken is magukévá teszik felfogásomat és ezek szerint az uj törvényhatósági választások lefolytatására március­ban kerül a sor. A beszélgetés során szóba került a különböző pártok szervezkedése. A kereszténypárt szervezkedéséről Petrovácz Gyula ezeket mondotta: — A legutóbbi hetekben az volt szervezkedésünknek feladata, hogy a választói névjegyzékben mutatko­zó hibákat kikorrigáltassuk. A ke­reszténypárt részéről több, mint kétezer felszólalás futott be az iga­zoló választmányhoz. Természetesen mi nem csaptunk olyan nagy lár­mát ebből a dologból, mint a balol­dali pártok, pedig a mi híveinknek is igen tekintélyes részét hagyták ki az ideiglenes névjegyzékből. A ki­hagyás oka nyilvánvalóan az össze­író biztosok gyakorlatlansága volt. Keresztény párti bizottsági tagot is kihagytak a névjegyzékből, sőt több olyan volt bizottsági tagot, akik ma a főváros üzemeiben jelentős ps\zi- ciót töltenek be. Meg vagyok győ­ződve arról, hogy az igazoló vá­lasztmány ezeknek a felszólamlá­soknak helyet fog adni. — Pártunknak a választásokra való szervezkedése szeptember tize­dikén kezdődik, amikor pártunk ve­zére, Wolff Károly hazaérkezik. Ezen a napon tartjuk meg az első kerületközi értekezletet, amely uta­sítást ad a kerületi szervezetek új­jáalakítására. A lezajlott Szent Imre ünnepségek rendkívül kedve­zően befolyásolják szervezkedésün­ket. Nagy keresztény megmozdulás volt ez, amely maradandó nyomo­kat hagyott minden vonatkozásban. A Szent Imre ünnepségek egész kö­zönségét, igy pl. a vérmezői nagy­mise hallgatóit kivétel nélkül, vala­mint az előkészítő gyűlések közön­ségének túlnyomó többségét is a mi szervezeteink adták. A hangulat pártunk irányában nagyon kitűnő. A gazdasági helyzetben tapasztal­ható depresszióért a közönség a fe­lelősséget nem mifelénk, hanem a kormány és párthívei felé élezi ki. Innen magyarázható, hogy szerve­zeteink és kaszinóink, valamint pártköreink tagjai minket a kor­mánnyal szemben erőteljesebb esz­közök igénybevételére igyekeznek kényszeríteni. Szóbahoztuk a legutóbbi munkás­felvonulás ügyét és ezzel kapcsola­tosan a főváros beruházási problé­máit. Petrovácz Gyula ezeket mondja: — A fővárost senki sem teheti fe­lelőssé a történtekért. A főváros

Next

/
Thumbnails
Contents