Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-25 / 4. szám

1830 január 25.

UJ BUDAPEST

Németországi tanulmány utam

Irta: dr. Purébl Győző tanácsnok

A nagy világégés és utána következő súlyos megpróbáltatások ulán mi is ráeszméltünk arra, hogy ha fenn óhajtjuk magunkat tartani, akkor arra törekedjünk, hogy szellemben, testben erős, egészséges generációt neveljünk és ezzel a magunk számára megteremtsük a jövendőt. A közoktatásügyi ügyosztály is átérezte ezt a nagy problémát, megindította a gyermekvédelem keretében a többek közölt a gyermeknyaraltatási és ennek keretében a diákcsereakciót s a különböző, nemcsak napközi, hanem állandó otthonokat is felállította e célból. Az 1925-ben nyaraltatott 700 gyermek helyett ma 18.000 gyermeket nyaraltatunk és napközben reggeltől estig való szabadban tartással 21.000 gyermeket üdülletünk évente.

Hatalmas nagy szám ez, de viszont biztosíték, hogy a háború utáni rossz táplálkozás következtében elcsenevésze- dett, elgyengült gyermekek évről-évre megerősödvén, tanulmányaikat folytathatják és igy a gyermekhalandóságot preventív megakadályozhatjuk. Bármilyen nagy kiadást megér ez a tevékenység, mert a főváros jövő, egészséges lakossága e tekintetben meghozza a kamatok kamatját. Kétségtelen nagy áldozat ez, de ezt a nagy áldozatot meg kell hoznunk, mert hiszen bárhova megyünk, különösképpen külföldre, úgy azt látjuk, hogy azoknak áldozatkészsége még fokozottabb, mint a mienk.

Berlinben egy gyermeküdültetési kongresszust, illetve konferenciát tartottak, amelyre a berliniek személyes meghívással tiszteltek meg bennünket. Dr. Sipöcz Jenő polgármester urnák és a főváros tanácsának szives támogatásával Petik Kálmán iskolaigazgatóval, a gyermeknyaraltatási akció vezetőjével és Ada- metz Gyula elemi iskolai tanítóval elmentünk erre a konferenciára, amelynek keretén belül meglátogattuk még Magdeburg, Drezda és Nürnberg városok nyaraltatási-, üdülőtelepeit, valamint az ehhez hasonló otthonokat.

A gyermeknyaraltatási konferenciát Berlinben az „Urak-háza“ üléstermében tartották meg és a konferencián kívülünk részt vetlek Németország különböző államai és városain kívül Svájc, Dánia, Svéd, Norvég, Finn, Ausztria, Cseh-Szlovákia és Lengyelorszá'g kiküldöttei is. A konferencia célja az eddigi tapasztalatok alapján megállapítani azon irányelveket, amelyekkel a helyi gyermeküdültetéseket, különösképpen az egyes államok között kicserélendő gyermekek üdültetését közös nevezőre hozzák. A napirenden öt előadó szerepelt, négy berlini és egy magyar, ez csekélyroly, Fertsek Leó és Szele Róbert, valamennyien alapitó tagok, mig a műszaki kar legelőkelőbb képviselői Lavotta Gyula, Király Kálmán műszaki főtanácsosok.

Ne higyje azonban valaki, hogy a Kemény Legények Társasága, kizárólag városi alakulat. Szó sincs róla! Hétfő este pontban fél kilenckor megjelenik Mátyásföld disze és büszkesége Síkor szky Titusz bátyánk, civilben miniszteri tanácsos, a Kemény Legények között a legjobb nótázó és tréfacsináló. Egy sereg orvos, miniszteriális tisztviselő között gyakran helyet foglal Barsy ezredes, aki különben nagybátyja a derék Nagy Ferinek, és hogy egyenruhában fórt ne adjon senkinek, szintén ezredesi egyenruhában vacsorázgat Bencze István, a javadalmi őrség kitűnő parancsnoka, és Blaschnek Hugó a népszerű tűzoltó főparancsnokhelyettes.

Sértődés ne essék, ha valaki kimaradt a névsorból, de arról egyelőre tenni nem lehet, mert törzskönyvek még nincsenek, azok összeállításán éppen jelenleg fáradozik Zobor Miklós tanácsjegyző, akit a társaság vezére a könyveléssel megbízott. Minden névsor dacára sem lesz azonban hivatalos testület a Kemény Legények társasága, nem is akar az lenni, mert vezéréből és tagjaiból hiányzik a nagyképűségnek, a proccolásnak még az árnyalata is. Kedves, derűs vacsorázás, jókedvű adomázás, tréfálkozás: ezek befelé a Kemény Legények Társaságának tulajdonságai. Kifelé azonban erőt, hatalmat képviselnek a, Kemény Legények, elsősorban vezérüknek, Nagy Ferinek agilitása

ségem volt. Az előadók mindegyike a gyermeküdültetésekről, de különösképen az országok egymásközti kicserélendő gyermeküdültetésekről és annak jelentőségéről szólották. Csekélységem a magyar üdültetési intézményeken kiviil, részletesen a külföldi üdültetésben részt vevő tanulók elhelyezési, felügyeleti, szállítási és élelmezési kérdéseit ismertette. Előadásomat a gyakorlati tapasztalatok egybevetésével állítottam össze, aminek értékét a résztvevő kiküldöttek lulnyomórésze felismervén, hozzászólásaikban mint fokmérőt és alapot tekintették.

Igen nagy szeretettel emlékeztek meg rólunk, magyarokról és igazán helyénvaló volt, hogy elmentünk, mert ezzel szegény hazánknak és fővárosunknak erős, nagy propagandát fejtettünk ki olyannyira, hogy a jelenlevő nemzetek képviselői szeretettel ajánlották fel a magyar gyermekekkel való csereakció megindítását. Kétségtelen nagy dolog ez, mert hiszen ifjainknak alkalmuk nyílik minden nagyobb áldozat nélkül külföldön legalább négy hetet tölthetni és nemcsak üdülni, hanem tanulmányaikat a külföldi viszonyokkal kiegészíteni és ismeretkörüket kibővíteni. Az eddigi diákcsereakciónk, ahogy azt hatóságaink elismerték, kiváló eredményéket értek el, mert hiszen mi nemcsak fővárosi, hanem a vidéki városok tanulóinak nagy részét ebben az akcióban részesítjük és igy tehát ez a munkálkodásunk nemcsak helyi, hanem országos akció is.

A külföldi üdültetés megbecsülhetetlen értéke a nemzetek kultúrájának, szokásainak megismerésére és összehasonlítására ad alkalmat. Természetrajzi és földrajzi ismeretek szerzését teszi lehetővé és mindezek mellett az életnek más perspektívát nyújt és a határolt életfelfogás szélesítését gyarapítja.

Nagy vita indult meg a külföldi csereakciónál a gyermekek életkorát illetőleg s elfogadták a javaslatomat, hogy az életkor 10—16 évekre korlátoztassék. A csereidő tartama hat hétre egészittetett ki, mert ha az egészséggondozás mint fő cél lebeg előttünk, akkor az üdülés eddig szokásos négy hete rövid s nem célravezető. Az utazás a gyermekeket fogyasztja és mire megindulna a helyes anyagcsere utján a növekedéssel kapcsolt sulyemelkedés, újból hosszú utazásnak kell kitenni a gyermekeket. A gyermekekkel utazó felügyelőket jól válogassuk meg rátermettség alapján és azok lehetőleg pedagógusok legyenek. Szükséges, hogy az utazáshoz kísérőül, külön, segítőtársak is adassanak; 50

révén. Az ő energiája, hallatlan diplomáciai ügyessége sikerekhez juttatja a Kemény Legények Társaságának tagjait: a legutóbbi választások alkalmával a Kemény Legények három jelöltje, Holtz- spach elöljáró, Herrmann tiszti ügyész és Feigler tiszti alügyész hatalmas fórral jöttek be. Kétségtelen, Itcogy ebben nagy érdeme van az illető urak tehetségének és tisztviselői kiválóságának is, de még kétségtelenebb, hogy akármennyire tehetséges is valaki, kell egy lámpának lennie, amely reflektor szerűen hívja fel rá a figyelmet. Ez a lámpa a Kemény Legények Társasága és ez a reflektor Nagy Ferenc.

Ahogy a hétfő esti vacsorákon a kitűnő cigányprímás: a fiatal Banda Marci cselekszi, amidőn egy vig dalból szinte átmenet nélkül csap át mélabusabb hangzatokra, üssünk meg mi is cikkünk végén néhány komolyabb akkordot. Túlmenően a hétfő esték kedves tréfálkozásain, annak bizonyítéka, a Kemény Legények társasága, hogy összetartással, közös akarattal, hűséges baráti összefogással olyan problémákat lehet könnyűszerrel megoldani, amelyeket máskép bizony megoldhatat- lanoknak kell tartanunk. Azok az eredmények, amelyeket a Kemény Legények Társasága itt-ott és mindenütt tagadhatatlanul elért, arra mutat, hogy a keresztény társadalom sem megszervezhetetlen, csak akadniok kell mennél nagyobb számban kedves, okos és ügyes Nagy Ferenceknek, akik magasabb szempontokat keresnek és tudnak találni az összetartozandóság érzésének ápolásában.

gyermekhez két felügyelő osztassák be és a vendéglátó ország még egy külön felügyelőt adjon, aki jól beszéli a vendégüllátott gyermekek nyelvét és mint összekötő teljesítsen szolgálatot, mint ez Magyarországon eddig szokásban volt. A cserében minden politikai és osztály- megkülönböztető szempontot kerülni kell. Az idegen földről jövő gyermekeket fogadjuk nagy szeretettel, hogy az örömet ne nélkülözzék, mert a gyermeki lélekre a benyomások egy egész életen át elkísérik az embert. A gyermekek naplót vezessenek, hogy a jövőben jobban emlékezzenek és érett ésszel felújíthassák emlékeiket. Az eljárás egységesítése és a közös alap megteremtése érdekében egy szerv létesittessék, amelyet a berlini „Reichzentrale“ mint eddigi kezdeményező és intéző szerv irányítaná. Az egyes évi konferenciákat különböző országokban tartanák meg.

Különösen ki kell emelnünk, bogy a berliniek minket, magyarokat, különös szeretettel kezeltek és tanulmányulunk kiegészítése céljából csak velünk foglalkoztak, sőt Berlin város tanácsa Weil Stadlrätin képviseletében a Rathauskel- lerben ebédre is vendégül látott, ahol nagyobbszabásu eszmecserét folytattunk a német és magyar iskola, valamint az üdültetés körül.

A kongresszus után megtekintettük a Berlin város által fenntartott „Zosseni“ hatalmas ggermeküdülötelepet, amelyet egy katonai tábor helyén állítottak fel, ahol az épületeket Berlin városa bérli a katonai kincstártól. A telep 56 pavilonból áll 320 holdnyi területen és 1200 gyermek helyezhető el. Itt helyezik el az üdültetésen kivül a leányháztartási iskolákat, a nyomorék gyermekek otthonát és az u. n. Schulheimeket, amelyekben az osztálytanítók saját osztályukkal, önálló családként, szükség esetén négy héten át üdülnek, innen visszatérve a fővárosba, folytatják tanulmányaikat. Az óvódák külön, ilyen formák között vehetik igénybe a telepeket. Az egész telep berendezése egyszerű, a célnak megfelelő. A gyermekek napi ellátása egyéb költséggel 2 márka, ami 1.20 pengőnkkel szemben. Megtekintettük itt a leány- átmeneti otthont is és még több üdültetési telepet. Az iskolaköteles gyermek- jóléti budget egész Berlin kiadásának 25 százalékát teszi ki.

Magdeburgban a közeli Salzelmeinben van két üdülőtelep, az egyikben az iskolaköteles korban levő gyermekeket, a másikban kis, 3—6 év közötti gyermekeket helyezi el. Mindkét üdülőtelep magánosoktól vásárolt nyaralóépületben van elhelyezve, melyet a szükségnek megfelelő átépítéssel és hozzáépítésekkel tettek alkalmasakká. Az üdülőtelep felszerelése a célnak megfelelő, egyszerű, csinos és gyakorlati. Szabad és fedett fekvőcsarnokai modernek, nyugágyai könnyen hordozhatók és kezelhetők. Fürdőberendezésük mellett sós- fürdőberendezés is található, melyet orvosi rendeletre vesznek a gyermekek. Az épület minden beosztása kifogástalan és a modern követelményeknek megfelelő. A gyermekek üdültetése négy hétig tart.

Drezda városában a többek között egy erdei iskolát, kis és iskolaköteles gyermeküdülőtelepet és egy nyári nyaraló- telepet tekintettünk meg. A drezdai erdei iskolát egy mecénás 220.000 márka költséggel építtette fel a város 2.4 hektárnyi területén. Elől üvegezett, kőpado- zatu, szellős fekvőcsarnokokkal, ahonnan az ebédlőül is használt tantermekbe jutunk. A termek üvegajtóval vannak elválasztva, hatalmas nagy ablakokkal, amelyek szabadalmi módon könnyen és praktikusan kezelhetők s nemcsak világosak, hanem szellőztetéssel állandó jó levegőt biztosítanak a gyermekek számára. A berendezés gyakorlati, mondhatni kitűnő és higiénikus. A melegvizet úgy a mosdóba, mint az alacsony mosdómedencékbe autógeyzerek szállítják. Az épület fűtése központi gázfűtés. A padlózat linoleum, ezekben az épületekben a gyermekek csak papucsban járhatnak. Az erdei iskolában 4—6 hétig tartózkodhatnak a gyermekek. A gyermekek számára uszoda is rendelkezésre áll. A kis- és iskolaköteleskoru gyermekek részére az üdülőtelep a Drezda melletti magas hegyen magánosoktól vásárolt házakban, villákban van elhelyezve. A belső berendezése hasonló az erdei iskoláéhoz. Említésre és alkalmazásban követésre méltók az ablakok, amelyek függőleges irányban le- és fel3

felé mozgathatók; továbbá megemlítendő, hogy az egyik épületrész teteje fából készült rácsszőnyeg segélyével napozónak van átalakítva.

.4 kisdedóvót és bölcsődét szintén megtekintettük. A gyermekotthonok egyébként hasonlítanak a mienkéhez. Drezda városának (600.000 lakos) 1929. évben 20 gyermekotthona, 7 nyaraltató bölcsődéje és 20 üdülő napközi otthona volt. Ezekre külön az 1929. költségvetési évben 1,129.814 márkát fordítottak. A városnak a fentemlitetteken kivül Norder- nei-Aalbeck, Oberwiesenthal és Wils- dorfban van még üdülőtelepe.

Drezdától 20 percnyire a strandfürdő mellett van a 360.000 márkán felépített munkás-üdülőtelep, amely kőalapra épített fabarakkokból áll, amelyekben hálótermek, konyha és egyéb helyiségek vannak elhelyezve. Egy hatalmas fedett fekvőcsarnok és egy ugyanolyan nagyságú fabarakkban van az ebédlő berendezve. A fürdőépület külön áll. A telep csak nyáron működik s nagy látogatottságnak örvend.

Nürnbergben a Sportstadiont, a Ju- gendamtot, a ,,Rückerdorfi“ tiidőbajos ggermeküdiilötelepet, a „Mittelbügi“ sziv- és vesebajos ggermeküdülőtelepet, a test- nevelési hivatalt, a „Zirndorf!“ kisgyermeküdülőtelepet és a városi iparosta- nonc műhelyiskolákat tanulmányoztuk. Ez a tanulmányúd részletünk volt a leg- kitevőbb és a legszebb, úgy, hogy ennek részletezése ezen cikk hasábjait messze túlhaladja. Ezekről talán egy más alkalommal fogok írni.

Kétségtelen, hogy ezen tanulmány- utunkról tapasztalatokban és ismeretekben gazdagon tértünk haza, sok olyant is láttunk, amit nem kell, hogy keresztülvigyünk és megteremtsünk, de sokkal nagyobb százaléka az, amelyet feltétlenül akceptálhatunk. Megállapítottuk azonban azt is, hogy a mi üdültetésünk s nyaraltatásunk és üdülőhelyeink is nívósak, nem egy esetben a külföldivel bátran összehasonlíthatók és miattuk nincs mit szégyenkeznünk.

Nürnberg város főpolgármestere, Luppe nr is lekötelező szeretettel látott bennünket Dürr tanácsnokkal eggetem- ben és nagy örömet okozott nekik, amidőn a karácsonyi ünnepek alkalmával az általuk ajándékozási célból megküldött 700 darab játékról és mézeskalácsról a karácsonyfánk alatti fényképet bemutattuk. A fényképen látható volt a Kor- mányzóné öfőméltósága, a Népjóléti Miniszter Ur és más előkelőségeink, amidőn a gyermekek között az ajándékokat kiosztják. Tolmácsoltam Budapest székesfőváros közönségének, polgármesterének és tanácsának hálás köszönetét, átadván ez alkalommal az erre vonatkozó köszönő memorandumukat. Ekkor a főpolgármester egy levelet adott át nekünk szivességkérés közepette. A levél egy szegény dombóvári gyermeknek az Írása volt Luppe főpolgármester bácsihoz, amelyben testvérei számára a budapestiekhez hasonlóan egy játékautót és egy falovacskát kért. Könnyek peregtek le szememen, amidőn a kisfiúnak szívhez szóló, a nyomorúságtól áthatott levelét olvastam és még jobban meg voltam hatva akkor, amidőn a főpolgármester ur nagy elfoglaltsága közepette azt kérte tőlem, hogy ezt az autót és falovacskát viggük mi magunkkal és küldjük el mi Dombóvárra az ő megírt levele kíséretében- Még kedvesebb volt a jelenet akkor, amikor Hegyeshalomnál a határra érkeztünk és a vámvizsgálatnál mi a két tárgyra a hivatalos egyénnek a figyelmét felhívtuk, elmondván ennek történetét, maga is elérzéke- nyülve mosolygott és vámolás nélkül tovább bocsájtott bennünket.

Ezen ismertetésem természetesen vázlatos és kivonatos volt, bővebbet és részletes ismertetést a legközelebb, egy előadás keretében fogom nyújtani.