Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-08-02 / 31. szám

2 1930 augusztus 2, mot nem leheléit elol­tani a häisavgsgün tüzet? A Miz eloltásánál poroltók nem voltok Használat Don — Becsben is bevezetik o szárazoltó óépet Felelnem kell arra a kérdésre, amelyet az Uj Budapest julius 19-i számában vetett fel egy ismeretlen kérdezősködő. Fontosnak tartom a választ erre a kérdésre, nemcsak az újság- presztízsének szempontjából, hanem a közönség érdekében is, amely méltán eshetnék kétségbe most, a nyári nagy tüzek évadján, ha Budapest tűzrendészete olyan si­ralmas állapotban volna, mint ahogy azt a kérdezősködő feltünteti. A kéi’dezősködő mindenekelőtt az alapkérdésben van rosszul tájékoz­va. A kénsavgyári tüzet el lehetett oltani. Az oltás aránylag gyorsan történt, tüzoltótaktikai szempontból kifogástalan volt és az eredmény nem gáncsot, hanem elismerést ér­demel. Ennél a tűznél nem egy gyár, hanem egy egész városrész forgott veszedelemben és tűzoltóink példás, hősies munkája ezt a városrészt mentette meg. Ezt nem én állapí­tom meg, az amatőr-tűzoltó, hanem hivatott és illetékes szakemberek konstatálták. Az oltást megnehezí­tette az a körülmény, hogy faépüle­tek voltak köröskörül, a helyzet mindenképpen kritikus volt, a kör­nyező épületeket kellett megmenteni és ez, a nagy szél dacára, sikerült is. A város tűzoltósága és a gyári személyzet is megtette kötelességét. Az egyébként kétségtelenül jóhi­szemű cikkíró információit egy biz­tosítási szaklapból vette és ezek az információk nem mindenben egyez­tek meg a valósággal. Megegyeztek abban, hogy a kár csakugyan igen nagy volt és a biztositó intézetek csakugyan elvesztették gyárbizto- sitási dijaik felét. De ez a biztositó intézetek kára, amelynek kockázatát már a biztosítási ügylet megkötése­kor vállalták. (A biztositó intézetek részéről egyébként panasz nem esett. Normális tüzeset volt, semmi egyéb, amint ezt a Biztositó Intézetek Or­szágos Szövetségének egyik illetékes vezetőembere e sorok Írója előtt ki­jelentette.) Nem felel meg a valóságnak, hogy nem volt elég viz és gyenge volt a viznyomás. Elég volt a viz, amit a O. M. T. K. VÉDJEGYŰ PALACKTEJBEN AZ ERŐ gyár területén lévő vízmedencék is fokoztak és megfelelő volt a viz­nyomás is. Ami most már a poroltókat illeti, amelyek „nem szuperáltak“, meg kell állapítani, hogy poroltók a tűz­nél nem voltak használatban. Nin­csenek is a városnak poroltó gépei, hanem mindössze egy nagy száraz­oltógépe van, amelynek viszont nem az a rendeltetése, hogy nagy gyári tüzet lokalizáljon, hanem, hogy zárt helyiségekben, raktárakban, boltok­ban kitört tüzveszedelmek esetén lépjen közbe. Nagy gyári tűznél a vízkár nem fontos, ott már úgyis nagy a pusz­tulás. A poroltógép arra való, hogy ki nem tört padlástüzeknél, meg ott legyen a vegyészeti gyárakban, a ki nem tört padlástüzeknél, meg egyéb olyan anyagok égésénél, ame­lyek vízzel nem olthatok. Az inkriminált szárazoltógép egyébként a Hungária-gyár égésé­nél ott sem lehetett, mert szét volt szedve tatarozás végett. Egyébként ez a gép két esztendő alatt, amióta készen van, harminc­két esetben működött, mindannyi­szor pozitív eredménnyel és az a vízkár, amelyet elhárított, alapos becslés szerint másfélmillió pengő. És ez a drága gép, amely „egyik tüzoltótiszt“ találmánya, összesen 60.000 pengőbe került. Ez volt az az óriási költség. Hogy a gép igazán csodaszer-e vagy nem, azt érdekte­len külföldi szakértők állapították meg Bécstől Párizsig, Liverpooltól Newyorkig. Az amerikaiak forra- dalmasitónak mondták a magyar találmányt, egyes német szaktekin­télyek kijelentették, hogy következ­ményeiben kiszámíthatatlan. Nemrég járt itt egy bécsi hivata­los deputáció, amely két napig kí­sérletezett a géppel és azzal távo­zott, hogy javaslatot tesz a száraz­oltógépnek az osztrák fővárosban való intézményes bevezetésére. Ez- irányban nyomban megindítják a tárgyalásokat a magyar gyárral, amely a gép szabadalmát megsze­rezte. Kár volna, ha ezzel osztrák szomszédaink megelőznének ben­nünket. Azt a felszólítást, amelyet a cikk­író a tüzoltófőparancsnoksághoz és a városrendészeti ügyosztályhoz in­téz, én módosítani szeretném. Nem razziát kell elrendelni, elvégzi ezt a tűzoltóság amúgy is a lehetőség sze­rint, hanem ki kell adni végre az uj tűzrendészen szabályrendeletet, amelynek tervezete már évek óta ott fekszik az ügyosztályban és amelybe perecizebb rendelkezéseket kell fel­venni a preventív tűzvédelemre, a tüzbiztosabb építkezésre és egyebek közt az automatikus tűzjelző készü­lékekre, amelyek lehetővé teszik, hogy csirájukban fojtsuk el a gyári, raktári tüzeket, a poroltó és egyéb kézi tiizoltószerekkel. Erre lehet intőpélda a kénsavgyári tűz. Addig pedig ne bántsuk azt az „egyik tüzoltótisztet“, aki találmá­nyával világszerte dicsőséget szer­zett a magyar névnek és ne bántsuk a mi tűzoltóságunkat, amely világ- viszonylatban is a legelsők közé tar­tozik. Soltész Adolf dr. a Budapesti Tűzoltó Testületek Szövetségének vál. tagja. FARKAS LAJOS mérnök Maga»-, néiy-boton- és vasbeton ópitési vállalkozó Biidapiit. VII., Kolumbüi-a ll/a.i.i-n«-™ fleiemv Tesiuereü tapétadiszitők és tapéta gyári raktára Szobák 60 pengőtől kezdve IV., Hamermayer Höroly-ucca 8. Ügyeljünk a címre 6RICHTA JÓZSEF asztaiosáru-gyára VI.. ERZSÉBET KIRÁLYNÉ-ÚT 104. Telefon : Automata 927-42. DtritázfciKek a Fő utca, Ganz-ulca és Kiräluliegu-utcäk között fekvő Ganz-gyári parcellázott telehtömbből, 76 négyszög­öltől kezdve kaphatók. Értekezés dr. Széftelu Márton Ügyvédi iro­dáidban, VII., Erzsébet-körut 32, d. u. 4—6 között. Telefon: J. 448—22. Munkácsy Ernő épület- <« nfilakatosraester. Ukaréktőzhely- 4» kályhákén» BUDAPEST, TIL. Béna icci M 'Tel.: J.312-80 CZEGIimr JAKOS JEM muKöaru Készítő, fal- ás padiúDurkoiú master Székesfővárosi és állami szállitó-kaltellen kívül I BUDAPEST, KISTEMPLOM-U. 5. TELEFON: JÓZSEF 449-98. Dona Döme és Társa Papír és írószerek gyári raktára a „Papirmalomhoz“ Budapest, IV., Aranykéz-u. 6 Telefon: Automata 877—15. Alapítva: 1790-ben. Solly László kertépítő kertészeti telepei: Budapest, II., Hadapród-utca 2 Telefon: Automata 644—31 Nagykovácsi, Pest-megye GRANDJEAN JÓZSEF épület és műlakatos Takaréktűzhelyek gyártása V., Gróf Tlaaa István-u. 14 (Bálvány-u. sorkáa) KASS BÉLA BUBÁI VIGADÓ vendéglője és Mvébdzfl II., Szilágyi Dezső-tér 5. Városházi történetek A gyász és a részvét impozáns megnyilatkozásai közben helyezték csütörtökön, Julius 24-én a rákos­csabai temetőben örök nyugalomra Nemethy Antal nyug. MÁV fő­mérnököt, Német hy Béla székes­fővárosi tanácsnok édesapját. N é- methy tanácsnok, aki családjával a worthy tó mellett nyaral, a halál­hírt bejelentő sürgöny kézhezvétele után azonnal Budapestre utazott, lole tudtuk meg, hogy a 90 éves oregur az államvasutak legidősebb nyugdíjasa volt. Békés, boldog öregséget ért leányánál, dr. Bal ä- t o n y i Lajosnénál, annak rákoscsa­bai villájában. Gyakran látogatták meg olt a mindvégig teljes testi és szellemi frissességben élő Patriar­chat gyermekei, tizenkét uno­kája és hét dédunokája A kottái vénáju Németh y Béla ta­nácsnoknak évtizedek sora óta leg- szebb és legtisztább ünnepnapjai közé tartozott az a költemény amellyel édesapját ünnepelte hat­vanadik, hetvenedik és nyolcvanadik születésnapja al­kalmából. Ősszel került volna sor a kilenc­venedik évforduló alkalmából az W Vefs, megírására. A Mindenható kifürkészhetetlen akaratából azon- ban ezt a dátumot már nem érte meg Nemethy Antal nyug. MÁV fő­mérnök ... * Még egy halálhír: Schöberl Ferenc nyug. székesfővárosi tanács­noknak, aki jelenleg az Elektromos­művek igazgatója, meghalt a fele­sége. Nagy részvét mellett helyez­ték az élete virágjában elhunyt uri- asszony hült tetemeit örök nyuga­lomra. A temetésen testületileg je­lent meg a főváros közoktatási ügy­osztályának Budapesten időző tiszti személyzete. * J o an ov ich Pali bácsi úgy sze­reti a fővárosi tisztviselők balaton­kenesei üdülőtelepét, mintha a sa­ját gyermeke volna. Mivel orvosai ez alkalommal eltiltották a város­háza népszerű Pali bácsiját, hogy messzire menjen nyaralni Buda­pesttől, idehaza tölti a nyári szüne­tet, budai lakásán. Mivel azonban, mint felsőházi tagnak, szabadjegye van a vasútra, nem mulasztja el, hogy egy-egy nap le ne ránduljon Kenésére, megnézni, mi az újság ott. A múlt hét szombatján a reg­geli gyorsvonattal ismét megérke­zett Öméltósága Balatonkenesére, még pedig vizkóstolás céljából. Az egyik nagy cég víztisztító berende­zésekre vonatkozó ajánlatát ugyan­isB o r v e n d é g tanácsnok néhány héttel ezelőtt Balatonkenesére irá­nyította olyképpen, hogy a társaság próbakocsija menjen le Balatonke­nesére, megoldandó a kenesei üdülő­telep ivóvíz problémáját. A teher­szállító automobilra szerelt gép kül­földi mérnökök kíséretében lejött Kenesére, Pali bátyánk pedig meg akarta kóstolni, jóizü-e a készülék szénberendezésén átszűrt viz. A kóstolóhoz azonban későn érke­zett az államtitkár ur, mert a viz- tisztitó-automobil éppen az előző nap hagyta el Balatonkenesét, mi­után Kuszenda igazgató meg­szavaztatta az üdülőtelep látogatóit, hogy hogyan ízlik nekik a szűrt viz. így tehát nem maradt egyéb tenni való Pali bácsi számára, mint hogy megnézze a Kenesére küldött egy tucatnyi tisztviselőgyereket, meg­kérdezvén őket, hogyan ízlik nekik a koszt és eleget fürödnek-e a Ba­laton langyos hullámaiban. A fiuk láthatólag megilletődéssel fogadták a kérdéseket, de azután felmelegedtek azon a kedves közvet­lenségen, amellyel Öméltósága ve­lük tárgyalt. Elmondották, hogy a tanitóuruk első dolga Balatonkene­sén az volt, hogy lemérette őket sorba, mekkora a súlyúk, a testma­gasságuk, a mellbőségük. Ha azután majd hazamennek, ugyanígy le fog­ják őket mérni, lássák úgy szüleik, mint a segitőalapi igazgatóság, mennyit híztak, mennyit erősödtek Kenésén. Azt is megkérdezte a gyerekektől J o an ov i c h, milyen életpályára készülnek, mik akarnak lenni. A modern gyerekek természetszerűen már nem a cukrászt foglalkozást választják maguknak, hanem azon ábrándoznak, hogy mint repülőtisz­tek fogják átszelni a levegő kék óceánját vagy legalább is rádiósok lesznek egy tengeralattjáró hajón. Egyetlen józan felelet hangzott el: az egyik kisfiú kijelentette, hogy ő, ha Isten segéli, állatorvos lesz, mint az édesapja, mert ez a világ legszebb foglalkozása. Azt is megkérdezte Pali bácsi, hogy ki akar közülük városatya lenni, tagja a fővárosi közgyűlés­nek. A gyerekek azonban, noha ki­vétel nélkül fővárosi tisztviselő az édesapjuk, nem tudták, mi fán terem a városatya, ugylátszik, kedves szüleik nem szeretnek a csa­ládi asztalnál a városatyákról be­szélni ... A hallgatóság nagy megrökönyö­déssel vette tudomásul, hogy erre a kérdésre ilyen tagadó választ ka­pott Joanovich. Az egyik ta­nácsjegyző félig hangosan és egé­szen keserűen meg is jegyezte: — Bár én se tudnám, mi a bizottsági tag! * Betege is van Kenésének: K u- szenda Bélának, a telep népszerű igazgatójának felesége súlyosan megbetegedett, úgyhogy a vasárnap véletlenül Kenésén időző B encze professzor intézkedésére hétfőn haj­nalban autón Budapestre kellett szállítani. Kuszendáné néhány héttel ezelőtt a balatonszabadi-i al­tiszti üdülőtelepet inspiciáló férje- urát kisérte át, a telepi motorcsó­nak azonban hullámok közé került és Kuszendáné másfélóráig volt kénytelen derékig a vízben ülni. Súlyos lábfájdalmakat kapott és B encze professzor kijelentése szerint gyógyulása hónapokat fog igénybe venni.

Next

/
Thumbnails
Contents