Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-08-02 / 31. szám

1930 augusztus 2, UJBUDAPEST 3 \ mérnöki kor problémái Szükséges-e a mérnöki hivatal visszaállítása? — A decentralizált mérnöki kar és a harmadik alpolgármesteri állás — A verseny­tárgyalási döntések, kapcsolatban a polgármesteri telelOsséggei — Levél a szerkesztőhöz — Kedves Barátom! Lapod julius 19-iki számában „Vissza kell állítani a mérnöki hivatalt!“ cím­mel egy hosszabb és vonatkozásaiban oly nagyfontosságu cikk jelent meg, amelyre — úgy érzem — az ügy érdeké­ben válaszolni kell. Jogcímet ehhez az ad, hogy mint műszaki ember éveken át szolgáltam a volt Középitési igazgató­ságnál s pedig közvetlenül úgy Heuf- f e 1 Adolf, mint Devecis Del V e c h i o Ferenc középitési igazgatók, majd Fock Ede alatt a tanácsi II. ügy­osztályban. Mint újságíró éveken át voltam fővárosi rovatvezető, amit kiegé­szít az, hogy közgazdász voltam és va­gyok. A fővárostól évekkel ezelőtt meg­válva, meg van az a teljes erkölcsi és anyagi függetlenségem, hogy kizárólag csak az ügy érdemétől vezetv^, e kér­déshez teljes objektivitással hozzá szól­hassak. A fent említett cikkben két alaptétel van: az egyik az, hogy a versenytár­gyalások uj rendjénél átmenetileg állí­tólag bizonyos nehézségek tapasztalha­tók, a másik pedig, hogy a mostani pol­gármesteri ügyosztályokban működő műszaki erők felelősség és egységes irá­nyítás nélkül működnek. Ennek meg­szüntetésére veti fel azt az eszmét, hogy vissza kell állítani a mér­nöki hivatalt. E két alaptétel nyomatékos hangsú­lyozásából kétségtelenül az a tény lát­szik kidomborodni, mintha a cikkíró a fővárosi műszaki adminisztráció legfon­tosabb feladatának a versenytár­gyalások eldöntését és a mű­szaki alkalmazottak feletti felügyeletet tekintené. Ez kétségkívül téves álláspont: a fő­város műszaki tevékenységének nagy s egységes komplexumában az egyik épen olyan részletkérdés, mint a másik s egy milliós lakosságú város óriási műszaki koncepciójában ez a két tényező az egész erőrendszerben legfeljebb csak másodrendű komponenseket képviselhet. Egy nagy város életében, a műszaki al­kotások sorozata, a gyakorlati élet szük­ségleteinek helyes kielégítése, a jövő kö­vetelményeinek előre való meglátása és azoknak már előzőleg a későbbi megol­dásba való beleillesztése, szóval az egy­séges műszaki gazdasági politika a fő és döntő tényező. Milliós városokban a polgárság lét­érdeke elválaszthatlan kapcsolatban van a műszaki tevékenységgel és annak biz­tosítása, hogy az eredményes legyen, szabja meg a műszaki kar helyét és sze­repét, a főváros adminisztrációjában. Ezt, a régi mérnöki hivatalnak akár­milyen uj formában való visszaállításá­val elérni nem lehet. A mérnöki hivatal már meg volt s 1912-ig, tehát a főváros egyesítésétől kezdve évtizedekig műkö­dött. A főváros óriási arányú fejlődésé­vel azonban nem tudott lépést tartani és éppen szervezetében mutatkozó alapvető hibája miatt, nem is lehetett tovább fej­leszteni vagy javítani. Az alapvető hiba ott volt, hogy a mérnöki hivatal a maga elkülönített s egységes mivoltában m i n- dig más tényezőknek volt alárendelve s mindenkor csak vé­leményező szerv volt, jóformán tárgya­lási lehetőség s minden önálló intézke­dési jogkör nélkül. Az egyes ügyosztá­lyok vezetői vagy maga a tanács, csak írásbeli véleményt kaptak a mérnöki hi­vataltól s miután a műszaki faktorok az ügy tárgyalásánál nem voltak jelen, szó­belileg nem is védhették meg álláspont­jukat. A legfontosabb és a dolog ter­mészetéből folyólag a leghibásabb a régi mérnöki hivatal idejében azonban az volt, hogy a főváros legéletbevágóbb műszaki problémáinak eldöntésé­be n a műszaki faktoroknak súlya egy­általában nem volt. És ezen — amig a mérnöki hivatal, a maga egységességében fennállott — nem is lehetett segíteni. B á r c z y István jól látta ezt s azért szervezte át tanácsi ügyosztályokká és adott nekik műszaki ügyekben lényegesen nagyobb súlyt és nagyobb hatáskört. Rá kell még mutatnom arra is, hogy épen az egységes csoportban működő mérnöki hivatal ne­hézkessége miatt követeltek áz egyes tanácsi ügyosztályok vezetői ma­guknak ülőn műszaki erőket, — akikkel azután közvetlen maguk rendelkeztek. Ez volt az első lépés a mérnöki hivatal decentralizációja felé és ennek lett ered­ménye, mint a cikkíró mondja, hogy „m ég súlyosabban esik a latba a műszaki személyzet­nek decentralizálása, amely szerint a jogi ügyosztályok­ban működő mérnöki ab- teilungok minden műszaki el­lenőrzés nélkül élnek és ural­kodna k.“ Ennek az állapotnak a megszüntetését kizárólag oly módon lehet csak elérni^ ha magáévá teszi a székesfőváros tör­vényhatósága az ősszel, illetve az év vé­gén megalkotandó uj szervezeti szabály- rendeletben azokat az elveket, amelye­ket nemcsak az érdekelt mérnöki karok, hanem a mérnököknek összes testületéi, beleértve a Mérnöki Kamarát, a Ma­gyar Mérnök és Építész Egyesületet stb. stb. már évek óta a memorandumok egész tömegében hangoztattak és han­goztatnak minden olyan jogalkotó té­nyezők előtt, amelynek e kérdésekbe be­folyása van. Ezek a testületek évtizedek óta hangoztatják, hogy mindezeken a bajokon úgy lehet segíteni, ha minde­nekelőtt kimondják az uj szabályrende­letben, hogy minden műszaki ügy a műszaki ügyosztályok hatáskörébe utalandó. Sajnos, ez ma nincs meg. Ma műszaki ügyekkel foglalkoznak a következő nem műszaki ügyosztályok: az elnöki ügyosz­tályhoz tartozik az autójavító mű­hely, a kenesei üdülőtelep műszaki dol­gai. A közlekedési ügyosztály­hoz tartoznak mindazok a műszaki problémák, amelyek a közlekedéssel kap­csolatosak (közterület-foglalás, Besz- kárt, autóbusz, sikló, fogaskerekű, MÁV, helyi kikötő, hajózás stb.) A közélel­mezési ügyosztályban intézik a vágóhidak, vásárcsarnokok és az élel­mezési üzem összes műszaki létesítmé­nyeinek tervezését, építését, vállalatba- adását, leszámolását, az idetartozó üze­mek vezetését. A közegészség- ügyi ügyosztályba tartoznak a Köztisztasági Hivatal és a vele kapcso­latos összes műszaki ügyek. A város- gazdasági ügyosztályban in­tézik a város egy tekintélyes számú épületének karbantartását és átalakítá­sát. A világítási és vízveze­téki ügyosztályban intézik a gázmű, vizmü és elektromosam minden műszaki vonatkozású dolgát is, bele­értve e városi üzemeknek jövőbeli fej­lesztési programmját is. Az említett mérnöki testületek javas­latainak egy második sarkalatos pontja az, hogy minden műszaki ügy­osztály és műszaki üzem élére mérnök állítandó. Ha e két igen mélyen szántó és ko­moly javaslat valóra válik, úgy hatal­mas lépéssel fog a főváros közeledni ah­hoz a cikkíró által is igen kívánatosnak mondott állapot felé, amelyben nem lesz decentralizálva a jövőben sem a ver­senytárgyalási döntések ügye, sem pe­dig maga a mérnöki és műszaki sze­mélyzet. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ezt máról-holnapra nem lehet keresztül­vinni. A jogi kar tradicionális elhelyez­kedése s bizonyos mértékű szerzett jogai ennek keresztülvitelét természetesen meglassítják, de azért kell, hogy a vég­célt, ha lassúbb tempóban is, lépésről- lépésre megközelítsék. Sajnos azonban a múltban e tekintetben fejlődés helyett inkább bizonyos mértékben visszaesés mutatkozott. Amikor az ügyosztályokat a kormány rendelete értelmében annak idején le­építették, Fock Ede halála miatt, tisz­tán személyi kényelmi okokból a volt tan. II. (útépítési) és tan. III. (város­szabályozási) ügyosztályokat összevon­ták, aminek következtében a mai tan. III. ügyosztályból olyan mammut tes­tület lett, amely talán létszám dolgában és működési terület tekintetében egy­maga akkora, mint másik öt ügyosztály együttvéve. Ez a műszaki tevékenység eredményességét kétségkívül igen hát­rányosan befolyásolja s sok esetben meg nem érdemelt kritikát hiv ki. Nem helyes azonban ennél a témánál hivatkozni arra, hogy a közelmúltban a cikk szerint az összes minisztériumok műszaki dolgait a kereskedelmi minisz­tériumban összpontosították egy középi­tési igazgatóság alatt. Tudvalevő, hogy az egyes minisztériumok teljes önálló tárcával és önálló hatáskörrel rendel­keznek. Az államnál tényleg nem volt és nincs más megoldás arra, hogy teljes egységet hozzanak az összes műszaki ügyekbe, mint az, hogy azokat az egyes önálló minisztériumok hatásköréből ki­emelve, egy minisztériumnak — úgy tu­dom azonban, hogy csak fegyelmileg — a kereskedelmi minisztériumnak rendel­ték alá. A székesfővárosnál azonban tel­TUNGSRAM M, bútorgyár Budapest, Vll.f Rózsa-utca 4—6. Lűvészi kivitelű széria és iuxus bútorok állandó kiállítása: Össze­rakható könyvszekrények, moly mentes „Antimoly“ ülőgarnitúrák, motornélküli vitorlázó repülőgépek. BICELLA Uitrauioiett-sugarakat atbocsa jtö drútuvegpűtiú Lakosztályok, lég- és napfürdők, gará­zsok, gyári-üzemek, istállók, baromfi­ólak, gazdasági épületek, kiállítási csar­nokok, kerti melegágyaknál és min­denütt, hol eddig ablaktörés elkerülhetet­len a BICELLA törhetetlenségénél fogva előnyösen használható. Kérjen mintákat és árajánlatot! KUNSTÄDTER VILMOS VIII., JÓZSEF-KÜRUT 7. SZ. I Müller László oki. vegyészmérnök Akkumulator és elektrotechnikai vállalata Budapest, VI., Liszt Ferenc-tér 6. Telelőn: A. 149-93. VART A AKKUMULÁTOROK Lm, tökéletes autopneu ■ i jesen más a helyzet, az uj törvény óta megszűnt a tanács, megszűntek a ta­nácsi ügyosztályok is, legalább abban a formában, amely régi forma szerint szi­gorúan körül volt határolva a minisz­tériumok mintájára az ügyosztályok költségvetése és hatásköre. Ma az u j törvény értelmében az egész központi igazgatást egy em­ber végzi, azért egy ember felelős: a polgármester. A pol­gármester, mint egyéni hatóság teljesen tetszése szerint alakíttathatja, formál­hatja az ügyosztályokat és ruházza át az ügyek elintézsét helyetteseire, alan­tasaira. Mi sem egyszerűbb és mi sem természetesebb tehát, hogy a polgár- mester egy csapással úgy teremthet tel­jes egységet a székesfőváros összes mű­szaki ügyeiben, hogy az uj szervezeti szabályrendeletben keresztülviszi azt, hogy az alpolgármesterek egyike műszaki ember le­gyen és annak hatáskörébe utalja be az összes műszaki ügyosztályokat s azokon ke­resztül az összes műszaki ügyeket. Teljesen igaza van a cikkírónak, ami­kor azt mondja: „A polgármester, sem annak helyettesei a maguk jogi diplo­májuk birtokában természetszerűleg nem mélyedhetnek bele azon apró mű­szaki nüanszokba, amelyeknek ... stb.“ Ha a polgármester, mint egyéni ható­ság, az egész közvélemény által óhajtott egységet és abszolút rendszerességet létre akarja hozni a főváros műszaki ügyeiben, arra az első lépés csak az le­het, hogy az egyik alpolgármester mű­szaki képzettségű legyen. Az uj törvény teljesen ezen az alapon áll. Bár imperative nincs megmondva az, hogy az egyik alpolgármesternek műszakinak kell lenni, de a lehetősége ennek oly félre nem érthető és senki ál­tal félre nem magyarázható módon van megadva az 59. §. 4-ik bekezdésében, hogy ezt az elvet ma érvényre jutni nem engedni, az egyértelmű lenne egy olyan retrográd lépéssel, amely határo­zottan kárára lenne a székesfővárosnak. Ugyancsak le van fektetve az uj tör­vény 49. §-á.nak 1., 2. és 3. bekezdéseiben az a megmásíthatatlan szándék és aka­rat is, hogy a műszaki ügyosztályok elve továbbra is megmaradjon és fen- tartassék. Nem tartom szerencsésnek azt sem a cikkben, hogy annak utolsó bekezdésé­ben a cikk szembe akarja állítani a fo­galmazói kart a mérnöki karral, mond­ván, hogy az ő általa javasolt megoldás „nem érinti a jogi képesítésű fogalma­zói kar aspirációit a harmadik polgár- mesteri állásra.“ Itt nem arról van szó, hogy a harmadik alpolgármesteri állás legyen műszaki, hanem arról, hogy az alpolgármesteri állások közül az egyik legyen műszaki képzettségű. Ilymódon szervezhet az autonómia annyi alpolgár­mesteri állást, hogy az kielégíthesse a szükségleteket és az említett aspiráció­kat is. Különben is köztudomású, hogy összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben van a számbelileg közel egyenlő két stá­tus, a mérnöki és a fogalmazói státus, a mérnöki és a fogalmazói státus közül a fogalmazói abban a tekintetben, hogy közülük több mint tízszer annyian jut­hatnak be a magas vezetői állásokba (polgármester, alpolgármester, tanács­nok, elöljáró), mint a mérnökök közül. Nem tudná senki józan ésszel megérteni azt, ha a mérnöki testületek által és javaslatoknak megfelelően történendő átszervezések után mindössze annyiban változna a fogalmazói kar eme összeha­sonlíthatatlanul jobb előlépési aránya a mérnökéhez viszonyítva, hogy néhány tanácsnoki állást a műszaki, illetve a mérnöki státusnak kellene átengednie. A két státus, mint egymást megértő jó testvér, majd csak elintézi a kettőjük közt látszólag fennálló ellentétet barát-

Next

/
Thumbnails
Contents