Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-21 / 51-52. szám

1929 december 21. UI BUDAPEST 9 A Bé-listától - a létszámemelésig' A fővárosi alkalmazottak tiz esztendeje Irta: Gallina Frigyes dr. tanácsnok-főjegyző A főváros igazgatása a világhá­ború befejezése után igen súlyos feladatok elé futott. Az úgynevezett népköztársaság és tanácsköztársa­ság, valamint az azt követő román megszállás nemcsak anyagi, de er­kölcsi javakban is kiszámíthatatlan kárt okozott az országnak és a fő­városnak egyaránt és súlyos gazda sági és lelki válságot idézett elő. Ennek a válságnak a gyógyítása ▼olt a proletárdiktatúra bukása után a főváros vezetőségének a leg­főbb feladata. Szerencsére a forra­dalom a főváros lelki életében csu­pán fájdalmas átmenetet jelentett, egy uj, a keresztény nemzeti szel­lemben megujhodott korszakba. Bi­zonyságot tett a főváros, mint a múltban, ezúttal is arról, hogy az országnak népével, hazafias és ke­resztény lelkületével egyetért, az állameszmének és a keresztény er­kölcsi felfogásnak rendíthetetlen hive, forrón szereti hazáját és féltő gonddal ápolja a múltnak hagyo­mányait. Ezek az eszmék, ezek a célok vezették a fővárosnak 1920- ban újjáalakított törvényhatóságát, amely legfőbb feladatául tekintette a törvényes rendnek a helyreállítá­sát, az okozott károk jóvátételét, a felmerülő hiányok pótlását és a gazdasági válság és ennek hatása­ként jelentkező szociális bajok le­hető orvoslását. Szociális tevékeny­sége körében állandóan foglalkozott a főváros alkalmazottai anyagi helyzetével és a pénzügyi lehetőség határain belül gondoskodott annak javításáról. Pénzünk romlása ide­jén havonként állapította meg a fő­város alkalmazottainak az illetmé­nyeit, valamint a nyugdíjasok, öz­vegyek és árvák ellátási dijait. A nehéz megélhetési viszonyokra való tekintettel, részükre többizben se­gélyt utalt ki. majd később ezeket a segélyeket állandósította, a tény­leges alkalmazottakat pedig munka- dijban is részesítette. Pénzünk ér­tékének állandósítása után, 1925. julius 1-étől kezdődőleg, olymódon rendezte az illetményeiket, hogy a törzsfizetéshez hozászámitva a havi különmunkadijat, a negyedévi se­gélyt és az alkalmazottak részére kiutalt előleget, ezeknek együttes összegében állapította meg a fizeté­süket. A nyugdíjasok helyzetén olymó­don kívánt segíteni, hogy az egyenlő elbánás elvénél fogva, közöttük az ellátásuk mérve szempontjából fenn­álló megkülönböztetésnek a meg­szüntetését határozta el. Bár a tör­vényhatóság ezt az akaratát telje­sen keresztülvinni nem tudta, mégis lényegesen sikerült megjavítani a helyzetüket azáltal, hogy a régi, vagyis 1925 julius 1-eje előtt és az azután nyugdíjazottak ellátási di­jai között fennálló különbözeiét se­gély címen utalja ki az érdekeltek­nek. Legutóbb 1927 november l étől kezdve rendezte a főváros az alkal­mazottak illetményeit, amikor is 10%-kal felemelte korábbi illetmé­nyeiket, miáltal a legkisebb állás­ban lévő hivatalnokok és altisztek, egyes fizetési osztályokban már el­érték a békebeli javadalmazásukat. Az 1927. év folyamán a nem rend­szeresített állásban lévő úgyneve­zett hetijegyzékes hivatalnokok ál­lásait havidíjas hivatalnoki állá­sokká átszerveztük és ezzel 229 heti­jegyzékes hivatalnokot rendszeresí­tett állásba juttattunk és jogviszo­nyaikat rendeztük. A folyó évben tervbevettük a havidíjas hivatal­noki állások megszüntetését és mi­után errevonatkozó javaslatunkhoz a tanács már hozzájárult, reméljük, hogy a közgyűlés is elfogadja azt és a kormányhatóság sem fog el­zárkózni a hozandó közgyűlési ha­tározat jóváhagyása elől. Tervünk valóraválása után az ideiglenes al­kalmazások tekintetében is elérjük a békebeli állapotot, amikor ideig­lenes hivatalnoki állás volt a kezdő fokozat a főváros tiszti állásai kö­zött. A központi igazgatás szervezeté­ben a létszámcsökkentésről szóló törvény értelmében kötelezőleg vég­rehajtott összevonás és leépítés folytán mutatkozó nehézségek kikü­szöbölése céljából az 1928. év folya­mán a közgyűlés a megszüntetett két jogi és egy műszaki ügyosztály­nak a visszaállítását, a harmadik alpolgármesteri állásnak, két jogi és egy mérnöki minősítésű tanács­noki, 10 fogalmazási, továbbá mér­nöki, statisztikai és számvevőségi szakhoz tartozó végleges állások szervezését határozta el. A belügy­minisztérium a küszöbön álló uj fő­városi törvényre való utalással nem engedélyezte az ügyosztályok szét­választását, sem a fogalmazási és számvevőségi állások szervezését, hanem csupán mérnöki és statitsz- tikai állásoknak a szervezéséhez já­rult hozzá. Egyrészt a fogalmazási szakon mutatkozó személyzeti hiá­nyok, másrészt a fogalmazói szak­hoz tartozó hivatalnokok előmene­teli viszonyainak a megjavítása el­engedhetetlenné teszik a létszám­csökkentés alkalmával megszünte­tett fogalmazói állások visszaállí­tását. Arra törekszünk, hogy még a törvény életbelépte előtt kieszközöl­jük a belügyminisztériumban a múlt évben elhatározott 10 fogal­mazói állás szervezésének a jóváha­gyását. A székesfővárosi alkalmazottak szociális érdekeit nagyban előmoz­dította a segitőalap működésének a megindítása. Az alap az arra rá­szoruló tagoknak és családtagok­nak, a háziorvosi rendszer alapján, orvosi gyógykezelést nyújt, továbbá kórházi ápolást, szanatóriumi ápo­lást, gyógyfürdői kezelést és üdülő­helyi üdültetést Balatonkenesén, ahol 43 holdas parkjában 160 szobás modern üdülőtelepe van. Betegség esetén vállalja az alap a betegszál­lítást, gyógyszerellátást, gyógyá­szati segédeszközöket, különleges gyógymódok alkalmazását, azonban mindezen segélyeknél, valamint a fogászati kezelésnél az önköltség 80%-át, mig a költségnek 20%-át az alkalmazottak viselik. Születési és anyasági segélyt ad az alap; a ta­gok elhalálozása esetén pedig teme­tési segélyt. Megokolt esetekben pe­dig az igényjogosult tagok részére az alapból kölcsönt folyósit. A személyzet továbbképzéséről kü­lönböző tanfolyamok felállítása ut­ján gondoskodtunk. így az ideigle­nes személyzet részére gyorsiróí és gépirói tanfolyamot, az adóhivatali és a végrehajtói személyzet részére megfelelő szakirányú tanfolyamo­kat, az idegennyelvü tanfolyamok elsajátítása céljából idegennyelvü tanfolyamokat tartunk fenn, ame­lyeken az előmenetelükhöz szüksé­ges ismereteket megszerezhetik. Tervünk az, hogy ezeket a tanfolya­mokat kibővítve, alkalmat nyújt­sunk arra, hogy az alkalmazottak a munkakörük ellátásához szükséges gyakorlati és elméleti ismereteket anyagi megterhelésük nélkül elsa­játíthassák. A jövő évben ügyosztályunk tevé­kenységét nagy mértékben le fog­ják kötni az uj fővárosi törvény életbeléptetésével kapcsolatos intéz­kedések. Nemcsak a főváros köz­ponti igazgatásának szervezetéről alkotott szabályrendeletnek, hanem egyéb szabályrendeleteknek a reví­zióját és az átdolgozását kell ke­resztülvinni. Ezekre vonatkozó elő­munkálatokat már megindítottuk. Ugyancsak foglalkozunk a kor­mánynak az ügykezelés tárgyában kiadott rendeletével és jóllehet an­nak teljes mértékben való keresztül­vitele a főváros igazgatására ne­hézségekbe ütközik, mégis arra tö­rekszünk, hogy azokat a rendelke­zéseket, amelyeknek célja az igazga­tás egyszerűsítése és gyorsabbá té­tele, már most foganatosíttassuk. Lázár Ferenc: Az a kérdés, van-e szüksége a fővárosnak az állami pénzügyi tanácsadóra? Lázár Ferenc dr. felsőházi tag meg van győződve, hogy Gáspárdy Elemér „nagy tájékozatlanságról tanúskodó“ beszédére válaszolni fog Wolff és Kozma — Sürgeti a Tabán rendezésének ügyét, rendkívüli közgyűlés összehívását tartván szükségesnek — Meg kell rendszabályozni a különböző egyesületeket, amelyek a fővárosi segélyekre alapítják működésűket! — Az Uj Budapest tudósítójától. — A fővárosi törvényjavaslat mel­lett kevés szónok vonult fel a kép­viselőház plenáris vitájában. Gás­párdy Elemér kormánypárti képvi­selő, jobb ügyhöz méltó buzgalom­mal sietett a főváros közigazgatá­sáról szóló törvényjavaslat vitájá­ban a belügyminiszter védelmére. Azok, akik Gáspárdy Elemért fel­szólalásában támogatták, kivétel nélkül vidéki kerületeket képvisel­nek a Házban. Azok a kormány- párti képviselők, akik a fővárosi választók bizalmából kerültek a törvényhozásba, vagy tagjai a fő­város törvényhatósági bizottságá­nak, kivétel nélkül megütközéssel fogadták ezt a felszólalást. Lázár Ferenc felsőházi tag, akivel a fő­városi törvényről és várható kö­vetkezményeiről hosszabb beszélge­tést folytattunk, maga is helytele­nítő szavakkal nyilatkozik Gás­párdy Elemér beszédéről. Lázár Ferenc ugyanis a következőket mondotta az Uj Budapest munka­társának: — Feltűnő tájékozatlanság csen­dült ki ebből a felszólalásból. Mind­azok, akik a képviselőházban a fő­várost képviselik, vagy törvényha­tósági bizottsági tagságuk is van. kivétel nélkül szembehelyezkedtek a Gáspárdy Elemér felszólalásában hangoztatott érvekkel és pedig egy­szerűen azért, mert adatai nem voltak helytállók. Én a magam ré­széről csak azt kérem, hogy a több­sem' pártokhoz tartozó képviselők­nek ne legyen igazuk. Meg vagyok győződve arról, hogy úgy Wolff Károly, mint Kozma Jenő vála­szolni fog erre a nagy tájékozat­lanságról tanúskodó beszédre és az egységespárt többi tagjai gondol­kozhatnak majd afölött, hogy kinek van itt igaza. — Én a magam részéről illetékes helyen már elmondottam a véle­ményemet a fővárosi törvényről és a felsőházban lesz majd módom még a részletkérdésekre is kiter­jeszkedni. Ezúttal csak annak a felfogásomnak a hangoztatására szorítkozom, hogy nem helyeslem a törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint a székesfőváros kép­viselője a főpolgármester. Ez a rendelkezés ellentétben áll az auto­nómia gondolatával, mert a fővá­rosnak logikusan csak a polgár- mester lehet reprezentánsa s nem a kormány delegátusa. Ennek a fel­fogásnak a törvényben határozot­tan kellene kifejezésre jutnia. Szóvátesszük azt a kérdést, hogy várható-e ettől a törvényhatósági bizottságtól alkotó munka abban a néhány hónapban, ami még életé­ből hátra vgn. Lázár Ferenc ezeket mondja: — A közgyűlés munkaképességét momentán nem veszélyezteti sem­miféle körülmény, és az a tény, hogy jövőre uj választások lesznek, ezidőszerint nem lankasztja a pár­tok érdeklődését, ellenkezőleg — nézetem szerint — folytatódni fog a pártok versenyfutása, amely sokszor eltéved a népszerüség-haj- hászás útvesztőjében és nem ritkán a főváros anyagi érdekeit is veszé­lyezteti. Ennél a versenyfutásnál a dijat mindig a főváros adózó pol­gársága, szolgáltatja. Néhány városi adminisztrációs részletkérdésre terelődik a beszél­getés. Szóba kerül, hogy a főváros az utóbbi időben ismét az egyesü­letek egész seregének ad kisebb- nagyobh segélyeket. Lázár Ferenc nem helyesli ezt a túlságos pénz­osztást: — Érdemes volna kiszámítani — úgymond —, hogy mennyi a fővá­rosnak az a kiadása, amit közjogi kötelezettség nélkül utalványoz. Általában statisztikai vizsgálat nem ártana a főváros budgetjénél a kiadások hováforditása szem­pontjából. Sajnos, a rendkívüli se­gélyek kifizetésére vonatkozó elő­terjesztésnél mindig kompromisz- szumos hangulat tapasztalható, ami már csak azért is helytelen, mert azt bizonyitja, hogy nem az objek­tivitás dönt ebben a kérdésben. Ezek az előterjesztések nem veszik tekintetbe a főváros teherbiró ké­pességét. így válik lehetővé, hogy a főváros társadalmának jótékony- sági, kulturális és szociális tevé­kenysége szerte szét folyik, ami egyben magyarázata is az ered­ménytelenségnek. Ezek a gomba­módra szaporodó különböző egye­sületek, amelyek sokszor kizárólag a főváros áldozatkészségére alapít­ják működésűket, annyi pénzt szív­nak el, hogy nagy célokat szolgálni úgyszólván lehetetlen. — Mielőtt ez a közgyűlés befejez­né működését, szeretném még meg­tudni, hogy mi az igazi akadálya a Tabán rendezésének. Én a magam részéről felvetem a kérdést, nem volna-e szükséges e tárgyban rendkívüli közgyűlés összehívása. Elvégre mégis csak nagy szégyene ennek a gyönyörű fővárosnak, hogy Budán, a város közepén, a fürdők közvetlen közelében nyitott szemét­dombok és pöcegödrök éktelenked­nek a hegyen. — Még azt a kérdést is szeretném tisztázni, hogy szüksége van-e a fő­városnak továbbra is az állami pénzügyi szaktanácsadóra. Ebben a tekintetben is tiszta helyzetet kelle ne teremteni. Én a pénzügyi szak- tanácsadó személye iránt a leg­őszintébb tisztelettel és elismeréssel vagyok, de nem habozom kijelente­ni, hogy ennek a pozíciónak a fenn­tartását szükségtelennek vélem. Sokszor, amikor szükség volna köz­belépésére különböző kompromisz- szumos szubjektivitásoknak a meg- gátlása tekintetben, — sohasem lát­juk közbelépését. Miben merül ki az állami szaktanácsadónak a tevé­kenysége? Erre a kérdésre is vá­laszt várok. Ezeket mondotta Lázár Ferenc az aktuális városházi kérdésekről. Annyi bizonyos, hogy egyelőre még lesz sok tennivalója ennek a törvényhatósági bizottságnak,amely­nek az élete minimálisan egy esz tendő.

Next

/
Thumbnails
Contents