Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-21 / 51-52. szám

1929 december 21. A LEGJOBB KERESZTÉNY NAPILAPOK: NEMZETI ÚJSÁG UJ NEMZEDÉK HUFF TES S VtREK iparművészeti és galvanoplasztikai műhely Aranyéremmel kitüntetve Fémek színezése, aranyozás, ezüs- tözés patinázás — Bronz- es fem- öntés — Művészi plakettek és reliefek készítésé fényké után is — Mindennemű tárgyak galvánu on való bevonása, u. m. gyermekcipők, élővirágok, gipsz-szobrok és bár­minemű emléktárgyak megörökítése Budapest, Vllf., Kisfaludy-u. 29 (Coivin-szinház köz) és IX., Tompa-u. 13 KUPÁN JANOS angol úri szabó Budapest, IX., Fereiicz-körut 31 Helyes és okos mederbe terelődött a tisztviselők épitési akciója A Fansz vezetőségén kivül a főváros tanácsa is meg fogja vizsgálni a hitelképesség szempontjából a szövet­kezeti tagok névsorát — Csak az vehet részt az akció­ban, aki legalább az épitési költség negyedrészével készpénzben rendelkezik ják magukat, ki akarja kapcsolni. A legfontosabb az, hogy a tanács maga is meg akar győződni az ak­cióban résztvevők hitelképességéről. A társasházak szövetkezeti alapon létesülnek, a felveendő épitési köl­csönért és a telekárért nem az egyes szövetkezeti tagok, hanem a szövet­kezet a maga egészében felelős. Ér­deke tehát nemcsak a kölcsönt nyúj­tó Községi Takarékpénztárnak, a telket eladó fővárosnak, hanem ma­guknak a szövetkezeti tagoknak is, hogy soraikba ne csúszhassanak olyanok, akik már a második vagy harmadik részletet nem tudják majd kifizetni és abban az esetben, ha a létesítendő öröklakás valamely ok­ból eladható nem lesz, az összes szö­vetkezeti tagok legyenek kénytele­nek az anyagilag megbízhatatlan szövetkezeti tag helyett az annuitá­sokat kifizetni. A már jelentkezettek névsorát tehát ebből a szempontból nemcsak a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége fogja Wurmb Elemér árvaszéki elnökhelyettes, el­nök vezetésével pontosan átvizsgál­ni, hanem a főváros tanácsa is, és azok maradhatnak csak tagjai az — Az Uj Budapest tudósítójától — Ismeretes, hogy a pénzügyi bizott­ság váratlanul levette a napirend­ről a tanácsnak azon előterjesztését, hogy a főváros olcsó áron és kamat­mentesen adjon el telkeket a Fővá­rosi Alkalmazottak Nemzeti Szövet­sége tagjaiból alakult házépítő szö­vetkezeteknek társasházak építése céljaira. A tanácsi javaslatnak a pénzügyi bizottság napirendjéről való levétele kapcsán különféle hí­resztelések keltek szárnyra a város­házán, többek között olyanok is, hogy a főváros meggondolta magát és nem akarja a telkeket eladni. Az ügy ilyetén beállítása teljesen téves, és közölhetjük, hogy a fővá­ros vezetősége változatlan szeretet­tel és megértéssel kíván a tisztvise­lők házépítő akciójának segítségére sietni. A helyzet az, hogy az előké­szítés kapcsán bizonyos felüleletes- ségek csúsztak az ügybe, és a napi­rendről való levételnek oka nem egyéb, minthogy a tanács éppen az alkalmazottak érdekében azokat a rendellenességeket, amelyek később nagyon könnyen megbosszulhat­A főváros Szív- és | legkedveltebb vérbetegek gyógyintézete külön osztálya || Dr. PAJOR szanatórium és vizgyógyintézet §1111) 1 W BUDAPEST, VIII., VAS-U. 7. egyes szövetkezeteknek, illetőleg ve­hetnek részt az épitési akcióban, akiket a főváros tanácsa engedé­lyezni fog. A másik fontos szempont a kész­pénz-előleg fizetése. A szövetkezeti tagok egyelőre ötszáz pengős költ­ségelőleget fizettek be a Községi Ta­karékpénztárnál vezetett folyószám­lára és általában nem volt meghatá­rozva, hogy az építkezés megkez­dése előtt mekkora készpénz-hozzá­járulást kell az egyes szövetkezeti tagoknak lefizetniük. A főváros ta­nácsa ki fogja mondani, hogy az egyes lakásokra eső épitési költség 25 százaléka az a minimális ősz- szeg, amelyet a szövetkezeti tagok­nak az építkezés megkezdése előtt készpénzben le kell fizetniük. A magunk részéről örömünket fe­jezzük ki azon, hogy a szövetkezeti tagoknak a Fansz vezetősége és a főváros tanácsa által történő meg­rostálásával, nemkülönben a kész­pénz-előleg pozitív meghatározásá­val a tisztviselő-szövetkezetek ügyei végre a helyes mederbe terelődnek. Jól tudjuk, hogy a főváros vala­mennyi tisztviselője résztvenne szí­vesen az építkezési akciókban, itt azonban nincsenek érzelmi momen­tumok, hanem rideg gazdasági szempontok, és az összesség érdeké­ben ez okból csak azokat a gazdasá­gilag erős egyedeket szabad az egyes szövetkezetekbe beengedni, akik az összesség egyetemes érde­keit nem veszélyeztetik. Liber tanácsnokon kivül, aki a te­lekügyet a kisajátító bizottságban képviselte, Lamotte pénzügyi ta­nácsnok is belekapcsolódott az épít­kezési akció előkészületeibe, és két­ségtelen, hogy az ő komoly tudása és pénzügyi szakértelme jelentősen elősegíti a tisztviselők terveinek megvalósítását. A tárgyalások fo­lyamatban vannak, és meg van min­den remény arra, hogy az építkezési ügy még január folyamán a tör vényhatósági bizottság közgyűlésén is elintézhető lesz. TÁRCA Leiekből vetített képek a Szentföldről Irta: Ágoston Géza dr. Nagy csend. A hajó méltóságtel­jesen szeli a hullámokat. Felette a csillagos égbolt, alatta a tenger vég­telen feketesége. Csak a hajó orrá­nál látszik néha-néha a habok fel­vetődő fehérsége. A fedélzeten a hallgató csendben egy csoport imád­kozik. Egyszerre csak egy hang kezd beszélni, előbb halkan, majd mind nagyobb tűzzel, hévvel. Az Isten szolgája ez, aki beszél elesett ma­gyarokról, szenvedésekről, amelyek­ben egy megfeszített nemzet vergő­dik már hosszú évek óta. Azután átszellemülve egy másik szenve­désről beszél, amelyet kétezer év előtt szenvedett át az Isten Fia. Vé­rével szentelte meg a. föld kis da­rabját és kereszthalált halt az em­beriségért. De feltámadott. Oda igyekszik ez a zarándok-cso­port is, hogy a Golgota tövén kö­nyörögjön nemzete feltámadásáért. Minden szem a beszélőn csüng, csak néha tör fel a vergődő telkekből a zokogás. Elhallgat a pap és hallgat az éj­szaka. Egyszerre csak felhangzik a csendben a „Boldogasszony Anyánk“ gyönyörű melódiája és utána fel­zokog a Bus magyarok imádkoznak, hallod Atyánk, hallod! Se testünkkel, se lelkűnkkel nem kívántunk harcot. Megbocsájtunk mindazoknak, akik reánk törtek, Csak még egyszer add vissza a drága magyar földet... Soha ilyen erősen nem hittem eddig, hogy feltámadunk, mint ezen a csillagos éjszakán. * Lelkem előtt uj kép merül fel. Férfiak, nők fedetlen fejjel. Elől a Szűz Máriás lobogót viszik. Utána az ősz Főpap, fehér karingben, mö­götte a többi papok. Mindenkinek kezében égő gyertya, szemükben tűz, ajkukon a szomorú nagypénteki dal: „Keresztények sírjatok...“ Szűk sikátorban vezet az ütjük, közönyös idegen arcok között. A si­kátor mindig szőkébb lesz. Arabok, beduinok jönnek szemben, felmái há­zott tevéket és szamarakat vezetve. Néha-néha megtorpan a menet, olyan szűk lesz a piszkos, szeméttel teli, hangos, lármás ut. Pedig ez a Via Dolorosa, a Keresztut. Itt ment végig egyszer régen a világ Megváltója, kereszttel a vállán és ez lett azóta a világ legszentebb útja. Egyszerre csak megáll a menet. Itt esett össze először a keresztfa alatt az Üdvözítő. Tovább egy pár lépésre van az a hely, ahol Veronika megtörülte verejtékező szent Arcát. Majd fordul a sikátor. Itt vette le Cyrenci Simon a keresztfát a vál­láról. Kiszélesedik az ut, egy kis tér előtt egy pillanatra megáll a menet. Egy nagy templom évezredes hom­lokzata elé értek. A nyitott kapun út vonulnak be s ajkukon hangos panasszal zokog: A keresztfához megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek... A félhomályos boltok alatt, nagy csarnok közepén egy kis kápolna áll kupolás tetővel, A kápolna bejárata előtt hatalmas, aranyos gyertyatar­lók, körülöttük fekete, barna, szőke és fehér szakállas, kámzsás barátok várják a menetet. A kápolna ajtajá­ban megáll az ősz Főpap és beszélni kezd. Görnyedt alakja kiegyenese­dik, hangja mind erősebb és erősebb lesz, amint felidézi a megváltás fen­séges tragédiáját... A szemekből patakzik a könny. A Szent Sir előtt állunk ... Azután bemegy a Főpap az ala­csony kis ajtón, utána cgyenkint mennek be a zarándokcsapat tagjai. És a nagy Áldozat felett megkezdő­dik a szent mise, az örök áldozat szimbóluma. A szivem összeszorul és fájdalmas zokogással borulok a, szent kőlapra. És mégis végtelenül boldog va­gyok, mert soha életemben ily na­gyon nem éreztem az Isten közel­ségét. * Éjfél van. Csendes léptekkel me­gyünk végig a betlehemi kolostor folyosóján, majd a templomon ke­resztül, egy szűk lépcsőn lejutunk a barlangba. Az oltár előtt a Főpap misézik, azon a szent helyen, ahol Karácsony éjszakáján megszületett a kis Jézus. Bus magyarok újra imádkoznak, de most diadalmasan szárnyal az ének: „Menyből az angyal...“ A szeptemberi égen milliárd csil­lag ragyog, s mi lenn vagyunk a barlangban, ahol a Megváltó szüle­tett, kinek eljövetelét égi jel hirdet­te. Éjféli mise szeptemberben... Minden fájdalom elcsitult a lel­kekben, csak kimondhatatlan örö­met éreztünk s mint az egyszerű pásztorok, alázatos szívvel érintette ajkunk a. jászol évezredes, elfeketiilt fáját... * Gyönyörű pálma, narancs és ba­nán ligetek között méltóságosan hömpölyög a Jordán vize. Ott állunk a helyen, ahol Szent János megkeresztelte az Ur Jézust. Itt állítjuk fel a tábori oltárt, amelynél a zarándoklat vezetője, az ősz Főpap mond a szabad ég alatt szent misét. Lehajolnak a fejek s szívre tett kézzel mondja három ember a ke- resztségi fogadalmat az Isten szol­gája által feltett kérdésekre. És a Jordán partjánál felhangzik: Hiszek! Hiszek! Hiszek! A viz lassú mormolással nyaldos­sa a partot, fejünk felett izzik a nap és mi esküszünk, de szebb és feleme- lőbb esküt még nem tettünk soha— # Sorban állunk a Vatikán egyik dí­szes termében, a négy fal mentében. Egyszerre néma csend lesz. Belép­nek a terembe a svájci testőrök. Utána kíséretével jön Krisztus földi Helytartója, a katholikus Egyház Feje, a Pápa Ö Szentsége. Szép, okos szemeivel végignéz sorainkon, jóságos tekintetével megsimogatja áh itatós lelkünket. Majd előáll a mi Főpapunk és üd­vözli Őt, A Szent Atyja válaszol gyönyörű olasz nyelven. Elesett néphez, melynek széttépték ezeréves hazáját, senki sem szólt még ilyen melegen, ilyen megértés­sel. Áldásra emeli fehér kezét és sze­líd jósággal mondja: „Isten Magyarország fájdalmát meg fogja enyhíteni...“ És mi újra hiszünk egész lelkűnk­kel. Hisszük, hogy a megtépett, régi zászlók elindulnak egyszer a Kár­pátok felé, hisszük, hogy az irgal­mas Isten javunkra Írja a zarán­doklatot és igazságot osztó kezét ki­terjeszti a vérző, a megkínzott Ma­gyarország fölé... A Szent Atya mondta...

Next

/
Thumbnails
Contents