Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-21 / 51-52. szám
¥1. évfolyam 51—52. szám Budapest, 1929 december 21 UJ BUDAPEST Gdsp árdyak A képviselőház fővárosi vitájában, a keddi ülésen, Gáspárdy Elemér — van-e, ki e nevet nem ismeri? — volt az első kormánypárti szónok. Banális frázisok kavarogtak beszédében, hozzá nem értésről tanúskodó, nivótlan megállapításokkal, zavaros aforizmák tarkitották a felszólalás lapos egyhangúságát, ebben a kétségbeejtő beszédben ösz- szc volt sürüsitve mind az a rosszakarat, felelőtlen híresztelés, nagy- képű tudálékosság, ormótlan fölényeskedés, amely a maga mocsár- gőzével egy évtizede nyálazza körül a budapesti városházát. A leglalá- lóbb a Gáspárdy-féle szalmacsép- lésre Wolff Károly megjegyzése volt, aki Gáspárdy Elemérnek a fővárosi üzemek kapcsán tett megjegyzésére odakiáltotta pártja felé: Nézzétek, hogy handabandázik! A Gáspárdy-féle kémikus megállapításokkal szemben igazán'szük- ségtelen a főváros megvédése. Nem is erről van szó, hiszen a kormánypárt e kitűnő tagjának, a törvény- javasatnak többet ártó, mint használó elmeszüleményéről holnap már beszélni sem fog senki, és Gáspárdy ur bölcsességeit csak a képviselőházi napló örökíti meg az utókor számára. Sajnos azonban, Gáspárdy Elemér nem áll egyedül a maga szédítő tájékozatlanságával, felületes kijelentéseivel, megdöbbentő in- formálatlanságával: sokan vannak e hazában, az országgyűlés padsoraiban csak úgy, nunt a miniszteriális hivatalok buráiban, Gáspárdy ak, akik a városházi ügyeket nem ismerik jobban, mint Hátsó- India erdőségeit, akik szajkómódra kiabálják a főváros bűnösségét, előkelő és tiszteletet gerjesztő tempónak tartván a dolgok ismerete nélkül lekritizálni azt a városházát, amelyet csak kortesbeszédeknek a napi sajtóba eljutott töredékeikből ismernek; nem akarnak, talán nem is tudnak fáradságot venni maguknak arra, hogy a lényegbe hatolóan igyekezzenek meggyőződést szerezni a való tényekről, amely azután becsmérlő kritikájuk megváltoztatására ösztönözné őket. Ez a Gáspárdy-szellem ott bujkál az egységespárt szolgabirákból és alispánokból avanzsált képviselői között, akik Budapestből csak a parlamentet és a pártklubbot ismerik. Ezzel az annyira igaztalan, mint kártékony szellemmel találkozunk a minisztériumokban, ahol ellenséges indulattal fogadnak minden fővárosi kedvezményezést, fekete mikroszkópon át vizsgálnak minden városházi aktát, hogy azután dörgedelmes leiratokban és rendeletekben élje ki magát a miniszteri fogalmazói vagy legjobb esetben miniszteri titkári fantázia. Mert, ismerve a miniszteriális bürokratizmust, ne feledjük, hogy a leiratokért, rendeletekért, magyarázatkérésekért, aktáik hevertetéséért nem a miniszterek a felelősek, hanem a kisebbrangu tisztviselők, akik Gáspárdy-szellemmel telítve mélyítik az ellentéteket az állam és a főváros között. A Gáspárdy-féle parlamenti felszólalás a maga szánalmas tudatlanságában csak tünet volt, kor- és kórtünete a fővárosról a kormánypárti mezők egész vonalán alkotott közhangulatnak és közszellemnek. A szerdai, rendkívüli tanácsülés méltósággal és fölénnyel utasította vissza Gáspárdy urnák a tanácsnokokat illetően a mentelmi jog köpenyege alatt hangoztatott ostoba gyanúsításait; reméljük, hogy a parlamenti vita során a Gáspárdy- támadást vissza fogják űzni a megyei bürók poros baglyai közé! Ha valaki ügyelte az utóbbi idők krónikáját, úgy láthatja, hogy a társadalom és a közélet minden terén a jubileumok egész tömegével találkozik. A szigorú birálók előtt talán különös is ez a jubileá- lási-láz, de amint nem helyeslem a túlzásokat, úgy nem helyeslem azt sem, ha elitéljük a jubileumok megtartását. A jubileumok sokszor jelentős nemzeti célokat szolgálnak a társadalom keretében is; az erők ösztökélését, buzdítását, uj elhatározások lehetővé tételét. A legutóbbi idők tízéves jubileumait talán le lehet kicsinyelni az idő szempontjából, de ha lélektani alapon vizsgáljuk a kérdést, el kell ismernünk ezek jogosultságát is. Éppen a legutóbb fejtettem ki a Baross-szövetség jubileumával kapcsolatosan, hogy az idő nemcsak a homokóra porszemein át pereg, hanem az élő nemzedék idegrendszerén is; ha pedig az időt az ideg- rendszerrel mérem, annak kitartásával és igénybevételével, úgy nem tagadható, hogy a nemzeti katasztrófa utáni idők többet jelentenek a békebeli munka idejének többszörösénél. Az elmúlt idők ötven esztendeje nem éri el a jelen tiz évnek tanulságait és izgalmait. A Keresztény Községi Párt működésének tiz éve is lélektani alapon ilyen megítélés alá esik. A székesfőváros közgyűlésében a múltban is voltak viták, csatározások, izgalmak, de összehasonlitha- tók-e ezek az elmúlt tiz esztendő virradatig húzódó éles harcaival1?! A városi polgár idegzete amúgy is hozzászokott1 a kényelmes rendszerességhez. Mit jelentett ennek az idegzetnek a reggelig tomboló harc viharában való készenlét! Lehet, hogy sokan fel fogják vetni ezen tízéves működéssel szemben a túlzások vádját, de a jövő történelme a maga lehiggadt, indulatoktól mentes szemszögéből meg fogja igazságosan állapítani, hogy ez a vád nem a Keresztény Községi Párt működésében, hanem a nagy katasztrófával járó indokolt elkeseredésben és a rombadöntéssel szemben szükségszerűen bekövetkezett védelmi reakcióban lelheti indokát. Lehet, hogy voltak túlzások, de ki vonhatja kétségbe ezek termé- szetszerüségét a rombadöntés és kommun katasztrófája után? Még túlontúl éltek a szivekben a keserűség emlékei. Még túlontúl sajogtak az ejtett sebek. Ha a reakció nem jelentkezett volna, úgy kétségbe lehetne esni a polgárság életképességét illetően. A közömbösség nem az élet jele, hanem a tespedésé és a halálé. Az élet az erők összecsapása és állandó küzdelme. Ami tehát az ellentábor részéről a Keresztény' Községi Párt működésével szemben hangzott vád, a tárgyilagos megítélésben az élni- akarás természetszerű visszautasítása, amit nem kifogásolni, hanem megérteni kell. Soha párt nem kezdte meg működését nehezebb körülmények között, mint a Keresztény Községi Párt. A város képe a lehető legszomorubb volt, közmüvei elhanyagolva, kórházai szánalmas állapotban, pénzügyei az összeroskadás előtt. A Keresztény Községi Párt működése tette lehetővé, hogy' az összhang a nemzet és a székesfőváros között újból helyre állt. Megszűnt az a visszásság, hogy érzelem dolgában a főváros corpus separatum legyen, az internacionalisták tekintély és hitromboló gyül- lielye. Igen természetes, hogy ez utóbbiak a szabad gondolat jegyében tudományos fejlődésnek nevezték munkájukat, de a józan belátás meggyőződött arról, hogy ez az irány Trianon öntudatos előkészítése volt. A székesfővárosnak is le kellett vonnia a nagy tragédia tanulságait és ennek a tanulságnak első főkövetelése, hogy a székesfőváros is csak azon az ezeréves keresztény, nemzeti alapon teljesítheti hivatását és töltheti be rendeltetését a kultúra fejlesztése terén is, amely ezer éven át biztosította. a nemzet fennmaradását. Ezért hirdette a Keresztény Községi Párt nyíltan, minden kertelés nélkül, hogy keresztény, magyar Budapestet akar és szentül meg vagyok róla győződve, hogy úgy a fővárosnak, mint az országnak feltámadása, sorsunk jobbra fordulása lehetetlenné válik, ha az opportunizmus, egyéni hatalmi vágy, vagy érdekhajhászat ezt a céltudatos irányt elalkudja, háttérbe szorítja és véka alá rejti. A Keresztény Községi Párt tiz éven keresztül becsületesen teljesítette feladatát. Nem csak jól, hanem a keresztény erkölcsnek megfelelően tiszta kézzel is. A Keresztény Községi Párt szüzi-fehér zászlóján folt nem esett. Közreműködése és odaadása lehetővé tette a város pénzügyeinek teljes rendbejövetelét és hitelképességének oly mérvű emelését, amely kétségtelenül bebizonyította, hogy a keresztény nemzeti alap a világhitek szempontjából is kormányképes. A külföldi hitelező a belpolitika ban is' mindenekelőtt a rendet és fizetőképességet értékeli. A Keresztény Községi Pártnak oroszlán érdeme van abban, hogy a város háztartása mellett közintézményeink, vasutaink, kórházaink nívója újból európai lett és ha elfogulatlan birálók fogják elkészíteni a mérleget, úgy bizonyára el fogják ismerni, hogy a Keresztény Községi Párt, mint guvernamentális alap, becsületesen dolgozott a város polgársága érdekeiért és meg is felelt a beléje helyezett várakozásnak. Pedig-pedig el kell mondanom, hogy küzdelmében magára volt utalva, mert ellenfeleink ádáz gyűlölete mellett nem érezte azt a köteles támogatást, amit elvárhatott volna a nemzeti ügy szolgálatában. Számolnia kellett a felesleges féltékenység és hatalomvágy akadályaival is. De amit meg nem kapott a réven, azt megszerezte a vámon a tömegek támogatásában és szerete- tében. Mert azt már igazán nem vonhatja senki kétségbe, hogy nekünk tömegeink vannak és ezekre a tömegekre támaszkodva elszántan, becsületesen fogjuk teljesíteni kötelességünket a jövőben is. A keresztény városházát csak keresztény alapon lehet megtartani. Ezen az úgynevezett tudós, magas politika, semmiféle kertelés sem változtathat Szentül meg vagyok győződve, hogy amikor azt mondom: programmom a harc a keresztény városházáért, az egész nemzet túlnyomó többsége mellettünk áll, szivszorongva lesi harcunk eredményét és kiáltja felénk az áment. VÁROSPOLITIKAI V ÉS CKÖZGAZDASÁGI P HETILAP ElOUzelÉil árak: tt FELELÚS SZERKESZTŐ: S S»erhe*zlö*to és kladóhlvalul : Egész «vre .....................................................................................30 pengő fi _ D M ^ fi Budapest, V., visegradl-utca ÍO. F61 évre........................................................................................................*3 pengő W D O B Y ANDOR Dß’ X Telefon: Alit 928-23. ______. Egyes szőm Ara 60 (liter VB f Postalaknrékp. chequeszámla: 30013 TÍZ ESZTENDŐ irta WOLFF KÁROLY
