Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-23 / 47. szám
1929 november 23, uJBummsT 3 Meg kell építenünk a célok világító tornyát és belehelyezni a reménység reflektorát — mondotta a polgármester Ezrek és ezrek lelkesedéssel ünnepelték Sipőcz polgármestert névnapi estje alkalmából — Buday Dezső a keresztény Budapestnek nélkülözhetetlenül kiegészítő részét, Szegedi-Maszák Aladárné a templomos polgármestert ünnepelte Sipőcz Jenőben — A szakadó esőben hatalmas tömegek szorongtak a Gellért-szálló előtt, hogy gyönyörködjenek a kivilágított Gellérthegyben — Az TJj Budapest tudósítójától — Talán a divat szeszélye, talán a dolgok mélyén rejtőzködő intuició, — de való, hogy újra ünnepeljük a névnapokat mi, romlásnak indult szegény magyarok. Károly-nap, Jó- zsef-nap, András-nap, Jenő-nap: egy-egy alkalom arra, hogy megfeledkezzünk a szomorú jelenről, fehér asztal mellett, összecsengő poharak között álmodjuk vissza a múltat, ábrándozzunk a szebb jövőről ... Ezek a gondolatok ötlöttek eszünkbe, amikor ott álltunk a Gellért-szálló nagycsarnokának márványoszlopos árkádjai alatt, a lelkesedő ünneplő tömeg közepette, amely a város első polgárát, ahogy a meghivó mondta: „a keresztény Budapest szeretett polgármesterét“ üdvözölte névestje alkalmából. Ez a névnapi este más volt, mint a többi, nem bankett volt, terített asztalok mellett, alkalom a poharaz- gató jókedvre, itt szabad bemenet mellett a fővárosi keresztény társadalom legjobbjai gyűltek össze, ezer és ezerszámra, hogy szivük igaz szava szerint éljent kiáltsanak arra a férfiúra, akinek homlokán Budapest egész bánata borong, vállait a főváros minden baja-buja nyomja. Bár szakadt az eső, hatalmas tömegek vonultak fel a keresztény szervezetek zászlai alatt, akik el sem fértek természetszerűleg a csarnokban, hanem a szálló előtt tömörültek, gyönyörködtek a Gellérthegyen kígyózó száz és száz fáklya mesterien rendezett ragyogásában. Zászlók erdeje odabent is: magyarruhás leányok, cserkészek, diákok sorfala a pódiumra vezető piros szőnyeg két oldalán, a pódiumon reflektorok tüzében hatalmas barna bőrkeretben ezüst polgári oklevél, amelyet a nap emlékére ad át Buday Dezső országgyűlési képviselő és felesége, az impozáns este fáradhatatlan rendezői, a polgármesternek. Az egyre növekvő és jobban-job- ban összeszoruló tömegben alig marad néhány széksor az előkelőségek befogadására, annyira tolják előre azokat a hátulról mind nagyobb vehemenciával előretörő tömegek. Az elsősorban foglal helyet Wolff Károly dr., Ernszt Sándor, Petrováez Gyula nemzetgyűlési képviselők, az ünnepséget rendező Buday Dezső és felesége, Csilléry András dr., nyug. miniszter, Bezegh-Huszágh főkapitány, Andréka főkapitányhelyettes, P. Bangha Jézus Társasági, Sebes Ferenc piarista, Vinkovics Miklós, ferencrendi rendfőnök, itt az egész tanács, azután a társadalmi élet kitűnőségei: Raffay püspök, Pap József, az Ügyvédi Kamara elnöke, Degré Miklós, az ítélőtábla elnöke, a városi urak, élükön Folkusházy nyug. alpolgármesterrel és Ágoston Géza árvaszéki elnökkel. Harsan az éljen és már közeledik a piros szőnyegen a polgármester, Platthy György dr., országgyűlési képviselő kíséretében, aki a bizottság élén elsőnek üdvözölte a polgármestert lakásán. A karzatokon elhelyezett dalárdák énekszámai következnek, majd általános figyelem közepette Buday Dezső lép a pódiumra, üdvözölni a polgármestert. Minden kísérlet fiaskót vallott — mondotta — nem tudtak ártani a polgármester tiszta egyéniségén keresztül a keresztény gondolatnak. Sipőcz Jenő ma, tiz év után is a nép őszinte barátja és a keresztény gondolat igaz képviselője. A megalkuvás korában soha nem alkudott, elvhü ma is, mint az első napon volt, közéleti tisztaságát ellenfelei is tisztelettel ismerik el. Kiállottad a tüzpróbát, — mondotta emelt hangon Buday Dezső — és mi idehoztuk Neked a soha nem rozsdásodó, nemesfémből készült diplomát arról, hogy nemes és fenkölt lelkeddel megőrizted a nagy gondolatot. Merits erőt és lelkesedést az újabb tiz esztendőre ebből a mai szeretetből, az ég áldását kérjük Reád és jóságos Édesanyádra! Lelkes taps fogadta az üdvözlő beszédet, majd Ernszt Sándor dr. üdvözölte a Keresztény Községi Párt és a politikai szervezetek nevében a polgármestert. Ezután Szegedi-Maszák Aladárné mondott Budapest keresztény asszonyai nevében hatásos és költői szépségekben gazdag beszédet. A templomos polgármestert ünnepelte Sipőcz Jenőben, azt a polgármestert, akinek de- ceniuma a templomépitések jegyében folyt le. De a polgármester nemcsak épiti a templomokat, el is jár oda: meghallja a sóhajokat, és meglátja a könnyeket! Legyen boldog, hiszen annyit tett mások boldogságáért! Szontágh Tamás udv. tanácsos, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége nevében üdvözölte a polgármestert. A Tesz-nek ma már milliónyi és milliónyi tagja van — mondotta — nemcsak a fővárosban, hanem az ország minden részén, a legkisebb falvakban is. Ezeknek a tömegeknek az üdvözletét tolmácsolom én a polgármester urnák, a Tesz diszelnökének! Ezután általános figyelem közepette Sipőcz Jenő dr. polgármester emelkedett szólásra, akinek gondolatokban és költői szépségekben gazdag beszédét az alábbiakban részletesen közöljük: Mélyen meghatva állok itt, szivem egész belsejéig meghatva, amikor Budapest népe részéről ebben a gyönyörű és ritka megtiszteltetésben részesülök. Természetes, hogy első szavam a köszönetnek és hálának a szava. Elsősorban köszönöm az ünnep kezdeményezőinek és megrendezőinek, Buday Dezső országgyűlési képviselő urnák (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps) és felesége Öméltóságának (Élénk éljenzés és taps) ezt a gyönyörű szép és nekem valóban meseszerünek feltűnő ünnepet. Ök ketten valóban nemes példái egy keresztény házaspárnak. A férfi törhetetlen, tántoríthatatlan bajnoka a keresztény nemzeti eszmének, egy szilárd oszlop, akire mindig lehet számítani, különösen lehet számítani a rossz, nehéz időkben, (ügy van! Élénk éljenzés.) A felesége Öméltósága pedig megérti az ő eszméit és együtt küzdenek a keresztény Budapest megvalósításáért. (Nagy taps.) Hálásan köszönöm az ő kedves megemlékezésüket és köszönöm ezt a gyönyörű szép diplomát, amellyel engem megajándékozni méltóztattak. Én ezt a diplomát szerződésnek tekintem, majdnem azt mondhatnám, egy vérszerződésnek, amely engem Budapest népével a keresztény nemzeti eszme jegyében összeköt és elkötelez. Hálásan köszönöm Ernszt Sándor prelátus ur Öméltóságának mélyértelmü szavait. Ha őt látom, vagy ha őt hallom beszélni, akkor nekem azok az úttörők jutnak eszembe, az első telepesek, akik az őserdőben jártak fejszével és utat csináltak az európai civilizációnak. Ö is régen, már nagyon régen ilyen fejszével ment előre, fejszével a vallástalanság és istentelenség erdejében és azok közé tartozott az elsők közé, akik a keresztény nemzeti eszme hatalmas, erős oszlopait lerakták, amelyre azután felépíthettük a keresztény nemzeti eszmének gyönyörű szép épületét. És hálásan köszönöm Szegedi-Maszák Aladárné Öméltóságának igazán gyönyörű szép, szivből jövő szavait. Én a magyar asszonyt mindig a nemzet őrangyalának tekintettem, aki nehéz időkben ott virraszt a magyar nemzet fölött és én remélem, hogy az őrangyal a jövőben is mindig teljesíteni fogja a hivatását. Részünkről, mindnyájunk részéről és a magam részéről is csak csodálat és hódolat illeti meg a magyar asszonyokat. Hálásan köszönöm Szontágh Tamás Öméltóságának, tisztelt barátomnak gyönyörű szép szavait, ö egy hatalmas nagy összességet, a Társadalmi Egyesületek Országos Szövetségét képviseli és úgy érzem és ez a szivemből szól, hogy velük és bennük az egész nemzeti társadalom lelke beszélt hozzám. És köszönöm mély hálával az egészen mélyen tisztelt ünnepi közönségnek együtt és mindenkinek külön-külön ezt a kedves megjelenésüket. Hiszen ez mindenki részéről áldozat volt a mai nehéz időkben, annyival inkább köszönöm, hogy ilyen fényessé, széppé és meleggé méltóztattak számomra tenni ezt a napot. Mélyen tisztelt ünnepi közönség! Annyi fény vesz itt engem körül, olyan gyönyörű itt minden, hogy én valósággal meseországban érzem itt magam. De bármilyen gyönyörű is legyen a külső fény, amely engem itt körülvesz, én mégis úgy érzem, hogy ennek a belső erkölcsi tartalma még a külső fénynél is nagyobb. A régi fővárosi törvényben, amely már csak utolsó napjait éli, van egy rendelkezés, amely a számon- kér őszékről szól. Ez a törvény elmúlhat. de én ezt a napot a magam részéről a keresztény Budapesttel szemben mindig egy lelki számonkérőszék- nek fogom tekinteni. (Élénk helyeslés és nagy taps.) Harangzúgás közepette, amikor a polgármesteri harang megkon- dult, kétszer tettem ünnepies fogadalmat, először is arra, hogy a székesfőváros fejlődéséért minden erőmmel mindent megteszek, hogy a fővárosnak jogait megóvni igyekszem és fogadalmat tettem esküvel megerősítve arra, hogy a keresztény nemzeti gondolatot az alkotmány keretei között a főváros köz- igazgatási életében igyekezni fogom érvényesíteni. Mélyen tisztelt ünnepi közönség! Én bátran és büszkén jelenek meg Önök előtt a megszámoltatás napján, mert én kérkedés nélkül állítom, hogy az erőm- liöz képest a kötelességemet teljesítettem. (ügy van! ügy van! Nagy taps.) Munkatársaimmal, kiváló férfiak segítségével nehéz időkben talpraállítottuk a leromlott Budapestet és hogy ha ennek a városnak pénzügyi és gazdasági alapja ma szilárd, ha ez a város fejlődésnek indul, abban némi részem nekem is van. És a főváros jogaiért mindenkor síkra szálltam és most, amikor a fővárosnak úgyszólván szabadság és függetlenség harcát vívjuk meg, engem ott találtak az elsők között, pedig talán részemre ez kockázatot is jelentett. A keresztény nemzeti gondolatot minden erőmmel érvényesíteni iparkodtam, a nemzeti életnek és a vallásos életnek összhangját igyekeztem elérni, ami ezer éven át alapja volt az ország történelmi fejlődésének. Gondom volt arra, hogy ápoljam az egységes keresztény frontot, hogy azon lehetőleg rést ne engedjek, mert ezt is a jövő fejlődés egyik pillérjének tekintem. Igyekeztem a keresztény szociális életet megteremtem, az evangéliumi szeretet elveit a főváros szociális intézményeiben is megvalósítani és mindig hive voltam a tiszta keresztény demokráciának, amely nem vagyon vagy rang szerint osztályozza az embereket, hanem csakis szivük és tiszta jellemük szerint. (Élénk helyeslés és nagy taps.) Hortobágyi juhtúró I Mindenütt kapható I a A Termeli: fi ORSZ. MAGY. [tejszövetkezeti központ! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Sok feladatot elvégeztünk, de még sok feladat vár megoldásra. Én szívesen részt- veszek ebben a munkában, de csak egy feltétellel, ha mindig becsülettel állhatok a helyemen és ha meglesznek annak a garanciái is, hogy eredményeket tudjak elérni a keresztény nemzeti eszme alapján. Én azt hiszem, hogy nekünk célokat kell magunk elé kitűzni, mert a legnagyobb veszedelemnek az országra és a fővárosra nézve azt találnám, ha céltalanságba és reménytelenségbe sülyednék bele. Nekünk meg kell építenünk a céloknak világitó tornyát és bele kell helyeznünk a reménységnek hatalmas reflektorát, hogy az egész fővárosra és az egész országra is rásugározzék. Meg kell oldanunk a gazdasági kérdéseket. A Programm az, hogy mindenkinek, aki dolgozni akar. meg legyen a kenyere, bármilyen veritékes legyen is az a kenyér. Tiszta erkölcsi alapon kell állnunk a közéletben és magánéletben egyaránt, az üzleteseknek nincs helyük a magyar közéletben. És minél nagyobb eszmével él vissza a saját érvényesülése érdekében, annál nagyobb bűnt követ el éppen az eszmék rovására. Meg kell őriznünk ebben a fővárosban Széchenyi szelleme szerint a mi tiszta fajiságun- kat és nemzetiségünket. Nagyon vigyáznunk kell arra, amit idegenből átveszünk. Csak a legjobbat szabad átvenni és azt is úgy, hogy a mi saját faji jellegünkhöz át tudjuk alakítani. Ebben a fővárosban a tiszta magyar léleknek kell benne lennie, a magyar nép tiszta lelkének és szivének kell élnie az ország fővárosában. És még egyet, mélyen t. ünneplő közönség, amire ezen a napon kérek mindenkit, hogy legyünk egységesek, hogy érezzük milyen nehéz helyzetben van az ország. Hiszen ezt a balsorsban lévő országot most kétszeresen kell nekünk szeretnünk és minden intrikáktól ment, csakis a tiszta nemes eszméktől szabad magunkat vezéreltetnünk. Hiszen látjuk nap-nap után, hogy társadalmi osztályokat akarnak egymással szembeállítani, szembe akarják fordítani egymással a történelmi osztályokat, sőt szembe akarják egymással állítani az országot és annak fővárosát. Ne engedjük meg ezt, t. ünneplő közönség. Az ország nem lehet meg anélkül a hatalmas, kulturális, erkölcsi erő nélkül, amely az ő fővárosában van és ez a főváros megmutatta, hogy keresztény nemzeti szellemű tud lenni és nemcsak a gazdasági téren, nemcsak a kulturális téren, hanem a keresztény nemzeti eszme szempontjából is vezetőszerep illeti ezt a fővárost és vezető szerepe is lesz az ország közéletének irányításában, (ügy van! ügy van! Nagy taps.) T. ünnepi közönség! Célokról beszéltem. A reális élet talaján álltam. De méltóztassék megengedni, hogy ebben az ünnepi pillanatban csak egy percre talán álmodozzam is, mert hiszen olyan súlyos a mai élet, hogy tulajdonképpen a ma szenvedéseit csak a jövő reményeivel lehet elviselni. Nekünk álmunk van. Igenis, mi magyarok, álmodunk egy szebb, egy nagyobb, egy hatalmasabb Magyarországról, a Szent Istváni, a történelmi, az ezeréves Magyarországról, amely úgy legyen berendezve, amely úgy legyen kormányozva, amelynek minden intézménye olyan legyen, hogy abban mindenki büszkén és boldogan vallhassa és vallja magát magyarnak. Mélyen t. ünnepi közönség! Méltóztassék megengedni, hogy amikor még egyszer hálásan megköszönöm ezt a kitüntető ünneplést, azt kívánjam, hogy vajha ez az álom mielőbb igazi, vaióságos, reális életté valósulhatna. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés, élénk helyeslés és kitörő nagy taps.) Percekig zúgott a taps és az éljen, majd megható jelenet következett: Buday Dezső karonfogva az emelvényre vezette dr. Sipőcz László- nét, a polgármester édesanyját. A nagyasszony nagy szeretettel és érdeklődéssel tekintette meg a fia által kapott gyönyörű ezüstdiplomát. Újra a dalárda számai következtek, majd a közönség szétszéledt a termekben, hogy teához üljön. A polgármester végig látogatta valamennyi hívét, minden teremben felállással és tapsviharral köszöntötték a belépő polgármestert.
