Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-16 / 46. szám
VI. évfolyam 46. szám Budapest, 1929 november 16 UJ BUDAPEST FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D» Szerkesztőség éi kiadóhivatal: Budapest, V., Visegródl-utcAAO. Telefon: Llpót 923—23. Postatakarékp. chequeszómla : [30913 Sorsdöntő napok A Tekintetes Tanács Irta: Dr. Szőke Gyula felsőházi tag, törvényhatósági bizottsági tag A most következő hetekben, amikor az országgyűlés képviselőháza a fővárosi törvény revízióját fogja tárgyalni, aggodalmas nyugtalansággal tekint velünk együtt az egész városháza a parlament felé. Az országgyűlés esztendők óta alig tárgyalt fontosabb javaslatot, mint azt, amely a jövőben a fővárosi autonómia életét és szervezetét van hivatva uj és sok tekintetben ki- próbálatlan rendszerekbe tördelni, azét a fővárosét, melynek gazdasági, kulturális és egyéb fontos szempontokból való jelentőségére az egész ország életében való praedo- mináns szerepére annyira nagyjelentőségű adatokkal mutatott rá közgyűlési költségvetési expozéjában Sipőcz polgármester. A törvénytervezetei illető egyéni nézetünket több alkalommal kifejtettük, és most csak két momentumot ajánlunk az országgyűlés azon tagjainak figyelmébe, mégpedig pártkülönbség nélkül, akik egyben a főváros törvényhatósági bizottságának is tagjai. Az egyik momentum a tervezetben a polgármesteri jogkör tultengése. Sipőcz polgár- mester pártatlan igazságszereteté- ben, fanatikus tisztességében és autonómia^szeretetében megbízik a közgyűlés valamennyi pártja: de jöhet idő az uj törvény életének keretein belül, amikor nem Sipőcz Jenő lesz a polgármester, hanem olyan valaki, aki amellett, hogy nem örvend minden pártnál közbizalomnak, talán túlzottan egyoldalú, esetleg erőszakos is. Az uj törvény pedig példátlan lehetőséget nyújt a polgármester számára, nemcsak a jogokkal való élésre, hanem visszaélésre is és nincs a centralizációnak olyan kifinomodott rendszere egész Európában, amelyiknél az adminisztráció vezetője szélesebbkörü jogokkal és lehetőségekkel rendelkezne, mint a készülő törvény polgármestere. A másik igen figyelemreméltó momentuma az uj törvénynek a fővárosi tanács mai formájának teljes megszüntetése, az intézőtanács laikus elemeinek az adminisztráció legrejtettebb redőibe való bevonulása, ugyannyira, hogy még a szak- bizottságok elnökei is a törvényhatósági bizottság tagjai lesznek. Őszintén szólva, féltjük a városházát és a várost a laikus elem tulten- gésétől. Nem mindenki Wolff Károly, akinek pártatlan meggyőződéséhez és bírói elfogulatlanságához szó sem férhet, nagyon jól tudjuk, hogy akadhatnak minden párton a mai nehéz gazdasági viszonyok közepette olyan egyéniségek, akiknek intézkedési lehetőségét mi okvetlenül alátaksáljuk az évtizedek óta működő esküt tett főtisztviselok jogkörével szemben. Ha hozzávesszük, hogy fizetés vagy jelenléti dij fejében exisztenciális szempontok^ is számbajöhetnek egyes jövendőbeli intézőtanácsi tagoknál, — akkor nagyon vigyázni kell az intézőtanácsi tagok jogkörének megállapításánál, mert e tekintetben úgy Bécsben és Párizsban, de főleg Berlinben nagyon, de nagyon szomorú tapasztalatok vannak... Jöjj hát uj törvény’, és hozd el számunkra a boldogságot, az életlehetőségeket, mindazt, amit tőlünk a régi törvény életének utolsó időszaka annyira megtagadott! Es ha majd az uj törvény járma alatt nyögve, visszasírjuk a régit, eszünkbe jut a közmondás: Es kommt selten etwas besseres nach... A Tekintetes Tanács utolsó napjait élL Az uj fővárosi törvényjavaslat a halála, amely az Intéző Tanácsot teszi örökösévé. Miért kell a Tanács- nak meghalnia? A közigazgatás bölcsei a mai nehéz viszonyok között árkánnmot kerestek az ország szenvedése ellen és a városi törvényhatóságokra vonatkozólag megtalálták ezt a gyógyszert: kidobják a Tanácsot. Jelszó: egyéni felelősség. A Tanács nem jól működik, mert nem az egyéni felelősség alapján épül fel, jöjjön helyette a főpolgármesterséggel és intéző Tanács- csal megfejelt polgármester az egyéni felelősség alapján. Az előzetes tárgyalások soránr felvetettem a kérdést: voltaképpen min alapszik ez a gondolat? Amint a miniszter egyénileg felelős — mondják a tudósok — az ő minisztériumáért, éppen úgy kell, hogy a polgármester egyénileg legyen felelős a főváros közigazgatásáért, mert most a tanácsi felelősség mellett voltaképpen nincs felelősség. Azóta sokat gondolkozom ezen a kérdésen, érdemes ezen másoknak is gondolkozni, de úgy látom, hogy bizony nem tartják érdemesnek. Mégis felemelem a szavam. Nem a Tanács tagjainak a hatalmáért, vagy a, polgármesteri hatalom növelése ellen kivánok felszólalni. A gyakorlati életben a Tanács tagjai úgyis meg fogják tudni őrizni azt a hatalmat, amit tehetségükkel, szorgalmukkal, kezdeményezésükkel és befolyásukkal maguknak megszerezni tudnak. A polgármester hatalma pedig mindig az ő egyéniségétől is függ és bizton hiszem, hogy a polgármester jövő hatalmát az én igénytelen felszólalásom nem befolyásolja. Nem is erről, hanem arról a jogi hatalomról, az intézményről kivánok nyilatkozni, ami eddig a Tanácsnál volt és most látszólag a polgármesteri egyeduralomba, tényleg azonban az újszülött intéző tanácsba megy át. Ha a főváros közigazgatásának az alkotmányát a miniszteri felelősség mintájára akarjuk átalakítani, érdemes lenne a miniszteri felelősség körén és terjedelmén is gondolkozni. Mert amikor a miniszteri felelősség lebeg előttünk, nem jut eszünkbe az, hogy nálunk még soha minisztert felelősségre nem vontak és a miniszter a politikai irányok változásával elhagyja a helyét, jön a másik miniszter, az esetleg újabb feladatok keresztülvitelét inditja meg, de az egész minisztérium ügykezelése az adminisztrativ államtitkár vezetése alatt marad a régi, tehát a minisztérium igazgatását a miniszter távozása nem befolyásolja. És mert nálunk a miniszteri felelősség legfeljebb a miniszter lemondásában nyilvánul meg, a felelősség elvének semminő hatása és ereje nincs. Ezt az egyéni felelősséget átvinni a főváros közigazgatásába nem helyes és feltétlenül a közigazgatás rovására megy. Amint a leghevesebben tiltakoztam mindig az ellen, hogy a polgármesteri székre politikai szemmel nézzünk és a polgármesterben pártpolgármestert keressünk, éppen úgy fel kell emelni a szavunkat az ellen, hogy a z egyéni felelősségnek ilyen miniszteriális formájával a meghatározott időre megválasztott polgármestert párt- politikai célzattal lehessen kiemelni megkísérelni, vagy legalább is a működését, mondjuk, parlamentáris szemüveggel kelljen nézni. Ha 'pedig csak elszólás volt az, hogy a polgármester éppen úgy feleljen a főváros közigazgatásáért egyénileg, amint a miniszter is egyénileg felel a minisztérium működéséért, és csak azt gondolják a közigazgatás tudósai, hogy a polgármester a közigazgatás összes szerveinek a működéséért egyénileg feleljen, tehát mintegy nagyobb felelősség súlyával irányítsa, vezesse és ellenőrizze az alája rendelt tisztviselők működését, úgy nyilván elfelejtették a közigazgatás ezen elméleti tudósai, hogy a gyakorlati életben a felelősség nem osztályozható és ezt a felelősséget ugy kiszínezve megvalósítani, amint az íróasztal mellett elgondolják, nem lehet. Ha pedig komolyan vesszük a felelős- ség kérdését, nem fog akadni olyan ember, ha még úgynevezett Übermensch volna is, aki ezt a közigazgatási felelősséget magára vehetné, ha csak arra nem gondolnak a törvényjavaslat tervezői, hogy a polgármesteri székbe mindig angyalokat fognak ültetni. A naggy nőtt város ezerszálu ágas- bogas közigazgatásában, melynek egyes részeit a polgármesternek alá nem rendelt állami szervek intézik, nem is lehet ideje egy embernek arra, hogy a komoly férfi komoly jogi, erkölcsi és unyi»gi felelőségének a tudatában nny- nyira a részletekbe menően vezesse a törvényhatóság életét, hogy azért a valóban érvényesített felelősséget vállalni is tudja. A régi fővárosi törvény ezzel szemben a tanácsi rendszer alapján ugyan megtartotta a polgármester vezető, irányitó és kezdeményező hatalmát, annak erkölcsi, jogi és anyagi felelősségével, de odaállította az ügyosztályvezetőkből alakult Tanácsot annak tagjaival és felelősségével, amely immár közel 60 év viharában jól megállotta a helyét. Legjobb példa erre a hiteltullépések idején megindult eljárás, amely éppen az én sürgetésemre igenis vizsgálat tárgyává tette a felelősség szempontjából az eljárt vezető tisztviselők működését és megállapította, hogy úgy a polgármester, mint az illetékes alpolgármester és tanácsnok eljárása helyes és törvényszerű volt, tehát nem fordult elő olyan ténykedés, amiért bármelyik vezető tisztviselő felelősségre vonható lett volna. Ezt a megállapitást még a Tanáccsal szemben álló baloldali pártok is nyíltan elismerték és ezzel az egy esettel magával is megcáfoltam azt a különben sem helytálló indokot, hogy kell az uj fővárosi törvény a polgár- mester felelősségével és külön intéző tanáccsal, mert a régi törvény alapján nincs egyéni felelősség, tehát senkit sem lehet felelősségre vonni. Ha azonban a törvénykönyvvel a kezűnkben nyúlunk uj törvény alkotásához, úgy a fentebbi gyakorlati eset mellett hivatkozom az 1872. évi XXXVI. t.-c.-re, a székesfővárosi törvényre, amelynek 78. §-a kimondja, hogy a Tanács minden tagja s illetőleg az összes tanács a rá- bizottak pontos teljesítésére, különösen pedig a pénztárak szabályszerű kezelésére nézve felelősséggel tartozik. Ugyanezen törvény 80. §-a megállapítja, hogy az ügyosztályokhoz tartozó ügyekért a polgármester és az ügyosztályvezető tanácsnok felelős. A 82. § megállapítja az elöljárók felelősségét, végül a 115. § megállapítja az eljáró tisztviselő felelősségét. A székesfővárosi törvény tehát gondoskodott nemcsak a felelősség elvi kimondásáról, de az egyéni felelősségi rendszernek a kiépítéséről is és a gyakorlatban éppen a legutóbbi időben is ez a felelősség érvényesíttetett is és pedig érvényesittetett olyan sikerrel, hogy annak gyakorlati keresztülvitelét és eredményét nemcsak a fölöttes hatóság, a belügyminisztérium, de az összes politikai pártok is elismerték. A felelősség tekintetében tehát sokkal helyesebbnek nyilvánul a tanácsi felelősség fenntartása, mert ig-y nem lehet az esetleges hibákat sem politikai térre átvinni, sem a rendkívül elfoglalt polgármesternek a vállára rakni, sem a felelősség nélkül működő és politikai színezetű intéző tanáccsal megkerülni, hanem azért igenis felelősek mindazok, akik íiz egyes ténykedésekhez hozzájárultak. Miért kell akkor uj rendszeri Ha a fennálló tanácsi rendszert a tervbevett polgármesteri egyéni rendszerrel és az amellé kiépítendő intéző tanácsi lehető működéssel szembeállítjuk, azt hiszem, éppen úgy a tanács mellett kell maradnunk, amint a felelősség kérdése is a tanács mellé köt bennünket. A Tanács közigazgat. A Tanács tagjai ismerik az ügyosztályaik működését és azokat az ügyeket, melyeket a tanácsi elhatározás elé visznek, ők maguk irányítják az ügyosztályuk működését és igy az állandó együttműködés következtében a mélyére hatnak azoknak az ügyeknek, szükségleteknek és kötelezettségeknek, amelyek fölött a Tanács határozatát kívánják. A Tanács többi tagjai éppen ezért az ellenőrzés és felülvizsgálás ténykedését látják el az eléjük terjesztett ügyekben és mintegy összhangba hozzák a főváros azon életműködésével, amely az ő irányításuk alatt van. Éppen ezért, mert a Tanács tagjai az ügyosztályvezetők együttes ülésén közös felelősséggel dolgoznak, megvan a lehetőség az összhangos, tervszerű, zökkenés nélküli működésre és amig egyrészt a Tanács tagjai éppen az önálló és saját felelősségük mellett megnyilvánuló működés következtében nagyobb szorgalomra és ügybuzgóságra sarkaltatnak, másrészt a polgármester összefogó ereje és egymás működésének az ellenőrzése következtében az egyes ügyosztályok működésének a tultengése megakadályozható. A Tanács tagjai bizonyos időre megválasztatván és az egész életüket a közigazgatásnak szentelvén, abban élnek és ha éppen az időleges választások miatt egyes politikai megnyilvánulások reájuk is hatással vannak, — amely az életfogytiglani választás behozatalával kiküszöbölhető — feltétlenül megvan az az előnye a tanácsi rendszernek, hogy a közigazgatásban a rendszeres, az egyes életszükségletek és ügyek ismeretén alapuló összhangos működést és pedig minden pártpolitikai megnyilvánulás lehető kizárásával fejthet ki. Felhozható ez ellen, hogy ámde egy rosszirányú törvényhatósági bizottság olyan tanácsot választhat, amely a köz .java ellen működik. Ettől nem félek. Mert amig egyrészt a köz java ellen működő törvényhatósági bizottság is feloszlatható, addig másrészt a helytelenül működő tanács helytelenül működő tagjai, még életfogytiglani megválasztás esetén is, elmozdíthatok az állásukból, ha a közre károsan működnek. Viszont a polgármestert és a felállítandó intéző tanácsot azok a tanácstagokból ügyosztály-főnökökké degradált főtisztviselők akkor is rossz irányban befolyásolhatják, sőt még inkább befolyásolhatják rossz irányban, ha a felelősség nem őket, hanem a polgármestert terheli, mert hiszen ők felelősség nélkül működnek, megszűnvén a ROSPOUTIKAJ \> ÉS ( KÖZGAZDASÁGI \> HETILAP
