Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-09 / 45. szám
2 O&MimAPEM 1929 november 9, Magyarország számára. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Én szivem egész melegével üdvözlöm ennek a nagy küzdelemnek az előhar- cosát, Wolff Károly mélyen tisztelt barátomat. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és viharos nagy taps.) És szívből kivánok neki még sok hasonló egyetemes győzelmet, amidőn ellenfelei is tisztelettel hajolnak meg előtte és én bízom benne, hogy Budapest, az ország fővárosa, ha sértetlenül megőrzi az ő autonómiáját, sohasem lesz méltatlan erre a kivívott diadalra és Budapest mindig vezetni fog a keresztény nemzeti eszmének csorbítatlan megvalósítása érdekében. (Hosszantartó élénk helyeslés.) Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! — kezdte elfogódottan beszédét WollT Károly. — Az első szavam a köszönet és hála szava. Köszönöm azoknak, akik ezt a szép ünnepet megrendezték, akik fáradtságot nem ismerve, toborozták ösz- sze seregszemlére ezt a keresztény tömeget. Köszönöm az ő fáradozásukat és köszönöm egyenkint és összesen mindenkinek a megjelenését. Amikor köszönetét nyilvánítok, még csak egyet akarok az egyéniséggel, a személlyel kapcsolatban megjegyezni. Azt, hogy ez az este nekem argumentum arra, hogy a magyar jövő feltámadásába vetett reményünk nem homokra, hanem sokkal erősebb talajra, a magyar lelkekre van építve. (Nagy taps.) És most engedjék meg, hogy a személyiség háttérbe vonuljon. Mert mindenki, aki körülnéz ebben a teremben ma este, érzi, hogy ide a lelkeket több hozta, mint egy névnapnak a megünneplése. (Úgy van! Úgy van!) A lelkekben ott él az aggodalom. A városban sok mindenféle kombináció, rémhír kering. A keresztény nemzeti alapon álló tömegek érzik, hogy össze kell jönniök, be kell pillantaniuk abba a műhelybe, ahol a nemzet jövőjét készítik, érzik, hogy irányítást kell kapniok abban a tekintetben, hogy mit várhatunk a holnaptól. (Úgy van! Úgy van!) Ez a mai est kiemelkedik innen és mindenekelőtt érv arra, hogy itt erőről van szó. (Úgy van!) Mert ezek a tömegek erőt képviselnek. És azért mindenkinek, aki ma az ország ügyeiben szóval bir, számot kell vetnie azzal, amit ez az erő akar és azzal az iránnyal, amelyet ez az erő mutat. (Úgy van! Úgy van! Nagy taps.) Égy felelős államférfiu mondotta most, hogy a társadalom a nemzet tradícióinak hordozója. A társadalom a nemzet cselekvésének és akaratának kifejezője. Én tovább fűzöm ezt a gondolatot. Ha a kormány önmagában véve egy nemzet életében csak öncél, ha a kormány csak a hivatalos közigazgatási apparátusra, fegyverekre és hadseregre támaszkodik, akkor gyenge tényező a nemzet életében. A kormány öncélusága eredményezhet díszpolgári okleveleket, de ez az öncéluság eltávolítja a kormányt attól a talajtól, amelybe az ö gyökereinek bele kell mélyedniök. Csak az a kormány lehet erős, amely ismeri a társadalom lélekzetét, szive dobbanását és cselekvésének irányítására a nemzeti energiákat, magát a társadalmat akarja igénybe venni. (Hosszantartó nagy taps.) Ha én ebből a szempontból nézem ezt a társadalmi megmozdulást, akkor is fel kell emelnem a névnapi jelentőségről a nemzet akarásának megismerése szempontjából jelentős momentummá, amelyet minden tényezőnek számba venni annyit jelent, mint figyelni a társadalom akaratának megnyilvánulását, (ügy van. Úgy van.) Nagyon súlyos napokat élünk. Nem volna helyes politika azt mondani, hogy nincsenek bajaink, nincsenek gondjaink. Talán ilyen sorsdöntő órákat régen élt át a nemzet, amikor külpolitikánkban is súlyos felhők jönnek az egünkre. És ha itt én most kutatom az utat, amelyen haladva ezekből a nehézségekből ki lehet vezetni a nemzetet, akkor azt mondom, a külföldi barátság is problematikus, mert mikor a nemzet súlyos napokat él át, akkor én nem látom a jóakaratot, hanem azt látom, hogy a győztesek az ő prédájukat minden igazság lábbal tiprása mellett is biztosítani akarják. (Úgy van. ügy van. Nagy taps.) Nekünk nincs más barátunk ezen u földön, mint önmagunk. (Úgy van.) És ha ezt az önmagunkra hagyatottságot, ezt az önmagunk barátságát nézem, akkor vájjon lehet-e hibáztatni egy olyan irányzatot, amely a nemzet ezer éven át jónak bizonyult nyomdokait feláldozni problematikus külpolitikai érIsmétlem. szívből üdvözlöm ennek a gondolatnak vezérét, Wolff Károlyt. (Percekig tarló lelkes éljenzés és viharos taps.) Ezután Szontátfh Tamás, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége, Balogh Elemér pedig az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga nevében mondott köszöntőt. Csillérg András dr. bejelentette még, hogy Gömbös Gyula honvédelmi miniszter rendkívüli elfoglaltságára való tekin- teltel kimentette magát a vacsoráról, levelei irt, amelyben legmelegebb üdvözletét küldte az iinnepeltnek. A nagv tapssal fogadott bejelentés után Wolff Károly dr. emelkedett szólásra. tőkékért nem hajlandó? (Hosszantartó élénk helyeslés és , nagy taps.) Nőm is volna becsülésre méltó egy nemzet az általános emberi szempontból, ha ezeréves hagyományait amelyeken állva tudja teljesíteni a nemzetek közötti hivatását, csak úgy máról holnapra feláldozná, csak azért, mert újonnan keletkezett államegységek érdeke úgy parancsolja. A külpolitikában is csak az lehet helyes, ami az igazsággal és az erkölccsel egyező, már pedig az igazsággal és az erkölccsel egyező csak az' lehet, hogy ennek a magyar nemzetnek ezen a földön történelmi hivatása van és azt betölteni kötelessége a nemzetek szempontjából, (ügy van. Ügy van. Nagy taps.) De ha a közgazdasági szempontokat is nézem, vájjon Európa közgazdasági egyensúlya helyreállitható-e akkor, hogyha ennek a nemzetnek közgazda- sági életlehetőségeit megrontják, aláássák és lehetetlenné teszik? A mi belső válságunk egyik főtényezője és oka a trianoni békeszerződés. Amikor mi egymás között villongunk, amikor pártokra hasad ez a nemzet, a saját szerencsétlenségének ezt, a tényezőjét mindig szem előtt kell tartani, mert csak igy juthatunk el a helyes és jogos önbirá- lat útjára (Úgy van.) Igen, vannak hibák is — és ezeket a hibákat orvosolni kell. De ha valaki a Trianon okozta világgazdasági krízisből és a belső hibákból azt a következtetést vonja le, hogy nyissuk ki a csatornák ajtaját és újból szabadítsuk rá a politikai és társadalmi életűinkre a patkányokat, — hát erre azt mondjuk, így nem fogjuk tudni orvosolni a mi jővén- dőnket. (ügy van. ügy van. Nagy taps.) A mi hajaink, a mi súlyos helyzetünk nem lehet argumentum arra, hogy akár a nemzeti gondolatot, akár a keresztény eszmét feláldozzuk, (ügy van. Úgy van.) Ez a súlyos helyzet nem lehet argumentum arra, hogy azt, ami észszerű, azt, ami történelmileg beigazolódott, azt máról holnapra felcseréljük olyan problematikus értékekért, amelyeknek igazságáról nem vagyunk meggyőződve. És ezért innen ma ez a tömeg — és ez a tömeg képvisel még sok százezernyi és milliónyi tömeget — azt kiáltja, hogy — tutkorán alkudoznak az irányzat bőrére! (Úgy van! Úgy van! Taps.) Mert mi erősek vagyunk! (Úgy van!' Úgy van! Taps.) Vegyék tudomásul, hogy ha arról lesz szó, hogy ezt a nemzetet újból le akarnák vezetni külső vagy belső tényezők a keresztény nemzeti irányzat útjáról, van erőnk — és ha kell, magam is bejárom ezt az országot faluról falura, városról városra és lángra gyújtom a keresztény nemzeti akaratot... (Elemi erővel kitörő tomboló nagy tetszés. Az ünnep vendégei lelkesen felállva percekig tomboló tapsban, éljenzésben és helyeslésben törnek ki.) Mert a keresztény nemzeti irányzat kérdésében alkudozásról sohasem lehet szó. (Úgy van. Úgy van! Hosszantartó viharos nagy taps és lelkes éljenzés.) És amikor ezt mondom, ne gondolják, hogy ez egy szónoki fordulat, egy levegőbe hangzó frázis. Mert az erő tudatában mondom ezt és az erő tudatában vállalom érte az összes konzekvenciákat. (Hosszantartó élénk helyeslés és nagy taps.) Járnak a politikai szintéren vezérjelöltek, akik a múzeumok termeiből szállanák le a napi élet porondjára. Sőt hallunk olyan fonográf tölcséreket is, akiknek a szavuk nem az ő szavuk, hanem azoké a szerződtetett súgóké, akik napról-napra belekiabálják a tölcsérbe az ő mondanivalóikat. De ma olyan szereplőkre van szükség, akik nem mennek a szomszédba gondolatokat kölcsönkérni. Ma csak olyanokról lehet szó, akik tömegeket képviselnek, akik igazságot és erkölcsöt jelentenek, (ügy van. ügy van.) És ezért ne gondolják, hogy tömegek nélküli vezérjelöltek vehetik át a magyar közélet irányítását, (ügy van. ügy van.) Igenis, a hibákat javítsuk ki és ebből a célból felajánljuk a nemzeti egység jegyében mindazt a szervezett erőt, amelyet a keresztény magyar társadalom ebben a pillanatban is jelent. Mert a gazdasági helyzet súlyossága nem lehet ok politikai alkudozásokra. Nem lehet ok személyi érdekek érvényesítésére. Ebben a súlyos helyzetben minden erőnket össze kell fogni, mert nem engedhetjük meg, hogy megöljék még a jövendő reményeinket is és ezért tekintem nagyjelentőségűnek azt, amikor itt ezen az estén ezeket elmondom, hogy ezt annak tudatában mondom el, hogy az engem hallgató lelkek, s még százezrek és milliók ebben az országban kiáltják a maguk meggyőződésükből fakadó Amen-jiiket ezeknek a kijelentéseimnek a megerősítésére, (ügy van! ügy van! Hosszantartó nagy taps.) Igen! Kötelessége mindenkinek, aki ma a nemzet sorsát intézi, hogy figyeljen arra, hogy helyre kell állítani a bizalmat. Helyre keli állitani a közbizalmat. fis ezért mindenütt csak olyanok járjanak a tömegek élén, akiknek jelleméhez, akiknek tisztaságához a gyanúnak még az árnyéka sem férhet. (Hosszantartó lelkes éljenzés és nagy taps.j Helyre kell állitani a bizalmat, hogy nemzeti összefogással önmagunk megtegyiink mindent sorsunk megjavítására. Igényeinkről le kell mondanunk, mert a kenyerünket meg kell osztanunk azokkal, akiknek nem jut kenyér. Puritánság, közéleti tisztaság feltételezhető-e, ha áldozatul dobják a kereszténységnek szemünk előtt lebegő parancsait? Alert nem képzelek el olyan politikust, aki keresztény nemzeti alapokon állva, hirdethesse a keresztény erkölcsöket, ha elsősorban nem önmaga és önmagán gyakorolja ezeket az erkölcsöket. (ügy van! Úgy van! Nagy taps.) Mindenesetre mindenkinek számolnia kell azzal, hogy ma nem lehet azokkal a csábszavukkal dolgozni a közvélemény kialakításánál, amelyeket 1918- han is hallottunk. Egyetlen áldozat sem, amelyet úgynevezett külpolitikai érdekekért a belső konszolidáció ezeréves alapjainak rovására tesszük, nem hozza meg a maga kamatait vagy ellenértékét. Éppen minél sulyosbb a haj, auná! inkább vagyok meggyőződve arról, hogy egyedül ez az irányzat képes arra, hogy biztosíték legyen azoknak a polgároknak a szemében is, akik ezt az alapot vallani nem karják. (Úgy van.) Mert egy nemzeti konszolidációt sohasem lehet a nagy többség jogos érdekeinek és igényeinek feláldozásával elképzelni. Egy nemzeti konszolidációt csakis a nagy többség jogos erkölcsi és gazdasági érdekeinek megóvásával lehet biztosítani. (Úgy van! Úgy van!) A logikával ellenkezik, hogy konszolidációról beszéljen az, aki az 1918. évi alapokra akarja visszavezetni ezt a nemzetei (Úgy van! Úgy van!) Csak az fstenbe vetett sziklaszilárd hit lehet a mi útmutatónk és a hazaszeretet fáklyája és som ehhez a keresztény hithez, sem a nemzeti gondolathoz hozzányúlni nem engedünk. (Hosszantartó élénk helyeslés és nagy taps.) Sokan beszélnek arról, mennyi energiát látnak a keresztény egyesületekben. A keresztény gyűléseken. Igen, én magam néhány nap előtt mondottam ebben a teremben, hogy ha végignézek egy eucharisztikus körmenetet, hát ott nagyobb tömeget látok, mint a szak- szervezetek összes tagjai együttvéve. (Ügy van! Úgy van! Hosszantartó nagy taps.) De providenciális politika lenne-e az, amely ezt az energiát nem veszi figyelembe és azok az úgynevezett vezérjelöltek, akik a mi irányzatunkat elinté- zettnek tekintik, nem számoltak eggyel, — hogy a liberalizmus azokban az országokban is lejárta magát, ahol valamikor a politikának vezércsillaga volt. (Úgy van! ügy van!) A liberalizmus Angliában, a maga őshazájában sem tud érvényre jutni és csak két világnézet fog küzdeni ezen az egész kultur- földön, — az egyik oldalon a szociáldemokrácia, ezzel szemben pedig mi. Egyedül és kizáróan a kereszténység! (ügy van! ügy van! Nagy taps.) Én az erő tudatában és az erőt látva, argumentáltam az ész jegyében. Ha ezen a szemüvegen át nézem az eredményeket, akkor csak azt mondom, — félre a kísérletekkel! Egy nemzet életében a társadalomra alapított kormányzásnak van csak talaja és ha a társadalom a nemzet magyarságának a kifejezője, úgy ennek a társadalomnak nagy többsége ebben az országban egyet akar és ezt az akaratot végrehajtani az észszerű kormányzatnak erkölcsi és politikai kötelessége, (ügy van! Úgy van! Taps.) Meggyőződésein, hogy nemcsak Budapesten, de az ország minden részében ugyanilyen nagy tömegek fognak kiál- lani, ha házról-házra járva és városról- városra járva fogjuk érvényesíteni a mi erőnket. Ezért vontam el ezt a szép ünnepélyt a személyiség terrénumáról és emeltein lel a társadalmi megnyilatkozás magaslatára. Mindenki, aki itt most jelen van, aki itt most összejött, érzi, hogy szavazott lelkének állásfoglalásáról. Seregszemle volt ez itt Budapest szivében, hogy hibáinkat nem az irányzatnak, hanem csak a személyeknek felcserélésével lehet, ha szükséges, meggyógyítani. (Élénk helyeslés és nagy taps.) Az irányzatról tárgyálást nem engedünk és ezek a tömegek be fogják igazolni, hogy van bennük energia, van bennük öntudat, mert kétségbe kellene esnem, ha látnám a nagy tömegeket és a cselekvés pillanatában nem látnám a készséget arra, hogy akaratukat nyilvánítani is tudják. Az én szavam a béke szava. Az én szavam a nemzeti konszolidáció szava. Az én szavam a nemzeti egység megteremtésének útja. Mert én a szeretet jegyében akarom a nemzeti egységet megteremteni. És a szeretet jegyében csak úgy teremthetem meg, ha követem Krisztus Urunknak azt a parancsát: „Én vagyok az ut, az igazság és élet“. Mindig hirdetem, hogy Krisztus Urunk nem azért jött a földre, hogy ezeket az igazságokat ne érvényesítsük a társadalomban és az állami életünkben, (Élénk helyeslés és nagy taps.) Egy nagy serleget tett elém a polgárság szeretető. Kedves Testvéreim! Ez a pohár Nagy-Magyarország hőségének a szaruja, ez a pohár feltételezi Nagy- Magyarország boldogságát és bőségét és a jelen sanyarú napjaiban csak egy intés ez a kötelességeink teljesítésére. Mert mi szegények vagyunk. Nagyon szegények. Kinek nincsen könnye máma? Kinek nincsenek barázdák a homlokán? Kinek nincsen gondja a holnap tekintetében? Sok az állásnélküli, sok a munkanélküli, sok a nyomorgó ember, a holnapi kenyérért aggódó lélek. Hanem mindezeknek az mondom, — kedves Testvéreim, bizhatunk-e akkor, ha bajok orvoslásáról van szó, bizhatunk-e egy olyan irányzatban, amely Krisztust száműzni akarja a zöld asztal mellől és he akarja zárni a klas- trominok csöndjébe, vagy a templomok homályába? Vájjon a szenvedőknek nem az-e az érdekük elsősorban, hogy ez az evangéliumi szeretet ott járjon a politikusok asztalánál? Vájjon nem ez az evangéliumi szeretet-e az egyedüli biztositéka annak, hogy ennek a nemzetnek a szenvedéseit ezen az alapon ösz- szefogással meg fogjuk gyógyítani? Ti szenvedők! Ti nélkülözők! Ne azt kiáltsátok, — le ezzel az irányzattal, hanem azt kiáltsátok velünk együtt, hogy — jöjjön el az igazi keresztény nemzeti irányzat órája! (Hosszantartó lelkes éljenzés és viharos nagy taps.) Soha egy betűt nem tudnék mondani közönség előtt, ha nem volnék átitatva szavaim belső tartalmának igazságától. Soha egy szót sem szólnék, ha valami olyant akarnék mondani, amelyet önmagámmal szemben napról-napra nem gyakoriok. És ezért az én hivő lelkem, amely hisz az Urban, a maga megvilágításában azt kiáltja ezekben a súlyos órákban a magyar nemzet felé: Kedves nemzetem! Te inár próbálkoztál és meg is fizettél érte országod kétharmadrészének feláldozásával. Elég legyen a próbálkozásból, elég legyen a kísérletezésből és a patkányokat, amelyek ki akarnak jönni a csatornákból, egész erőnkkel fojtsuk vissza oda, ahová valók, és ne engedjük azokat az Isten szabad ege alá! (Hosszantartó élénk helyeslés és nagy taps.) Én ezzel köszönöm meg a mai szives megjelenésüket. Lelkem egy darabját osztottam szét. Adja Isten, hogy még megérjem azt az időt, amikor fel tudom emelni ezt a serleget és üríteni tudom Nagy-Magyarország jövendő boldogságára! (Percekig tartó viharos lelkes éljenzés és nagy taps.) Több felszólalás nem is volt a vacsorán. A vacsora résztvevői mélyen meg- illetődve Wolff Károly dr. hatalmas beszédétől, távoztak el a Vigadóból. Mátyás János szobafestő- és mázolómester X., Alkér-utca 10. szám. Teletonhivó: Kőbánya 5—70 Wolff Károly nagy beszéde