Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-10-12 / 41. szám

iMMummsr 1929 október 12. "1 AKeresztényKözségiPártszembeszállaz autonómia ellen intézett támadásokkal A Keresztény Községi Párt a lakásprobléma megoldá­sára indítványt terjesztett a közgyűlés elé — A budai Szent Ferenc-rend lakásépítési ajánlata a keddi párt­értekezleten Újabb szabályozási tervek áradatát zúdí­totta a Közmunkák Tanácsa a fővárosra Építési ügyekben is teljesen háttérbe szorult a főváros tanácsa — A közmunkatanács működésének tultengése sérelme az autonómiának — Az Uj Budapest tudósítójától — — Az Uj Budapest tudósítójától — A Keresztény Községi Párt ked­den este Csepreghi Horváth János alelnök elnöklésével értekezletet tartott, melyen az elnök bejelen­tette, hogy Wolff Károly elnök és Csilléry András alelnök megbete­gedtek, Joannovich Pál ügyvezető elnök más ülésen vesz részt és igy az értekezleten nem jelenhettek meg. Ezután üdvözölte a törvény- hatósági bizottság uj tagjait, Doros Gábor dr. egyetemi magántanárt és Török Zoltán erzsébetvárosi lel­készt. Napirend előtt felszólalt Pet- rovácz Gyula és ismertette a fővá­rosi törvénytervezet néhány rész­letét. Miután a tervezett szakaszok a megjelentek nagy felháborodását váltották ki, egyhangúan elhatá­rozta a párt, hogy az autonómia ellen tervezett támadással szembe­száll és megvédi a polgárság ön­rendelkezési jogát. A párt megbízta Petrovácz Gyulát, hogy a szerdai közgyűlésen napirend előtti felszó­lalásában fejtse ki a párt álláspont­ját a törvénytervezet egyes rendel­kezéseivel szemben. Ezután a párt a közgyűlés napi­rendjére felvett tárgyakat vitatta meg. A pénzügyi bizottságban meg­üresedett helyre a párt llovszky Jánost, a közgazdasági bizottsági helyekre Boros Gábort és Török Zoltánt, a vásárpénztár igazgatósá­gába pedig Nagy Ferenc bizottsági tagot jelölte. Tauffer Gábor beszá­molt a lakásügyi bizottság leg­utóbbi üléséről és felhivta a párt figyelmét a lakásprobléma megol­dásának sürgős voltára. Petrovácz Gyula rámutatott arra, hogy a tanács előtt számos ajánlat fekszik, amelyeket meg kellene tár­gyalni. így pl. a budai Szent Fe­renc-rend holland tőke segítségével akarna egy családi ház-telepet fel- épittetni és csak azt kéri, hogy a főváros szobánként évi 550 pengős bérminimumot garantáljon. Egyál­talán nincs kilátás arra, hogy a bér ez alá az összeg alá süllyedjen, de ha valamikor alacsonyabb is lenne, a fővárost veszteség akkor sem ér­heti, mert a rend a főváros által fi­zetendő bérdifferenciát csak köl- csönképpen kérné és 35 év múlva visszafizetné. Ajánlotta Petrovácz a Riegelwáld-rendszerü építkezést, mely olcsó és tizenöt évi tartamra be lehetne vele épiteni a Krausz Mayer-telket, a régi lóversenyteret stb. Ezután a párt elhatározta, hogy a lakásépítés ügyében indít­ványt terjeszt a közgyűlés elé, majd kisebb ügyeket tárgyaltak be. A főváros legkedveltebb gyógyintézete Szív- és vérbetegek külön osztálya Dr. PAJOR szanatórium és vizgyógyintézet BUDAPEST, VIII., VAS-U. 7. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának Döbrentei-téri palotájában már meg­kezdődött az őszi szezon, amit onnan tudunk, hogy a hivatal a szó szoros értelmében ontja az újabb és legújabb szabálgozási terveket. A Közmunkák Tanácsa őszi programmjának egyik legelső etappe-ja a Bethlen-téri szín­ház engedélyezése volt, ami ellen vég­eredményben kifogást nem emelünk, hiszen a tanács egy határozatát hiva­talos felebbezési hatáskörében módo­sította a Közmunkák Tanácsa, amire joga van és amiért természetesen fele­lős is. Feltűnő azonban a szabályozások­nak, épitési programmoknak az az áradata, amely a csendes és előkelő palotából naponta elöntéssel fengegeti Budapestet. Csak legújabban állást- foglalt a Közmunkák Tanácsa Aquin- cumra vonatkozóan, ahol az Apát-utca és a Buza-utca beépítése kapcsán az utccák kiszélesítését határozták el, a belső Erzsébetváros ügyében, ahol a Sip-utca — Kazinczy-utca—Wesselényi- utca és Dob-utca által határolt négy­szögben egységes közös udvaros házak építését rendelték el, a budai Gül Baba­utca beépítése tárgyában, ahol azon a címen, hogy az utca „romantikus han­gulatát“ épületkolosszusok emelésével elrontani nem szabad, megtagadták egy háromemeletes bérház építésének en­gedélyezését. Kétségtelen, hogy a Közmunkák Ta­nácsának adminisztrációja elsőrendű, gyorsan és haladék nélkül intézi el az eléje került aktákat. Kérdés azonban, helyes és jogosult-e, ha ez az intézmény eggre mélyebben és mélyebben ngul bele Budapest szabálgozási és építési ügyeibe. A tanács városrendezési ügy­osztálya, középitésí bizottsága és egész autonómiája a Közmunkák Tanácsa mellett másod-, sőt harmadrendű sze­repet kezd betölteni. Már ott tartunk, hogy az építtetők a legtöbb esetben nem is kiváncsiak a főváros vélemé­nyére, csak azt kérik, hogy akárho­gyan is, de gyorsan intézzék el ae ügyüket, n tulajdonképpeni jogerős döntés amúgy is a Fővárosi Közmun­kák Tanácsánál történik meg. Nagyobb baj ennél, hogy évtizedek­re, sőt évszázadokra kiható szabályo­zási és építkezési terveket és módokat határoz el a Közmunkák Tanácsa né­mely esetben a teljes ülés meghallga­tásával, de igen sokszor egyszerű ad- minisztracionális intézkedés keretébe«. Nem akarunk az Erzsébet-sugárut ügyére visszatérni, csupán a konkrét és fentebb említett esetek kapcsán ál­lapítjuk meg, hogy a Közmunkák Ta­nácsának ezen működése túlteng an­nak eredeti hatáskörén és sérelme az autonómiának. Zimmermann és Lovász festők és mázolók tapéta raktár és menyezefdisz-Éfyér Budapest, VII., Almássy-tér 16. Telefon: J. 424-81. Cros Charles E. Lewis utddai Központi fűtések, vízvezetékek, egészségügyi berendezések Budapest, Vili., Kisfain dy-utca 7 Telefon: József 322-25 függetlenítse. Pedig a lengyel ten­gerpart csak cca. 60 km. hosszú, úgy hogy a 30 millió lakosú Lengyel- ország minden egyes lakosára két milliméter tengerpart esik. 1926 óta indult meg az építkezés erősebb tempóban s jelenleg kétezer munkás dolgozik a kikötő állami munkáin. A kikötő építésére a folyó évben 30 millió aranyzloty van elő­irányozva, mig ut- és vízvezeték építésére 10 millió. Mindenütt ég, forr, per cég a munka, A kikötőtől —2 km.-re épül a strand. A még Posnán, Gdynia (Levél Lengyelországból) Ragyogó napsütés természetben, szivekben egyaránt. Magyar him­nusz a Balti-tengeren. Magyar szí­nek a fogadtatásnál, magyar érzés a lengyel ajkakon. Feledhetetlen, amit láttunk s amit velünk éreztet­tek szívélyességben és nemzeti büsz­keségben. De tartsunk sorrendet! Az utazás bizony hosszú Budapestről Poznan­ba (a régi Posen), ahol a jubiláns kiállítás keretében lengyel testvé­reink tízéves haladásuknak bámu­latos vívmányait tárják a külföl­diek ezreinek szeme elé. Igaz, hogy a mai Lengyelország­nak éppen a három legnyugatibb vajdasága, mely gazdaságilag leg­előrehaladt abb, volt megkímélve a háború pusztításaitól (Szilézia, Póz­nán és Pomeránia), de az, amit a lengyel uralom uj technikai alkotá­sok terén tiz év alatt itt is produ­kált, képzeletünket felülmúlja. Uj gyárak egész sora, egy újonnan lé­tesített tengeri világkikötőnek ame­rikai méretekben fejlődő hatalmas körvonalai, a kiállítás ipari, mező- gazdasági és kulturális vonatkozású nagyszerűsége egy töretlen elet erejű nagy nemzet fölfelé Ívelő életpályá­járól tanúskodnak. Mérföldes lép­tekkel hozzák be 130 éves elnyoma­tásuk elmaradottságát büszke arc­cal, öntudatos cselekvéssel. Póznán maga egy 200.000' lakossal biró legmodernebb nagyváros, rop­pant élénk forgalommal. A vasúton túli részen, hol a németek alatt nem engedtek építkezni, terül el a kiállí­tásnak 650.000 m2 területe, amelyből 165.000 m2 van beépítve 112 pavilon­nal. A kiállítás méretei megközelí­tik az 1896-os magyar milléniumi kiállításét s legfőbb látványosságát a kormányzat, a minisztériumok különböző osztályainak kiállítása képezi ezen külsejében bár egyszerű, de méreteiben impozáns stabil épü­letekben, amelyekben a kiállítás be­zárása után az egyetem orvosi fa­kultása lesz elhelyezve különböző intézeteivel. A lengyelek főbüszkesége azonban a fiatal tengerészeti csarnok, ame­lyet különösen csillogó szemmel mutatnak az idegeneknek. A minisz­tériumok által ügyesen összeállított szemléltető statisztikai kimutatások élénken mutatják azon roppant ha­ladást, amit ez az ország főleg 1926[ óta tett, amikor is Pilsudszki uj kormánya a káros inflációnak véget vetve, az uj nemes pénzegységet, a zloty-t behozta. A régi 10,000.000 len­gyel márkás bankjegyeket már csak vitrinekben mutogatják. Egy egy­szerű menü-ebéd akkor 2,000.000 márkán alul nem volt kapható. De olcsóság ma sincs s dacára a rop­pant technikai rekontsrukciós mun­káknak, nagy a kivándorlás jelen­leg is az országból: 300—400.000 em­ber megy ki évente külföldre, mert népszaporulat terén Európában a lengyelek második helyen állanak (első Olaszország). S fájdalmasan szemléltetik „La Pologue á l’étran- ger“ (Polska zagranica) feliratú pavillonukban, hogy Németország­ban a lengyel bevándorlók 50 száza­lékát az iskola, az egyház és a gyár németté változtatja át. Ebben a pavillonban éreztem az első csalódást. Minden nemzetnek van ott tekintélyes kiállítása a len­gyelekkel való kapcsolataikról. A cseh kiállítás valósággal kiabál, szembeszökik, csak a magyaré húzó­dik meg szerényen egy kis sarok­fülkében: pár kép, plakát, könyv s ezzel vége. Ez is mind a Budapesten jól ismert fiatal Dambski gróf áldo­zatkész műve. Csodáltuk ezt a ma­gyar indolenciát s fájt a szivünk­nek. Kitűnő vezetőink: a lengyel kor­mány részéről mellénk rendelt külügymin. osztályfőnök: Schwarz- burg-tíiinther László s a magyarul tökéletesen tudó Wladislaw Pietrzy- kowski miniszteri titkár rendkívül megkönnyítették tájékozódásunkat. Utóbbi nélkül el se tudtunk volna igazodni azokon a hosszú lengyel feliratokon, amelyeknek szavai gyakran négy mássalhangzóval kez­dődnek. Másnyelvü (francia) felirat csak egész kivételesen van alkal­mazva. Leróttuk tiszteletünket a. nagyon díszes hadügyi kiállításon a fiatal, de nagyszámú és pompásan felszerelt lengyel hadsereg előtt is. Ez az ország elsőtől az utolsó em­berig militarista s nagy hadsere­gére, óriási repülőparkjára, meg­szervezett katonai és polgári gáz­védelmére támaszkodva (nekünk nem szabad!) bizakodással néz jö­vője elé. A kiállításról szerzett általános benyomás egy hallatlanul feltörek­vő, előrelendülő nemzet képét tárja elénk. Itt tere volna a legélénkebb magyar-lengyel kereskedelmi kap­csolatoknak! Utazásunk fénypontja azonban Gdynia volt, az újonnan alapított s kontúrjaiban már világkikötőt mu­tató lengyel kereskedelmi és hadi- kikötő a rövid lengyel tengerparton, az Északi (Balti) tengeren. A né­hány éve még ócska, 800 lakosú kis halászfalu ma már 35.000 lakosú legmodernebb hatalmas kikötő­várossá és luxusf ürdővé lendült. Ez a kikötő a 21 km.-re fekvő, szomszé­dos 400.000 lakosú ősi német hansa- városnak, a ma is német jellegű Danzig szabad városnak verseny­társaként épül a keskeny lengyel tengerpart ölén, hogy amazt lebirja s a lengyel tengeri kereskedelmet rendezetlen környezetből díszesen emelkedik ki a Dom Zdrojawy (Hy- gieia) villanyárban úszó palota­szállója, hol a tengerészzenekar ben­nünket a Himnusszal üdvözölt. Egy harmada már készen van a. terje­delmes tengerészeti akadémiának és altiszti iskolának is, melyek épí­tését tavaly nyáron kezdték meg. Erre egyedül 30 millió van elő­irányozva. E vidék a lengyel őstörténelem színhelye. A legenda szerint élt itt Oksywieben kétezer éve egy len­gyel herceg s annak egy roppant erős leánya, aki csak ahhoz akart férjhez menni, aki nála még erő­sebb. Senki sem találkozott. Végre jött egyszer messze északról egy csodaerős férfi, de a sziklát az is csak tiz öllel rövidebb távra tudta kidobni, mint vetélytársnője. Pár­tában is halt meg szegény. Láttuk a két sziklát is, melyhez e monda fűződik. Este vendéglátó gazdáink hívá­sunkra megígérték, hogy jövőre Budapestre jönnek a csepeli kikötő­munkákat tanulmányozni. Kossalka János lelkes búcsúbeszéde után sűrű éljenzések közt a Máv. Pullmann- kocsijába szálltunk: utaztunk Var­sóba. E nap a lengyel-magyar szi­vek meleg összedobbanása volt. vitéz dr. Horváth Bél».

Next

/
Thumbnails
Contents