Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-12 / 41. szám
VI. évfolyam 4-1. szám Budapest, 1929 október 12 UJ BUDAPEST Előfizetési érek: Egész évre .......... 30 pengfl Fél évre ...........................................................13 pengő Egyes szám ára 60 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utca 19.- """f Telefon: Llpöt 923-23. Posfafakarékp. chequeszámla: 30019 Az üzemek köllségvetése és koncentrációja Az üzemek és részvénytársaságok remunerációja és vezérigazgatói fizetései a költségvetés tükrében — Az üzemi tisztviselők fizetése általánosságban jóval magasabb a közigazgatási tisztviselők fizetésénél — Egységes központi irányítás és ellenőrzés alá kell helyezni a főváros összes üzemeit és részvénytársaságait A harc megindult A szerdai közgyűlés törvény javas- Imt-vitája a maga improvizáltságá- ban tulment azokon a régiókon, «melyek a szokványos közéleti jelenségeket a történelmi eseményektől elválasztják, és egy szürkének indult napirendelőtti vitából a törvényhatósági bizottság egyhangú tiltakozásává nemesedett. Leszámítva azokat az alkalmakat, amikor a törvényhatósági bizottság a trianoni gyász fájdalmában egyesült, az utolsó tiz esztendőben, szerdán délután találták meg legelőször önmagukat és a saját hangjukat a közgyűlés pártjai. Magával a szóbanforgó törvényjavaslattal eleget foglalkoztunk a múltban, és eleget fogunk foglalkozni a jövőben is. Nagyon helyesen tette Petrovácz Gyula, a Keresztény Községi Párt hivatalos szónoka, hogy magáról a tervezetről még csak szót sem ejtett, csupán elvi posztolátumként állítván fel a Keresztény Községi Párt közismert elvét az általános, egyenlő, titkos, nőkre is kiterjedő lajstromos választójog tárgyában. Még ott nem tartunk, hogy magáról a törvény- tervezetről beszéljünk — mondotta igen helyesen Petrovácz Gyula — egyelőre azokat az előzményeket kell szóvátennünk, amelyek a törvénytervezet nyilvánosságrahoza- tala körül mutatkoznak! Életének egyik legszebb sikerét aratta a közgyűlési teremben Frid- rich István, aki soha keresetlenebb, őszintébb, de egyben fulminánsabb sem volt, mint szerdán délután! Nagy és magávalragadó sikere volt az egész vonalon, a szocialisták lelkesen ünnepelték az uj Magyarország első miniszterelnökét, sőt a közép is megriszkirozott egy-két helyeslést, hogy a Fridrich által említett hallgatást, mint e párt érzéseinek annyira jellemző dokumentumát, ne is említsük! Sajnálatosan nélkülöztük a szerdai közgyűlésen Wolff Károlyt, aki- nek kritikai bonckése és hatalmas szónoki készsége nagyszerű triásszá egészítette volna ki Petrovácz és Fridrich diadalmas felszólalásait■ Bizonyos azonban az, hogy a Keresztény Községi Párt, jobban mint valaha, meglelte az utat pártkülönbség nélkül minden budapesti polgárhoz, akinek szivében az autonómia tisztelete él! Még néhány szót a mi polgármesterünkről, akinek nyugodt és mégis annyira megrázó erejű megnyilatkozásai hozzátartoznak az autonómiáért indított küzdelem első napjainak nagyszerű történetéhez. A polgár- mester pontosan megérezte a mostani nagy napok súlyát és jelentőségét, és a jól megválasztott pillanatban elszánt akarattal lendült a harcok élére. A történelem, amely feljegyzi a fővárosi autonómia centralizációja ellen folytatott küzdelem minden fázisát, értékelni fogja Budapest első polgárának nemes egyéniségét! Meg vagyunk győződve, hagy a tervezetre küldendő polgár- mesteri észrevétel örök dokumentuma marad a mostani nagy napoknak. Bizonyosra vehető, hogy úgy a pénzügyi bizottság, mint a közgyűlés költségvetési vitájának jelentős részét az üzemek költségvetése fogja lefoglalni. Ennek két oka is van. Az egyik az, hogy az autonómia év- ről-évre nagyobb mértékben törekszik az üzemek legkisebb ügyeinek is a törvényhatósági bizottság elé való vitelére és igy esztendőről-esz- tendőre jobban láthat bele a törvényhatósági bizottság az üzemek legintimusabb dolgaiba is, a másik az, hogy az üzemek fontossága és jelentősége nemcsak a fővárosi háztartás keretein belül, hanem a gazdasági élet általános alakulásaiban is nöttön-nő. Megállapíthatjuk, hogy a különféle testületek és érdekképviseletek többet foglalkoznak — egy-egy a szakmájukba vágó üzem belső dolgaival, mint a főváros egész hatalmas közigazgatási apparátusával. Ily körülmények között szükségesnek tartottuk, hogy magunk is elmélyedjünk az ezévi költségvetési előirányzat Önálló Vagyonkezelésű Intézmények eimü kötetébe, amely két alcsoportot foglal magában: 1. Községi üzemek. 2- Részvénytársaságok. Hogy mily nagy jelentőségű ma már az üzemek élete a főváros háztartásában, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a költségelőirányzatba felvett húsz üzem és hat részvénytársaság igazgatása a fővárosnak évente 22.731.683 pengőjébe kerül. Hangsúlyozzuk, hogy ebben az összegben nem szerepelnek sem a dologi kiadások, sem a munkásszemélyzet bérei, ez az összeg kizárólag a tisztviselői személyzet fizetéséből adódik. A sorozat élén az Elektromos Müvek halad (7,794.584 P) utána jön a Beszkárt (4,658-800 P), a Gázmüvek (3,720.635 P), a Községi Takarék (1,387.717 P), a Vízmüvek (1,176.655 P), az Élelmiszerüzem (470.740 P), a Vásárpénztár (811,489 P). Legkisebb üzemei a fővárosnak a Rudasfürdő (61,561 P), a Tattersall (49.105 P) és a Budai Hegypálya (20,529 P.) Nem érdektelen az üzemek vezér- igazgatóinak fizetéseit külön idejegyezni, hiszen a napi sajtóban állandóan hangzik a vád, hogy egyes üzemigazgatók jövedelme túlszárnyalja a polgármesteri fizetést is. Az Elektromosmüvek vezérigazgatójának 29,577 P a fizetése. A Gázmüvek vezérigazgatója 31,120 P törzsfizetést kap, a Vízmüveké lakbérrel együtt 23,706 P-t, a Tüzelőszerraktárnak igazgatója van, 9269 P fizetéssel, ami a fővárosi státus V. fizetési osztályának felel meg. Az Autóbuszüzem ügyvezető igazgatója lakbérrel együtt 24,945 P-t, a Budai Hegypályáé 9300 P-t, a Gellértfürdő és Szálló központi igazgatója 10,560 P-t, a Széchenyi-fürdőé 7176 P-t, a — Az Uj Budapest tudósitójától — Miiszerüzemé lakbérrel együtt 20,074 P-t, a Gyógyszerüzemé 10,092 P-t, a Temetkezési Intézeté 12,244 P-t, az Élelmiszerüzemé lakbérrel együtt 22,400 P-t, a Kenyérgyáré 11,851 P-t, a Lóhusüzemé 12,882 P-t, a Tatter- sallé 11,088 P-t, a Városi Színház gazdasági igazgatója 12,000 P-t, a Hirdető Vállalat igazgatója 17,164 P-t, a Kátrányozó és Bitumenező- telepé 10,357 P-t kap. A Beszkárt vezérigazgatójának fizetése a költség- vetésben nincs pontosan feltüntetve, a Községi Takarék vezérigazgatója lakbérrel együtt 40,000 P-t, a Vásárpénztár vezérigazgatója 24,480 P-t kap, kapja ezenfelül a tiszta nyereség 6 százalékát. A Kisipari Hitel- intézet vezérigazgatója 16,000 P fizetést húz lakbérrel együtt, a Pedagógiai Filmgyár vezérigazgatójának évi fizetése 10,800 P és természetbeni lakás. Látjuk tehát, hogy az üzemi vezérigazgatók a közigazgatási tisztviselőkhöz képest kiválóan vannak dotálva, bár meg kell engednünk, hogy a fizetés magasságát indokolja a legtöbb esetben a nagy felelősség és a nyugdíjjogosultság hiánya. Az is kétségtelen, hogy részben ugyanezen indok alapján, részben azon a címen, hogy az üzemi tisztviselők többet dolgoznak, általánosságban is jóval magasabb az üzemi tisztviselők fizetése a hasonló kvalifikációval rendelkező közigazgatási tisztviselőknél. Ami azonban az üzemi költségvetésekben az üzemi tisztviselők fizetését illetően nagyon feltűnő, az a remuneráció magassága. Egyes üzemeknél hihetetlenül magas összeg van segélyek, jutalmak és remuneráció címén beállítva, ami annál jobban alkalmas a közigazgatási tisztviselők irigységének felkeltésére, mert hiszen a tisztviselők évente egyszer kapnak dupla fizetést, vagyis az évi törzs- fizetés egytizenketted része az csupán, ami részükre remuneráció- képen esik. Ezzel szemben az Elektromosmüvek például 900.000 pengőt számítanak remunerációra, a tisztviselői fizetések végösszegének egyhatodát, a Vízmüvek 1,000.000 pengős igazgatási kiadásának egyötöde, az Autóbuszüzem negyed- millió pengős igazgatási kiadásának egynegyede esik remunerációra. Általában azt mondhatjuk, hogy mennél kisebb az üzem, annál nagyobb a remuneráció összege. Legfeltűnőbb az Ásványvizüzem remunerációja. Itt összesen kilenc tisztviselő van, akiknek évi törzsfizetése lakbér nélkül 28,404 pengőre rúg. Ez a személyzet kap évi 9000 pengő üzemi pótlékot, segélyekre és jutalmakra ellenben 25.000 pengő van előirányozva, vagyis az igazgatási személyzet törzsfizetésének 90 százaléka. A Községi Temetkezési Intézet viszont, ahol 300.000 pengőn felül van a 64 főnyi személyzet évi fizetése, szintén nem költ többet remunerációra, mint az Ásványvizüzem, és hasonló az arány a Községi Élelmiszerárusitó Üzemnél is. Igen nagy a remuneráció a Községi Lóhusüzemnél, a Tatter sálinál, és a Budai Hegy pályánál, ahol a háromfőnyi igazgatási személyzet 14.000 pengőnyi évi törzsilletménye mellett 3350 pengőt költenek jutalmakra és segélyekre. Hogy az üzemek jelentőségét a főváros háztartásában, elhelyezkedését a városházi hierarchiában kézzelfoghatóbban érzékeltethessük, közöljük, hogy az üzemek 22,731.683 pengős évi személyzeti kiadásával (munkások nélkül) szemben, a köz- igazgatási személyzet évi járandósága mindösszesen 16,373.799 pengő. Vagyis a fővárosi üzemek és részvénytársaságok személyzeti kiadásai másfélszeresére rúgnak a főváros közigazgatási személyzeti kiadásának. Távol áll tőlünk, hogy ezen tény konstatálásával éket akarnánk verni a főváros közigazgatási és az üzemi személyzet közé, mi magasabb szempontból nézzük a dolgokat, csupán megállapítjuk, hogy a főváros adminisztrácijában az üzem ma már úgyszólván túlszárnyalja a közigazgatást. Amig azonban a főváros közigazgatási életében egységes irányelveket, közös célkitűzéseket látunk, az üzem csupa önálló hatalom, szuverén akarat, saját külön kormányzattal, célokkal, vagyonokkal és re- rnunerációkkal■ A középkor hűbéresei jutnak eszünkbe, ha az üzemek és a központi közigazgatás egymáshoz való viszonyát akarjuk vizsgálni. Kétségtelen, hogy az üzemi koncentrációnak abban az elgondolásában, amely a három primér közszolgáltatásokat teljesítő üzem egységes vezetését célozza, ott szunnyad az az eszme, hogy az üzemek mai széthúzó igazgatását, egymással homlokegyenest ellenkező, igen gyakran öncélú érdekeit, túltengő remunerációs politikáját, a központi akarattal igen gyakran szembehelyezkedő mellérendeltségét az alárendeltség helyett, egy nagy és egységes reform keretében kell megrendszabályozni,a közösség érdekeihez és akaratához hangolni. Önként adódik tehát, egy közös nagy ellenőrző, koncipiáló és igazgató szerv kialakulásának a gondolata, egy olyan szervé, amely az összes üzemekre kiterjedően közös anyagbeszerzést, közös számvevőséget, közös üzleti politikát magában foglalva, az üzemeket és üzemi részvénytársaságokat az autonómia szuverénitásának épségben tartásával a fejlődés és a közösség szolgálatának helyes medrébe tereli vissza: VÁROSPOLITIKAI ¥> ÉS CkÖZGAZDASÁGI V HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D«
