Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-10-13 / 40. szám
2 UJBUmPESI 1928 október 13. Mi volt stockholmi tartózkodásom legnagyobb élménye? Liber tanácsnok elmondja az Uj Budapestnek, hogy kikkel ismerkedett meg a stockholmi kiállításon és mi a véleménye a göteborgi muzeum főigazgatójának Magyarországról és Trianonról — Az Uj Budapest tudósitójától — C0RDAT1C a tökéletes autopneu BUDAPEST VI., Mozsár-utca 9. szám Kovács Oszkár BÁDOGOSMESTER érckoporsó és temetkezési cikkek készítője BUDAPEST, IX., Gyep-u. 56. szám Telefonhivó: J. 1.45—45. Liber Endre tanácsnokot, a szociálpolitikai ügyosztály kitűnő vezetőjét tudvalevőleg kiküldték a főváros képviseletében a stockholmi képzőművészeti kiállitásra. Liber csak néhány napig tartózkodhatott a svéd fővárosban, mert közben a költségvetés tárgyalása miatt haza kellett jönnie. Azzal a kérdéssel fordult az Uj Budapest . a tanácsnok úrhoz, hogy mi volt stockholmi tartózkodásának legnagyobb élménye. A következő kedves, mondhatnék, megható választ kaptuk: — Rövid stockholmi tartózkodásom ideje alatt jóleső érzéssel töltött el az, hogy nemcsak a hivatalos körök, hanem magánemberek is milyen nagy mértékben adták tamijeiét a magyarok iránt való szere- tetüknek. így is, hogy csak egész rövid ideig maradhattunk, ez alatt az idő alatt is annyi meghívásban volt részünk, hogy azoknak úgyszólván egyáltalában nem lehetett megfelelni. — A hivatalos körök részéről Eugen, főherceg, a svéd király öccse, igazán kitüntető rokonszenv- vel fogadta a magyarokat, amit igazol az a körülmény is, hogy kiállításunkat már annak megnyitása előtt is alaposan végignézte és minden apró részlet felől a legmesz- szebbmenő módon érdeklődött, a tiszteletünkre adott ünnepi vacsorán pedig késő éjjeli óráig beszélgetett velünk a magyarországi kulturális viszonyokról, majd részletességgel mutatta be nekünk az ő nagyszeréi műgyiijteményét. Nem akarok ezúttal a budapesti művészi körökben is igen jól ismert Schulzberg Anzelmről, a kiállítás rendező bizottságának elnökéről beszélni, aki a magyarok iránt való szimpátiáját és barátságát már többszöri budapesti tartózkodása alkalmával is megható módon juttatta kifejezésre. Nem akarok beszélni arról a szivélyes fogadtatásról sem, amelyben a kiállítás rendező bizottsága vagy akár Stockholm város vezetősége bennünket részesített, csak egy kisebb epizódot akarok elmondani, amelyet mi magyarok mindnyájan stockholmi tartózkodásunk legszebb élményének tartottunk. — Október 5-én, a kiállítás megnyitásának napján, este a stockholmi magyar követség vezetője, Török Béla követségi tanácsos adott estélyt a magyarok tiszteletére, minthogy azonban ez a hivatalos estély csak este fél 10 órakor kezdődött, szívesen tettünk eleget Basch Herman stockholmi előkelő mérnök barátságos meghívásának, aki nemcsak vacsorára hivott meg bennünket, hanem palotájában gyönyörű műgyüjteményét is bemutatta nekünk, amelyek között néhány kiváló Tintoretto, Rembrandt, Velasquez stb. képet is volt alkalmunk megnézni. A vacsorán a hivatalos magyar kiküldöttek közül Kertész Róbert államtitkár, Haas Aladár min. osztálytanácsos, Déry Béla, a kiállítás kormánybiztosa, Csánky Dénes főv. muz. igazgató,; Kisfaludy-Strobl Zsigmond szobrászművész, Rerrich Béla építész tanár és én vettünk részt. — Vacsora alatt a házigazda üdvözölte a vendégeket, majd megszólalt egy őszbecsavarodó, hatalmas kiilsejü, meleghangú tudós. Axel L. Romdal, a göteborgi muzeum főigazgatója, akinek nevét a tudományos világ Európaszerte ismeri. Beszédében utalt arra, hogy június hónapban, amikor a Museumsverein tagjainak volt Budapesten a kongresszusa, szintén Budapesten volt és akkor volt alkalma megnézni a magyar koronát is. Érdekesen irta le, hogy az a sok tudós, aki vele együtt volt, milyen sziv- szorongva leste, hogy meglássák Szent István koronáját, amint ő fejezte ki magát, mint amikor a gyermekek várják Karácsony szent ünnepén az ajtó megnyílását, hogy előttük felragyogjon a díszes karácsonyfa. Ök is meglátták a magyar koronát, amit részletesen le is irt és amikor ezt elmondotta, egyúttal annak a reménységének adott kifejezést, hogy ez az értékes szimbólum, amely mindenkor Szent István egész országát jelképezte, mielőbb visszakapja a maga nagy jelentőségét, Szent István koronájának fénye ismét az egész Nagy- Magyarországot fogja beragyogni és az igazságtalanul elvett országrészeket Magyarország mielőbb vissza fogja kapni. — Őszinte meghatottsággal mondta el az ősz tudós ezeket a szavakat és ezzel be is fejezte a beszédét. Messze idegenben, idegen házában, idegen nemzetiségbeli tudós szájából hangzottak el ezek a nagyjelentőségű szavak és a hallgatók között nem volt senki sem, akinek szemei nem teltek volna meg köny- nyekkel; mindnyájan hosszú időn át teljesen szótlanul maradtunk állva, de mindegyikünk szivében meg- rezdiilt egy húr, amelyen egészen csendben felhangzott a mi nemzeti imádságunk: Hiszek Magyarország feltámadásában! I STABIL I SS ÉPÍTŐ RT. SS I Budapest, V., Deák Fereut-u. ic-18. j 1 Telefon: T. 140-17, 239-01. : liii.iiuiimi .....mi T.mm.m— MI ÚJSÁG A O VÁROSHÁZÁN — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag ur? Csendes unalommal folydogál a költségvetési vita, mélyen tisztelt szerkesztő ur. A várt szenzációk túlnyomó nagy részben nem következtek be, nyugodtan, komolyan és megértéssel mérlegelik a pénzügyi bizottság nagytekintélyű tagjai Lamotte tanácsnok ezévi munkáját. Feltűnő volt, hogy a pártvezérek általánosságban távol maradtak a vitában való részvételtől, főleg a jobboldalon, ahol Wolff Károly helyeit Buday Dezső, Kozma Jenő helyett Harrer Ferenc vett részt az általános vitában, mert a vezérek a közgyűlési harcra tartogatják a puskaport. A baloldal ezzel szemben az általános vitára is a vezéreket jelölte ki szónokul, Baracs Morcéit és Büchler Józsefet. Ami a polgármester expozéját illeti, erre vonatkozólag nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, mert úgy tudom, hogy szerkesztő ur vezércikket irt róla. A pártok vezérszónokait illetően közlöm, hogy Buday Dezső alaposan és szakszerűen szólt hozzá a dolgokhoz. A ferencvárosi vezér különben a gyorsírók réme, lévén ő egyike a leggyorsabban beszélő szónokoknak. Utána Büchler József következett, aki nagy szónoki vor- vevel boncolgatta a költségvetést, néhol valósággal drámai magaslatokba emelkedvén, különösen mikor a Visegrádi-utca egyik borzalmas nyomortanyájának gorkiji mélységű képét festette a bizottság elé. Nagy szónoki készség és jogászi alaposság jellemezte a középpárt hivatalos szónokának, Harrer Ferencnek beszédét. Az is igaz viszont, hogy Harr érnék könnyű alaposnak lennie, elég ideje volt tanácsnok és alpolgármester korában megismerkednie a legaprólékosabb városházi ügyekkel is. Általános meglepetést kellett kedden délután, amikor Folkusházy bejelentette, hogy az általános vitát befejezték és a törvény- hatósági bizottság jelen volt tizennyolc tagja közül tizenkettő a részletes vita alapjául elfogadta a költségvetést. — Kik nem fogadták elf — Sem a szociáldemokraták, sem a demokraták nem fogadták el, mert ők a költségvetés elfogadását politikai kérdésnek tekintik és nem óhajtottak a tanácsnak bizalmi nyilatkozattal szolgálni. Hangsúlyozom különben, hogy a jobboldal teljesen egységes volt az általános elfogadás során, bizonyságéiul annak, hogy a pártban nincsenek ellentétek. Legalább olyanok nincsenek, amelyek túlnőnek a párt- kereteken. Szerdán reggel azutáin megkezdődött az üzemigazgatók rohama a részletes tárgyalásnál, mert minden tanácsnok súlyt helyez arra, hogy minden üzemigazgatója kéznél legyen, ha valamilyen felvilágosításra van szüksége. — A kedd délutáni ülésen egy furcsa közbeszólást hallottam ... — Igen, igen! Éber Antal, a Magyar Olasz Bank kitűnő vezére kiáltotta közbe, amidőn az egyik ügyosztály vezetőjéről volt szó, hogy: „Reklámtanácsnokok!“ Nem tudom, kire vagy kikre célzott a kiváló pénzügyi szakember, de a kritikája mindenesetre felületes és igazságtalan volt. A tanácsnokok nem fognak Éber Antaltól külön engedélyt kérni, ha valamelyik újságban városi dolgokról nyilatkozni akarnak. Nagyon rossz szolgálatot tesz Éber Antal pártjának, ha mindenáron össze akarja őket a tanáccsal veszíteni. Vagy tán a sajtó ellen van valamilyen kifogás? A magam részéről szeretem Éber Antal kissé szarkasztikus, de mindig elmés beszédeit hallgatni, azonban kérem őt, hogy ne legyen pá- pább a pápánál, és ne tévedjen személyes terekre. Ha már a sajtóról van szó, kifogást emelek Magyar Miklós bizottsági tag ellen is, aki a világítási bizottság ülésén „nehezményezte“, hogy a sajtó képviselői előbb kapták meg a világítás müvek költségvetését, mint a bizottsági tag urak. Úgy látszik, Magyar Miklóst annakidején az asztal körül kergették, ha a gázgyári költségvetésről nem értesült hamarabb, mint a reggeli lapok. Sőt, az elemiben ezen hibájáért direkt meg is akarták buktatni... — Ne tüzeljen annyira, kedves dr. Városházy! — De igenis, haragszom! Azok a bizottsági tag urak, akik epedre lesik a sajtó kegyeit, és remegnek, ha egy-egy közbeszólásuk nem lát legalább tiz lapban napvilágot, viselkedjenek szerényebben és még gondolatban se merjék a sajtót megbántani! — Mi van Folkusházyval? Most már bizonyos, hogy rövidesen elköltözik az Akácfa-utcába. A Beszkártnál annyi súlyos és fontos probléma vár megoldásra, hogy az ő nagy gyakorlati tudását tovább nélkülözni nem tudják. A menetrend a következő: Folkusházy még letárgyalja a költségvetést, a lehetőség szerint elintézi az autótaxi engedélyek kiosztását, azután megy. — Utóda? — E pillanatban még teljesem bizonytalan. A kulisszák mögött éles és elkeseredett harcok dúlnak, hogy ki legyen a második alpolgármester. Mert az első Folkusházy távozása után Buzáth János bátyánk lesz. Bizonyos azonban, hogy egyetlen pártnak sincs olyan kijegecese- dett jelöltje, akit a többiek vita nélkül fogadnának el. Hogy a legesélyesebb neveket mondjam ... De tudja mit, kedves szerkesztő ur, neveket nem mondok. Közlöm azonban Önnel, hogy komoly információim szerint szó van Szabó Imre tiszti főügyész behelyettesítéséről az egyik alpolgármesteri székbe. Arról lenne szó, hogy Szabó Imre az uj fővárosi törvény életbelépéséig, illetőleg az uj fővárosi törvény által elrendelendő általános tisztujitásig, mint behelyettesített