Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-03-24 / 12. szám
szám Budapest, 1928 március 24 UJ BUDAPEST Előfizetési árak : Egész évre .................................................. 30 pengő Fé l évre..................................................................15 pengő Egyes szám ára 60 fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR sir. mse I Szerlteszlőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3 Telefon: Teréz 296-56 I’ostatakarékp. chequeszámla: 30913. Solt Az egyházak a néger primadonna ellen Nyilatkoznak a római katolikus, ágostai evangélikus, református és izraelita egyházak vezető férfiai Josephine Baker budapesti vendégjátékáról — A keresztény Európának nincs szüksége néger erkölcsök importálására, mondja az egyetemi ifjúság hitszónoka — Raffay püspök lesújtó kritikája a főváros szín ügyi bizottságáról Miért alszik még mindig a szociálpolitikai ügyosztály ? — Az Uj Budapest tudósítójától — A solti templom lélekharangja meg- kondult, a solti halálmozi áldozatainak jajveszékelése Budapestig ér. Olvasva a szörnyű katasztrófa részleteit, felvetődik a kérdés: vájjon a budapesti mozikban, színházakban és szórakozóhelyeken biztonságban van-e a közönség életet Kérdés, hogy a technika vágtatásszerü fejlődésével lépést tart-e az a védelmi szerkezet, amely éppen a technikai fejlődés által fokozott mértékben fennálló tűz- és robbanásveszedelmektől van hi- hivatva megvédelmezni a lakosság életét? Kérdésünk azonban nem csupán a szórakozóhelyek biztonságára vonatkozik. A hétköznapi élet minden ágazatában találkozunk az életveszedelmek tömegét jelentő technikai újításokkal: a film- raktárak, az utcai benzinkutak, a benzint és más könnyen robbanó vegyi szereket a legforgalmasabb utcákon szállító teherautomobilok fokozott veszélyt jelentenek a járókelőkre, hogy a géperejű közlekedés fejlődéséről, nemkülönben a gyári szerencsétlenségeknek a gépüzem fokozatos terjedésével lépést tartó szaporodásáról ne beszéljünk. Az emberi élet mindennél becsesebb és noha arra kellőképpen rátermett emberek állanak a budapesti tűzoltóság és annak felügyeleti hatósága élén, azt a szerény véleményünket vagyunk bátrak megkockáztatni, hogy nem látjuk egyenlő aránybem fejlődni a technikai haladást és a haladás-okozta szerencsétlenségek ellen védekező rendszabályokat. Vannak problémák, amelyeknek megoldásánál százalékos egyességet kötni nem lehet, ezeket a problémákat a maguk adottságában kell vizsgálni és megoldani, hogy problémák egyáltalán ne legyenek. Hány iskolai és egyesületi mozi van ma is Pesten, amelyeknél a tűzrendészen előírásokat annál kevésbé tartják be, mert a hatóság egyáltalában azt sem tudja, hogy ezek az alkalmi mozik a világon vannak ! Hány fenyegető szerencsétlenséget hárított el a szerencsés véletlen, amikor benzin és egyéb robbanások pusztíthatták volna el százszámra a közönséget ! A gyáripar fejlődésével kapcsolatban mennyivel, jaj mennyivel emelkedik a gép által okozott balesetek száma. Az elmúlt esztendőben 328 halállal végződő baleset volt a főváros területén, amelyek közül harmincat a,utomo- bilgázolás, hatvanhatot rázkódás és \zúzódás okozott. Egy modern város fejlődése megköveteli a lakosság biztonságára való vigyázást, a balesetek és erőszakos úton bekövetkező halálesetek okainak lehető megszüntetését is. Ez a fejlődés azonban éppen úgy kell, hogy kiterjedjen a praeventióra, mint a megtörtént balesetek kapcsán a megtorlásra is. Solton éppenúgy, mint Budapesten. A solti mozgókép színház-Szerencsé t- lenségnél fel kell figyélniök egy pillanatra azoknak, akiknek kezében van a budapesti polgárság életbiztonságának sorsa, hogy hasonló katasztrófák a főváros területén ne fordulhassanak elő és ne ismétlődhessen meg a német színház égése. A solti áldozatok, amikor a technikai haladás mártírjai, egyben szerencsétlen áldozatai is a hatóság nemtörődömségének, caveant consules, hogy Budapestet ne rázkódtassa meg ilyenfajta szerencsétlenség ! Az Uj Budapest legutóbbi számának az a közleménye, amely állást foglal Josephine Baker, a párisi meztelen néger táncosnő budapesti vendégszereplése ellen, széles körökben . keltett feltűnést. Számos oldalról kaptunk elismerő nyilatkozatot akciónkért, főleg a tekintetben, hogy elindítottuk azt a társadalmi megmozdulást, amely immár kétségtelen, hogy meg fogja akadályozni Baker kisasszonynak Zerkovitz úr körúti műintézetében való vendégszereplését. A táncosnő maradjon Bécsben, ródlizzon a Semmeringen, táncoljon a pezsgőző pasasokkal ruhában vagy ruha nélkül Párásban vagy Alaszkában, de hagyja békében Budapestet, még akkor is, ha a májusi műsor bemutatása kapcsán Zerkovitz & Comp zsebe sajnosán fogja nélkülözni a sem művészinek, sem. erkölcsösnek nem mondható produkciót. Mai számunkban tovább folytatjuk a Baker-hadjáratot. Megszólaltatjuk Tóth Tihamér dr. egyetemi professzort, az egyetemi ifjúság hitszónokát, aki az Uj Budapest cikke nyomán vasárnap az E gyeteipi-templomban tudvalevőleg kiprédikálta a »fekete tánccsodáU. De hogy abba a gyanúba ne essünk, hogy egyoldalú felekezeti irányban vagyunk túlkonzervativak és ret- rográdok, hasábjainkon az alábbiakban megszólaltatjuk a budapesti vezető hitfelekezetek legkitűnőbb egyéniségeit: Raffay Sándor dr. evangélikus püspököt, a magyar lutheránus egyház büszkeségét, Ravasz László dr. református püspököt, a dunamelléki egyház- kerület európai hírű vezető főpapját, továbbá Hevesi Simon dr. a pesti izraelita hitközség nagyképességű vezető főrabbiját, a hazai zsidóság szellemi vezérét. Nem kétséges, hogy a beérkezett nyilatkozatok alapján sürgősen jelentkezni fog a szociálpolitikai ügyosztály, amely eddig mély hallgatásba burkolódzik. Azok a súlyos szavak, amelyek Raffay püspök ajkáról pörölycsapásként hullanak a szociálpolitikai ügyosztályra, nem maradhatnak nyomtalanok sem a Baker-ügyben, sem a szociálpolitikai ügyosztály működésének egyéb színházi vonatkozásaiban. Liber tanácsnoknak, amidőn amerikai útjá- I ról hazatér, első teendője lesz re- | vízió alá venni ügyosztályának színházi politikáját. Itt adjuk a beérkezett nyilatkozatokat : Tóth Tihamér dr., a Pázmány-egyetem ny. r. tanára és az egyetemi ifjúság hitszónoka: — Szülők, nevelők, tanárok ajkán meg nem.szűnik a jogos panasz afölött, hogy a mai nagyvárosi élet az emberi organizmus fejlődését mennyire megelőzőleg veti fel a gyermek lelkében a sexuális világ- kérdéseit. 'Kétségtelenül egyik sötét oldala' mai kultúránknak, hogy ezernyi ingerével mesterségesen siettetett sexuális érést idéz elő és tereli a gyermek figyelmét már abban a korban az életnek erre a területére, amelyben még sem higgadt megfontolás, sem belátás, sem az ösztön gyakorlásával egybekötött óriási felelősség tudata a testet- lelket rontó fertőtől meg nem mentheti. — A nagyváros fertőző bacil- lusaitól senki sem ment. Nincs ellenük gázmaszk, behatolnak már a gyermekszobákba. De ha a nagyvárosi élettel úgyis együtt jár a . tömérdek erkölcsi veszedelem, kérdem, szahad-e ezt a veszedelmet a néger táncosnőnek sem művészi, sein bármiféle más szempontból meg nem okolható idehozatalával fokozni? Persze, azt fogják erre a néger nő rajongói felelni, hogy abba az orfeumba gyermek úgysem fog eljutni. Ezt én is hiszem. De igenis el fognak jutni minden gyermek kezébe bizonyos lapoknak és képes hetilapoknak színes riportjai, érzékizgató leírásai, tíz-tizenöt fotográfiával. illusztrált cikkei, nagy hűhóval fog a pályaudvari fogadtatáshoz kivonulni Pest lakóinak fehérbőrű, de néger-erkölcsű rétege és másnap mindenki olvasni fogja — mint olvasta a bécsi megérkezés után — hogy a tömeg mily eksztázissal őrjöngött, mialatt leemelték az új hódító poggyászát a hálókocsiból: 127 pár cipőt, 64 kg. púdert és így tovább. Éz az egész világeseménynek ez a káromló címe volt az egyik bécsi lapban : »Die schwarze Madonna im Schlaf- coupé«. — Hát kinek van erre szükségei Mikor úgyis legideálisabb nevelőink törekvését negyed óra alatt tönkreteszi az utca, mikor a köröttünk terpeszkedő erkölcsi fertő sara már-már becsap a fehér leányszobák ablakain is, kinek áll akkor érdekében, hogy ily újságcikkek töhiegével tömje meg ifjaink fantáziáját ! ? Valaha Nyugat vitte a kultúrát Keletre. Néhány évvel ezelőtt nagy ellentmondást váltott ki Spengler pesszimista megállapítása a »Der Untergang des Abendlandes« című könyvében. Dehát nem a hanyatlás legvilágosabb jele-e, ha a keresztény Európa néger erkölcsöt importál magának? Kérdezzék meg a szülőket, lesz-e egyetlen egy is, aki Pestre akarja hozni a néger nőt. Ifjúságunk, egyetlen magyar reményünk erköl- csisége érdekében lángoló arccal kell tiltakoznunk e tervezett merénylet ellen. Raffay Sándor dr. evangélikus püspök kemény arckifejezéssel és a követ-* kező szavakkal hárította el magától az érdemben való nyilatkozást : — Nem, én nem nyilatkozom már semmiféle ilyen dologban! Eleget prédikáltam, de Magyarországon, az erkölcsök javítására hiábavaló a szándék és a törekvés! Úgy látszik, rothadunk, hát csak rothadjunk tovább ! Ha tizenkét becsületes ember összefogna, meg lehetne állítani mindent, ez azonban nem történik, hanem tizenkét becstelen ember mindig akad, aki vállvetve dolgozik az erkölcs lerontására. Mit lehet itt tenni? —- mikor magyar színházban »Húzd rá Jonny!«-ksbt játsszanak. Nézzük csak a jazz- muzsika ügyét. Egész Budapestet elborítják ezek a vad és minden magyar vonatkozástól mentes zenekarok, ugyanakkor a magyar dal hivatott kifejezőinek, a cigányoknak, ennek az alapjában véve értékes társadalmi rétegnek el kell sorvadnia, mert a belügyminiszternek könnyen megtehető egyetlen gesztusa sincs arra, hogy ezen az állapoton változtasson. A Baker- ügyről nyilatkozzam? Nem nyilatkozom! Én becsületes és igazszavú ember vagyok, eszerint mondok meg mindent, de itt már hiábavaló minden küzdelem. Botrány, ami a főváros színházaiban történik. Es mit csinál a főváros színügyi bízott-
