Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-10-06 / 39. szám
Budapest, 192Q október 6 évfolyam 39» rxém Előfizetési árak: Egész évre ................................... 30 pengő Fé l évre........................................................15 pengő Eg yes szám őrá 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség és kltulóhlvalal : Budapest, IV., Semmelweis-utca 4. Telefon; Automat» 892—47. Poslaiakarékp. chequeszdmla: 30013 Rossz auspiciumok között indul meg a költségvetés tárgyalása A baloldali pártok választási demagógiára kívánják felhasználni a költségvetés közgyűlési vitáját — A jobboldal minden körülmények között biztosítja a költségvetés megszavazásával a háztartási egyensúlyt — Kimélyültek az ellentétek a fővárosi pártok között — Az Uj Budapest tudósítójától — Ripha A fehér asztal barátságos hangulatában pihenőt tart a kritikusi toll és az általános illumináció közepette felgyújtjuk a. magunk szerényke ünnepi gyertyáját is. Az a kitűnő galéria, amely a szerda esti vacsorán a főpolgármester asztalát övezte, nemcsak a közjogi méltóság nagy fontosságát hangsúlyozta, hanem arra is rámutatott, hogy e méltóságot betöltő férfiú ékes és gazdag polgári erényekben. Vajha az a társaság, amely Ferenc-napot ünnepelni gyűlt össze a Gellért már- ványos kupolatermébe> áttelepülne a zöld asztalhoz is, megvitatni fővárosunk ezer gondját, baját! Vajha, nemcsak politikai stafázs lett légyen a vacsorázó asztaltársaság a főpolgármester pártvezért mivolta körül, hanem alátámasztója egy alkotmányos pozíciónak, amely az autonómia sérthetetlensége és a kormányhatalom mindenhatósága között igyekszik az egyensúlyt és a békét biztosítani. A mi jogi érzékünk szerint ennek a harmóniának a megteremtése és gondozása, tekintet nélkül a személyre, a főpolgármester mindenkori feladata és korántsem a napi problémákkal való törődés, amelyre az önkormányzat megfelelő szervei vannak hivatva, A miniszterek és azok az egyéb funkcionáriusok, akik a névnapi ünnepségen megjelentek, ottlétükkel a főpolgármesteri állás idealizált magasságát, mondhatnák inkarná- cióját bizonyították, azt is igazolván, hogy Ripkát nemcsak a Krisztináiban, de a Várban is kedvelik... Az uj Rókus Most már elintézettnek vehetjük. hogy a költségelőirányzat szükre- szabott keretei közé nagyobb összeg lesz beállítható az uj Rókus építkezésének megkezdésére, mint az a hatvanezer pengő, amellyel a budget úgy a kórház építési munkálatait, mint a városligeti cirkusz építését egyképpen honorálni kívánta. És ez helyes is. A magunk részéről a főváros jövő évi költségvetésében nem is tudunk fontosabb és komolyabb tételt elképzelni, mint a kórházpro gramm megvalósítására szánt összeg. Az önkormányzatnak félretéve minden cirkuszsegélyezési, palotavásárlási és egyébb kiadást, szebb és nemesebb feladata nem lehet, mint hogy beteg polgárai számára tiszta és rendes kórházi ágyat biztosítson. Súlyt helyezünk azonban arra, hogy a kórházpro gramm, amelynek jelentős dotálásáról kétségen kívül gondoskodni fog a törvényhatósági bizottság, ne vesszen el a bürokrácia útvesztőjében, mint azt legutóbb az iskolaépítések végrehajtásánál is láttuk. Azok az ügyosztályok, amelyeknek ehez az építkezéshez közük lesz, minden egyébb dolgukat félretéve, haladéktalanul és sürgősen végezzék el a feladat reájuk eső részét. Talán az elnöki ügyosztály a sajtóaktáknál használatos piros előadói ivet osztana szét, hogy a kellő gyorsaság az uj Rókus felépítését illetően biztosítható legyen ... A pénzügyi bizottság tegnapi ülése és Sipőcz polgármester komoly, tartalmas expozéja útjára in ditotta a főváros jövő évi költség- vetését. Soha sivárabb és szomorúbb auspiciumok nem előzték meg a költségvetés tárgyalását, mint az idén, amikor minden remény megvan arra, hogy a demagógia hullámai lehetetlenné fogják tenni az érdemleges vitát, a meggyőzés fegyverei helyett a pártszenvedélyek lesznek úrrá a közgyűlési teremben, az egyes pártok nem a főváros érdekei szerint, hanem pártagitációjuk szempontjából fogják vizsgálni a költségvetési tételeket. Nem kétséges, hogy a főváros költségvetése rossz, de mindjárt hozzátehetjük, hogy a legjobb, amelyet a mai viszonyok közepette a tanács, illetőleg a pénzügyi ügyosztály alkothatott. Kevés a bevétel és a pártok mégis türelmetlenül tiltakoznak a tulmagas adók ellen, sok a kiadás és mégis minden pártnak, minden kerületnek, minden ügyosztálynak az a keserve, hogy fontos és jelentős célok megvalósitására nincs fedezet a költségvetésben. Ki a hibás ilyen körülmények között ? Elsősorban a kormány, amely a forradalmak óta lehetetlenné teszi a főváros tervszerű pénzügyi politikáját. A fővárosnak ma önálló adópolitikája nincs, de nem is lehet, mert amint egy-egy uj céladóról lenne szó, a kormány siet azt megtiltani, v.agy pedig magának lefoglalni. A telekértékadót, a telek- értékemelkedési adót, a tíizbiztosi- tási adót, csak úgy nem engedélyezi a kormány, mint a pótadó eltörlését, viszont arról sem lehet szó. hogy -az idejétmulta, a behajtást illetően rengeteg összegeket felemésztő antiszociális adókat eltöröljék vagy megreformálják. Egyre világosabb a pénzügyminisztérium azon tendenciája, hogy uj adók helyett az államot illető adók behajtásából eredő százalékokból akarja segélyezni a főváros törvényhatóságát. Ám ezek az adók, a forgalmi adót kivéve, nagyon gyéren hoznak és az adók behajtása, mint az a költségvetésből nyiltan kiderül, rengeteg pénzébe kerül a városnak. Ezzel szemben minden ügyosztály és üzem arról panaszkodik, hogy terveit és céljait nem dotálja kellőképpen a költségvetés. A pénzügyi tanácsnok és a polgármester pedig felelős nemcsak a kormánnyal, de a főváros törvényhatóságával szemben is, hogy a költségvetési egyensúly fel ne boruljon, hogy a bevételek fedezzék a kiadásokat. Igaz, hogy ez az egyensúly csak látszólagos. Az elmúlt esztendőben a háború utáni évek háztartási feleslege mentette meg a deficites költségvetéstől a fővárost, a folyó esztendőben pedig a I.ipót-köruti bérházek eladása és a főváros tulajdonában levő részvények piacra dobása az a két tétel, amely a költségvetési hiány rémét elűzi a főváros feje felől. A helyzet tehát igen nagy mértékben súlyosnak, sőt aggasztónak mondható. Ha mindezekhez hozzávesszük egyes tényezők nem is titkolt kárörömét, amely a főváros zilált állapota fölött mindjobban megnyilvánul, ha hozzászámítjuk a közgyűlési pártok egymás iránt érzett gyűlöletét és vak bosszú - szomját, ha idevesszük a közgyűlés laza, a mai viszonyoknak egyáltalában meg nem felelő ügyrendjét, amely ok s cél nélküli obstrukciók példátlan lehetőségére nyújthat alkalmat: akkor leszögezhetjük túlzás nélkül azon álláspontunkat, hogy a városháza mai állapotát nemcsak súlyosnak, de valósággal válságosnak kell tartanunk. Az bizonyos, hogy a jobboldali pártok, Wolf fék és Kozmáék, végeredményben biztosítani fogják a Az Uj Budapest legutóbbi számába „M. kir. kupaktanács, vagy autonómia“ cimmel Lázár Miklós, fővárosi bizottsági tag, a kitűnő publicista nagyértékü cikket irt, amely a cikkíró kiváló egyéniségéhez méltó feltűnést keltett a városházán és a törvényhatósági bizottság tagjai között. Lázár Miklós ezen cikkében a meleg dicséret hangján emlékezik meg Sipőcz polgármesternek a Városok Kongresszusának miskolci ülésén tartott beszédéről, amely az elnöki székből az önkormányzat védelmében hangzott el. Sipőcz Jenő dr. ezen alkalommal el mondott beszédét annakidején hézagosán közölte a napisajtó. Több oldalról hozzánk juttatott kívánságnak teszünk eleget, amidőn most közöljük a polgármester miskolci beszédének hiteles szövegét. íme a beszéd: A Magyar Városok Országos Kongresszusának célja: a maköltségvetés közgyűlési elfogadását, olyan formában, hogy a város háztartási egyensúlya biztosítva lesz. A baloldalon azonban nyíltan hirdetik, hogy a költségvetési vitát a legalkalmasabb trambulinnak tartják arra, hogy félretéve minden politikai felelősséget, ott és úgy támadják a város vezetőségét és a város mai vezetéséért felelős többségi pártokat, ahol és ahogyan lehet. A baloldalon nem is titkolják, hogy a közgyűlési vitát bevezetésnek tartják az uj községi választásokra és ezért a demagógia minden fegyverével fogják követelni a költségvetés egyensúlyára való tekintet nélkül a közszolgáltatások árainak leszállítását, a husfogyasz- tási adó eltörlését és ezzel sfliÉttben a beruházásoknak olyan mm^tékü fejlesztését, amire a főváros a bevételi rovat szűk korlátái között ma teljességgel képtelen. Nehezen hihető, hogy az elvadult állapotok közepette sikerülne olyan plattformot találnia a főpolgármesternek és a polgármesternek, amely a költségvetés zökkenő nélküli közgyűlési letárgyalását biztosítaná. Annál kevésbé, mert a költségvetés megszavazását illetően egyes vonatkozásokban a jobboldalon nagy meglepetések várhatók. gyarországi városok érdekei megóvásán és támogatásán, a várostudomány fejlesztésén és e tudomány eredményeinek, valamint a gyakorlati tapasztalatoknak a városok javára való értékesítésén munkálkodni. Közel két évtizede lesz már annak, hogy Kongresszusunk ezen az alapon működik, mindig gondosan őrködvén, hogy minden pártpolitikától távol, a városok egyetemes érdekeinek szem előtt tartásával, tárgyilagosan foglaljon állást a városokat érdeklő kérdésekben. Ha Kongresszusunk tagjainak, a városoknak, mint önkormányzati hatóságoknak egyik legfőbb kötelességük, hogy önkormányzati szabadságuk épsége felett féltő gonddal őrködjenek, ez a kötelesség még fokozottabb mértékben áll a városok érdekképviseletére, a Városok Kongresszusára! A polgármester és az ünkormányzal Mit mondott Sipőcz a Városok Kongresszusának miskolci ülésén? — Az Uj Budapest tudósilójától — tu BUDAPEST
