Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-07-28 / 29. szám

Budapest, 1928 julius 28 Előfizetési árak: Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre.............................................................1-5 pengő Eg yes szüm ara 60 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, éV., Semmelweis-uica 4. Telefon: Automata 892-47. Postatakarékp. chequeszámla: 30130. Barangolás az autótaxi-dsungelben Ötszáz taxi-fókára ötezer kérvény-eszkimó — Elsősorban a konflis-rendszámokat váltják át, csak azután jön a többi érdekeltség — Órák kérdése a szabályrendelet jóváhagyása Szeptember közepére kiadják az uj engedélyeket A nyugdíjasok Annyi herce-hurca után végre megkapják elmaradt járandóságai­kat a főváros nyugdíjasai, még pe­dig egy félévre visszamenően. Csak örülhet mindenki, hogy végre meg­szolgált pénzükhöz jutnak azok, akik egy emberöltőt tisztességgel és becsülettel töltöttek el a főváros szolgálatában. Joggal tolul azonban a jkunkra a kérdés: miért oly későn? Miért kellett hat hónapig várniok a város veteránjainak a megérde­melt fillérekre. Miért ült a nagy- fontosságú aktán hónapokig a bel­ügyminisztérium? Ugyanaz a bel­ügyminisztérium, amely a kakas­viadalokat betiltó fővárosi határo­zatot sürgősen és soronkivül tudta lakók csődje felé . . . A házhér Itt van a nyakunkon augusztus elseje, amikor már az alapbér nyolcvanöt százalékát kell a háztu­lajdonosnak házbérül kifizetnünk. Ugyanakkor a népjóléti miniszter ur, úgyis mint helyettes miniszter- elnök, a képviselőház utolsó nyári ülésén szükségesnek tartja leszö­gezni, hogy a házbérek felszabadí­tása terén a kormány szigorúan tartja magát az előirt programhoz, és csak az ágyra járók lehetnek leg­följebb azok, akikről ő külön gon­doskodni kiván. A népjólét minisz­terének nyilatkozata rideg, de leg­alább őszinte. Megtudjuk belőle, hogy az uj építkezésekre ne számít­sunk, a lakásokat felszabadítják, mielőtt a lakástermelés kellő ered­ményekkel járt volna. Közben pang az építkezés, a magántőke még a mai horribilis bérek mellett sem tartja érdemesnek uj házak építé­sét. Biztos lépésekkel haladunk a lakók csődje felé. £ A hotelportások és a német énekesek Szakemberek mondják, hogy a bécsi hotelportások tavalyi buda­pesti látogatásának köszönhető az a sok idegen, aki Bécsbe vetődvén, nem mulasztja el felkeresni a fő­várost. így legutóbb a több mint kétezer Budapestre érkezett német dalost a hotelportások küldték a magyar metropolisba. Dicséret és hála az ügyes ötletnek, amely egy­ben azt is bizonyítja, hogy az ide­genforgalom terén nem aktákra, nem bürokratizmusra van szükség, hanem életrevalóságra, frisseségre és ötletességre. Ezt azért tartjuk szükségesnek most külön is felem­líteni, mert előttünk a Szent István nap, Csonka-Magyar ország nem­zeti jelentőségű ünnepe. Van egy állítólagos nagybizottság az ünnep­ség előkészítésére, amely a nyilvá­nosság teljes kizárásával működik. Kocsikorzó és ökör süt és helyett öt­leteket kérünk a Szent István nap­ra! Talán forduljunk újból a bécsi hotelportásokhoz... Látszólag minden stagnál az iz­zadó városházán a folyó közigazga­tás legmulhatatlanabb életnyilvánu- lásain kiviil. A közlekedési ügyosz­tály az, ahova a kánikulai forró­ság ellenére változatlan irammal futnak be naponta az uj autótaxik engedélyezése iránti kérvények. És valóban, az érdekeltség nem téved, amikor azt hiszi, hogy a taxi-ügy megérett a, döntésre. A kereskede­lemügyi minisztérium a maga ré­széről már jóváhagyta a főváros­nak az autótaxi-közlekedés szabá­lyozásáról hozott határozatát, az akta már visszakerült a belügymi­nisztériumba, ahonnan Tomcsányi miniszteri tanácsos napok, esetleg órák alatt leküldi a városházára. Az autótaxi-iigyben egyetlen pontban tér el a miniszteriális ál­láspont a főváros akaratától. Ez a pont pedig az újonnan enge­délyezendő autótaxik létszámának kérdése. A főváros ugyanis ötszáz­ötben jelölte meg a successive ki- bocsájtásra kerülendő uj engedélyek számát, mint amely szám pótolni hivatott Budapest mai taxihiányát. A kormányhatóság ezt a számot mindenesetre soknak tartja, és azon a véleményen van, hogy ha ilyen nagy számot engedélyeznének, az felborítaná Budapest közlekedésé­nek mai rendjét. A most birtokban levő engedélyesek helyzetére is te­kintettel akar lenni a kormány- hatóság, akiknek nem kiván tul- nagy konkurrenciát teremteni az uj engedélyek kiadásával. Annál ke- vésbbé, mert a minisztérium rész­ben magáévá tette a felebbező érde­keltségek azon álláspontját, hogy Budapest közlekedési rendjének helyreállitásához kevesebb uj kocsi engedélyezése is elegendő, mint a főváros közgyűlése által elhatáro­zott ötszázöt uj kocsi. Arra való te­kintettel, hogy Herrmann kereskede­lemügyi miniszter a legmerevebben ragaszkodik azon álláspontjához, mely a forgalomba helyezendő uj kocsik beállításánál a magyar ipar nagyfontosságu szempontjait veszi figyelembe, az automobilgyártással foglalkozó két magyar cég, a MAG és a Weiss Manfréd gyár teljesítő­képességére is ügyelni kell. A helyzet most az, hogy a fent- emlitett két gyár közül a főváros által eredetileg kontemplált ötszáz­öt kocsit maga a MAG egy éves munkakampány alatt * tud ja leszál­lítani, mert ügyes alkalmazkodás­sal külön taxitypus gyártására ren­dezkedett be és kb. 100—110 kocsija van raktáron. Weiss Manfrédék ugyan még az automobilgyártás kezdetén tartanak, azonban ismerve a gyár európai nivóját, e téren is meg fogják helyüket állani. Mivel a kormány a budapesti utcákon a 1 — Az Uj Budapest tudósítójától — jövőben külföldi gyártmányú autó- taxit tűrni nem fog, az uj kocsik üzembehelyezésének alkalmazkodnia kell a gyárak teljesítőképességéhez. De más szempontok is vannak amellett, hogy a főváros az engedé­lyeket fokozatosan adja ki. A fő­város vezetőségének ugyanis válto­zatlanul az a véleménye, hogy Bu­dapesten nincs olyan nagy hiány autótaxikban, mint azt az engedé­lyekért kérvényezők állítják. A déli és a kora esti órákban és esős idő alkalmával nem lehet taxit kapni az utcákon — mondják a városhá­zán — de ez ugyanígy van Bécsben és Párisban is, ahol kerek tizen­négyezer taxi áll a közönség ren­delkezésére. A főváros illetékes szakemberei azon a véleményen vannak, hogy kétszáz uj taxi-enge- ciely kiadása a mai mizériákat tel­jesen megszünteti és ennél többet a gazdasági élet mai lezüllöttségé- ben a meglevő ipar derék munká­sainak exisztenciális veszélyeztetése nélkül kiadni nem szabad. Ha már most azt nézzük, hogy kik fognak elsősorban engedélyt kapni, akkor kétségtelen, hogy a még lófogatu rendszámokkal ren­delkező bérkocsisoknak kell az el­sőbbséget juttatni. Erre vonatkozó készségét már a szabályrendelet megalkotása alkalmával kifejezte a közgyűlés és valóban méltányosnak kell mindenki előtt annak lennie, hogy ezeket a szegény és öreg konfliskocsisokat kell átmenteni elsősorban a közlekedés uj rendjé­be. Hogy az autótaxi rendszámokért mikor és mennyit fog kelleni a bér­kocsisoknak fizetniük, hogy hány rendszámra fognak egy újat kapni, ezek mind olyan problémák, ame­lyek Folkusházy okos mérsékletére várnak a megoldásnál. A város értesülésünk szerint első­sorban a lófogatu rendszámokkal rendelkező bérkocsisokat fogja ki­elégíteni és csak azután kerül sor a többi igényekre. Nem kétséges, hogy a Márta és a Pirostaxi is fog rendszámokat kapni, viszont az is bizonyos, hogy azok a különféle társadalmi alakulatok, amelyek rendszámokért folyamodtak, sem lesznek az osztogatásnál kizárhatók. így rendszámhoz fognak jutni idők során a most garázsokban állomá­sozó bérautófuvarozók, a nyugdíjas és rokkant katonatisztek, a rend­számukat annakidején önhibájukon kívül elvesztett bérkocsisok, a fő­iskolai hallgatók különböző egye­sületei és esetleg a néhány direkt autótaxifuvarozásra' alakult rész­vénytársaság. Ezek között a rész­vénytársaságok között elsősorban az jön értesülésünk szerint tekin­tetbe, amelyben többek között Wein Dezső dr. fogorvos, a kommuniz­mus utáni idők ismert politikusa is helyet foglal. A városházán általá­ban az a hangulat, hogy csak meg­felelő tőkével vagy garanciával rendelkező alakulatoknak fognak rendszámokat adni, mert nincsen szükség arra, — mint munkatár­sunknak mondották, — hogy az ön­álló engedélyesek számát szaporít­sák. A városházán jelenleg kilencszáz kérvény van benyújtva autótaxi el­nyerése iránt, a kilencszáz kérvé­nyező mintegy ötezer rendszámot kér. Ily nagy törtetés mellett ter­mészetesen visszaélések nem kerül­hetők el. A közlekedési ügyosztály éber szemmel vigyáz arra, hogy ki­járók és zugirászok ne sarcolhas- sák meg az autótaxi-engedélyekért folyamodó közönséget. Több alka­lommal előfordult, hogy a közleke­dési ügyosztály illetékes referense figyelmeztette a kérvényezőt arra, hogy a kérvény beadásánál minden protekció felesleges és annál is in­kább óvta a hiszékeny embereket a különféle kijárók tolakodásától, mert magánszemélyek minden való­színűség szerint egyáltalában nem fognak rendszámokat kapni. Az is előfordult, hogy egy zugirász ellen, aki több engedélyre várótól csalt ki kisebb-nagyobb összegeket, fel­jelentést tett a főváros a rendőrsé­gen. Az ipse természetesen megszö­kött és a főkapitányság most körö­zését rendelte el. A városházán minden órában vár­ják az autótaxi-szabályrendelet le­érkezését. Tekintettel arra azonban, hogy a rendszámok kiaclásápál a döntést a közlekedési bizottság tar­totta fenn magának, nem valószínű, hogy szeptember közepe előtt a taxi-tigy rendezésére sor kerülhes­sen. Az sincs kizárva az általános idegességre való tekintettel, hogy a törvényhatósági bizottság is direk­tívákat fog akarni adni a rendszá­mok kiosztásánál a tanácsnak és a közlekedési bizottságnak. Ebben az esetben pedig még tovább huzódha- tik az ügy. Az igénylők nagy szá­mára való tekintettel amúgy is bi­zonyos, hogy kivéve azokat, akik engedélyekhez fognak jutni, a rend­számok kiosztásával senki sem lesz megelégedve. Ebben az esetben pe­dig igazán nem fontos, hogy a ta­nácsot vagy a közlekedési bizottsá­got szidják-e majd az érdekeltek és hoppon maradt ki járóik. A közérdek azonban parancsolóan követeli, hogy a MAG és a Weiss Manfréd- gyár meglevő készletének felhasz­nálásával még a Szent István ünne­pek előtt legalább száz uj enge­délyt adjon ki a főváros. Itt említjük meg, hogy az autó­taxik podgyászszállitása ügyében érdekes ankét volt a kereskedelem­V. évfolyam 29. szám

Next

/
Thumbnails
Contents