Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-01-07 / 1. szám
1928 január 7 UJ BUDAPEST A sportliget, sportfórnm és stadion a fővárosban Iría: PURÉBL GYŐZŐ dr. s ékesfővárosi tanácsnok Legnagyobb elismeréssel, adózunk Fólkuahazy Lajos alpolgármester úrnak, aki nemcsak hogy felvetette a Nemzeti Stadion ügyét újra, hanem sportliget keretében kívánja ezt megoldani, tehát nem csupán csak egy nagy intézmény egyszerű megvalósításáról van szó, hanem az összes sportegyesületeket, sportszövetségeket, a munkásságot, tanuló ifjúságot egyaránt örömmel eltöltő, a szabad- bani sport űzhetésének lehetőségéről. Végre valahára megoldjuk azt a súlyos nehéz kérdést, amellyel mindig küz- ködtünk, hogy a szabadban egy olyan hatalmas nagy területet kapunk sport céljaira liget alakjában, amely nemcsak sport, hanem közegészségügyi és gyermekegészségügyi szempontból is óriási jelentőségű lesz, nemcsak a nemzetre, hanem a fővárosra is. A legutóbbi világháborúban ért súlyos emberveszteség nemzetvédelmi szempontból arra késztette az érdekelt államokat, hogy ezt valahogyan pótolják és egy olyan generációt neveljenek, akik hivatva lesznek a háború után az egyes államokat érintő, sok helyen katasztrófáiig veszteségeket pótolni. Eddig az. ifjúság kultúrnevelésében inkább a szellemi képesség kiépítése volt a cél, ez a nevelés volt túlnyomórészt uralkodó, magának az emberi testnek fejlesztése, erősítése és nevelése alig volt figyelemre méltatott, a testnevelés inkább általános tornagyakorlatokban merült ki és a testnevelésnek különösebb, nagy jelentőségű lendületet nem adtak. Ma az összes államokban nagy súlyt fektetnek erre és magát a testnevelést bizonyos célirányos testfejlesztés módszeres kultiválásában merítik ki és a sportot már nem időtöltésnek és szórakozásnak tekintik, hanem az újabb kultúra egyik erős, kiegészítő részének. Megállapították azt, hogy a testnevelés és a sport megállapodott, jobboldal természetesen parlamentáris szokás szerint a mandátum eddigi birtokosaira, a baloldalra bízta. Már most a baloldalon az a helyzet, hogy vannak, akik Gál Jenőre akarnak szavazni, mint eddigi közigazgatási bizottsági tagra, vannak, akik nem akarnak reá szavazni. Sőt ez utóbbiak vannak erős többségben. 18-án majd eldől, hogy kik az erősebbek. — Az nem kétséges, kedves barátom. Mi az újság a házassági fronton? — Legelőbb egy belső házassági ügyről referálok. Kenessey Péter hírlapíró, az Uj Budapest belső munkatársa, eljegyezte Hercz Anna festőmüvésznőt. — Gratulálunk ! Csak azután fizetésemelési kérelem ne legyen belőle. Egyéb házassági hír? — A Gellérthegy-utcai Ripka-kúrián már az utolsó öltéseket végzik a férjhez- menendő Babszy kisasszony kelengyéjén. Már ki is van tűzve az esküvő napja : január 23. A polgári esküvő a lakásban lesz, az egyházi esküvő pedig a Krisztina-téri templomban. — Egyéb házasságok? — Dr. Zoufaly Mária, a tiszti főorvosi hivatalba beosztott iskolaorvos és dr. Sallay Imre iskolaorvos házasságot kötöttek. Ugyancsak házasság készül az elnöki ügyosztálybem is, a derék Glötzer fogalmazó szándékozik családot alapítani. És hogy teljes legyen a farsangi lagzikrónika, Rüde Károly székesfővárosi kertészeti igazgató Ella leányát eljegyezte dr. Farkas Gyula. — Gratulálunk az összes if jút pároknak. A viszontlátásra, kedves szerkesztő úr ! — Ajánlom magamat, kedves bi- ottságitag úr. életerős, munkaképes, jellemben erős, irányításban határozott, egészséges embereket nevel s mindezek kétségtelenül erős kitiltással vannak a nemzetnevelésre. Ma a törekvés az, hogy a szellemi képesség, a test és a lélek egyöntetűen, egyidőben fejlődjék az emberben és ezirányú nevelés is egyöntetű legyen. Éppen erre alkalmasnak találják a módszeres testnevelés hatalmas eszközét. A világ összes nagyobb városaiban megindult egy mozgalom a szociál- hygiénia terén, a népesség, helyesebben a népegészség fejlesztése céljából. A törekvés az, hogy a gyermekeket és a felnőtteket egyaránt a tornázás, és sportolás céljából a zárt helyiségekből kivigyék a szabad levegőre, a játszóterekre, »népmezőkre«, a sporttelepekre, hogy a »Recreation« jegyében — az ifjúságot edzzék, a munkában kifáradt embereket pedig a sportolás által felüdítsék. E célból külföldön a nagyobb városokban és a városokon kívül hatalmas játszótereket létesítenek, óvodások, tanulóifjúság, főiskolások részére sporttelepeket állítanak fel kellő felszerelésekkel, hogy itt a testedzés kultúráját műveljék s lehetőleg minden sportnak helyet adva, az emberek a testedzést a saját énjük alkalmatosságához képest végezhessék. Görögország, Anglia, Amerika, Franciaország, Németcn'szág, Svédország e téren olyan eredményeket ért már el, amelyek méltán mintaképül szolgálhatnak azoknak az országoknak, ahol a testedzés kultúráját még ilyen magas fokra nem emelték. Reánk magyarokra nézve a nagy háborús veszteség után nem közömbös, vájjon miként neveljük testben és lélekben egyöntetűen a jövő generációt és a külföldi példákon okulva, jómagunknak is a testnevelés ügyét fokozottabb mértékben kell figyelembe venni. El kell követni mindent arra nézve, hogy a testedzést oly irányba tereljük, hogy nemcsak az eddigi egyszerű tornakultusszal, hanem a módszeres sportneveléssel is foglalkozzunk. Nekünk is a külföldön annyira bevált testnevelésre kell reátérnünk, amely a szabadban játszótereken, sporttelepeken bonyolítja le a módszeres testedzést. A város belső és külső területén minél több ily sporttelepet kellene felállítanunk. Sajnos, a város teljes beépítése folytán magában fővárosunk belső területén ily szabad területeket már nem igen találunk. Azt a keveset, amit meghagytak, igyekszünk fokozatosan, egymásután iskolai játszóterekké átalakítani, tehát kénytelenek vagyunk a főváros perifériájára kimenni és ott keresni egy olyan területet, amely alkalmas arra, hogy ezt egy sportligetté kiépítve, a sport minden ágának kellő helyet adva, a különböző egyesületeknek kellő beosztással, egy- helyütt megfelelő területeket biztosítsunk, ugyancsak e helyen találjunk egy olyan nagyobbszabású területet, amely ezt a régen vajúdó kérdést megoldja, hogy végre-valahára. a nemzeti stadiont is felállítsuk. Kétségtelen, hogy a világháború befejezése óta, éppen a fentemlített indokoknál fogva, a magyar testnevelés ügye erős mértekben haladt és emelkedett. Megalkották a testnevelési törvényt, visszaállították a testnevelési alapot, annak jövedelmét teljesen biztosították, felállították a testnevelési főiskolát, bevezették a kötelező testnevelést, kimondották a főiskolai hallgatók kötelező testnevelését, szép számmal létesítettek az egyes spoit- egyesületek sporttelepeket, sőt uszodákat is állítottak fel és mindezekkel alapját vetették az igazi, magyar testedzésnek és sport nevelésnek. Maga a főváros igyekezett ezen mozgalmat erősen támogatni azzal, hogy a különböző egyesületeknek nagyszabású területeket bocsátott sport céljára rendelkezésre. (Ferencvárosi Torna Club, Budapesti Torna Club, Millennáris-pálya, Magyar Testgyakorlók Köre stb.) Mindezek dacára kétségtelen azonban, hogy késett — ami már külföldön igen sok városban megvan —* egy hatalmas, központi sporttelep és az úgynevezett stadion részére való nagyszabású területnek átengedése. Felmerülhet ugyan az a kérdés, vájjon a különböző nagy sporttelepek mellett miért van szükség egy ilyen központi sporttelepre, amikor az említett sporttelepek egyenként is bizonyos mértékben képesek volnának nagyobb torna- és sportünnepélyek lebonyolítására ? Ezekkel az érvelőkkel szemben az a megjegyzésünk, hogy a gyakorlat már eddig is igazolta, miszerint a meglévő telepek, eltekintve még a jövőben megalakulandó sportegyesületektől, a most már meglévő egyesületeknek is kevésnek és szűknek bizonyultak és lehetőség szerint a törekvés az, hogy mindegyik ilyen nagyobb egyesületnek egy-egy terület biztosíttassák. De meg nagyobb tömegsport megnyilvánulására kevésbé alkalmasak, ezért van szükségünk egy nagyszabású 'nemzeti stadionra, ahol egyéb nemzeti ünnepségeket is tudnánk lebonyolítani. Athén, Köln, Frankfurt, Berlin, Tem- pelhofenfelde, Neu-Köln, CharíOttenburg, Stockholm, Pershing-stadion, Colombesi Nemzeti Stadion, Jean Bouin Stadion, a grunewaldi Nemzeti Stadion, az elberfeldi Stadion, a har- wardi, chicagói (ez utolsó stadionon tartották meg az amerikai eucharisztikus kongresszust), buenos ayresi stadionok igazoló példái annak, hogy egy országnak, egy-egy nagyobb városnak ilyen nagyobb stadionra szüksége van. Fel kell építenünk itt a fővárosban sportligettel kapcsolatosan a Nemzeti Stadiont azért is, hogy a nagyobb vidéki városok példát véve tőlünk, hasonló, esetleg kisebb arányú mozgalmat indítsanak meg. A Nemzeti Stadion nemcsak egy hatalmas és egy díszes versenypálya lenne, hanem a magyar testnevelésügyi központ fogyüjtőhelye, hatalmas vára. Itt volnának központosítandók mindazok az intézmények, amelyek a testnevelési kultúra fejlesztését célozzák. Itt helyezhetnők el az Országos Testnevelési Tanácsot, Magyar Olym- piai Bizottságot, a még otthonnal nem rendelkező magyar sportszövetségeket és egyesületeket, itt helyezhetnők el helyesen és jól s véglegesen a Test- nevelési Főiskolát nyilvános könyvtárával együtt, itt állíthatnánk fel egy vetítő-termet az oktató sportfilmek bemutatására, itt állíthatnék fel a Sportmúzeumot is. Eltekintve a sporttelepen a szabadban lévő és felállítható uszodáktól, a hatalmas tribünök alatt helyett adhatnánk téli fedett versenyuszodának, zárt hatalmas termeket a zárthelyi versenyek lebonyolítására, amelyben torna-, vívó-, birkózó-, boxoló- és tennisz-versenyek lennének a téli hónapok alatt rendezhetők. Állíthatnánk itt fel külföldi és vidéki vendégek elhelyezésére lakószobákat és étkező-helyiségeket. Maga a Stadion, miként előbb említettük, a nagyszabású sportmérkőzéseken kívül alkalmas helyül szolgálhatna mindenféle nagyobb szabású nemzeti ünnepélyek, felvonulások, levente- és cserkész-bemutatók, tanulóifjúsági torna- ünnepélyek, lovasjátékok és versenyek, egyéb művészeti előadások számára is. Felhasználhatják e területeket kiállításaink alkalmával nagyobb attrakciók megtartására, amelyek alkalmasak arra, hogy az idegenforgalmat emeljék (nagyobb színíelőadások. énekkari hangversenyek, sportünnepélyek stb., valamint a különböző, még területtel nem rendelkező állami, városi, magánalkalmazottak, cégcsapatok, leventék, cserkészek kebelében alakult sport egyesületek, szövetségek céljára megfelelő területek átengedésére. A Nemzeti Stadion megvalósítására való törekvés egyidejű az új életre kelt olimpiai játékok gondolatával. 1896-ban rendezték az első olimpiai játékot Athénben, a régi Stadionban, amelyet természetesen megfelelően átépítettek. Nálunk már 1911-ben indult meg ez irányban a mozgalom és úgy volt. hogy 1920-ban Budapest lett volna az olimpiai játékok színhelye. Sajnos, a világháború véget vetett ezen mozgalomnak és a megrendezésre szerzett jogunk bizonytalan időre tolódott ki. A háború és a következő nehéz idők után, amidőn a gazdasági helyzetünk bizonyos mértékben konszolidálódott, ismét felszínre került a Nemzeti Stadion ügye már törvényes rendelkezés formájában, amennyiben az 1921. évi Lili. t.-c. 8. §-a utasításszerüleg foglalkozik c nagyszabású ügyünkkel. A testneyelési törvény ugyanis kimondja : »Az állami pénzügyek rendezése után a nemzetközi megbízás alapján rendezendő olimpiai játékok, valamint egyéb nagyobbszabású ünnepségek és mérkőzések megtartására Budapesten Nemzeti Stadiont kell létesíteni.« Ezzel megindul újra a mozgalom a Nemzeti Stadion érdekében azzal az egyeztetéssel, hogy ne csak egy stadion építtessék, hanem az úgynevezett egyetemes sportfórum, sport- liget, ahol miként előbb említettem, minden nagyobb szabásúdolog, amely a sporttal kapcsolatos, itt nyerne elhelyezést. Nem annyira a pénzkérdés, mert hiszen erre a célra szolgálna a testnevelési adó hozadéka és a test- nevelési alap tartaléka, valamint a nemzeti, állami és fővárosi áldozat- készség és a magántőke megnyilatkozása, súlyos kérdés volt inkább a terület ügye és e tekintetben különböző helyeket szemeltek ki a fővárosban és a főváros külterületén. Szóbaj ött elsősorban a Vérmező. Itt azonban területhasználati kérdés tekintetében differenciák merülvén fel, a terület kérdését kikapcsolták. Beleavatkozott itt még aztán a városrendezés kérdése is, ami a területet e célra alkalmatlanná tette. Szóbaesett később a »Dräsche« féle téglagyár telke ; sajnos, azonban a hosszú tárgyalások alatt a telek egy részét felparcellázták, másrészt a terület északi szélén húzódó magaslaton földcsuszamlások mutatkoztak, a megejtett helyszíni szemle megállapította, hogy ez a telek óriási áldozatok árán volna csak alkalmas stadion céljára. Később kiszemelték az Aréna-út és Thököly-út összeszöge- lésén elterülő, központi fekvésénél fogva igen alkalmas régi Lóversenyteret e célra, amely azonban —- figyelemmel arra, hogy városrendezés folytán egyrészt más célra volt kiszemelve, másrészt a magyar államvasutaknak is igényei vannak a területre, ez sem. volt megszerezhető. Majd később szó esett a Liget-telki dűlőben felépült új Lóversenytér mögött, a főváros által a Budapesti Torna Clubnak átengedett sporttelepről, amelyet ez az egyesület fel is ajánlott az Országos Test- nevelési Tanácsnak a Nemzeti Stadion céljaira. Ez a terület is a szakértők szerint alkalmatlannak bizonyult. — Később felmerült a Szent Margitsziget területe is, itt azonban a sziget zárt jellege, valamint a gyógyfürdőt használó betegek nyugalmának megzavarása akadályozta a helynek megszerzését. Az Újlaki Téglagyár területe szintén alkalmatlannak bizonyult, ötletszerűen felmerült az újpesti Szúnyog-sziget területe,' azonban a tavalyi nagy árvíz, amely a sziget ' _____ a
