Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1927-10-15 / 9. szám

UJJSUDAPJEST Meghiúsult a Beszkárt és a Hév. fúziója A kormány nem engedélyez kölcsönt a Helyiérdekű részvénypakettjének megvásárlására — Az Uj Budapest tudósítójától — Közgazdasági, pénzügyi és város- politikai körökben egyaránt sokat beszélnek mostanában a HÉV és a BESZKÁRT tervbe vett fúziójáról. A terv felvetése már meglehetősen régi keletű. A pestkörnyéki közsé­gek már évek óta mozgolódnak, hogy a BESZKÁRT vonalaiba bele­kapcsolódhassanak, Minden köz­ségi és országos választásnál meg­ismétlődik a régi kívánság : egyesíte­ni kell a HÉV-et a BESZKÁBT- tal. Mindezideig hiábavalónak bi­zonyultak a legerélyesebb akciók is, míg végre most legutóbb konkrét tárgyalások indultak meg a HÉV és a BESZKÁRT fúziójáról. Minden előkészítés megtörtént, csu­pán a személyi kérdések elintézése volt hátra. A személyi ellentétek kiküszöbölését célzó tárgyalások azonban nem vezettek eredményre és így csakhamar kiderült, hogy a kérdés megoldása nem oly könnyű, mint kezdetben gondolták volna. A fúzió hívei a személyi ellentétek ki­éleződése ellenére sem adták fel a reményt. A kulisszák mögött még mindig folynak a megbeszélések. Az Uj Budapest munkatársa eb­ben az ügyben a legilletékesebb helyről a következő teljesen megbízható in­formációkat kapta : — A HÉV és a BESZKÁRT egyesítéséről valóban folytak ko­moly megbeszélések, az utóbbi na­pokban azonban súlyos nehézségek merültek fel, amelyeknek kiküszö­bölése — legalább is egyelőre — lehetetlennek látszik. így tehát a fúzióra vonatkozó hivatalos tárgyalások megszakadtak. Ezen az illetékes helyről származó nyilatkozaton túlmenően teljesen beavatott körökből, ahol a tárgyalá­sok menetét hivatalból közelről ismerik, a következő érdekes fel­világosítást adták az Uj Budapest munkatársának : — Valóban az a helyzet, hogy most hivatalos tárgyalások a BESZ- KÁRT és a HÉV fúziójáról nincsenek folyamatban. Az érdekelt tényezők között azonban még mindig lehetségesnek tartják a két vállalat egyesítését. Krausz /Si­mon, az Angol Magyar Bank elnöke, aki a HÉV érdekeltség vezére, haj­landóságot mutat a íészvénytöbb- ség eladására. A kérdés megoldása most azon múlik, hogy a kormány megadja-e a hozzájárulást a HÉV részvények megvásárlására. Az Uj Budapest munkatársa Búd János pénzügyminiszter közvetlen környezetéből úgy értesült, hogy a kormány egye­lőre mereven elzárkózik a fúzió jóvá­hagyása elől, illetve a kormány nem hajlandó bele­egyezését adni ahhoz, hogy a székesfőváros megvegye a HÉV egész részvénypakettjét. A kormán}' elutasító álláspontjá­nak oka — hír szerint — abban a körülményben keresendő, hogy a HÉV részvényeinek igen tekintélyes része, — állítólag több, mint 4 0 szá­zalék — német kezekben van és pedig olyan helyen, ahonnan csak nagy anyagi áldozatok árán tudná a lő- város megvásárolni. Már pedig a kormány álláspontja szerint a fő­város nem vehet at olyan vállalatot amely nem szállhat át teljes egészében a főváros tulajdonába. Azon a megbeszélésen, amelyet Herrman Miksa kereskedelemügyi miniszter a községi pártok vezetői előtt a villamoscentrálé felépítésének és ezzel kapcsolatban a Talbot-kölcsön felvételeinek részleteit ismertette, egyes felszólalók részéről az a kíván­ság merült fel, hogy a centrálét Buda­pesten kell felállítani. A kereskedelem­ügyi miniszter, bár a bámhidai meg­oldás véglegesnek tekinthető, nem zár­kózott el mereven a budapesti villa­moscentrálé eszméje elől, sőt azt a ki­jelentést tette, hogy a Talbot-csoportot egy budapesti cenlrálé felépítését illetően is ajánlattételre szólítja fel. A községi pártok vezetői a kereskedelmi minisz­ternek ezt a kijelentését a határozott válasz elől való kitérésnek vették, pedig — mint az Uj Budapest munka­társa Herrman Miksa kereskedelmi miniszter közvetlen környezetéből ér­tesül — a budapesti centrálé meg­valósításának terve igen komoly stá­diumba jutott. Arról van szó ugyanis, hogy a kereskedelmi minisztériumban mo3t készült el az egész ország terü­Ilyen körülmények között a meg­oldás csak úgy képzelhető el, hogy a főváros kölcsön útján próbál birtokába jutni a HÉV részvények­nek. Minthogy pedig kölcsönt ez- időszerint felvenni nem lehet, mert ahhoz a kormány hozzájárulását megszerezni lehetetlen, csak jövőre válhatik aktuálissá ez a probléma. A kormány ugyanis elvként mon­dotta ki, hogy ebben az évben semmi féle kölcsön felvételét nem enge­délyezi. letére kiterjedő elektrifikálási terve­zet. Herrman Miksa kereskedelem­ügyi miniszter ugyanis, amikor hiva­talba lépett, parlamenti programm- beszédében legfőbb feladatának a ma­gyarországi elektrifikálás problémájá­nak végleges megoldását jelölte meg. Az idevonatkozó tervezet most készült el és a tervek szerint összesen hat vil- lamoscentrálé felépítését vették terv­be. E hat centrálé az eddigi tervek szerint a következő helyeken épül fel : 1. Bánhida, 2. Budapest, 3. Várpalota, 4. Ráckeve, 5. a Mátra vidéke, 6. Pécs környéke. A terv megvalósítására akkor ke­rülne sor, amikor ennek a hatalmas koncepciójú javaslatnak a keresztül­viteléhez megfelelő pénz áll majd ren­delkezésére. Valószínűnek tartják, hogy ennek az egész elektrifikálási ter­vezetnek a megvalósításánál is Tal- botéknak lesz a legnagyobb szerepük, ebben az évben azonban csak a ter­vezet végleges megállapításáról és az előzetes minisztertanácsi hozzájárulás elnyeréséről lehet szó. Egy helyeit hat centrálét építenek Herrman miniszter újabb tervei — Az Uj Budapest tudósítójától — MI ÚJSÁG A ^ VÁROSHÁZÁN — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag úr? —- Van szerencsém, szerkesztő úr ! Az újság az, ami nem újság ön előtt sem: a pénzügyi bizottság távülései a- költségvetéssel kapcsolatosan. A tanács­terem ebből az alkalomból zsúfolásig tele volt, úgy hogy Tóth Sándor és Viasz Gyula, a derék polgármesteri huszárok egészen nyugodtan kiakaszthatták volna, legalább is a fogasokra a »Megtelt /« táblát. Az általános vita, még csak ment valahogy, de a részletes vitánál bejöttek az összes referensek, de nem hiányoztak az üzemek és intézmények vezetői sem, amikor rájuk került a sor a költség- vetési fejezetek között. — Hogyan volt megelégedve a nagy vitával ? — Meg voltam elégedve, szerkesztő úr, úgy kvantitative, mint kvalitative. Mennyiségileg nagyon helyesnek talál­tam, hogy az általános vitában csupán azok szólaltak fel, akiknek csakugyan mondanivalójuk volt, az elmondott be­szédekkel pedig minőségileg is. meg vol­tam elégedve. Hogy betartsam a sorren­det, alapos és szakszerit beszéd volt a Buday Dezsőé, pártvezérhez illően ko­moly és tartózkodó a Kozma Jenőé, tá­madó, de nem engesztelhetetlen a Peyer Kár oly é, fulmináns, de igaz az Éber Antalé, intelligens és nagyvonalú a Lipthay Lajosé. Nagyon örültem vi­szont az el nem mondott beszédeknek : nagyon helyes, hogy apró-cseprő, már nem is kerületi hanem utcaérdekeket nem hánytorgatnak fel a költségvetési vitában. Egy beszédet azonban szívesen meghallgattam volna már a pénzügyi bizottságban is. — Ugyan kiét ? — Wolff Károly dr.-ét, aki a költ­ségvetési vita általános részénél alig­hogy megjelent és csupán a világítási müvek költségvetésénél mondott néhány szót. Wolff Károlynál nyolc esztendeje megszoktuk, hogy már a pénzügyi bi­zottságban ő legyen a költségvetési vita első szónoka, az ő beszéde azután az a. zsinórmérték, ami után pártja igazodik. Valamennyi büdzsétárgyalásnál nagy élvezettel hallgattam Wolff Károly be­szédét, akinek költségvetési beszéde min­den esztendőben egy valóságos tanul­mány, gondosan kidolgozott, pontosan felépített és éppen ezért nagy hatástkeltő munkálat. Ezenfelül Wolff Károly be­széde minden évben új és új meg­lepetéseket hoz, minden évben szak­szerűbb az egyes tételekbe elmélyülőbb de mégis egyre szélesebb és szélesebb körit perspektívákat nyújtó, egyben konciliánsabb is az ő beszéde. — Konciliánsabb? — Igen, engedékenyebb és béküléke- nyébb. A cél maradt a régi, azonban, ahogy ezeket a célokat a pártvezér el akarja érni, az út, a mód, az eszköz diplomatikusabb és parlamentárisabb lett. A magam részéről mindenesetre nagyon sajnálom, hogy Wolff elhagyta pénzügyi bizottsági beszédét. . . — Tehát fel se szólalt? — Arról szó sincs! A közgyűlési vita alkalmával Wolff Károly megfogja az idejét és módját találni annak, hogy beszédét elmondja. — Érdeklődéssel várjuk ! Mi lesz a többi szónokkal? — Remélhető, hogy az az önfegye­lem, amely a pénzügyi bizottsági ülése­ken valamennyi párt részéről megnyil­vánult, meg fog maradni a közgyűlé­sekre is és a költségvetési vita nívóját nem fogja ve.szélyeztetni annak ellapo- sodása. Még egyet a pénzügyi bizottság ülésezéséről: a hétfői ülésen már Folkus- házy elnökölt, frissebben, fiatalabban és energikusábban, mint valaha. Még a cvikkere is jobban fénylett, mint egyéb­kor : úgylátszik azt külön nyaralni küldte. — Hol nyaralt Folkus? — A nyaralási alaphely Viareggio volt, ahonnan különböző kiránduláso­kat tett az olasz tavakhoz és fel Svájcba. — Mi újság a Csupor-fronton? — A helyzet változatlan, hacsak azt nem jegyezzük ide újságként, hogy a költségvetés pénzügyi bizottsági tárgya­lása alkalmával a legmelegebb ünneplés­ben részesült Lamotte Károly. Csupor különben most Károly-körúti lakásán pihen és várja november 15-ét, amikor újra szolgálatra jelentkezik a polgár- mesternél. Alkalmunk volt különben Csupor egyik bizalmasával beszélni, aki kijelentette, hogy Csupor teljesen és tökéletesen meggyógyult, tátrai orvosai csupán azt kötötték a lelkére, hogy min­den tavasszal legalább egy hónapot töltsön Lomnicon. — Hogyan folyt le Édes, Éva es­küvője ? — Gyönyörűen. A belvárosi plébá­nia templomja főváros kegyúri temp­loma gyönyörűen ki volt világítva erre az alkalomra. A bejáratnál díszruhás városi hajdúk állottak őrséget, és üdvö­zölték az esküvőre jövő városi notabili- tásolcat. Ott volt Buzáth Jánosné, Klán leányával, Liber Bandi és számosán a bizottsági tagolcf közül.) Teljes szám­ban megjelent természetesen Édes ta­nácsnok ügyosztálya, a városgazdasági ügyosztály, a derék és népszerű Bu- csánszky főjegyző vezetése mellett. A családtagok közül a menetben ott volt Némethy tanácsnok, Édes Bandi sógora, továbbá a legújabb rokon, Honffy Lajos adóhivatali központi j igazgató, akinek leányát tudvalévőleg Édes tanácsnok bátyjának, Édes Imre főigazgatónak fia vette nőül. A fővárosi zenekar Lohen­grin és Mendelsohn nászindulóját ját­szotta, Laurisin Lajos, a rriagyar királyi Opera tagja Gounod »Ave Mária»-ját énekelte gyönyörűen, meg­kapó volt Bednárz Róbert plébános esküvői beszéde, . . . szóval álomszerűén szép volt az egész esküvő. Az esküvő után a Bristol-szálló különtermében negyevenöt terítékes bankett volt, mely után az ifjú pár nászúira a Riviérára utazott. — Fessek voltak a fiatalok ? — Gyönyörű volt a menyasszony, fehér csipkeruhájában és nagyon fess gyerek a férj Brasoványi Sándor dr. A banketten különben nagyon sokat beszéltek a családtagok arról az újabb merényletről, amely Édes tanácsnok eben készül. — Merénylet ? — Na. igen. Édes tanácsnok nem túlságosan degeszre hízott zsebe ellen. Arról van ugyanis szó hogy a kiseb­bik leány, Jolán kisasszony, aki a Gellért-fürdő hullámuszodájának meg­nyitásán keltett élénk feltűnést, szintén Hymen rabigáját készül magára venni. — Mit szól ehhez, apuka ? — Magas zseblázában szanató­riumba készül vonulni, ha csak addig odahaza nem hajtják végre rajta a jó­tékony operációt. —- Egyéb újság ? — Amire Budapest történetében nem volt példa, a törvényhatósági bizottság egyik tagja saját személyében — egész­séges gyermeknek fog életet adni. — Melyik párthoz fog tartozni a kis jövevény ? — Azt még nem lehet tudni ..;v — Inni fogunk a keresztelőn. — — A viszontlátásra szerkesztő úr !

Next

/
Thumbnails
Contents