Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-10-15 / 9. szám
UI BUDAPEST 3 A városháza aktuális kérdései Irta: Purebl Győző dr., íőv. tanügyi tanácsnok Igen tisztelt Szerkesztő Ur ! Tekintettel nagy elfoglaltságomra, Szerkesztő úr arra hivatkozik, hogy többször megkísérelte, hogy engem meginterjúvoljon, azonban erre nem igen jutott alkalma, mert hiszen hivatalos helyiségem előszobájában mindig százszámra találja az embereket és így lemondólag távozott. Jelzem, hogy most is rossz időben jön, mert hiszen a főváros tanácsának, illetve tanácsnokainak most van a nagyhete, a pénzügyi bizottság tárgyalásai, amelyek erősen lekötnek bennünket. Figyelemmel azonban arra, hogy az ön kíváncsiságát végre kielégítsem, feltett kérdéseire a következőkben válaszolok : I. A közgazdasági ügyosztályban eltöltött 12 évi szolgálatom sok munkát adott, mert hiszen ott nem sablonszerűén adódnak az akták, hanem az ügyosztályvezető tanácsnoknak, avagy fője&yzőnek, ha akarja, nagy munkája akad, mert ott ipari, kereskedelmi és közgazdasági problémákkal kell foglalkoznia, nem egy esetben azt kezdeményezni az ipar és kereskedelem jól felfogott érdekében. Nagy megnyugvásomra szolgál, hogy míg ott voltam, e kérdésekkel nagy szeretettel foglalkozván, egy-két kérdést sikerült is megoldanom s a közgazdasági ügyosztályból annakidején ipari és kereskedelmi osztályt létesíteni. A köz- gazdasági ügyosztály sokoldalú ügyköre közepette első törekvésem az volt, hogy a háborúban erősen sújtott ipart és kereskedelmet talpraállítsuk, annak munkaképességét előmozdítsuk, Budapestet az ipar és kereskedelem gócpontjává tegyük, a tranzit óforgalmat újra felvegyük, és a Wien felé eltolódott kereskedelmet ismét visszahozzuk. Erősen kivettem részemet az ipartörvény és annak végrehajtási rendélete előkészítésében, hatalmas lendületet igyekeztem adni az árúminta vásárainknak s minden alkalmat megragadtam, még a kis csarnok építkezése révén is, hogy ezt az ügyet előbbre vigyem. Örömmel tölti el lelkemet, hogy a munkásságom eredménye nem volt meddő. II. Ugyanosak nagy munkát okozott az autonom vámtarifa előkészítése és az erre vonatkozó tárgyalások során egész sorozata erősen igénybe vette munkásságomat, mert hiszen tanúl- mányt kívánt. Törekedtem arra, hogy a háborúból visszatért kézműiparo- sok, hadirokkantak anyagi támogatását és hitelnyújtását előmozdítsam és akkor még kis keretekben mozgó Budapesti Kisipari Hitelszövetkezetet kifejlesztettem, átszerveztem, részvénytársasággá átalakíttattam s ma jelezhetem, hogy ez az intézet egész Csonka-Magyarországon szerény hitelnyújtás szempontjából egyedül áll 1,200.000 pengő — alaptőkével, amelyre a pénzügyi és kereskedelmi minisztérium, valamint a nagybankok figyelme is ráterelődik, elmondhatom, hogy ez az intézet van hivatva az iparosságot újra talpraállítani és iparunk felvirágzására alkalmat nyújtani. Elvégeztem a hosszú esztendőkön át vajúdó kéményseprő kerületek átszervezését és ezeknek a szükséghez képest való szaporítását és így alkalmat juttattam arra, hogy a régi segédek kerületekhez jussanak és a kisebb kerületek területét szaporítván, tulajdonosaiknak a megélhetést biztosítsam. Hatályosan foglalkoztam a budapesti közraktárak forgalmának és jövedelmezőségének emelésében, úgy an- cÄk igyekeztem részemet kivenni a kereskedelmi kikötő, valamint a fővárosi kikötő megállapításában. Nagy gondot okozott, nem egy éjszakámat vette el, a háborúban s az azután következő nehéz időkben, a főváros fogyaszt óközönségének tüzelőanyag ellátása, amely mondhatni annak idején teljesen elakadt, a beszerzés szinte lehetetlenné vált, valóságos megpróbáltatások közepette sikerült ezen kérdéseket megoldani, folytatólagos ellátás céljából, anélkül, hogy e tekintetben zökkenések állottak volna elő. Amíg a fa- és szénkormánybiztosságok, valamint az országos központi ár vizsgáló bizottság fel nem állíttattak, addig ezeknek a munkakörét mintegy három éven keresztül a közgazdasági ügyosztály végezte s az ármegállapítások, valamint az erre vonatkozó súlyos társalások eredményes kivitele tekintetében szintén hatályosan közreműködtem, majd később mint ezen Purebl Győző dr. felállított bizottságokank egyik tagja, állandóan kivettem árrészemet a'háborús munkában. ^ III. A kézműipar fellendítése és érdekeinek megvédése céljából megszerveztem az ipartestületeknek a közgazda- sági ügyosztályban tartott havi értekezleteit, amely nagy hatással volt a kézműipari érdekek megvédelmezése s nem egy erre vonatkozó kérdés keresztülvitele tekintetében. Sokoldálú munkásságot okozott a magyar királyi államvasutak szállítási tarifáinak szállításai, úgy a kereskedelmi minisztériumban, mint a parlamentáris bizottsági ankétekben, amelynek eredménye a mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem érdekében a méltányos vasúti díjak megnyilvánulásával jutott kifejezésre. Mindezen munkásságunk közepette látván azt, hogy Budapest területén mintegy 40.000 katasztrális hold területen folyik a mezőgazdaság és a gazdálkodás és még ezen felül is nagymennyiségű parlagon heverő földet találunk, amelyek megmunkálás alá kell hogy kerüljenek, a mezőgazdálkodás fejlesztése és a többtermelés érdekében, és ezen a réven a főváros közönsége közélelmezésének előmozdítása céljából, az 1920. évi XVIII. t.-c. alapján, erős akadályok leküzdésével megalakítottam a Budapesti Mezőgazdasági Bizottságot, majd később a Budapesti Gazdálkodók Egyesületét s ezzel a budapesti mezőgazdákat és kisgazdákat a maradiságból és a tespedésből kiemeltem s elmondhatjuk, hogy ma már számottevő tényezőként szerepel és intenzív munkálkodást fejtenek ki a gazdálkodók a földek erősebb megművelésével, a hatósági ellátásuk hatályosabb és sikerült a budai híres szőlőművelést és gyümölcstenyésztést megújítani. Gondot fordítunk a gazdálkodók szellemi művelésére is, tudományos és gyakorlati előadások megtartásával. Mindezekhez hozzájárul még a társadalmi életben való közreműködésében, amennyiben mintegy 15 társadalmi egyesületnek vagyok az elnöke. IV. Azon kérdésére, hogy mik voltak az alkotásaim a közoktatás terén, mióta átvettem a közoktatási ügyosztályt, feleletem az, hogy mindössze három éve vagyok vezetője ennek az ügyosztálynak, ez idő alatt is minden percet felhasználtam arra, hogy a közoktatás javát szolgáljam. Tg3'ekeztem elsősorban a fővárosi közoktatási alkalmazottak helyzetén segíteni, de egyúttal arra is törekedtem, hogy tanerejüket kihasználva, a közoktatást intenzívebbé tegyem. Mindezekről személyesen igyekeztem meggyőződni és évente többszáz iskolát meglátogattam, nem kímélvén fáradságot, reggel 8 órakor állítottam be az iskolába váratlanul, annak megállapítása céljából, vájjon a tanerők kellő időben teljesítik-e szolgálatukat, figyelemmel kísértem működésüket és a tanfelügyelő úr közben jöttével igyekeztem az így előállott kérdéseket javítani, személyesen győződtem meg az iskolák és a tantermek használhatósági állapotáról és felszereléseiről és ezen közvetlen tapasztalatom sokat segített a további működésemben. V. Ugyancsak ezen közvetlen tapasztalataim utaltak arra, miután láttam, hogy jóformán 1914. év óta iskolát nem építettünk, viszont a tanulóknak a száma mégis csak szaporodott, eltekintve a háború gyermekhalandóságától, arra késztetett, hogy egy építési programmot létesítsek háromévi beosztással. Erős reményekkel és nagy ambícióval óhajtottam az iskolahiányon segíteni, azonban sajnos, annak dacára, hogy Trianon egyebet nem hagyott meg nekünk, mint kultúránkat, melyet tehát önmagunknak kellene fejleszteni, a kölcsönből váló építési programmba ezt nem vették bele, mert hiszen úgy mondották, az iskola nem lukrativ, a költségvetésekből pedig évről-évre törlik e tételeket ^úgyhogy e tekintetben minden fáradságom, kellő támogatás liijján, meddő marad. Az idő igazol engem, ma már a kultuszminisztérium sürget és kötelezőleg felhív egyes iskolák építésére és a tömeges kislakások építkezése keretében iesznek körzetek a közel jövőben, ahol a tanköteles gyermekek már nem férnek el az iskolában, mert hiszen váltakozó osztályok folynak már, az iskolának minden zúga ki van használva s sajnos, előfordulhat majd az, hogy tanköteles gyermekek az utcán fognak sétálni, ahelyett, hogy az iskolában tanulhatnának. VI. Az 1922. évi XII. törvénycikk, az ipartörvény, az iparostanonciskolák fejlesztésére törekszik. Eddig az iparos- tanonciskolák tanítási ellátását egyes tanerők mellékes foglalkozásképen végezték és ez meg is látszott a tanúl- mányi előhaladáson. Foglalkozom az iparostanonciskolák önállósításával, erre vonatkozólag az első kezdeményező lépéseket megtettük és haladunk az önállósítás felé. A gyenge tehetségű és a nagyot halló gyermekek részére, hogy ezeket a társadalom számára megmentsük, három gyógypedagógiai iskolát állítottam fel, amelyeknek áldásdús működéséről a szülők hálálkodó levelei tesznek tanúságot. A fővárosnak az Egressy utón mintegy hatvan holdon gazdálkodó növénykertje van, amely egy évtizede áll fenn és végzi az egész főváros területén az iskolák részére való úgy elméleti, mint gyakorlati ellátást, az iskoláknak, az iskolai kerteknek virággal való ellátását, a rajztanításhoz szükséges élővirágok szállítását. Tekintettel arra, hogy itt már amúgy is egy nagyobb kertgazdálkodás folyik, kertész iparostanoncok, valamint a kertészek kiképzése céljából alkalmasnak találtuk ezeknek a bekapcsolását. a növénykert működésébe, mert hiszen ezek a kertészkedésben és a napszámos munkában egyrészt segítséget nyújtanak, másrészt a kertészeti kultúrát igyekeztünk ezzel emelni. Ennek kiváló eredményei fel is találhatók s maga a kultuszminiszter, a földművelésügyi miniszter is a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik erről az intézményről, eltekintve azoktól a külföldiektől, akik a legnagyobb elragadtatással nyilatkoznak az ott látottak és tapasztaltak felől. VII. Újabban erősen észrevételezik Óbudán a Korona-utcai polgári iskolában felállított mezőgazdasági iskola létesítését. Ennek rövid története az, hogy az óbudaiak kérték ezt, akik ott mintegy 5000 katasztrális holdon dolgoznak s miután nekik semmi nagyobb iskolájuk nincsen, szívesen tettük ezt, egyrészt azért, mert hiszen az ott megszüntetett V., VI. osztályú polgári iskola helyett hoztuk ezt be folytatásképen, másrészt célunk az volt, hogy a mezőgazdaság terén kvalifikált ifjakat kapjunk, mert hiszen ennek elvégzése érettségivel jár. A legfontosabb azonban az, hogy a budapesti gazdálkodóknak, akik mintegy 40.000 katasztrális holdon keresztül dolgoznak, a fővárosban és a főváros környékén, ezek gyermekeinek ne kelljen Orosházára menni s ott az egyedüli magyarországi iskolában ezen tanúlmányokat elsajátítani. A fővárosnak ezen iskola felállítása különösebb költségébe nem kerül. Nagy örömömre szolgál, hogy a kis kertek között mozgó, de a pedagógiának és a kultúrának nagy szolgálatokat teljesítő Pedagógia Filmgyárnak sikerült hatalmas nagy, új otthont szerezni azzal, hogy a főváros központi konyháját, amely teljesen hasznavehetetlen állapotban állott már és azt nem igényelte senki, megszereztük erre a célra és az átalakítási munkálatok már annyira előrehaladtak, hogy remélem és hiszem, hogy a filmgyártás terén ezen gyönyörű alkotást a napokban átadhatjuk a forgalomnak. Ennek a nagy munkának eredményeit csak az tudja méltányolni, aki ezen építkezést és berendezést a helyszínen megszemléli. (Folytatása következik) ERDÉLYI UDVARI FÉNYKÉPÉSZ IV. Semmelweis-utca 2. Telefon 20Ö-54. MEGNYÍLT a Lánchíd kávéház Clark Ádám-tér Fő-uíca sarkán Fényesen berendezve
