Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-11-05 / 12. szám
IV. évfolyam\Í2. szám Budapest, 1927 november 5 UJ BUDAPEST Előfizetési őrak : Egész évre..................... ..... 24 pengő Fé l évre ..........................12 pengő Egyes szám őrá 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3. Telefon: Teréz 296—50 Postatakarékp. chequeszámla: 30913. Az élelmiszerOzem és a külkereskedelmi mérleg Hogyan vándorol évi hárommillíárd korona külföldre ? — A pesti virstli átmérője, a juhbél-ímport és a Triester Handels A. G. Wien: mint közgazdasági regényfejezetek — Reich vezérigazgató kicsiben itthon tisztítja a belet, nagyban külföldről importálja Újabb üzem létesült az üzemek leépítése idején Kossuth Ezekben a ködös, szomorú őszi napokban szoborleleplezésre készül a főváros népe. Vasárnap délelőtt, az immár Kossuth Lajos-térre átkeresztelt Ország- ház-téren a szoborbizottság nevében Bu- záth alpolgármester át fogja adni Kossuth Lajos remekbe készült szobrát Sipőcz polgármesternek. A polgár- mester a főváros közönsége nevében átveszi a szobrot, Ígéretet tevén arról, hogy azt időtlen-időkig gondozni és szeretettel ápolni fogja. A nagy bujdosó szobrának átvétele azonban nemcsak egyszerű adminisztrációs aktus. A főváros földjében pihennek a turini remete hamvai, a főváros legszebb terén a negyvennyolcas idők emlékezetét ápolja a gigantikus szobor- csoportozat: illő és szükséges, hogy a művészi ihlet és technikai tudás legméltóbb eszközeivel létesült két monumentális emlékműn felül Budapest népének lelkében, szívében is magasztos emlékoszlopa jegecesedjen ki Kossuth Lajosnak és a kossuthi idők diadalmas eszméinek. Kívánjuk, hogy a polgármester, amikor átveszi a szobrot, ne csak annak istápolására, hanem Kossuth ideáinak megvalósítására is tegyen fogadalmat. Nem a napi politika ingoványaira gondolunk, hiszen az az éltető eszme, amellyé Kossuth Lajos finomult, túl- emelkedik hétköznapi vitáinkon, vezérlő csillagként lebeg létünk és jövőnk égi kárpitján. Ebben a fórum szennyes lármájától hűvösen elvonatkoztatott világban termelődnek ki azok a vezetőeszmék, amelyeket Kossuth Lajos emlékünnepével kapcsolatosan megvalósulva óhajtunk látni a főváros legfőbb irányításában is. A szobor leleplezésével egyidejűleg mi komolyabb és jelentősebb ünnepséget szerettünk volna látni a főváros részéről, mint az országházién nagy parádét. Szerettük volna egy díszközgyűlésnek beszédeit jegyezni, amelyen a most folyó költségvetési vita annyi nívótlan felszólalásán és a már nem is kerületi, hanem utca-érdekeken tülmenőleg a pártok vezérei a politikai keretek leomlásával ünnepi beszédekben áldoztak volna Kossuth emlékének és tettek volna fogadalmat eszméi mellett. Ám a díszközgyűlés nem jutott senkinek idejében eszébe, a leleplezést követő hétfőn már újra efemer érdekek fogják e város politikáját még kuszáltabbá tenni, miközben a novemberi eső búsan paskolja a parlament előtt a grandiózus szobor- csoportozatot. Vájjon min mereng az a bánatos szép arc a szoborcsoportozat központjában? Talán a habsburgi idők gutgesinnt légköréhez képest halványítani akarja a forradalmi idők emlékét, vagy talán a mester vésőjét titkos szellemkéz irányította és Kossuth szobrának szomorú vonásaiban húsz esztendővel ezelőtt a mai idők minden dermedtsége és fásult közönye vetette előre árnyékát? De fel a fejjel, barátaim és fel a földfelé hajtott gyászoló fáklyával, mélynek lángja újra a magasba szálljon ! E kor, az önmagunkba roskadás lethargikus korszaka él fog múlni, el kell hogy múljon! A Magasságbéli megszánja a magyart, kit vészek hányának és lehet, hogy a szoborleleplezéssel kapcsolatban ide fordul világ-figyelem mindennapi imádságunknak, a Magyar Hiszekegynek tetjesíti be ábrándjait. . . A Magyar Bélkereskedők Egyesülete, amely a négy-öt legnagyobb budapesti béltisztító és bélkereskedelmi céget foglalja magában, a napokban fogja átnyújtani hosszú memorandumát a kereskedelmi miniszternek és a memorandumban szokatlanul érdekes sérelmekre fog orvoslást kérni a minisztertől. A bélkereskedők memoranduma szerint ott érte a kereskedőket nagy sérelem, hogy a székesfőváros élelmiszerüzeme bélszükségletének beszerzése céljából »külföldre kalandozik« és mint hatalmas közüzem, méltánytalanul mellőzi a magyar bélipart és bélkereskedelmet. A memorandum összefoglalóan feltárja a sérelmek hátterét, ismerteti, hogy az élelmezési üzem a múltban hosszú éveken keresztül a magyar béliparnak adta át az általa levágott állatok belsőrészeit feldolgozás céljából. Az utolsó időkben azonban változtatott az eddigi rendszeren az élelmiszerüzem vezetősége, egyrészt úgy, hogy felállította a közvágóhídon a saját kezelésű béltisztítóüzemét, főképpen azonban úgy, hogy szükségleteinek legnagyobb részét külföldről, mégpedig a Triester Handels A.-G. bécsi cégtől szerzi be. A bécsi beszerzés legjelentősebb tétele a juh- bélszükséglet kielégítésére vonatkozik és ettől a külföldi cégtől a budapesti élelmiszerüzem nem kevesebb, mint két millió méter juhbélet importál évente. A magyar bélkereskedők memoranduma azzal zárul, hogy a belföldi bélipar a külföldi versennyel minőség és ár tekintetében mindenkor lépést tud tartani, nagy méltánytalanság tehát, hogy Budapest legnagyobb élelmezési üzeme mellőzi a belföldi ipart és kereskedelmet, amely pedig a hazafias célok és közérdekek védelmében mindenkor a legnagyobb áldozatokat hozta, de emellett nagyon jelentékeny közterheket is visel. A kereskedők természetesen a legnyomatékosabban kérik sürgős közbelépésre a kereskedelmi minisztert. Ez a szokatlan ügy és a szokatlan memorandum egyébként kívánatossá teszi, hogy azt közelebbi vizsgálat tárgyává tegyük, mert annak keretein belül egész gazdasági regény tárul élénk, amelyet fejezetekre lehetne osztani és az egyes fejezeteken belül meg lehetne érzékeltetni a magyar ipar és kereskedelem rengeteg baját, gátlását és nyűgét, de a fővárosi élelmiszerüzem jellégzetes mai üzemvitelét is. — Az Uj Budapest tudósítójától — A történet ott kezdődik, hogy másfél évvel ezelőtt a főváros egyik mérnöke telefonon felhívta a legnagyobb budapesti bélkereskedő cégek egyikét és közölte a cég főnökével, hogy az élelmiszerüzem megbízásából szeretné megtekinteni a cég béltisztítóüzemének berendezését, mert erre a munkára az élelmiszerüzem maga is be akar rendezkedni. A cég tulajdonosa első pillanatban megadta a hozzájárulást ehhez a betekintéshez, később azonban tiltakozását fejezte ki az ellen, mert felismerte ennek a betekintésnek a jelentőségét és tudatára jutott annak, hogy az élelmiszerüzem itt megint olyan téren akar terjCíJcedni, amelynek a tulajdonképpen való közélelmezéshez és az élelmi szerüzem hivatásához semmi köze nincs és újabb konkurrenciát jelent a magyar iparnak és kereskedelemnek. Rögtön az eset után értekezletet tartottak a kereskedők, majd küldöttséggel keresték fel Bipka Ferenc főpolgármestert, Sipőcz Jenő dr. polgármestert és Vájná Ede közélelmezési tanácsnokot, akik előtt előadták a létérdekeiket veszélyeztető újabb tervet és kérték, hogy az illetékes faktorok az élelmiszerüzem diktátorának, Reich Samunak újabb akcióját tegyék lehetetlenné. Az illetékes körök a közbelépést meg is Ígérték, a küldöttségjárásnak eredménye azonban nem lett, mert néhány hónappal később az élelmiszerüzem a marhavágó- hídon mégis felállította a maga bél- tisztítóüzemét. Meg kell jegyezni, hogy az élelmiszerüzem béltisztítóüzemének felállítása jogtalanul történt, mert a hentesek és mészárosok számára tilos a belek tisztítása, abból az okból, mert a béltisztítás bűzös dolog, arra tehát a közvágóhíd területén engedélyt adni nem lehet, erre a célra telepengedélyt még a közvágóhidak igazgatósága sem adhat. Jogtalan volt tehát az élelmiszerüzemnek a közvágóhíd területén történt teleplétesítése, mert ha már létesítette is a telepet, akkor a külterületen, az Illatos-úton lévő úgynevezett bűzös övön belül kellett volna felállítania a telepet. De tiltakozásuknál kifejezésre juttatták a kereskedők azt a nézetüket is, hogy a belek tisztítását az élelmiszerüzem a múltban mindig magániparnak adta ki, azt attól elvenni nem jogosult és ha' így folytatja, akkor gomb-, bőr- és Ruhagyárat is épp olyan joggal létesíthetne és mértéktelen terjeszkedési mohóságában rátehetné a kezét a feldolgozó ipar számos területére. Már pedig ha az élemiszer- üzem mindent magához akar ragadni, akkor mi marad a sok bajjal küzdő iparnak és kereskedelemnek ? A béliparosoknak és kereskedőknek voltaképp ez a kisebbik sérelme. A nagyobbat a juhbél importálása terén kell keresni. A fővárosi élelmiszerüzemnek évente 2 millió méter jühbélre van szüksége, amit teljes egészében külföldről szerez be. Tudni kell, hogy a virstli gyártásához csak juhbelet lehet használni, még pedig a szakemberek jól tudják azt is, hogy régi ta- pasztalatú kereskedelmi szokás szerint a virstli-ipar gyártmányai között az a legkedveltebb, amelyeknek átmérője huszénnégy-huszon- nyolc milliméter között mozog. A legszokásosabb virstlifajta a huszonnégy milliméter átmérőjű és ebből az következik, hogy a virsti- gyártáshoz használt juhbélárúk között is a huszonnégy milliméter, illetve húszon hatmilliméter átmérőjű árú a legértékesebb. Ennek előrebo- csájtása azért szükséges, mert csak ezeknek a szakismereteknek a tudatában érthetjük meg az élelmiszer- üzem import-politikáját. A Fővárosi Élelmiszer üzem ugyanis hosszú idő óta évente mintegy három milliárd korona értékű juhbelet importált. Ezt a horribilis bélmennyiséget még csak nem is különböző cégektől, hanem évek óta' mindig a Triester Handels A. G. bécsi közvetítő cégtől szerzi be. Ez a cég béltisztítással nem foglalkozik, hanem szintén külfödről importálja a bélárut. Import-kereskedelmi összeköttetése ázsiai, marokkói, sziriai, de főképpen törökországi béltisztító és bélkereskédelmi cégekkel van. A bécsi cég a külföldi ipartól beszerzi a juhbelet és óriási tételben továbbadja a budapseti élelmiszerüzemnek. Meg kell jegyezni, hogy a budapesti bélkereskedő cégek maguk is produkálnak juhbelet, de feltéve, hogy az általuk produkált mennyiség nem fedezné az élelmiszerüzem szükségletét, akkor is talán érthetőbb lenne, ha a török- országi rokonipartól ezek a cégek hozatnák meg a még szükséges mennyiséget, nem pedig a Triester Handels A. G. kezén keersztül jutna el a kérdéses mennyiség a fővárosi élelmiszerüzemhez. Hogy a sok mii-
