Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-11-05 / 12. szám
XU BUDAPEST 2 liárdot az élelmiszerüzem miért juttatja évek óta a bécsi cégnek, arra autentikus választ egyedül Reich Samu adhatna, ha illetékes körök erre a számadásra felszólítanák. Kívülről csak a jelenségeit lehet lerögzíteni Reich Samu import-politikájának és hogy az illetékes körök munkáját megkönnyítsük, mi a jelenségeket számukra le | is rögzítjük. A júhbél beszerzésére az élelmiszerüzem három-négy hónapon- kint szokta kiírni a pályázati hirdetményt. Minden egyes alkalommal négy-öt budapesti bélkereskedelmi cég is megteszi a maga ajánlatát, szigorúan írásban, mert Reich Samu többízben kijelentette, hogy az ajánlattevő cégekkel ö személyesen egyáltalán nem kíván érintkezni. Csodálatosképpen azonban nem minden céggel egyformán ilyen szigorú az élelmiszerüzem diktátora, mert üzemének területén nagyon jól tudja mindenki, hogy a bélbeszerzési pályázatok alkalmával egy urat mégis jogadni MEGNYÍLT a Lánchíd kávéház Clark Ádám-tér Fő-utca sarkán Fényesen berendezve MEIER GYULA bőröndös, katonai bőrcikkek és vadászati felszerelések készítője Budapest, Vili, Flór-utca 4. (KORVIN HÁTA MÖGÖTT) szokott, és ez az úr : Weiss Hugó, a Triester Handels A.-G. bécsi cég igazgatója. A bécsi úr látogatása csodálatosképpen mindig feltűnő pontosan történik. Például ebben az esztendőben a legutóbbi juhbél- beszerzési pályázatra julius 14-én déli 12 óráig kellett beadni az ajánlatot a kereskedőknek. Július 14-én délben tizenkét órakor tehát Reich Samunak kezében volt az összes Budapestről ajánlkozó bélkereskedelmi cégek jegyzéke. Pontosan másnap, július 15-én reggel megjelent Reich Samu hivatalában Weiss Hugó, a bécsi cég igazgatója. Hogy ez mennyire így történt, azt bizonyítja az a körülmény is, hogy Reich Samu nemcsak a szobájában érintkezett a bécsi úrral, hanem kikalauzolta üzemi birodalmának területére is és előzékenyen mindent megmutogatott a bécsi cég igazgatójának. Nemcsak az feltűnő tehát, hogy Reich Samu a budapesti kereskedőket személyes tárgyalásra egyáltalán nem méltatja, de eléggé feltűnő, hogy Weiss Hugó bécsi igazgatóval személyesen is hajlandó tárgyalni, még feltűnőbb azonban az, hogy a 2 millió méter júhbél behozatalát évek óta Weiss Hugó bécsi cég kapja meg. Már ismertettük, hogy a virsligyártáshoz legalkalmasabb a hu- szonnégy-huszonhat milliméter átmérőjű júhbél. Ez a legkedveltebb nagyság, ez a fajta bél tehát a legdrágább. Az élelmiszerüzem a pályázatot mindenkor huszonnégy milliméteres juhbélre írja ki. Hogy a számadatokkal is tisztában legyünk, tudnunk kell, hogy az egyik nagy budapesti cég méterenként 1675 koronáért tett ajánlatot húszonnégy-huszonhat milliméteres juh- bél szállítására. Információnk szerint Reich Samu legutóbb az importot a bécsi céggel ugyanilyen típusú juhbélre 1550 koronáért kötötte le. Ilyen körülmények között rejtélyesnek látszik a dolog üzleti háttere, sőt az első pillanatban úgy tűnik fel, mintha Reich Samu a jó üzletember elővigyázatosságával az előnyösebb feltételű ajánlatot fogadná el. Sokkal tisztább azonban az egész kép, ha hozzátesszük, hogy a budapesti cégek 20—21 — 22 milliméter átmérőjű juhbelet méterenként 1000 koronáért szállíthatnának a fővárosi élelmiszerüzemnek, ennél a kérdésnél tehát szerepe van annak is, hogy milyen vastag az a virslii, amely az ebből a szempontból teljesen laikus budapesti polgár asztalára kerül. Mikor az élelmiszerüzem igazgatósága a közvágóhidon marha- és sertésbél tisztítására berendezkedett, a bélkereskedelmi cégek tiltakoztak az élelmiszerüzem újabb méltánytalan terjeszkedése ellen. Eddig a tiltakozásig azonban marha- és sertésbélre kaptak valamelyes megrendelést Reich Samutól, a tiltakozás után azonban — vagy közélelmezési diktátor valaki, vagy nem ! — a sertés- és marhabél- megrendeléseket is elvonta Reich Samu a budapesti cégektől és ezt a mennyiséget is a Triester Handels- A.-G.-tói szerzi be azóta. Erre a célra körülbelül félmilliárd koronát, a juh- bél beszerzésére pedig évente két és félmilliárd koronát juttat Reich Samu a bécsi cégnek, tehát évente három milliárd koronát visz ki az ország területéről olyan cikkért, amelyet talán épp olyan árban, épp olyan, vagy sokkal jobb minőségben itthon is beszerezhetne. A bélkereskedők nem akarják tovább tűrni ezt az állapotot és ezért most arra határozták el magukat, hogy a kereskedelmi minisztertől kérnek orvoslást Reich Samu üzleti politikájával szemben. A bélkereskedők jó megoldást tudnának ajánlani a kereskedelmi miniszternek, még pedig azt, hogy a miniszter küldjön ki bizottságot Bittner János hentesipartestületi elnök és Kienast Ferenc svájci főkonzul, bélkereskedő elnöklésével és ez a bizottság vizsgálja meg az élelmiszerüzem bélkereskedelmi politikáját, de ne hagyja figyelmen kivül a budapesti polgár asztalára kerülő virstli átmérőjét sem. SZENES LADA RÉVAY-UTCA 18 Európa legnagyobb jód és hydrocarbonát tartalmú forrása: érelmeszesedés, golpa esetében páratlan sikerrel LAJOS jódos Gyomorégés megszüntetése, gyomorfekély meggyógyitására ISTVÁN hydrocarbonátos viz kitűnő ggyőgyhatásssl Magyarországi vezérképviselet Budapest, Béla-U. 4. Telefon 237-63 MI ÚJSÁG A VÁROSHÁZÁN • — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag úri — Unalom, unalom, unalom, kedves szerkesztő úr. Kakujay bácsi közismert fehér szakálla az ébredő májust jelenti ahhoz a ködös novemberi unalomhoz képest, amely a közgyűlési teremben terjeng. Alusznak a bizottsági tagok, az elnöki emelvényen el-elszen- deredik egyik-másik fő-, vagy alpolgármester, a szónokok álmosak, alszik Halász Józsi, az álmosságtól borízű a szónokok hangja, alszik minden, de minden . . . — Ki van ébren ezek után\ — Lamotte Károly. Ő a legfiatalabb, tehát a legéberebb tanácsnok. Amint egy-egy szónok az ő költségvetését merészeli támadni, kezében azonnal felébred a ceruza és jegyez szorgalmasan, készülvén a replikára, amely ha csak a pártvezérek meg nem emberelilc magukat, még hosszabb idő múlva fog csak lezajlani. — Hogy-hogy 1 — Ugy, hogy túlontúl dühöngenek az ambíciók, a karzatra berendelt rokonok előtt folynak végeláthatatlanul a költségvetési beszédek, úgyannyira, hogy a derék Bajéin Gyula, a Közlöny kitűnő szerkesztője újabb tíz vaggón papiros rendelésére, kérte fel az elnöki ügyosztályt. — Mire kell ez a sok papír ? — Arra, kedves szerkesztő úr, hogy a városatyák büdzsé-beszédei meg legyenek örökítve a halhatatlanság számára. Egymásra ugyanis még a pártkereteken belül sem túlságosan kiváncsiak a bizottsági tagok, pártkereteken kívül pedig egyáltalában nem. Az a csöndes undor, amely a napisajtó és a tisztviselők részéről kiséri a költségvetési vitát, szintén nem a legjobb au- spicium arra, hogy a közkatonák szónoklataiban itt-ott felvetődő eszmék túl- \ ságos fényességgel csillogjanak. Marad tehát, mint egyetlen halhatatlansági lehetőség a derék öreg Közlöny, ahol a beszédeket, nemkülönben az idült humorra való közbeszólásokat zokogva olvashatják majd a késő unokák is. — Érdekesebb epizódok a költség- vetési vitában ? — Vajmi kevés. Vegyük őket sorba. 1. Bárczy István nyugalmazott- igazságügyminiszter és emeritált polgármesterjelölt, a múlt pénteken délelőtt egy negyedórára megjelent a közgyűlésen. Kicsit alátámasztotta á kormánypártot, melynek tudválévőleg egyik oszlopa, azután eltávozott. 2. Baracs Marcell és utána Wolff Károly az elv- hűségről beszélt, arról, hogy a pártoknak adott becsületszó mindennél szen- tebb. Egy hang a szociáldemokrata fronton : Beléptek a Ripka-pártba az ösz- szes Horváthok! A két Horváth, már mint a belvárosi és a bibithi, zavartan mosolyognak. Megvan rá minden okuk. 3. Az egyik tanácsnoknak nagyon tetszett Wolff Károly beszéde. Úgy akarta tetszését nyílvánítani, hogy Wolffék lássák, hogy ő tapsol, a baloldal azonban ne lássa. A tanácsnok úgy oldotta meg a fogas problémát, hogy kezeit a pad alá rejtve élénken tapsolt. A kereszténypárt is jóllakott, a szociáldemokrata bizalom is megmaradt. 4. Beszél az egyik városatya, már kerek három óra óta. Éles és erőteljes hangja végigsüvít a rossz akusztikájú termen, sérti a dobhártyákat és nem engedi bibithi Horváth Jancsit szundikálni. Buzáth János felsóhajt az elnöki emelvényen : Ha ennek az elméje is olyan jó lenne, mint a gégéje! — Nem láttuk Ripka atyánkat. . . — Erős influenzá&capott Öméltósága. Amikor szombaton délután nem jött be és az a hír terjedt el, hogy beleg, a maliciózus megjegyzések röpködtek a keresztény-pártban : Persze hogy meghűlt, mert Wolff jól megmosdatta ! Az influenza azonban súlyosabb volt, | mint amit egy mosdatással lehet szerezni, bármilyen hideg volt is az a bizonyos mosdató víz. Az történt, hogy Ripka igen komoly influenzát kapott, 39 és feles lázzal, ami ötvenen félül már nem gyerekjáték. A család régi háziorvosa, Ladányi Matyi, persze rögtön ágyba- parancsolta Öméltóságát. Ripka nagyszerű, egészséges szervezete azonban játszva győzte le a bajt és ma már teljesen egészséges. — Hogy is volt azzal a mosdatással? — Az egészen komoly mosdatás volt szerkesztő úr, mondhatnám szerecsen- mosdatás, — abból a szempontból, hogy hiába mosdatják Ripkát az autonómia szivacsával és szappanával, mégis kormányember marad. Valósággal drámai jelenet volt, amikor Wolff egyenesen Ripkának fordulva és hozzáintézve szavait, mondotta él kemény és éles filipi- káját az autonómia védelmében. Ripka azon kijelentése, hogy ő mindig száz- százalékos híve volt az autonómiának, egyáltalában nem enyhítette a támadás élességét, amelynek különben az országos politika terén is folytatása lesz. — És Sipőcz? — Megállapíthatom, hogy nyolc esztendeje, mióta Wolff és Sipőcz együtt vannak a törvényhatósági bizottságban, egyrészről Wolff senkit ennyire meg nem dicsért, másrészről Sipőczöt sem dicsérte meg ennyire senki. Ebből látható . . . — Mi látható? — Hogy Wolff és Sipőcz között teljes az összhang, — mondhatnám a béke. — Volt idő, amikor nem volt béke? — Hát ami azt illeti, a békének a hiánya nem volt éppen meg, csak egy kissé — hogy is fejezem ki magamat — elhidegült közöttük a viszony. Hogy miért, azt nem tudom, kettőjükön kívül valószínűleg senki sem tudja. A Wolff- féle nyilatkozat most azután minden felhőt eloszlatott. — Hogy állunk a megafónnal? — Úgy állunk, hogy Halász főigazgató személyes felügyelete mellett, az összes Budapesten raktáronlevő mega fonókat kipróbálják, mert Ripka, dacára a reichenhalli kúrának, nem bírja túlharsogni vihar esetén az elnöki székből a pártokat, még csengő segítségével sem. Ezért azután sorra próbálják a megafonokat. A legelsőnél, ahol a sarokban volt a megafön-tölcsér elhelyezve, ki kellett mondani a vétót, mert ha ezen keresztül beszélt volna, Ripka, akkor még a legnagyobb zaj esetén sem lett volna a teremben más hang hallható, mint az övé. Ezt pedig még maga Ripka sem akarta. Közben azután beteg lett Ripka s a megafon- próbáknak vége lett, mert Folkusházy kijelentette, hogy ő, ha elnököl, nem tűr maga előtt semmiféle boszorkányos szekrénykét. Különben is szeretné látni azt a közgyűlési vihart, amit ő a hangjával ne tudna túllicitálni... így azután a jámbor Gallina főjegyző elé került az elnöki emelvényen a megafon- szekrényke, de még mindig nem találtak olyan rendszert, amelyik a főpolgármester szempontjából elég hatásos, a városatyákat illetőleg pedig elég kíméletes lett volna . . . — Mi van a régi városházán ? — Ott azután igazán csend van, szerkesztő úr. Egyetlen hírem van csupán, amely azonban széleskörű érdeklődésre tarthat számot. — Halljuk / — Csupor József dr. tanácsnok mégis nyugalomba megy. Hangsúlyozom: nem küldik, hanem megy. Magától. Belátta azt, hogy az ö influenzáktól legyengült fizikuma nem való már arra a nagy harcra, amely a mai felfordult városházán egy tanácsnoki pozícióval össze van kötve. — A feltételek ? — Csak egy feltétéi van, de hír szerint annak teljesítése sem ütközik nehézségbe. Arról van sző, hogy Csupor, mint egy nálajárt városi tisztviselőnek kijelentette, hajlandó beadni nyugdíjazási kérvényét, ha biztosítják teljes nyugdíját.
