Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-08-18 / 1. szám
UJ BUDAPEST 3 A törhetetlen drágaság miatt fizetésemelést kérnek a fővárosi tisztviselők Kútba esett a félévi segély után a Gallina-féle drágasági segély terve is — A belügyminiszter a kormányzat merev ellenzéséért elhárítja magától a felelősséget fog-e jutni a Tanácsnak, hogy pl. a tej hamisítás egyik válfajának megakadályozását a falusi kutak saját céljaira történő monopolizálásáva! foganatosítsa ? Bármennyire komikusán hangzik is ez, a két ügy lényegében azonos. A falusi kútvíz épen olyan alkalmas a tej hamisítására, mint amilyen alkalmas a döglött vagy beteg disznó zsírja a zsírhamisításra. Viszont a kútvízben rejlő kolera- és tifuszveszedelmet sem lehet enyhébben elbírálni a dögzsír okozta veszedelmeknél. De ezenkívül megnyugtathatjuk a t. Tanácsot atekintetben is, hogy azok, akik disznózsírt óhajtanai hamisítani, nem fognak várni arra, hogy a Fővárosi Állategészségügyi Teleptől kapjanak nyersanyagot céljaik megvalósításához. Nem fognak várni, mert hiszen dög fog gyávái disznózsírt hamisítani amúgy sem lehet. A fentiek alapján kézenfekvő, hogy a tizenkettes üzemszervezőbizottság által javasolt álláspont a Községi Szappanüzem további fenntartását illetően azon az alapon, hogy nevezett üzem révén a közfogyasztás céljaira alkalmatlan zsiradékok hatósági fel- használással a közfogyasztás elől elvonassanak, teljesen indokolatlan. A tizenkettes üzemszervező bizottság egy szépen hangzó, de minden tárgyi alapot nélkülöző érvvel, melyet könnyű volt a szakkérdésekben járatlan, de jól hangzó érvekre annál fogékonyabb közgyűléssel szankcionáltatni, — megmentett egy községi üzemet, egy minden altruizmus híján való üzletet, — újra sarokba állítva a legális magyar ipar érdekeit. Holott a bizottság előre megállapított rendeltetése épen ennek ellenkezője lett volna. Kell, hogy ez a kérdés sürgős revízió t árgyává tétessék. Müller József Leó, m. kir. kormány főtanácsos, törv. hat. biz. tag. JT ~ A főváros legnépszerűbb gyógyintézete Budapest, VIII.,Vas-utca 17 Dr.Pajot szanatórium és vizgyógyinlézet nyerők listáját Liber tanácsnok három példányban készíttette el. Az első pél- nányt a kőnyomatosnak, a második példányt az ügyosztálynak szánta, míg a harmadik példányra vonatkozólag úgy intézkedett, hogy ennek segítségével adják fel a feleknek a lakás elnyeréséről értesítő ajánlott leveleket. Az első példányi már a hajnali órákban elvitte a kőnyomatos, az ügyosztály példányát huszonnégy órára becsületszóra megkapta az ifjabb Pakots, Pakots képviselő újságíró fia, a Magyarország számára. Maradt a harmadik példány és Liber éppen becsöngette titkárnőjét, hogy az 1100 darab ajánlott levelet azonnal adják fel. Ebben a pillanatban dúlt arccal jelent meg az előszobában Illés László, a 8 Órai Újság munkatársa és bejelentés nélkül törvén át az előszobában várakozók sorfalát, berohant Liberhez : »Tanácsnok úr, az Istenért, végem van. Elbocsátanak a szerkesztőségből, ha nem adom le a névsort /« — »Azon könnyű segíteni •— mondta Liber — meg van a kőnyomatosnak, majd az leadja maguknak.« — »Akkor én el vagyok veszve, — sóhajtotta Illés — tanácsnok úr, teljesítse utolsó kívánságomat. Adja 5 percre kölcsön a példányt, amíg telefonon leadom. Parókámra esküszöm, hogy negyedórán belül visszahozom és ennek biztosítékául átnyújtom villamos szabadjegyemet.« Szólt és a villamosjegyet egy előkelő gesztussal az íróasztalra helyezte. Liber tanácsnok, aki különben is jószívéről nevezetes, nem tudott ellentállni a könyörgésnek, átadta, az immár egyetlen példányt és a villamosjegyet íróasztala iókjába zírl'i ed. Illés, kezében érezvén Már a békében nevezetes volt a főváros arról, hogy nemcsak aránylago- san, de ténylegesen is nagyobb jövedelmeket biztosít tisztviselőinek, mint az egyéb közhivatalok. Ez a helyzet megmaradt a forradalmak után is és a nagyobb városi fizetésnek csupán a szanálási törvény vetett véget, amely kérlelhetetlenül megszabályozta a fővárosi tisztviselők mellékjövedelmét, eltörölte a különmunkadíjakat és a városi alkalmazottak fizetését általában az állami alkalmazottak fizetésével tette az egész vonalon egyenlővé. Az elmúlt években az úgynevezett »karácsonyi segély«-t már csak a legnagyobb nehézségek árán tudta a főváros a kormányhatóságokkal jóváhagyatni és már akkor kijelentették hivatalos helyen a főpolgármesternek, hogy a karácsonyi segélyt rosszalják. Kijelentették azt is, hogy ez volt az utolsó eset, amikor rendkívüli tisztviselői segélyt jóváhagynak és a jóváhagyást csupán az okból teljesíti a kormány, mert a főváros a jóváhagyás reményében már. előre kifizette az alkalmazottaknak a mintegy tizmilliárd koronát kitevő karácsonyi segélyd. Ily körülmények között előrelátható volt, hogy a szokásosan július 1-én kifizetésre kerülő úgynevezett félévi segély ügye zátonyra fog kerülni. Hiába tette meg Lamotte Károly tanácsnokfőjegyző a szükséges előterjesztéseket, a kormányhatóság mereven elzárkózott a félévi segélye kiutalása elől, sőt a legszigorúbban utasította a főváros vezetőségét, hogy az errevonatkozó tervet teljesen ejtse el, mert a kormányzat semmi körühnények között nem fogja a szintén mintegy tizmilliárd koronát kitevő segély kifizetését engedélyezni. Július közepén amikor Gallina fő- jegyző került helyettesi minőségben az elnöki ügyosztály élére, új tervezetet dolgozott ki, amely szerint a fővárosi alkalmazottak a félévi segély helyett egyszersmindcnkorra szóló a boldogító névsort, autóba vágta magát és öt perc múlva már úgy szedpjlf a névsort a 8 Órai Újság első oldaláéra, mint annak a rendje. Közben természetesen teltek a negyedórák, félórák és órák, tespedt az ügyosztályban az elküldésre váró 1100 levél. A névsort, illetőleg Illés László, urat nem lehetett előkeríteni. Kétségbeesetten telefonáltak a szerkesztőségbe, kurírok jártak szanaszét a Városházán, Illés eltűnt. Végre fél- háromkor egy fiatalember kopogtatóit Liber tanácsnok ajtaján, kezében a névsorral. »Illés kollégám — dadogta a rémült fiatalember — hirtelen rosszul lett és e pillanatban idegláza miatt élet és halál között vergődik. Mielőtt azonban meghalna, visszaküldi a névsort és kéri tanácsnok urat, hogy adja vissza a villamosjegyét, mert mielőtt azt nem látja, nem tud meghalni . . .« — És mit csinált Liber ? — Visszaadta. Mondottam, hogy a szíve olyan, mint a vaj. így azután csekély hatórai késéssel útnak indultaik a reménységet és örömet szétvivő ajánlott levelek, de a névsort idejében hozta a két estilap, mindegyik tízezer-tízezer példánnyal többet adott el e napon, hiszen a névsorra mindenki kiváncsi volt — aki kimaradt belőle. — Végezetül? — Egy érdekes hímen hír. Vőlegény Gcdlina Frigyes főjegyző, a menyasszony nevét még nem árulhatjuk el, csak azt közöljük róla, hogy a Nemzeti színház művésznője. Gratulálunk neki ! drágasági segélyt kapjanak, amely az egész volnalon az egyhavi fizetéssel lenne egyenlő. Az errevonatkozó tervezet készen fekszik az elnöki ügyosztályban, azonban az mindezideig még tanácsülés elé sem került, sőt értesülésünk szerint nem is fog kerülni. Ripka főpolgármester ugyanis, amikor eléje terjesztették az ügyet, kijelentette, hogy felsőbb helyeken annyira elzárkózottan viselkednek mindennemű külön segélyezési akció előtt, hogy még abban az esetben is, ha a törvényhatósági bizottság megszavazná a drágasági segélyt, az erre vonatkozó közgyűlési határozatot a kormányhatóság egészen biztosan visszavetné és ilyképen a főváros olyan fiaskónak tenné ki magát, amelyre az ügyek ismeretében semmi szükség nincsen. A történteket különben széltében- hosszában pertraktálják a városházán és az ügy mai állása egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a kedélyeket megnyugtassa. Hiszen amint tisztviselői körökben mondották, az Uj Budapest munkatársának, a helyzet az, hogy ezt a félévi segélyt minden tisztviselő beszámította a büdzséjébe, a tizenegy hónapi idegölő fáradságos munka után a félévi segélyből mentek nyaralni a tisztviselők és ha ezen a nyáron a tiszt- ■ viselőknek 80%-a a borzalmas kánikulában szűk lakásban töltötte el szabadságidejét, annak egyetlen oka a félévi segély elmaradása volt. A félévi, illetőleg a drágasági segély elmaradásáról és a fővárosi tiszt vis. kar hangulatáról kérdést intéztünk Wurmb Elemér árvaszéki elnök- helyetteshez, 13 Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének elnökéhez, aki a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkajársa cllőrt: — Most jöttem haza külföldről, ahol szabadságidőmet töltöttem és idehaza elsősorban a félévi segély ügyéről referáltatlam magamnak. Az alkalmazottak szövetségének nevében magam is eljártam az összes illetékes tényezőknél, és szomorúan tapasztaltam, hogy úgy a félévi segély, mint az ennek helyébe kigondolt Gallina-féle drágasági segély teljesen kútba esett. — Azt hiszem szükségtelen, ha rámutatok arra, hogy január óta az élet 20—25%-kal megdrágult, a fővárosi üzemi munkások bérét ez alatt az idő alatt háromszor is emelték, de változatlanul kevés a tisztviselői kar fizetése. A drágaság mai mérvéhez arányítva a békebeli aranyfizetéshez úgy viszonyúk ma a fizetésünk, mint egy a kettőhöz, vagyis- a fővárosi tisztviselő, ha megemlítem az egyre növekedő munkahalmazt, feleannyi fizetésért kétannyit dolgozik, mint a békében. — Az egész kérdéssel különben a FANSz szeptember elején tartandó igazgatóválasztmányi ülése fog részletesen foglalkozni. Az igazgatóválasztmányi ülés elé azzal a javaslattal lép az elnökség, hogy most már necsak a félévi, illetőleg drágasági segélyt kérjük. Az állandó drágulásra. való tekintettel fel kell emelni az egész vonalon a tisztviselők fizetését és lakbérét arra a színvonalra, amely a minden tiszteletre és méltánylásra érdemes fővárosi tisztviselői kar legelemibb életszükségleteit fedezi. — E pillanatban az a helyzet, hogy már nem is törődnek a főváros tisztviselői a félévi segély elmaradása miatt dugába dőlt nyaralással, arra gondolunk, hogy itt van az ősz, itt vannak az iskolai beiratások, itt vannak a téli beszerzések gondjai, ezzel szemben a fizetésünk az élelmezést, a lakást és a ruházatot is alig fedezi. A segély ügyében azt a kérdést intéztük Scitovszky Béla belügyminiszterhez, hogy mi az oka annak, hogy a belügyminisztérium, amely a főváros felettes hatósága, kérlelhetetlenül elzárkózik a tisztviselők félévi, illetőleg drágasági segélye elől. Scitovszky belügyminiszter a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának : A modern orvosi tudomány minden eszközével és a különböző gyógy- eljárásokhoz szükséges fölszerelésekkel ellátva. A város ■minden pontjáról köny- nyen megközelíthető MEGNYÍLT a Lánchíd kávéház Clark Ádám-tér Fő-utca sarkán Fényesen berendezve Vaggon, gép, kazal, kocsi, csónak, redőny, sálorPONYVA legolcsóbban minden méretben raktáron. Zsák minden töltési célra. Zsák- és ponyvagyár Rt. Budapest, VI., Vilmos császár-út 61 Telefon: Lipót 916—35. — Aki engemet ismer, fel sem tételezi, hogy én nemcsak hogy a legkisebb mértékben ellenezném a fővárosi tisztviselők drágasági pótlékának ügyét, hanem hogy azt nem szivem egész melegével támogatnám. Csak vissza kell emlékezni legutóbbi parlamenti nagy beszédemre, amelyben ország-világ előtt lándzsát törtem a köztisztviselői kar mellett. Azonban, sajnos, nem az én jóindulatomon múlik a dolog, mert ha ezen múlna, már minden fővárosi tisztviselő réges régen megkapta volna a drágasági pótlékát. A pénzügyminisztérium, az, amely magasabb pénzügyi szempontok miatt ellene szegül minden néven nevezendő fizetéskiegészítésnek és ezért helyesen teszik a városi tisztviselők, ha az én ajtóm helyett a pénzügy-' minisztérium ajtaján kopogtatnak.
