Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-12-10 / 17. szám
tu BUDAPEST 1927 december 1Ó MI ÚJSÁG A ^ VÁROSHÁZÁN • — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházi/ bizottsági tag úr ? — Adventi hangulat, kedves szerkesztő úr. Ünnepelőtti csend, mindenki várja az ünnepet, melynek békessége előre elömlik a lelkeken. — Mit fog hozni a J ézuska a főváros számára ? — Mindenkinek azt, amit megérdemel. Most már kétségtelen, hogy a tisztviselők megkapják a karácsonyi dupla fizetést. Gallina Frigyes dr. főjegyző, az elnöki ügyosztálynak páratlanul népszerű és kiváló vezetője a kora délelőtti órákban naponta eltűnik a városházáról és a belügyminisztériumba robog fél, hogy Tatits államtitkárral, a belügyminisztérium városi ügyosztályának vezetőjével a tisztviselők karácsonyi segélyéről tárgyaljon. Az államtitkár megértéssel fogadja azt a lelkes és meg nem szűnő ostromot, amellyel Gallina Frici igyekszik a sáncokat bevenni és így a legközelebbi napokban a karácsonyi segély elől az utolsó akadály is eltűnik. — Mit hoz a pártvezéreknek a Jézuská ? — Remélhetőleg mindenkinek minden jót. Wolff Károly nagyon örvend azon, hogy sorra járhatja a vidéki városokat és mindenütt megalakítja a keresztény községi pártot. A Vezérnek különben Csilléry András és Petrovácz Gyula a vidéki utakon a kisérői. A demokraták még mindig változatlanul azon örülnek, hogy Szécsi Ernő bejött főorvoshelyettesnek. Ez az ő legszebb kriszkind- lijük. A szociáldemokraták viszont annak örülnek, hogy karácsonyra rendben van a munkanélküliek segélye. — Szóval Szent Karácsony ünnepére áldás, békesség lesz az egész vonalon. Kinek hozott viszont virgácsot Mikulás apó ? — Hevesi Józsefnek, mint az az TJj Budapest más helyén olvasható. — Lesz még közgyűlés karácsony előtt ? — Igen, december 21-én. Néhány kisebb jelentőségű tárgy szerepel ezen a közgyűlésen az autóbuszbeszerzésen és a gellérthegyi siklón kívül. Ezután Ripka atyánk boldog ünnepeket fog kívánni a város atyáinak és ezzel a közgyűlés bezárul. — Történt valami érdemleges a mult pénteki közgyűlésen ? — Semmi különös, szerkesztő úr. Álmos unalom terjengett a gyéren benépesített padsorok között, hamar ledarálták a napirendet, a bizottsági tagok nyugovóra térhették a szerdai nagy csata után. — Miféle nagy csata után ? — Már mint a főorvoshélyettes választás után. Erről különben van egy kedves történetem. — Halljuk ! — Tehát a kortézia még egy választás alkalmával sem dühöngött olyan mértéktelenül, mint a főorvoshélyettes megválasztása alkalmával. A jobboldal részéről a derék Csilléry Bandi vezette a hadjáratot, természetesen Barsy Jenő érdekében, míg a baloldal választási irodájának főnöke Rácz Vilmos dr. volt. Mivel pedig újabb idők óta nem a közgyűlési terem melletti kis társalgóban, hanem a főpolgármester tanácskozótermében van a szavazóhelyiség, az utolsó pillanatban rábeszélő, illetőleg a voksokat ellenőrző bizottsági tagok székhelyüket a főpolgármesteri hivatal előtti folyosóra tették át. Csilléry és Rácz ennélfogva kabátot öltöttek és az első- emeleti folyosón ütötték fel főhadiszállásukat, hogy a szavazóhelyiségbe sietőkre egy utolsó gyengéd nyomást gyakoroljanak. Nagyszámban vonultak fel tehát a bizottsági tagok, akik Csilléry és Rácz között kereszttűz alá kerültek, mindegyik a maga jelöltjét ajánlván a szavazásra siető bizottsági tag figyelmébe. Rácz Vilmos a figyélembeajánlást a tőle megszokott temperamentummal hajtotta végre, mire Csilléry méltatlankodni kezdett, kijelentvén, hogy Rácz Vilmos Szécsi érdekében terrorizálja a bizottsági tagokat. Rácz Vilmos kijelentette, hogy terrorizálásról szó sincs, majd ezekkel a szavakkal fordult Csilléryhez : »Kegyelmes uram, hogy bebizonyítsam, mennyire nincs igazad, mennyire nem kell a mi embereinket terrorizálni, az első három bizottsági tagnak Barsyt fogom figyelmébe ajánlani.« Csilléry rábólintott, hogy helyes, mire nagy léptekkel sietett szavazni Kabakovits Jóska. »Jóska kérlek — szólt Rácz Vilmos —, légy szíves Barsyra sza-1 vazni.« »Megőrültél? — kérdezte Kabakovits dermedten Rácztól. — Én Szécsire szavazok.« Hasonlóan történt Lázár Miklóssal és Glücksthal Samuval is. »Látod, kegyelmes uram — mondotta Rácz —, ami embereinket nem kell, de nem is lehet terrorizálni. Miért nem tudom én őket Barsy irányában felhangolni ?« Csilléry élnevette magát és együttesen elhatározták, hogy elhagyják a csata színterét és megszüntetik mindketten a rábeszélést. Karonfogva felmentek tehát a közgyűlési terembe és ettől a perctől kezdve megszűnt a korteskedés. — Hogy sikerült az András-nap? — Az Erzsébetvárosi Keresztény Kaszinóban volt az ünneplés, amelyen Csilléry kegyelmes ünneplésére megjelentek Wolff és Sipőcz is, valamint a tanács legnagyobb része és a kerület keresztény vezetőférfiainak színe-java, ugyanis előfordult egy olyan eset, hogy az egyik bizottsági tagot nem engedték lemondani azért, mert a vonatkozó törvény intézkedéseket nem tartalmazván, az illetékes körök nem tudtak megállapodni a póttag behívása tekintetében. Erre- vonatkozóan Szabó Imre dr. tiszti főügyész a következőket mondotta — Az én nézetem szerint az ilyen esetekben kétféle megoldás képzelhető el. Vagy nem töltik be a megüresedett bizottsági tagságot, minthogy az illető pártból több megválasztott póttag nincs, vagy pedig annak a pártnak soronlévő póttagja hivandó be, aki mint ilyen a legtöbb szavazatot kapta. Ebben az esetben eltolódik természetesen a párt- arány. Kétségtelen, hogy mindkét megoldási lehetőség erősen vitatható, tény az, hogy a törvény idevonat- kozóan nem tartalmaz konkrét intézkedéseket, éppen ezért az előkészületben lévő fővárosi törvényjavaslatban gondoskodni kell arról, hogy ilyen vitás kérdés a jövőben ne kerülhessen fel. Szabó Imre tiszti főügyész, — visszatérve az összeférhetetlenség kérdésében folytatott beszélgetésre, — kijelentette még, hogy a fővárosi reformnak az összeférhetlenség ügyében is új rendelkezéseket kell tartalmaznia. Kijelentette, hogy erről van is tudomása, amennyiben az összeférhetlenség ügyének új rendezéséről az illetékes tényezők között folytak is beható tanácskozások. A tiszti főügyész végül még annak a reményének adott kifejezést, hogy az új fővárosi törvény felöleli a fővárosi adminisztrációnak egész területét és így a változott viszonyok figyelembevételével konkrét rendelkezések fognak intézkedni. Minden olyan problémáról, amelyről a most érvényben lévő fővárosi törvény természetszerűen — elavultsága folytán — nem rendelkezhetik. A lisztifőüflyész az összeférhetetlenségről A tisztviselők teljes függetlensége az összeférhetetlenség védbástyája — Miért nem engedték lemondani Farkas Józsefet ? Az Uj Budapest tudósítójától. Azóta, hogy a fővárosi törvény- javaslat megalkotásának problémája akuttá vált, minden oldalon szorgalmazzák az összeférhetetlenségi kérdés rendezését is. Az összeférhetetlenség preciz megfogalmazása már régóta esedékes, de indokolttá teszi ennek a nagy- jelentőségű problémának mielőbbi megoldását az a körülmény is, hogy az utóbbi időben a városházán az összeférhetetlenségi bej elentések száma erősen megszaporodott. A fővárosi községpolitikai élet fölötte gyakran vet fel olyan eseteket, amelyekben az összeférhetetlenség megállapítása a törvény betűje szerint nehéz, viszont mindenld érzi, hogy morális elgondolásban szigorúbb álláspontra kell helyezkedni az összeférhetetlenség megállapítását illetően. Egész sereg ilyen eset volt az utóbbi időben anélkül, hogy az összeférhetetlenség megállapítására valóban sor került volna. Az igazolóválasztmány természetesen korrekten járt el, mert őt csak a törvény vonatkozó rendelkezései irányíthatják. A nagyközönség körében azonban általános az a vélemény, hogy itt valamit tenni kell, már csak azért is, mert abban az esetben, ha a törvény preciz, az összeférhetetlenségi bejelentések száma a minimumra fog redukálódni vagy ha lesznek ilyen összeférhetetlenségi bejelentések, akkor az Ítélkező zsűri gyakrabban lesz kénytelen az összeférhetet- lénséget meg is állapítani. így a dolognak az a látszata van, mintha egyesek csak kompromitálási szándékból tennének összeférhetetlenség1 bejelentéseket, pedig valójában megvannak győződve arról, hogy bejelentésük alapos. Az Uj Budapest munkatársa ezeket a gondolatokat felvetette Szabó Imre dr. fővárosi tiszti főügyész előtt, akit arra kértünk meg, hogy mondja meg véleményét erről a kérdésről. Szabó Imre dr. tiszti főügyész a következő rendkívül érdekes nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársa előtt : — A kérdés megítélését illetően körül kell határolni azt Dr. Szabó Imre a felfogást, amelyből kiindulva tekintjük az összeférhetetlenséget. Az a kérdés tehát, hogy milyen felfogás hói vizsgáljuk az egyes összeférhetetlenségi eseteket. Ha abból a felfogásból tekintjük, amely felfogás most egyeseknél, sőt egyes pártoknál is megnyilvánult, a legutóbb tett összeférhetetlenségi bejelentések során, akkor kétségtelen, hogy a törvénynek az összeférhetetlenség tekintetében rendelkező mai szövege nem felel meg az igényeknek és éppen ezért lényeges kiszélesítésre, megváltoztatásra és precízebb szövegezésre szorul. Ebben az értelmezésben azután az -a kérdés merül fel, hogy az összeférhetetlenség fogalmának túlzásba vitt kiterjesztésével nem tesszük-e teljesen lehetetlenné bizonyos társadalmi osztályoknak a törvényhatósági bizottságban való helyfoglalását. Erre én a magam részéről azt felelem, hogy nem. Válaszom indokolása az, hogy az ilyen értelemben fogalmazott rendelkezésekkel nem az illető foglalkozású osztályt zárjuk ki a törvényhatósági bizottságból, hanem csak bizonyos egyéneket. Oda fog ugyanis módosulni a helyzet, hogy az illetőnek a saját egyéni helyzetére nézve le kell majd mondania mindazokról az előnyökről, amelyek esetleg őt, mint bizottsági tagot abban a foglalkozási Jtgban megilleti. Minden foglalkozási ágnak olyan reprezentánsait kell beültetni a törvényhatósági bizottságba, akik annak ellenében, hogy a törvény- hatóságban megfelelő munkát fejtenek ki, — egyéni előnyeikről és ilyen irányú lehetőségeikről a maguk személyére nézve lemondanak. ■— Az összeférhetetlenségnek van egy másik orvosszere is, amit én a magam részéről feltétlenül ke- resztülviendőnek tartok és ez — a tisztviselők teljes függetlenítése. Amíg ugyanis időről-időre való választás útján történik az intézkedő tényezők hivatalbahelyezése és így a tisztviselők életsorsuk tekintetében azoktól függnek, akiktől bizonyos befolyást iparkodnak gyakorolni, addig a teljes függetlenség, amely az ügyek helyes, pártatlan intézéséhez feltétlenül szükséges, — elérhető nem lesz. Ezt a két problémát párhuzamosan kell megoldani, ha az egyik kérdést a másik nélkül oldjuk meg, a bajokon nem fogunk segíteni. A beszélgetés során szóba került a póttagok behívása körül támadt bonyodalmak kérdése is. Legutóbb Gazdy postafőigazgató vezetésével. A vacsora jó volt, a borok kitűnőek, a szónoklatok szívhezszólóak. A sok sikerült dolog között a legnagyobb sikert azonban egy ifjú színművésznő aratta, Gárdos Kornélia, aki ifjabb Szász Károlynak egy versét szavalta, amely arról szól, hogy a Trianon utáni Magyarország hajóján a fiataloknak kell kezébe venni a vezetést. Ä vers utolsó sora ezt mondja : »Fel az evezőkhöz ! Fiúk, ma vihar lesz /« Ez a vers, főként annak utolsó sora frenetikus tetszést váltott ki a megjelent előkelő ünneplő közönségből: a hűvös Wolff Károly lelkesen tapsolt, Sipőcz csillogó szemmel hogyvoltozott, és a vers szép alapgondolata beleszövődött valamennyi ünnepi beszédbe, úgy- annyira, hogy vacsora után, amint mondani szokták, »közóhajra« a művésznőnek újra él kellett a verset mondania. — Többen hiányoztak a kivételesen kedden tartott tanácsülésen. Kik nem voltak ott ? — Hiányzott Borvendég Franci, aki lakásán fekszik betegen. Távol volt Bérezel Jenő, aki a nyárról visszamaradt egyhetes szabadságidejét Münchenben tölti rokonainál, de hétfőn már berukkol hivatalába. A betegek közül azonban már egészségesen ott volt Solty Lajos, aki egy hétig nyomta influenzában az ágyat Szív-utcai lakásán. — Karácsonyi tervek ? — Azt hiszem, itthon marad mindenki. Ellenben karácsony után kiveszi jól megérdemelt szabadságát Lamotte Károly, aki a nyáron a költségvetés előkészületei miatt nem tudott pihenni. Lamotte féleségével hat hétre a francia Riviérára megy, ahol a méltóságos asszony ezidén is kétségen kívül királynője lesz a nizzai karneválnak. Ugyancsak a Riviérára készül két hétre Lob- mayer Jenő is, — persze csak akkor,
