Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-12-10 / 17. szám
1927 december 10 njjßTWAPrsr 3 lb«4cs BONTA BAUMFELD ARMAND Egyre nagyobb hullámokat vet a rekíámpadok botránya — Mennyit kerestek Hevesi hirdetővállalati igazgató rokonai az üzleten? — A vizsgálóbizottság szenzációs helyszíni szemléje a vállalat irodájában Meg kell azonnal semmisíteni Bontáék szerződését! — Az Uj Budapest tudósítójától — Két héttel ezelőtt az Uj Budapest tette szóvá elsőnek azt a botrányos ügyet, hogy a főváros hirdetővállalatának a padkirdetésekre vonatkozóan egy magánvállalkozóval kötött szerződésénél durva és átlátszó módon sértették meg a főváros közönségének érdekeit. A feltűnő ügynek azóta hivatalos úton komoly folytatása lett és a botrányos üzlet kivizsgálása halad a maga útján előre, sőt valószínűleg olyan következményei lesznek, amelyek a főváros érdekeinek megvédését mindenféle irányban maguk után fogják vonni, sőt bizonyos személyekkel szemben egyéb következményekkel is járhatnak. A Budapest utcáin levő padok, amelyeknek felállítása első pillanatban a nagyváros közönségének érdekeit látszott szolgálni, 'nagyjövedelmű hirdetési vállalkozásává váltak egy magáncégnek, amely azelőtt nem is volt hirdetőcég, ellenben úgy látszik a hirdetővállalat igazgatójával való rokoni kapcsolata predesztinálta őt arra, hogy padokkal és padhirdetésekkel egy új vállalkozás keretein belül telerakja Budapest utcáit. A padhirdetések ügye két héttel ezelőtt a közgazdasági bizottság ülésén került a nyilvános tárgyalás fókuszába. Az ülésen Szakái Géza bizottsági tag tette szóvá általánosságban Lukács Vilmosnak, a padhirdetések vállalkozójának, valamint általában a székesfőváros hirdetővállaha az autóbusz-ügy jogerős elintézést nyer. — Búzáik János meggyógyult ? — Nem is volt beteg. Csupán üdülni ment fel egy hétre a Svábhegyi Szanatóriumba, hogy egy kicsit a hangszálait kúrálja. Örömmel jelentem azonban, hogy János már teljesen egészséges, hazaköltözött Attila-utcai lakására és szerdán elfoglalta hivatalát. A jövő héten azonban három napra hivatalosan is szabadságra fog menni. — Hogy hogy ? — Egyenesen Bécsbe utazik, hogy a karácsonyi vakációra hazahozza egyetlen leánykáját, Klárikát. — Klárikáról nekem is van mondani valóm. Édesanyja elküldte neki az Uj Budapest azon számát, melyben az Ön pletykálása alapján megírtuk, hogy Klárika a pressbaumi intézetben a magyar csapatok vezére és Zrinyi Miklós szigetvári kirohanása kismiska volt ahoz képest, ahogy ő esténként párnákkal felszerelve kirohan a hálószobából, hogy a szomszédos hálóteremben táborozó német csapatok vezérnőjével személyes párbajt vívjon. Klárika édesanyjához írt levelében köszöni a szives megemlékezést, melegen üdvözli önt és kijelenti, hogy a magyar név becsületét minden körülmények között meg fogja védeni. — Az egy pillanatig sem kétséges, hiszen apja lánya. — Házassági hír ? — Van egy. Bár még nem nyilvános, de ' elárulom. Tehát Kurfürst István, a Házinyomda igazgatója feleségül veszi Kovács Kató kisasszonyt, aki a házinyomda irodájának legszebb és legszőkébb hivatalnoknője. — Gratulálunk az ifjú párnak! A viszontlátásra kedves dr. Városházy. — Ajánlom magamat, szerkesztő úr. latának ügyeit. Az Uj Budapest cikke, valamint Szakái Géza felszólalása sürgős beavatkozásra késztették a főváros tanácsát. Azonnal össze- hivatták tehát a székesfőváros hir- detővállalatának ügyeire felügyelő bizottságot. A bizottság ülésének egyetlen tárgya az elhangzott vádaknak megvizsgálása volt. A bizottság ezen az ülésén úgy határozott, hogy a tanács hozzájárulásával a hirdetővállalattal szemben felállított panaszok, valamint a vállalat szerződéseinek megvizsgálására ad hoc bizottságot küld ki, amelybe Sümegi Vilmos és Szakái Géza bizottsági tagokat dele- gálja. ‘ Az ad hoc vizsgálóbizottság néhány nap múltán Liber Endre tanácsnok elnöklete mellett ült össze. A bizottságnak hivatalból Ruffy Pál dr. tanácsjegyző és Lamotte Ernő, a hirdetővállalat helyettes igazgatója lettek a tagjai. Az első ülésen azonnal megkezdték a legsürgősebb feladatnak, a padokra vonatkozó szerződés' felülvizsgálásának munkáját. A bizottság előtt első pillanatban olyan momentum villant fel, amely gyanússá tette a szerződés megkötésének körülményeit. Ugyanis Lukács Vilmossal, a padhirdetések vállalkozójával 1925 nyarán kötötték meg a szerződést, tehát olyan időpontban, midőn az új általános választás miatt a törvényhatóság nem ülésezett és nem kellett a hirdetővállalat által megkötendő szerződést felülvizsgálás céljából a felügyelőbizottság elé terjeszteni. De gyanússá tette a szerződés megkötését az ad hoc bizottság előtt az a gyorsaság is, amellyel ennek a szerződésnek aktái 1925 nyarán a hivatalos fórumokat bejárták. Ugyanis ennél az esetnél igazán nem kifogásolhatná senki, hogy az adminisztráció lassan intézkedett volna. Lukács Vilmos beadványát, amelyben a padok felállítására és az ezzel kapcsolatos hirdetési szerződésre vonatkozó ajánlatát terjesztette be, 1925 június 3-án iktatták a fővárosnál. A tanácsi iktatás június 22-én történt. Újabb iktatásnak azután nem találta nyomát a bizottság, ellenben megállapította, hogy a beadvány minden külön iktatás nélkül került át a főváros II. ügyosztályába, sőt úgy került át, hogy a II. ügyosztályra való rászigná- lást az akta nem kapta meg. Az ügy a helyfoglalás tekintetében tartozott a II. ügyosztályhoz, amely azután sürgősen olyan javaslatot tett a tanácsnak, hogy Lukács Vilmosnak, tekintettel arra, hogy a padokat saját költségén állítja fel Budapest utcáin, no kelljen az úgynevezett hirdetési engedelmi díjat a főváros számára megtérítenie, hiszen a főváros érdekeit eléggé védi az a körülmény, hogy a padok a szerződésben kikötött hat esztendő után a főváros tulajdonába mennek át. A beadvány ezután került a hirdetővállalathoz, ahol a második ügyosztály javaslatát korrigálták olyképpen, hogy Lukács Vilmosnak hat évre adja bérbe a főváros hirdetés céljaira a felállítandó padokat és a hirdetések bruttó bevétele után hat százalékot kelljen fizetnie a főváros hirdetővállalata számára. A hirdetővállalat ezt a korrektívumot, mint a későbbi tények igazolják, valószínűleg magasabb taktikáéból tartotta szükségesnek. Mindenesetre a szerződést Lukács Vilmossal a hirdetővállalat által javasolt feltételek mellett hat százalékos részesedés kikötésével hat évre megkötötte, anélkül, hogy a főváros tiszti ügyészségétől a szerződésre vonatkozóan a szokásos véleményezést kérte volna. Mint már említettük, a felülvizsgálatra most kiküldött albizottságnak elsősorban az a gyorsaság tíint^ fel, amellyel Lukács Vilmos beadványa a hivatalos utakat megjárta. 1925 nyarán ugyanis hat hét alatt tizenkét helyen fordult meg az akta és hat hét múltán már a szerződést is megkötötték, sőt újabb előnyös pótszerződésekkel egészítették ki. A pótszerződésekben biztosított előnyök is Lukács Vilmos érdekeit szolgálták, mert a végleges feltételek szerint Lukács Vilmosnak a hirdetések bruttó bevételéből csupán öt százalékot kellett megtérítenie a főváros számára, viszont ugyanakkor a Beszkárt hirdetővállalata huszonöt-harminc százalékot ad le a fővárosnak. Ezen a gyorsaságon kívül a vizsgálóbizottságnak másodsorban az az aggasztó körülmény tűnt fel, hogy Ltikács Vilmos közeli rokonságban van a hirdetővállalat igazgatójával, illetve még közelebbi a rokonság a hirdetővállalat igazgatója és aközött az úr között, aki Lukács Vilmos padhirdetési vállalkozását finanszírozta. Már a szerződés megkötésénél súlyt kellett volna helyezni arra, hogy Lukács Vilmos semmiféle anyagi garanciát nem tud biztosítani a főváros számára, mert^ ő maga, mint az ad hoc bizottság előtt is kijelentette, vagyonnal egyáltalán nem rendelkezik. Lukács Vilmos vállalkozását tehát valakinek finanszíroznia kellett. A finanszírozó Bonta- Baumfeld Armand, a Baumfeld Zsig- mond Fiai bankcég beltagja volt. Bonta-Baumfeld finanszírozta Lukács Vilmos vállalatát mai nap is, sőt a kapcsolat külsőségekben is annyira megnyilvánul, hogy a padhirdetési irodának és a Baumfeld bankcégnek ugyanazon a helyen van az irodahelyisége, sőt a telefonjuk is közös. Ami a botrányos padhirdetés körül meglévő rokoni összeköttetést illeti, az a következő képet mutatja : Bonta-Baumfeld Armand mostoha és nevelt fia Hevesi József dr.-nak, a székesfővárosi hirdetővállalat igazgatójának. Bontanak viszont Lukács Vilmos a közeli rokona, ezenkívül még mind a ketten rokonai annak a cégnek egyik beltagjával, amely a hirdetési padokat ,építette. Az ad hoc bizottság tehát könnyen megállapíthatta, hogy itt családi alapon intézett nagyszabású üzletről van szó és a legszomorúbb tény az egész kérdésben, hogy a családi kapcsolatok egyik tagja élén áll olyan fővárosi üzemnek, amelynek hatáskörébe tartozott a családi konzorciummal való szerződéskötés ügye is. A családi vállalkozást rendkívül kellemetlenül érintette, hogy az egész ügy a nyilvánosság elé és egy hivatalos vizsgálat hatáskörébe került. Liber Endre tanácsnok, mint a kivizsgálásra delegált ad hoc bizottság elnöke, felolvasott a bizottság tagjai előtt két levelet. Az egyik levelet Lukács Vilmos intézte a fővároshoz és a levélben kijelenti, hogy Bonta-Baumfeld Armandhoz semmi köze nincs, de egyébként is számára a padbérlet rendkívül rossz üzletnek bizonyult. Ugyanakkor felolvasta Liber tanácsnok a Baumfeld Zsigmond Fiai bankcégtől érkezett levelet is, amelyben kijelentik, hogy mindaz aljas rágalom, ami a pad- bérlettel kapcsolatban rájuk vonatkozik, Bonta Armandnak a padbérlethez semmi köze nincs, a padokat »egy Lukács Vilmos nevű cég« bérli, tehát minden más állítás közönséges rágalom és Bonta-Baumfeld Armand a rágalmazókkal, úgymint az »Uj Budapest« című várospolitikai lappal és Szakái Géza bizottsági taggal szemben a törvényes eljárást folyamatba fogja tenni. A két levél ismertetése után a bizottság elhatározta, hogy sürgős feladatának tekinti annak megálla- pítását: valóban állnak-e fenn rokoni összeköttetések a padbérlők és a főváros hirdetővállalatának igazgatója között. Másnap a bizottság kiszállt Lukács Vilmos hirdető vállalatának helyiségeibe s ott nagyon érdekes dolgokat tudott meg. A helyszíni vizsgálat eredményeiről természetesen jegyzőkönyvet vettek fel és mindaz, amit az alábbiakban ismertetni fogunk, megörökítéshez jutott a hivatalos jegyzőkönyvben is. A bizottság először megállapította, hogy a cégnél a könyveket hiányosán vezették, főkönyvet egyáltalán nem fektettek fel, erre a célra csak különféle jegyzetek szolgáltak. Talált azonban a bizottság egy 1926 december 31-ről keltezett mérleget, amely 135.318.860 korona veszteséget tüntet fel. Megállapította és jegyzőkönyvbe vette a bizottság, hogy a padhirdetési vállalni nettó jövedelméből Bonta-Baumfeld ArNe nézzen se jobbra, se balra, ha divatosan és olcsón akar öltözködni, hanem menjen egyenesen KOCH TESTVÉREK ruhaáruházába Bpest, Károly-körut 26 Olcsó karácsonyi áraink: Télikabát, atlaszin béléssel, vatelin ............ P 1C8 Té likabát, hymalaja szövet és piüsbélés........ P 130 Városi bunda, sealelektrikgallérral és biberplüschbeléssel...............................-.................... P 150 Vá rosi bunda, Nutriettebéléssel és szőrmegallérral ........................................................... ... P 2-0 Au tóbunda, úri viselet ..........................................P 145 Sz őrmebekecs, angol szövet felső szőrmegall. P 160 Bőrkabát, dánbör (férfi és női) ......................... P 144 So főrbunda, erdélyi báránybörbélés és gallér P H0 Smokingöltöny, angol Krepp szövetből ........P 150 Re ggeli Pizsama-kabát teveszőr szövetből... P 42 Reggeli köntös (120-130 cm. hosszú) minden | Az árak minden darabon láthatóan feltün- színben ..........................................-~ ................P 72 te tve 1 Tuikővetelés kizárva Téli nadrég, kitűnő minőség.............. ..............P 30
