Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-09-27 / 33. szám
//. évfolyam Budapest, 1922 szeptember 27 33. szám TU BUDAPEST VÁROSPOLITIKÁT? ÉS (KÖZGAZDASÁGI f> HE TILAJP TI Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Meg jelenik minden héten ♦ Előfizetési ára: Egész évre 960 K ♦ Félévre 4SO K ♦ Negyedévre 240 K ♦ Egyes szám ára 20 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám : 63-10• ♦ Felelős szerkesztő: Dr. Doby Undor A fővárosi törvény revíziója, melynek előkészítéséről legutóbbi számában adott hirt az Uj Budapest, nem uj keletű kívánság- Bármennyire modern és az élet követelményeihez alkalmazkodó legyen valamely magát az életet szabályozó törvény, előbb- utóbb elavul, hogy helyet adjon a rákövetkezőnek. így van ez a fővárosi törvénnyel is, mely egyidős magával Budapesttel. Hetvenkettőben más idők voltak, mint ma, a 72-es törvény tehát bármilyen lehetőségeket biztosítson is az. a szabály rendeleti jog gyakorlására ma már nem jó törvény, tehát revideálni kell. A törvény revíziójára el volt határozva a városháza liberális rezsim je is, de azt nem hajtotta végre, hiszen nem voltak szállitók és vállalkozók, akik a törvény tető alá hozását ki tudták volna protezsálni. A Keresztény Községi Párt, midőn a város irányítását kezébe vette, azonnal gondolt, gondolnia kellett az elL -avult fővárosi törvény revíziójára. Baránskt Gyula dr. indítványára igy született meg a revízió előkészítésére a közgyűlés huszas bizottsága, igy készítette el tervezetét a közjogi ügyosztály és ezt a tervezetet fogja már a közeljövőben a legszélesebb alapokon tárgyalhatni a törvényhatósági bizottság. A liberális pártfrakció rossz lelkiismeretét mutatja, hogy a törvény revíziójával kapcsolatosan rögtön pártpolitikára gondolnak, félrevervén a harangokat, hogy a revízió életmeg- hosszabbitása akar lenni a kurzusnak, Wobff Károly és táborkara néhány olyan tanácsnoknak az életét akarja, ily módon biztosítani, aki most kezesbáránya a kurzusnak. A liberális hírforrások azt is újságolják, hogy a város törvényhatósági bizottsága és tanácsa a jövőben nem lesz egyéb, mint az államhatalom végrehajtó közege, a főpolgármesteri állást és a közmunkatanácsot megszünteti a kormány, -az elöljárói állásokba tanácsnokokat ültetnek be és viszont, arról nem is beszélve, hogy a „kisebbség jogainak hathatós védelmét“ akarják biztosítani a jámbor liberálisok. Ezek a híresztelések lehetnek lázas fantazmagóriák, de a valóságot meg sem közelitik. Hangsúlyozottan jelentjük ki, hogy a revízió, helyesebben törvénytervezet, mert a revízió olyan szélesvonalu, hogy a fővárosi törvénynek nem átdolgozására, hanem újraalkotására van szükség, mert minden politikai, vonatkozástól és a politikumokban való határozathozatalt a törvényhatósági bizottságra és a nemzet- gyűlésre bízza. A Keresztény Községi Párt hiyebben, mint akármelyik elődje a város kormányzásában, tiszteletben tartja és megőrzi a város autonómiáját, hogy a főváros polgárságának legféltettebb kincse az az önkormányzat, melynek mai formájában való kialakulása századok munkája és amelynek államosítását végrehajtani a külföldön 'seholsem vált be. Szintúgy oktalan találgatás a törvényhatósági bizottság mandátumának meghosszabbításáról, a tanácsnokok életfogytiglan való választásáról. a főpolgármesteri állás megszüntetéséről szóló híradás. E híresztelések valótlanságát, aki csak kevéssé is tisztában van a közgyűlés többségi pártjának keresztény és nemzeti alapon álló konzervatizmusával, azonnal belátja. A törvény revíziójában a legfontosabb a választódon kérdése, és nagyon téved a liberális tábor, ha azt hiszi, hogy az uj törvénynek a választójognak legszélesebb, a szellemi' és erkölcsi virilizmus alapelvén álló, nőkre is vonatkozó terjedelmét egy olyan plurális választójoggá sikerül sűríteni, amely a liberális szavazatokat legalább is duplán számítja. Az autokton lakosság legszélesebb rétegeinek bebocsátása a városi önkormányzat bástyáiba sarkköve a fővárosi törvény revíziójának, egyben garancia arra, hogy a mandátum-meghosszabbítás gondolatától ^ távol a keresztény többségű Budapest keresztény tömegeire támaszkodva, biztosítsuk a főváros kormányzásában a keresztény gondolatot. A keresztény gondolat — úgy látszik, ezt sehogysem akarják megérteni a túl oldalon — nem kurzus, hanem korszak, a saiát erejének és mindent átfogó nagyszerű világnézetének tudatára ébredt keresztény és nemzeti gondolat uj perspektívákat nyújtó reneszánsza. A Közúti megváltása Három kérdés Irta : JELŰNEK HENRIK A beváltási ügyben újabban három kérdés tolult előtérbe. Ezekre vonatkozik alantabb kifejtett véleményem. I. Az a körülmény, hogy a Budapesti Közúti Vasút szabadvagyonát egy most alakítandó külön vállalatra átruházza, előtérbe állította azt a kérdést, hogy ez nem érinti-e a főváros megváltási, illetve háramlási jogát. A választ, a kérdésre a területhasználati szerződésben kell keresni. Magúval az uj alakulattal s azzal a kérdéssel, hogy ennek létrehozása időszerű volt-e, jelen cikk keretében nem foglalkozom. A szerződés 4. §-a meghatározza, hogy a terület használati engedély lejártakor a villamos hálózat a hozzátartozó ingatlanokkal, vUlany- telepckkel, forgalmi eszközökkel a fővárosnak tehermentesen s minden megtérítési igény nélkül, teljesen üzemképes, használható jó állapotban bocsájtandó át. Az átadás tárgyát ugyanaz képezi a megváltás esetében is. A különbség az, hogy megváltásnál az engedélynek le nem járt idejére a szerződésben körülírt járadék, mint kárpótlás nyújtandó. A 4. §. megúllapitja, hogy nem képezik sem háramlás, sem megváltás tárgyát a közüli vasutnak a beruházási tartaléktőkén kívül, más tartalékalapjai, értékpapírjai, készpénzei, kinn- lévő követelései s azon ingatlanai és épületei melyek mint péld. az ig’azg'atósági épület, nem közvetlenül a vaspálya üzlet céljaira szolgálnak, egyébként is nem az építési és berendezési tőkéből keletkeztek. Ami ehhez tartozik, ez képezi a társaság szabad vagyonát. A vasútnak; 1895-ben a Keresk. min. által kiadott engedélyokirata a 12. §-ban megállapítja, hogy „a 2. §~ban hivatkozott területhasználati szerződés határozmányai mérvadók a tekintetben, hogy mi képezi a megváltás és az állomány tárgyát.“ Meg kell tehát különböztetni két vagyoncsoportot az első a háramlási, a második a szabad- vagyon. Az a körülmény tehát, hogy a társaság most szabad vagyonának értékesít és érői és kezeléséről rendelkezik, magával a területhasználati szerződéssel ellentétben nem áll. Viszont természetes az, hogy ezen uj alakulatból folyó- lag nem szabad a fővárosra nézve semmiféle hátránynak keletkeznie. Megváltás esetében a főváros a villamos vasúti berendezést teljesen üzemképes, használható jó állapotban követelheti. Mivel az átvétel leltárok alapján történik, a főváros a hiányzó vagy hiányos tárgyakért kárpótlást követelhet. A szabad vagyon közt egy tételt találunk, mely közvetve kapcsolatban áll a közúti vasút üzemével. Ez az alkalmazottak részére épített lakóházak. E kérdéssel kapcsolatban a vasutak átvételével foglalkozni kell. Kizártnak kell tekinteni az eshetőséget, hogy a vasúti beváltásból folvólag több száz alkalmazott és csal' lakásától megfosztható lenne. Hasonló fontosságú a forgalom szempontja. Tehát közérde1" követelményekről van szó. Már f. évi január 18-i fejtegetéseimben utaltam, mint megoldási módozatra, a kényszerbérletre. A kérdést vaev kormányrendelet, vagy szükség esetén egy néhány soros felhatalmazási törvény alapján lehet megoldani. Azt hiszem, célszerű volna hasonló eljárást az igazgatósági épületre nézve is alkalmazni. TI. A főváros és a társaság közötti megállapodás egyik ütközőpontját képezi a közúti vasúti vonalaknak megfelelő jó és üzemképes állapotba való helyezése. Az a kérdés, hogv átadáskor követelheti-e a .főváros a megfelelő jó állapotot, vita tárgyát nem képezheti. Az előbb idézett 4. és 5. A ezt imperative . előírja. A szerződés 14. §-a kimondja a társaság kötelezettségét, hogy az egész berendezést folyamatosan, üzemképes, jó állapotban tartozik tartani. Vita csak arról keletkezhetik, milyen mérvben terheli a megváltás időpontjában a villamos társaságokat az említett kötelezettség, továbbá arról, hogy a kommunizmus idejében beállott károsodásért tartozik-e a társaság helyrehozással. Anélkül, hogy a műszaki részletekre kitérnénk, megállapítható az a tény, hogy a vasút és berendezésének állapota általában véve nem felel meg azokn'ak a megállapításoknak, amelyeket a szerződés előir. Ezt a sürü forgalmi akadályok is mutatják. Azt a tényt, hogy a vasút helyrehozásokat igényel, maga a társaság elismerte azon ajánlat és javaslatban!, melyet 1920. junius 20-án a kereskedelmi minisztériumhoz intézett- E javaslatok IX. fejezetében, melyben a beruházások, helyreállítások és tőke kérdésével foglalkozik, mondja: „beható és gondos tanulmányok tárgyává tettük a vasúthálózat helyreállításának és az ecélból szükséges pótépitke- zések és beruházásoknak kérdését”. Az ugyanott foglalt előirányzat szerint a Budapesti Közúti Vaspályára 138 millió korona helyre- bozási kiadás jutna. Egy másik forrás is igazolja a helyrehozások szükségességét. Ez Tolnay Kornél (az Államvasutak volt elnökének) 1920-ban közzétett tanumánya: „Mi történjék közúti valutáinkkal?“ Tolnay ebben helyreállításokra és átépítésekre nézve megjegyzi, hogy ezek 760 millió koronát igényelnének. Ezek oroszlán- része, 760 millióból 571, a teljesen elavult felépítmény átépítésére esik. Ezt a munkát — mondja a szerző — a legsürgősebben el kell végezni, mert már-már arra a pontra jutunk, hogy egyes vonalakon be kell szüntetni a forgalmat, ha ezek a munkák még soká késnek. A Budapesti Közúti Vasút — állapitj|a meg a szerző — a maga vonalán ennek a munkának túlnyomó részét még a háború előtt elvégezte, azért ennek a vonalain csak 110 millió áru munka van hátra. A Villamos Városi Vasút azonban még hozzá se fogott, ennek a mondott eélra 350, a BTJTt-nak 111 millióra lesz szüksége”. Ezek 1921-iki árak, ma az összea nagyobb. A V. V. V. tőkéjét többszörösen túlhaladja, az az összeg, amely Tolnay, mint helyrehozási szükségletet megállapítLátni ebből a jóvátételi kérdés horderejűét Természetes, hogy a szabadvagyon szervezése egy külön társaság keretében nem lehet hátrányos befolyással a főváros jelzett jogaira. Be fel sem szabad tételezni egy nagy és gazdag részvénytársaságról, hogy a szerződés szerinti világos kötelezettségeket teljesíteni vonakodnék. III. Mint uj kérdést, a részvényesi érdekeltség köréből felmerült legújabban az az óhaj, hogy a vasutak megváltása, függetlenül a területi szerződés határozmányaitól, az u. n. forgalmi érték szerint hajtassák végre. Ezen ujabbi álláspont _ nemcsak meglepő. d,e minden jogi alapot is nélkülöz. Közforgalmi vasutaknak alapiát elsősorban az engedély- okmánv képezi. A fővárosi közúti vasutaknál ugvanily jelentőség illeti meg* a területhasználati szerződést is, amely mint ^ alantabb idéztem, az engedélynek kiegészitőrészét ké- nezi. Hogy mily alapon kell a megváltást eszközölni, mily eljárás követendő ez alkalommal. az a szintén alantabb idézett 4. és 5. szerződési fokban van szabályozva. Maga az mieedélyokmánv 2. Vában röviden kimondja, hogv a területhasználati szerződés határozmá- nyai mérvadók a tekintetben, hogy mi képezi megváltás és száHománv tárgyát. Kétségtelen módon meg van tehát állapítva az a jogi alap. amelyen a megváltásnak meg kell történnieAz a követelés, hogy a megváltás nem a szerződés határozmányai, hanem a berendezésnek forgalmi értéke szerint történjék, nem jelentene egyebet, mint érvényen kívül he- 1 nézni- meg semmisíteni a szerződést és engedélyi- Ez a két alapvető okmány a társaságot
