Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)

1922-09-09 / 29-30. szám

2 ZU BUDAPEST 1922 szeptember* 9‘ a kórházaknak a husncmüeket, tapasztalataink sze­rint elsőrendű minőségben.“ A kórházak élelmezésének ellenőrzéséről igy szól a jelentés: „Az élelmezési tiszteket egy élelmezési szakfel­ügyelő ellenőrzi, akinek irányítása mellett a főzéssel foglalkozó személyzet az ételeket Ízletesen és taka­rékosan készíti el. A jelentésünk elején említett kór­házakban (Uj Szent János, Szent István és Zita kór­házak) az élelmezés kiosztásánál váratlanul jelen­tünk meg és az egyes élelmezési anyagok megfelelő niynnyiségéről és igen jó minőségéről szereztünk meggyőződést.“ . , A kórházak gyógyszer-, kötszer- és műszerszükség­letét ellátó gyógyszer- és műszerüzemekről szólva a jelentés megállapítja, hogy ez üzemek eredménye­sen munkálkodnak azon, hogy a kórházak jelzett szükségleteit minél olcsóbban és jókban elégíthessék ki. A műszerüzemről kijelenti, hogy ügykezelése nem költséges és mintaszerű.. A jelentés végén ismét hangsúlyozza az albizott­ság, „hogy a tulkiadás illetve hiány oka nem a gaz­A régi Pest Budapest kövei Irta: SALLAY ÁRPÁD dr. f l Budapest fekvésiénél és természeti viszonyainál fogva szerencsés körülmények között települt város és ha a nyugateurópai városok átlagos sorsa szerint, azok népességének uralma alatt fejlődött volna, ma kétségkívül minden tekintetben a kontinens első vá­rosai között állna. Bizonyság erre az, hogy midőn a modern városfejlődésbe eső utolsó négy évtizeden helül a fejlődésnek csak valamennyire kedvező fel­tételei beálltak, a nagyvárosi jelleg kidomiborodása az egyes vonatkozásokban ugrásszerű, mintha egy­szerre kellene pótolni mindent. A városépítés terén, mely a városnak és lakóinak legelemibb létfeltételeit szabja meg, szintén beigazo­lódik állításunk, mert mint látni fogjuk, úgy az egyes rövidebb időközökben kedvező körülmények folytán beállott fejlődés, mint a négy évtized alatt bekövetkezett városépítési haladás nem más, mint az egyes szökkenés-szerű előretörekvésekből álló iga­zán nagyarányú ugrás. Természetszerűleg ezen egyenlőtlen fejlődés ma­gában rejti azt a hátrányt is, hogy úgy magának a városépítésnek terén, de általában más összefüg­gésekben is nehezen kiegyenlíthető visszahatásokkal .jár; egy-egy kérdésnek megoldása, vagy a város egy-egy helyének fejlesztése az idetartozó összefüg­gések kellő figyelembevétele nélkül, továbbá a szük­séges pénzerő hiánya még a nagy és szerves fejlő­dési! múlttal biró városokban is káros eredményeket hozott létre. Annyival rosszabb helyzetben volt Budapest, ahol a minden nagyvárosi jelleg nélkül való három községből kellett, többnyire mostoha körülmények között, rendesen szűkös pénzerővcl, a dálkodás fogyatékosságában, hanem a háború okozta kedvezőtlen gazdasági viszonyokban gyökei ezik. — Az illetékes minisztériumok hivatalos kiküldöt­teinek fenti megállapításai azt a reményt kelthetik bennünk, hogy a népjóléti és munkaügyi miniszté­rium megszabadulván a fővárosi közkó'rházak gaz­dálkodásaira állandóan szórt vádaknak a fővároson káros befolyásától, ezentúl még inkább támogatni fogja a fővárost abban, hogy a tulajdonképpen az egész ország középosztálybeli és szegénysorsu bete­geinek ápolását és gyógyítását kiváló eredménnyel végző kórházait felszerelés és ellátás tekintetében mindenkor színvonalon tarthassa. — E reményünk már is teljesedéibe menőnek mu­tatkozik, amennyiben a népjóléti miniszter ur ígé­retet tett arra, hogy az Országos Betegápolási Ala­pot és a kincstárt terhelő ápolási költségek fedezé­sére a f. évi január 1-től kezdődőleg az állam által adott haivi 12 millió korona előleget — tekintettel a közkórházi napi ápolási díjnak 130 koronáról 250 ko­ronára történt emelésére — havi 30 millió koronára fel fogja emelni. nagyvárosi követelményekhez mérten különösen kez­detben természetesen alig meg-megfelelően képzett és gyakorlott igazgatással s a nagyvárosi gondol­kodásban és érzésben bizony csak lassan fejlődő pol­gárság mellett egységes, hatalmas, nagyszabású és szép fővárost alkotni. Ha ez csak valamennyire sikerült is, amint hogy sikerült, akkor szigorú mértékkel mérve is elenyé- szőek a történt hibák és mulasztások, ellenben annál bámulatosabb a jói eredmény, mely hálára kötelezi az utódokat mindazok irányában, akik ezen ered­mény létrehozásában részesek. A Duna-folyam által kettészelt vá roíst erű let 19.444-29 hektárt tesz ki, amelyből a balpartra 9027-37, a jobbpartra 10-416-92 hektár esik. A balparti rész túlnyomóan sik, csak a keleti és délkeleti határszél felé vannak enyhe emelkedések; a jobbparti rész egyrészt tulnyomólag hullámos, jórésze völgyes- dombos, csak a folyó mellett egy keskeny szalag sik, amely a város északi, Óbuda beépített része feletti és déli lágymányosi-kelenföldi részében tágul ki nagyobb sik területté. A Várhegytől és a Gellérthegy keleti oldalától el­tekintve, a jobbparti belsőséghez tartozó, vagy azt övező dombok szelíd emelkedésiiek, beépítésre, lakó­részekül kiválóan alkalmasak. A természetadta kö­rülményeknél fogva a balparti rész fejlődött ki kez­dettől fogva ipari és kereskedelmi gócponttá, mig a jobbpart túlnyomóan lakórész maradt; mindazon­által a balparton sem fejlődött mindezideig valósá­gos city s a gyárak települése sem egy vidéken tör­tént, mint ez helyesen az ilyen ipartelepek megfelelő elhelyezésénél kívánatos volna, ami alatt a buda­pesti általános északnyugat—délkeleti széliránynál a gyáraknak a város délkeleti részére való csopor­tosulását kellene érteni. A beépitett terület az egész terület nagyságához viszonyítva még most is igen csekély: mindössze 2560 hektár, amiből a bal partra az oka. Bódy Tivadar dr., Budapest székes- főváros polgármestere, aki a Közútinál a meg­váltással kapcsolatos ügyeket intézi, azon a mindenesetre tiszteletreméltó, de a főváros által egyáltalában nem elfogadható vélem é- nyen van, hogy a gazdasági állapotok követ­keztében a szerződésben körülírt feltételek már régen megszűntek és hogy a részvényfelpén- zekből tartalékolt összegekből támadt invesz­tíció, ^ természetszerűleg a vállalat, illetve a részvényesek tulajdonát kell hogy képezzék továbbra is. A volt polgármester ur ezeket a vagyon tétel eJke t nem hajlandó átadni a fő­városnak és őszerinte is erre a momentumra vezethető vissza a Közúti papírjaiban legutóbb bekövetkezett árfolyameltolódás. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy ez a vélemény a volt polgármester urnák magánvéleménye mely kissé tulmerész és elébe vág olyan dol­goknak, amelyeknek megítélése túlmegy a volt polgármester ur hatáskörén. A rekon­strukció kérdésében, amely döntő hatással van a Közúti állítólagos szabadvagyonára, szár­mazzék az részvényfelpénzekből, vagy akármi egyébből, egyetlen jottát sem fog engedni a fő­város és ha az erre vonatkozó tárgyalások ered­ményre nem vezetnek, a független magyar bí­róság fogja megvonni a határvonalat a közön­ség és a részvényesek érdeke között. A villamosvasutak szőnyegen forgó kérdé­séről különben munkatársunk kérdést intézett Ereky Károly fővárosi bizottsági taghoz, aki tagja a tizenkettes bizottságnak is. A kegyel­mes úrtól kérdéseinkre a következő válaszokat kaptuk: — Mi igaz abból a hirből. hogy a kegyelmes úr­im a megváltott vasufak vezérigazgatója? — A bizottsági tagok közt felmerült az az idea, hogy én lennék egy megalapítandó rész­vénytársaságnak. amely az egyesitett vasuta­kat átveszi, az elnöke. Miután azonban sem ea a részvénytársaság megalakulóban nincs, sem pedig semmiféle konkrétum a dologban nincs, csupán néhány többségi fővárosi bizottsági tagnak a megbeszélése, ez az egész dolog tárgytalan. — Mi igaz az állítólagos belga tárgyalásokból és abból, hogy a villamosok átvétele a főváros saját tőkéjéből nem eszközölhető? — Semmi. — Hogyan képzeli el kegyelmes ur a villamosok átvételét és továbbvitelét? — Tekintettel arra, hogy tagja vagyok an­nak a bizottságnak, amely a villamos átvéte­lével meg lesz bízva és mert a legszigorúbban meg van szabva, hogy erről a kérdésről egy­előre nyilatkozni nem lehet, nem nyilatkoz­hat om. 1586 hektár, a jobbra 974 hektár esik; ebből is látszik a balpart nagyobb arányú beépítése. A Dunában levő három sziget, u. m.: Újpesti-, Óbudai- és Margit­sziget, speciális rendeltetésénél vagy fekvésénél fogva szintén kihasználatlan a belakositás szem­pontjából. A város területe általában két nagyban összefüggő egészet tüntet fel, nem szakgatott, ami városrendezés szempontjából szintén előny. A jobbpart "északi és keleti részén húzódik végig a Rákospatak, az időnkint megújuló körcsatorna esz­méjének egyik felhasználható része; ennek egy ága a talajvízből táplálkozó Köszöriisárok; a déli pesti részen nyitott vizlevezető az Hlatosárok. A jobbpar­ton állandóan folyik az Óbuda északi határszélén levő Római-fürdő tavából eredő Malompatak, mely a körvasút felett ömlik a Dunába; ezenkívül a jobb- parton szintén csak vizlevezető árkok vannak, me­lyek azonban az időnkint nagy mennyiségű hegyi vizek levezetése miatt városrendezési szempontból is sok gondot okoznak. Ilyen árkok: az Aranyhegyi­árok, az ördögárok, Orbáníiegyi-, Szendi-, Német­völgyi- és Sásadi-árok. A talaj általában jó, a Duna szabályozásából nyert részeken és néhány beltelki folton (VI. és VII. ke­rület egyes részei, régi kertészföldek) feltöltött, de az egészségügy szempontjából már az is ki­fogástalan. A. fizikai viszonyok Budapesten az általános közép­európaiak. A városépítés1 szempontjából fontos adatok ezen vázolása után kiemeljük, hogy Budapest 50 év előtt területre Európa második városa volt a legutóbbi időkig; csak London, a kontinens többi városával a különleges viszonyoknál fogva semmiben össze nem hasonlítható óriás metropolis előzte meg 35.360 hektár területével; s Bécs, m,ely jórészt fejlett, ön­álló életet folytató községeket csatolt eredetileg­Kavarodás a villamosvasutak megváltása körül Nem igaz a belga tárgyalások hire — Mi lesz a Közúti szabad vagyonával ? — Ereky Károly megcáfolja a vezérigazgatóságáról szóló hireket Liberális sajtóorgánumokban egyre gyak­rabban látunk közleményeket a villamosvas­utak megváltásáról és fővárosi kezelésbe való átvételéről. A megváltás folyamatban van, a vasút 1923 január elsején a főváros tulajdo­nába és kezelésébe kerül, de még mindig akad­nak a túloldalon naiv lelkek, akik azt hiszik, hogy meg lelhet változtatni a változhatatlant és a villamosvasutakat valamely magántársa­ság kezén lehet hagyni. így legutóbb az a hir röppent fel egyes laptársainkban, hogy egy belga tröszt akarja bérbevenni a villamos- vasutakut, sőt akadt olyan laptársunk is, amely azt is tudja, hogy egy állítólag Bette nevű belga ur járt egy brüsszeli tröszt nevé­ben a városházán, hogy ott felvilágosításokat kérjen. A felvilágosításokat állítólag meg­kapta Bette ur, de azóta nem jelentkezett, nyil­vánvalóan azért, mert nem hajlandó a Keresz­tény Községi Pártnak azt a, szívességet meg­tenni, hogy a villamosvasutak terhétől meg­szabadítsa őket. Nos, erre a megszabadításra igazán nincsen semmi szükség. A város saját erejéből át tudja és át fogja venni a vasutakat, képes vinni és fogja is folytatni saját erejéből a vasu­tak üzletvitelét. E célból momentán semmiféle külföldi tőkére szükség nincsen és a főváros nincs is abban a helyzetben, hogy a vasutak átvételének mai zavaros állapotában, amikor csak részben tudja, hogy mit kap és mit vesz át, külföldi tőkecsoportokkal komoly tárgyalást kezdjen a vasútnál szükséges nagyobb rekonstrukciók finanszírozását illetőleg. Erre ráérünk akkor, ha a vasút a mienk lesz és nem vagyunk hajlandók élelmes és ke­vésbé élelmes külföldi ügynökök kilin­cselését .és érdeklődését készpénznek véve, máról-holnapra lemondani a vas­útról, azt újra magánkézbe bocsátani, mikor az ál­dásosnak épen neui mondható magántársaság­tól alig hogy megszabadult a főváros közön­sége. Végigkérdeztük az összes illetékes tényező­ket az állítólagos belga ur tapogatódzásairói és mindenhonnan egyértelműen azt a hiteles információt szereztük, hogy efajta tőkebekap­csolási kísérletről, sót még tapogatódzásról sem volt szó. Az tény, hogy számos tőke­csoport, belgák éppen annyira, mint franciák, angolok csakúgy, mint amerikaiak, érdeklő­dést mutattak a vasutak átvételére és e célból többizben kezdtek tárgyalásokat a főváros közlekedésügyi osztályával. Ezek a tárgyalá­sok azonban bizonyos informativ jellegű fel­világosításokon és megbeszéléseken nem men­tek és nem is mehettek, azon egyszerű okból, inert a főváros sieiníniképen nincs abban a helyzetben, hogy valamely tőke bekapcsolódá­sáról diszponáljon. ! A ' Külön fejezet illeti meg a Közúti állítólagos szabad vagyonának ügyét, mely körül a leg­vadabb tőzsdei spekuláció . kering, aminek nagyrészbeni a Közúti ifit-ott nyilvánosságra kerülő túlságosan optimisztikus álláspontja

Next

/
Thumbnails
Contents