Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-09-09 / 29-30. szám
11. évfolyam Budapest, 1922 szeptember 9 29—30. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI *PÉS ^KÖZGAZDASÁGI P M Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Meg jelenik minden héten ♦ Előfizetési ára: Egész évre 960 K ♦ Félévre 480 K ♦ Negyedévre 240 K ♦ Egyes szám ára 20 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. + Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Dr. Doby Undor Treuga Dei Félmilliárdon felül lesz a kórházak költségvetése A kormány a kárházak háborús tulkiadásaik megtérítette a fővárosnak — Működik a kórházi követelések számvevőségi bizottsága — Édes tanácsnok a fővárosi kórházak helyzetéről nyilatkozik az Uj Budapestnek •szállt a közgyűlés háborgó vizeire múlt szerdán, amikor a közgyűlés ellenzéke az adójavaslatok ellen való tiltakozásra hivta össze a törvényhatósági bizottságot. A várt csatározások helyett békés együttműködésben csendült ki a polgárság akarata és az eredmény nem is maradt. el, a kormány úgy a lisztellátás, mint az adóreform ügyében meghallgatta, még pedig ■szívesen hallgatta meg Budapest közönségét és sok tekintetben aszerint is cselekedett. Az Uj Budapest állandóan hangoztatta annak a békés együttműködésnek szükségességét, mely egyedül képes a mai zavaros időkben a megnyugvás révébe vinni a főváros zilált hajóját. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a mi hangáink sohasem uszított, mint liberális laptársainké és hogy a túloldal hasábjainkon mást olvashatott mint, amit az ő harsonái mi- rólunk zengtek. Mi mindig azt vallottak, amit. most is vallunk: Minden erőnek össze kell fognia, hogy a gazdasági és politikai khaosz- ban Budapest székesfőváros ne csússzon oda, ahová Bécs vagy Berlin, — és büszkék vagyunk arra, hogy részben a mi munkánk gyümölcse is a rendkívüli közgyűlés szenvedélytelen, okos és komoly tónusa. A túloldalon azonban egyes politikusok és sajtóorgánumok akik, és amelyek mindenkit és mindent a liberalizmus szerintük világot megváltó szemüvegén át néznek, a rendkívüli közgyűlést, mint a liberalizmus diadalát hirdetik, hangoztatván, hogy a Községi Párt közeledett az ellenzékhez és prognosztikonjuk szerint a jövőt a „megtért” kereszténypártnak a liberalizmussal való ölelkezése jelzi. Szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy a közgyűlés többségi pártja a kisebbséghez nem közeledett, nem közeledik és nem is fog soha közeledni. Világnézeti különbségek szédítő örvénye választ el minket a túloldaltól és ha a főváros érdekében alkotó munkára nem közeledünk, hanem hajlandók vagyunk a túloldal közeledését elfogadni, tesszük ezt gondolatvilágunk, érzéseink és világnézetünk teljes fentar- iásóval. Itt nem közeledésről, még kevésbé a keresztény politika csődjéről van szó, csupán arról, hogy a túloldal végre megfogadta szavunkat, mely szerint minden okos gondolatot, ,a város érdekében való ideát, még ha az a túloldalról jön is, szivesen fogad, magáévá, tesz ,és megvalósít a Keresztény Községi Párt. Korai tehát azoknak az öröme, akik a liberalizmusnak a városházi politikába való visszatéréséről álmodnak gyönyörű álmokat. A budapesti városházán meghalt a liberalizmus, hogy soha vissza ne térjen, itt csak annak a keresztény politikának és e politikához való alkalmazkodásnak van jövője, melynek kéfesz- tendős fennállása a főváros számára, ha nem is a ma lehetetlen gazdasági fejlődést, hanem a forradalmak és a kommunizmus pusztításai után a meredeken való lecsúszásban egy viszonylagos megállást tudott biztosítani. Csak a mi alapunkon, a keresztény reálpolitika alapján lehet elképzelni Budapest fejlődését és jövendő várospolitikáját. Az idők jele, hogy a túloldal a huszonöt vörös szekfii helyett a keresztény reálpolitikával igyekszik közös alapra helyezkedni. Szükséges ezt most, az első őszi közgyűlés előtt külön is leszögezni, nehogy azután kellemetlen csalódásoknak tegye ki magát a túloldal. A főváros életében nagy szerepet játszanak a kórházak, melyek a gyógyítás annyira fontos feladatát végzik. A fővárosi kórházak vezetése mindig a legfontosabb feladatok közé tartozott és ezért nagy megtiszteltetés volt Édes Endre tanácsnok számára, mikor a polgármester a választások után őt bizta meg a közegészségi ügyosztály vezetésével, Édes tanácsnok nagyszerűen megfelelt a beléje helyezett bizalomnak és neki köszönhető, hogy Budapest kórházai a mai súlyos időkben igazán mintaszerűek és a kórházakban uralkodó állapotok semmi kivánni való nem( hagynak hátra. A fővárosi kórházak helyzetéről a tanácsnok ur a következő nagyérdekü nyilatkozatát tette az Uj Budapest munkatársának: — Az általános nagy drágaság az 1922/23. évi kék- házi költségvetésen is meglátszik. Az előző költség- vetési év 283.799.600 korona kiadásával és bevételével szemben a mostani kiadások és bevételek összege 492.839.984 koronára emelkedett. — Nagyot emelkedtek a személyzeti kiadások, általában 95.6 százalékkal. Nem lehetett ugyanis elzárkózni a személyzet jogo.s kívánságainak teljesítése elől s ezért az ápolószemélyzet részére 149.5 százalékkal, az altisztek, ideiglenes szolg-ák, mosónők részére 125 százalékkal, a műszaki és gépüzem alkalmazottak részére 86 százalékkal többet kellett felvenni illetmények címén, mint amennyi az előző évi költségvetésben fel volt véve. — A dologi kiadások tételei közül különösen nagyot emelkedtek és magukban is nagy összegeket képviselnek a következők: Élelmezés, mely 127 millióról 204 millióra, a tüzelőanyag, mely 57 millióról 92 millióra, s a ruhanemű, mely 18 millióról 48 millióra emelkedett. — Természetesen emelni kellett a kiadásokhoz képest a napi ápolási dijat is, amely a megfelelő számítások után az 1922/23. évi költségvetési évre az addigi napi 130 korona helyett napi 250 koronában állapíttatott meg. — Meg kell itt említenem, hogy a népjóléti és munkaügyi miniszter ur a főváros anyagi érdekeivel szemben különös megértést és jóakaratot tanúsított azzal, hogy a főváros által kért napi ápolási dijat a lehető leggyorsabban megállapította s egyben a főváros kéréséhez képest hozzájárult ahhoz, hogy az ápolási dij az árak nagy hullámzására való. tekintettel negyedévről negyedévre újból revízió alá vétessék és a szükséghez képest emeltessék. Ez utóbbi körülmény némi megnyugvást nyújt' akkor, amidőn az élelmiszerek, a gyógyszerek, fehérnemüek, stb. árainak rohamos emelkedése és a beszerzések megnehe- zedése különben is nehéz feladatok elé állították a tanács közegészségi ügyosztályát. —■ A f. évi junius végével zárult költségvetési évfolyama alatt állandó gondoskodással, nagy küzdelmek árán, sikerült a kórházak felszereléseinek hiányosságait annyira pótolni, hogy most már elmondhatjuk, hogy a legjobb utón vagyunk abban a tekintetben, miszerint a háborús évek okozta bajok és hiányosságok lassankint megszűnjenek. —' Ebben a költségvetési évben is főként az fogja a legfőbb gondunkat képezni, hogy e tekintetben amennyire lehet előrehaladjunk. Épitési munkálatokat csak igen keveset végezhetünk, azok is inkább halaszthatlan javításokra és pótlásokra vonatkoznak. — Itt azután lehetetlen meg nem emlékezni az Uj Szent János kórházi tüdőbeteg-pavillonok épitési ügyéről. E pavillonok építésének befejezése s azok belső berendezésének eszközlése, már annyira égetőkérdés, hogy egyenesen a főváros lakossága egészségügyének egyik legfontosabb kérdése. A tüdőbetegek szám.a a hiányos táplálkozás és rossz lakásviszonyok miatt állandóan szaporodik. A fővárosban tüdőbetegek gyógyítására rendelkezésre álló férőhelyek állandóba zsúfolva vannak, az azokért való ostrom szinte tűrhetetlen. — A szóbanlevő pavillonok megnyitása nagyot javítana a bajokon, mert ezek mintegy 500 ágyat nyújtanának a szenvedő tüdőbetegek számára. — Manapság a nyílt tuberkulosisban szenvedő emberek százai megfelelő orvosi kezelés és elkülönítés hiányában fertőzik környezetüket s terjesztik a legszömyübb betegséget: a tüdővészt. — A pavillonokban még szükséges épitési és berendezési költségeknek 100 millión is túl terjedő nagy költségeire és főként arra való tekintettel, hogy a tüdőbetegség, mint népbetegség ellen való védekezés tulajdonképpen állami feladat — a főváros már több fölterjesztésben fordult a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz avégből, hogy a még hátralevő költségeket vállalja az állam, annál is inkább, m,ert a főváros az épületeknek felépítésével és tetőalá juttatásával máris óriási áldozatot teljesített ezen a téren. —• Bernolák miniszter ur annak idején ez irányban egyik leiratában már bizonyos hajlandóságának adta, jelét s. holnapokkal ezelőtt kérdést intézett a költségek nagysága felől a fővároshoz, a válasz felterjesztése vagyis hónapok óta azonban dacára az állandó szorgalmazásnak, semmi újabb ebben, a dologban nem történt. Csupán a főváros hozott 10 milliónyi újabb áldozatot azzal, hogy ez összeg keretén az épületek állagának biztosítására szükséges munkálatokat végeztetett. —- Ezt a kérdést most már folytonosan szorgalmazni fogjuk s azt hiszem Fűm József miniszter urnák kiváló energiája, megértése és jóakarata nemsokára befejezéshez fogja juttatni ezt a régóta húzódó kérdést s az állam támogatása meg fog jönni és nemsokára 500 tüdőbeteggel több kerülhet rendszeres kórházi ápolás alá. — Kórházaink háborús tulkiadásait az 1920. év végéig a kormány teljes összegükben megtérítette s a már időközökben adott nagy összegű előlegek leszámítása után még fenmaradt 85,196.566 korona 62 fillért a fővárosnak kiutalványozta. — A kórházi követelések számszerű megállapítására egy számvevőségi bizottság küldetett ki, amely Biró Árpád népjóléti min. főszámtanácsosból, Cser- nátony Jenő p. ü. min. főszámtanácsosból, Serényi Árpád főv. számvevőségi főszámfanácsosból a főv. közkórházi központi gazdasági hivatal vezetőjéből és Horti Géza adóhiv. főszámtanácsosból, a tan. X. ü. o. kórházi alosztálya számvevőségi vezetőjéből állott. —■ Ez a bizottság vizsgálata tárgyává tette a fővárosi közkórházak egész gazdálkodását is s ennek a bizottságnak összesítő jelentése fényes elégtételül szolgál azokkal a mesterségesen termelt, fentartott és mondhatnám folyton hangoztatott vádakkal, amelyek a kórházi gazdálkodást pazaiíónak, hiányosnak s a felmerült tulkiadásokat e gazdálkodás- következményeinek tulajdonították. A jelentés erre nézve a következőket foglalja, magában: „Vizsgálatai során az albizottság a nagymérvű tulkiadás okát nem a takarékosságra való törekvés szóvá tehető hiányában, hanem a háborús és az azokat követő évek rendkívüli kedvezőtlen viszonyaiban, de főleg abban találta meg, hogy az állam által ezekben az években a költségvetések részletes tárgyalása nélkül az ápolási dijak igen alacsony összegben, még a főváros által kért, azonban szintén elégtelennek bizonyult ápolási dijaknál is alacsonyabb összegekben állapíttattak meg, továbbá, hogy a drágaság állandóan, előre nem láthatott mértékben emelkedett.“ — Majd a főv. kórházak szükségleteit ellátó főv. üzemekről szól a jelentés 's a többek között pl. az élelmiszerüzemről a következőket mondja: „Az élelmiszerüzem elsőrangú intézmény, igen nagy mennyiségekben és igy aránylag olcsón szerzi be az elsőrangú árukat és azokat nem a mindenkori irányárakon, hanem a beszerzési árakon, juttatja el saját szállító eszközeivel a kórházaknak, csekély rezsieköltség betudásával. Ugyanez az üzem szállítja
