Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-05-17 / 19-20. szám
//. évfolyam Budapest, 1922 május 17 19—20. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI <P ÉS OcÖZGAZ fi Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 440 K ♦ Félévre 220 K ♦ Negyedévre 110 K ♦ Egyes szám ára 10 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám : 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Dr. Doby Undor Az ötvenéves Budapest* A főváros tanácsa az cl amit héten nagyobb bizottságot küldött ki Budapest ötvenéves jubileumának előkészítésére. A jövő évben lesz ugyanis ötven esztendeje annak, hogy Pest, Buda és Óbuda Budapest székesfővárosává egyesült és a megizmosodott, megmagyaroso- dott főváros gócpontja lett a magyar kultúrának, iparnak és • kereskedelemnek- Bizonyos, hogy ez a jubileum méltó lesz ahhoz az ötven esztendőnek történetéhez, melynek lapjain a Ráthok és Kamermajjerek nevei ékeskednek, noha a közgyűlési pártok és a, sajtó egy része a jubileum alkalmából Márkusként a múlton keseregve, a főváros mai vezetőségére és többségi pártjára éppen nem hízelgő összehasonlításokat tesz a dicső múlt és a törpe jelen között. Bár ezzel a történeti ábrándozással egyszeriben a rideg politika kellős közepébe csöppenünk, mégis, talán az ötven esztendő megünneplésénél is fontosabbnak kell tartanunk annak a lekicsinylésnek visszautasítását, mely a nagyszerű ősök törpe epigonjainak gúnyolja azokat, akik a mai politikai és gazdasági viharok közepette a békés munka és nyugalmas fejlődés révébe akarják kormányozni a város hajóját. Nem akarunk egy jottányit sem levonni azok érdeméből, akik az Andrássy-utat építették, vagy akiknek fejében fogant meg a budapesti vízvezeték, vagy az öt karcsú hid építésének gondolata: de rá kell mutatnunk arra, hogy a 80-as és 90-es évek nagyszerű gazdasági evolúciója az alkotás ideje volt és a háborút vesztett és fórra dalma kát átélt Csonka-Magyar- ország fővárosának mai gazdasági vegetációja éppen a szomorú előzmények következtében egy pillanatra sem hasonlítható össze a kiegyezés utáni idők lendületes építési és beruházási akcióival. A vád azonban nemcsak a keresztény Budapestet éri, hanem mindazokat, akik a háború écs forradalmak utáni Magyarország életében uj korszakot akartak nyitni a keresztény és nemzeti gondolat jegyében. Miért van az, hogy gazdasági vonatkozásokban a keresztény gondolat a fővárosban és az országban egyformán negatívumokban merült ki és pozitív alkotásokra szinte képtelennek bizonyult1? Miért van az, hogy Budapestnek rossz a vízvezetéke, a kövezete, a lakásviszonyia és a főváros népe régi nagyságának romjain busong? Nem a vezetők kicsiny volta-e az oka annak, hogy tettek helyett még mindig szavakban éli ki magát a keresztény és nemzeti gondolat, és azok szemére, akik uj, keresztény és magyar Budapestet akartak’ teremteni, a jogosság látszatával vethetik a le vitézlett irányzatok lovagjai az alkotninemtudás és kátyubarekedés vádját? Amennyire nehéznek látszik a felelet, valójában annyira könnyű és egyszeribe frázissá zsugorítható a nagyhangú vád. Egy vesztett háború és két romboló forradalom után nem az uj alkotások, hanem a számlafizetések súlyos esztendei következnek. Az ötvenéves forduló alkalmából szomorúan kell megállapítanunk, hogy amennyire kötelessége volt uj iskolák, fürdők, utak és csatornák építése a letűnt nemzedéknek, annyira teljesiti kötelességét önmagával és a történelemmel szemben ez a generáció, ha fűteni tudja a már felépült iskolákat, rendben tartani a meglevő utakat és a csatornákat. Csak a rosszhiszeműség hasonlíthatja össze a mai Budapestet és a mai Magyar- országot az ötvené.v előttivel, és csak a választási propaganda legelvakultabb bombasztj ri állíthatják, hogy fővárosban. és országban egyaránt ugyanazon előfeltételek nyílnak a termelő munkára ma, mint a béke boldog esztendeiben. A keresztény gondolat látszólagos passzivitásának árnyékában az agyonsanyargatott és kiuzsorázott főváros és nemzet teljes gazdasági csődje mered felénk, amiért pedig nem a keresztény kurzus, hanem nálunk Trianon, a többi legyőzött nemzeteknél Versailles és Sévres a felelős, aminthogy Berlin^ és Bées is csak a jelennel küzd és nem ér rá a jövővel törődni. Szükségesnek tartjfuk ezt Budapest * Felelős szerkesztőnk vezércikke a -Nemzeti Újság május 14'iki számából. ötvenéves jubileuma alkalmából megállapítani, de egyben azt is le kell szögeznünk, hogy ilyen körülmények között, amiket a túlsó oldalon éppen olyan jól tudnak, mint mi, lelkiismeret- lenség az alkotninemtudás vádjával élőállani, különösen a fővárosra vonatkozókig, amelynek vállaira az „alkotás éveinek” könnyelmű gazAz uj lakásrendelet arról '.'“lodkezett meg, amiéri tulajdonképpen készülnie kellett volna : a lakásügy terén fennálló korlátozásoknak és akadályoknak csupán akkor és addig van jogosultságuk, áruig ezek a. mesterséges gátak a lakáshiányon akarnak segíteni. Katedrái bölcsességre és szociálpolitikai szükségességek fel nem ismerésére mutat az uj lakásrendeletben megnyilvánuló az a tendencia, hogy a lakásügyi korlátozásokat önmagukért tartsa fenn továbbra is anélkül, hogy ezzel a lakástermelést előmozdítaná. Ez annál súlyosabban esik a latba, mert a miniszterelnök, de maga az uj lakásrendelet szülőapja, a népjóléti miniszter is, számtalanszor kijelentették küldöttségek előtt és nyilatkozatokból, hogy a hét háborús meddő tavasz után ezen a tavaszon végre meg kell indulnia az építkezésnek és az építkezések megkezdésével kapcsolatban a lakások fokozatos felszabadításának is. Minderről azonban mélyen hallgat az uj lakásrendelet, melyet különben, értesülésünk szerint, pénteken fog letárgyalni és végleges formába önteni a minisztertanács. Mert a lakástermelés előmozdítására igazán jelentéktelen és szégyenletesen csekély jelentőségű az 1917. évi lakbér húsz százalékának az állampénztárba való beszolgáltatása, amit „az építkezési kölcsön kamaibiztositéka“ rejtélyes cimén könyvel el az uj lakásrendelet. Az alábbiakban a főváros egy nagyfontosságu és megvalósulása esetén nemzedékekre kiható jelentőségű tervéről számolunk be az Uj Budapest olvasóinak. Ez a terv még nem látott napvilágot és >a város- rendezési ügyosztály vezetőjének fiókjában pihen már hónapok óta, mivel az ügyosztály még a lakástermelés megindításának lehetőségéért sem merte a terv megszületése idejében vállalni azt az ódiumot, amit a tervezetben kontemplált béremelés jelent. Most azonban, hogy a népjóléti miniszter közismert szociális érzése nagyarányú béremelésekre nyújtott módot. — a közérdek szempontjából fontosnak tartottuk a nagyértékü koncepciót megóvni a pusztulástól és a minisztertanácsnak az uj lakásrendelet kibocsátása előtt figyelmébe ajánlani. A tervezet, mely a tan. III. ü. o. érdemes munkája, megállapítja, hogy a lakóházépítés még rendes gazdasági viszonyok között is egy mérsékelt jövedelmezőségű, ellenben csak bosszú idő alatt törleszthető vállalkozás volt, amelynél a múltban is csaknem kivétel nélkül jelentős kölcsöntőkét kellett igénybevenni. A magánépités megindításánál egyedül a magunk erejére vagyunk utalva, és arra csak úgy számíthatunk, ha olyan segítséget tudunk nyújtani akár a jövedelem biztosításában, akár tőkehozzájárulás alakjában, mely a vállalkozás kockázatát legalább is jórészben a közre hárítja. Az ia megoldási mód, hogy az építeni szándékozók rendelkezésére a város bocsásson meghatározott időre ingyen megfelelő telkeket, nagyon kisértékü és az épitési költségnek alig egy százalékát teszi ki. A lakástermelés megindítása országos közérdek és egyértelmű az ország közgazdasági életének megindításával. Ebbe a termelésbe az ország iparának több mint fele belekapcsolódik, és éppen ezért roppant csekély az állam részéről az egész ország területére lakásépítés céljaira előirányzott 300 millió. Ebből az összegből az egész ország területén legfeldálkodása rakta a legsúlyosabb terheket: azt a húszezer koronás adósságot, mely a letűnt korszak örökségeképpen terheli Budapest minden polgárát s amelyet jubileumi ajándékképpen kap a. nagyhangon kritizáló uraktól bölcsőjébe minden Budapesten született ese- csemő. jebb 2000 kétszobás lakás felépítésére nyújtható segély, amellett a kölcsön után huszonöt éven keresztül fizetendő két és fél százalékos törlesztésnek a. pénz értékének változásából előálló minden kockázatát .az érdekelt városoknak kell viselnie. Az uj lakásrendelet kibocsátása alkalmával a kérdés ahhoz a ponthoz jutott, ahol a megoldásra vezető ut határozott kijelölése további halasztási nem tűr. A tervezet kárhoztatja a háborús lakásrendeleteket, .amelyek káros hatással voltak az épitési tevékenységre, a lakásigények kialakulására és igy a lakáseloszlásra is. Az építkezés teljesen megszűnt, ellenben a lakásigény lényegesen emelkedett és a mesterségesen felfokozott lakáshiányt még növelték a megszállott területeknek a fővárosba törekvő menekültjei. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a lakbéreknek a pénz értékével arányos felemelése folytán előálló megfelelőbb lakáselosztással a kérdés önmagától megoldódik, vagy hogy a szabaddá tett lakbérek mellett a magánvállalkozás képes lesz a fennmaradó hiányt pótolni. A lakáshiány megvan, tehát mielőtt a lakbérek szabaddá tételére gondolhatunk, a fokozatos lakbéremeléssel a lakáselosztásban előállt aránytalanságot kell megfelelő módon megszüntetni és azzal egyidőben egy nagyobbszabásu épitési akciót megindítani, mig a régi házak lakásaiban a fokozatos béremelés folytán előálló arányosabb elosztózás mellett is a lakáshiány tényleg fennáll. A lakbérek szabaddátétele tehát összefüggésben áll a bérek fokozatos emelése révén kialakuló tényleges lakásszükségletet kielégítő építkezés befejeztével. Háziurak és lakók közös érdeke tehát, hogy az építés minél előbb és minél hatásosabban meginduljon. Mivel pedig .az állam és a város együttes ereje sem elégséges ahhoz, hogy ezt a feladatot mindkét fél számára kielégítően megoldja, a megoldásban az érdekelt két félnek is közre kell működnie. A súlyos helyzetből más kivezető utat nem lát a tervezet, minthogy a lakbérkorlátozás a régi házakra nézve egy meghatározott időpontig továbbra is fenntart assék, ez időpontig .a bérek fokozatosan, és pedig progresszive, felemeltessenek, a lakbérek bizonyos része és pedig minden tulajdonosra nézve egyenlő, de fokozatosan szintén növekvő része a tulajdonos számára meghagyassék, a többi része pedig az építési alap létesítésére elvétessék. Az igy létesített alap a főváros közönségének progresszív és egyetemleges megterheléséből jönne létre, és azért az épitési akció lebonyolítása is a főváros feladata- maradna. Az államnak nagyobb kölcsönnel kellene az akcióhoz járulnia, mellyel szemben a főváros vállalná, hogy bizonyos idő alatt .a nyújtott kölcsönnek legalább két és félszeresét lakóház építésére felhasználja, magára vállalná a kölcsön két és fél százalékos törlesztését is, de csak a pénznek az értékéhez viszonyított, vagyis a mindenkori épitési költségnek megfelelő értékében. Megfelelő pénzügyi szervezet létesítésével az építőipari vállalatokat finan- cirozó nagytőkék bevonását is biztosítani lehetne és igy a magánvállalkozásban rejlő intenzivebb kereskedelmi szellem volna egész gazdasági életünkre messze kihatóan érvényesíthető. A tervezet konkrét részében 1922. évi május hó elsejétől kezdődőleg öt esztendőre .akarja a főváros területén lévő lakások és egyéb épületrészek béreit szabályozni olyképen, hogy az 1922. évi május hó elsejétől számított első esztendőre az ezer korona évi bért meg nem haladó lakások számára az 1917. évi lakásbér négyszeresét, az ezer koronát meghaladó, de háromezer koronát meg nem haladó lakások számára az 1917. évi lakbér hatszorosát, a háromezer korona évi bért meghaladó lakások száA főváros ötmilliárdos lakásépitési terve Amiről elfeledkezett az uj lakásrendelet — A háztulajdonosoknak és a lakóknak egyképen hozzá kell járulniok az építkezés megindításához — Őt év alatt tizenegyezer uj lakást akar építeni a főváros
