Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-02-22 / 8. szám
2 ZU BUDAPEST 1922 feöwuáf 22 nőbben és aki nincs úgy meg'szervezve, mint más foglalkozási ágak. Ha ezek után nem is helyezkedünk azon nézet alapjára, mely szerint lakáshiány nincsen, pedig ez különösen Kund Elemér erre vonatkozó tanulmányában megbízhatóan ki van fejtve, és ha félreteszünk minden aggályt a lakásbőség tekintetében, úgy rá kell jönnünk, hegy a feltételezett lakásszükségletet a feltétlenül szükségesnek talált 3, 2 és 1 szobás tisztviselői és munkáslakások építésével sürgősen ki lehet tlégiteni. Itt a legnagyobb gondossággal kell azonban eljárni, mert a fölösleges építkezés a már meglevő házak tönkre jutását vonná maga után. Ha már most egy év alatt a legszükségesebb építkezést elvégeztetjük, ebből önként következik, hogy ezen időn túl minden lakás felszabadítható -s az önrendelkezési jog a lakásügy terén is teljesen helyreállítható és pedig akként, hogy ez már most előre deklarálható a készítendő uj rendeletben, ami a kedélyek és a jogrend, a mindennapi élethez szükséges nyugalom érdekében nagy szolgálat lenne. , ............. Az építkezés megindításának' mikéntjéről számos cikk jelent meg. Jóvá nem tehető hiba lenne azt egyoldalú megterhelés’ utján, vagy mint egyes klikkek szeretnék, monopolisztikus rendszer szerint keresztül vinni. A közép- és kisiparosokat kell foglalkoztatni. Nem kételkedik senki abban, hogy az átmeneti intézkedéseknek haladást kell tartal- mazniok úgy gazdasági téren, mint a tulajdon felszabadítása szempontjából. Gazdasági téren kívánatos lenne, hogy a háztulajdonos házát tataroztathassa, befektetett tőkéjének szerény kamatát lássa, azonkívül a ház amortizáltassák, az építkező vállalkozási haszna és a kezelés szerény dija is mutatkozzék a házbérben. Ha a kormány ma átmenetnek ezekből csak a tatarozáshoz szükséges mérvű béremelést kívánja engedélyezni, úgy bizonyos, hogy az 1917. éves béreknek tervezett háromszoros emelése a 8 év óta elhanyagolt házak legszükségesebb' tatarozásának csekély hányadát sem tudja fedezni, mert sok háztulajdonos már ma is az 1917. éves bérek háromszorosát bevételezi anélkül, hogy ebből bármilyen tatarozást is elvégezhetne. Itt nem egyoldalú háztulajdonosi érdekről van szó, hanem életbevágó közérdekről. Mementóul szolgál egy technikus volt államtitkár kijelentése, hogy ő tavasszal már csak az utca közepén mer járni, mert komolyan attól kell tartania, hogy a. házak párkányai le fognak szakadni a járókelőkre. Nem lehet szemet hunyni az elől, hogy napirenden vannak súlyos meny- nyezet és egyéb beomlások, emberáldozattal és súlyos balesetekkel összekötve. A lakások átmeneti fölszabadítása tekintetében pedig a tervezett 6 szobán túli lakások fel szab aditása semmi jelentőséggel nem bir, mert ilyen lakások száma alig l%'-át teszi ki az összes lakásoknak. Erős oppozieiója támadt az üzletek és általában nem lakásul szolgáló helyiségek teljes felszabadításának azon a címen, hogy egyes kereskedők ezáltal tönkre mennének. Ez az Közgyűlés délelőtt 10 töl éjjel 2-ig Hogyan lett Fejérváry Géza báró Budapest díszpolgára ? — Emlékezés egy régi obstrukcióra Súlyos esztendők kemény politikai küzdelmének idejében történt a „nagy obstrukéió“ a főváros közgyűlésén, melynek a legutóbbi közgyűlés eseményei adnak aktualitást. Több, mint busz esztendővel ezelőtt. 1001 junius 17-én. Egyfelől a hazafias magyarság nehéz viadala jogos életrekeléséért, mánfelől az akkori politikai konjunkt uraló vágok kegyfia jhászása a „Kaiserliche Burg“ tetszésnyilvánításáért. Budapesten inkább még a német szó járta . . . Természetesen a politikai tájfun végigszáguld a városházán is s mélyen felkorbácsolja a közgyűlés viharzó tengerét. így volt akkor is. 30 interpelláció egy tarsolyban. Hogy is történt'? Az elnöki pódiumon Márkus József főpolgármester ült. A rekkenő nyári meleg megülte az aranycirádás közgyűlési termet. Csak duzzasztotta ezt az a mélységes, izzó ellentét, mely a lelkekben belül forrott. S mikor az elnök délelőtt 10 árakor megnyi- lolta az ülést, az atmoszféra egész tulfeszültté vált. Napirend előtt többek között bejelenti, hogy az ülésre Kasics Péter 30 interpellációt jegyzett be. Erre az egész íerem kacagásba fullad. Ügyrendi vita. „A mai ülés hivatott dönteni azon indítvány felett, melyet többen benyújtottak báró Fejérváry Géza díszpolgárrá való megválasztása ügyében“ — hangzik a sablonos elnöki bejelentés. Jóformán be sem fejezte mondanivalóját még az elnök, mert az ellenzék egy fugí.jrí mái akcióba lép. Protestálok az ellen -— úgymond Szebeny Antal — hogy az elnök ur a gyakorlat ellenére délelőttre hívta egybe a közgyűlést. Kérem ennek elhalasztását. Szava mélységesen árad szét a teremben, a közgyűlés tengere fel-felmorajlik. Indítványát a többoppozició azonban komolyan nem vehető. Nem vitatható ugyanis, hog'y üzletek dolgában hiány egyáltalán nincsen, sőt vannak üres és bérbe nem adható üzleti helyiségek elég bőven. Itt tehát további termelés szükségéről szó sem lehet. A jogegyenlőség, egyenlő teherviselés és a demokrácia ragyogó tanai nem tűrik, hogy az egyik demokrata érdekében a másik éppen olyan jogvédelmet igénylő tönkre tétessék, különösen igazságtalan és jogtalan lenne, az egyenlő joggal felruházott polgárok egy részének jogát és szabadságát továbbra is elvonni olyanok érdekében, akik a mutatkozó konjunktúrákat kihasználhatták és az általános drágádáshoz képest emelhették szabadon áraikat. Ugyanez áll az üres telkek bérletének teljes felszabaditása érdekében is. Az üzletek és telkek bérletének felszabaditása üdében tehát semmi nehézség nincsen. A lakások részbeni azonnali felszabaditása tekintetében legigazságosabb, ha az úgynevezett nagylakások mellett felszabadítjuk mindazokat a lakásokat, amelyek a bentlakók igényét túlhaladják és ahol igazi fényűzést űznek a lakók. Itt fel kell jogosítani a háztulajdonost arra, hogy az ilyen lakót vagy megfelelő nagyobb bérfizetésre vagy pedig kisebb lakásba való költözködésre szoríthassa. Érthető az izgalom a háztulajdonosok körében amiatt, hogy a nagy- lakás fogalmát az eddigi rendeletekben vidéken a 4 szobás. Budapesten az 5 szobás és ezeknél nagyobb lakások adták, most a nagylakás fogalmát a 6 szobás lakáshoz kötik, ami az általános elszegényedés mellett az igényeknek meg nem engedhető felfokozását jelentené a a háztulajdonos egToldalu terhére. Legnehezebb kérdések egyikének tekintették eddig a lakáskérdések megoldásánál a köz- tisztviselői lakáskérdést. Nem tagadható, hogy a köztisztvislő a legnagyobb kíméletet és védelmet érdemli meg, mert a háztulajdonoson kívül a köztisztviselők szenvedtek legtöbbet az egyoldalú elbánás miatt. Gyakorlatilag közelebbről nézve ezt a kérdést, látjuk, hogy ami eddig nehézségnek látszott, tulajdon- képen könnyen eliminálható. Az emelt ház- bérekből befolyó adók lényegesen hozzájárulnak a tisztviselők magasabb béréhez és ami túlfizetést esetleg a kincstárnak fedeznie kell, az egyrészt produktiv munkára fordittatik a tatarozásban, és bőségesen megtérül a vállalkozási munka újabb adóiban, másrészt pedig viszonyítva a tisztviselők természetbeni ellátására, élelmezésére és ruházatára fordított ■ milliárdokhoz, teljesen elenyészik. Az átmeneti lakás felszabadításnál a legtermészetesebb követelmény, hogy a tulajdonos a maga és legközelebbi hozzátartozói számára saját házában minden feltétel nélkül lakáshoz jusson. Az ilyen igények száma nem nagy, felforgatást nem jelent. Az eddigi jogelvonások közepette állandóan a legvérlázitóbb volt az, hogy a tulajdonos saját házában lakást nem kaphatott és másutt méltatlan módon sokszor albérletben volt kénytelen meghúzódni. Önként értetődik, ha átmeneti lakás- felszabaditás történik, hogy a megüresedő laség elveti. A már viharzó szenvedélyek áradatából kiemelkedik a kamarilla lieblingje, Földváry Imre és szót kér: az ügyrendhez. Mondókáját vajmi kevés siker koronázza, de azért előadja. Kéri, hogy az elnök ne engedje meg az interpellációk elmondását, hisz célzatuk úgyis nyilvánvaló, karakterük obsitrukciós s különben is rendkívüli ülés van. A szikra ekkor már gyújtani kezd, az ellenzék a kifakadások özönét árasztja a felszólaló felé, sokan a padokat verik. Az orchesztrumba beleszól az elnöki csengő s a bölcs Márkus im Ítélkezik. Az ügyrend az ülések között nem tesz distinctiót. A szenvedélyek meg-megcsitulnak, csak a homlokukat tö- rü Igetik a városatyák! Meleg van. Mindig rossz a villamos. Stipanics Elek dr. interpellál. A villamosközlekedés nagyon rossz. Ezen javítani kell. Havass Rezső közbeszól: Szabad szóit kérnem. Elnök: Most nem lehet. Havass tovább beszél. Stipanics bizottsági |ag ur olvassa' a beszédet, holott az ügyrend ezt tiltja. Az elnöklő' polgármester hevesen nyakon-ragadja a. csengőt s beszélni kezd: Ezt ellenőrizni az én kötelességem . . . Stipanics még két interpellációt mond. Az iskolai visszásságok megszüntetése; s adóügyben. Következik Kovács Emil dr. beszéde a Dob-utcai sugárútról. Nem nagyon van összhangban a rendkívüli ülés napirendjével. Hisz ha igy megy, soh‘se lesz díszpolgár Fejérváry — sóhajt fel egy városatya. De ime, álmainak vágyára térnek át. Igaz, nem sok a gyönyörűség benne, Fejérváry biinlajstroma. Kasics Péter következett. A közgyűlés ekkor már nem valami sima képet mutatott. Nyugalom, uraim kezdi Kasics —- nem mondom el mind a 30 interpellációt. Jul meleg van. Csak néhányat... Fejérváry a inili- tnrizmus képviselője, nem tiszteli a törvényeket. A kaszárnyák falain, melyet a magyar polgárság adó- filléreiből emeltek, magyar feliratot nem tűr . . . Szép kis díszpolgár!. . . Ezért felolvasom erre vonatkozó interpellációm. Elnök: Kiadatik a polgármesternek. kasok fölött a tulajdonos minden beavatkozás nélkül maga rendelkezhessék. Véget kell vetni azonnal a tűrhetetlen albérleti uzsorának is. A reorganizációnál nem szabad megfeledkeznünk arról az anarchiáról sem, amelyet az utolsó lakásrendelet hiányos intézkedése jelentett^ a személyfelvonó használata körül. Itt bírósági intézkedések vannak, melyek a liftet a háztulajdonos jogköréből kiveszik és a bérlők bizalmi férfijainak adják át, akár csak a kommunizmus alatt, feljogosítván őket, hogy az üzembehelyezés költségeit a lakbérből levonják. Mint minden más tulajdonát képező tárgy használatánál, úgy itt is ki kell mondani, hogy az azt használók kötelesek megtéríteni a használattal, üzembehelyezéssel járó összes költségeket és pedig’ előre, tartoznak továbbá avulás (amortizáció) címén is a tulajdonost kártalanítani és a használat folytán szükséges javitások biztosítására megfelelő kauciót letenni. , A béremelés és a felmondás lehetetlenné tétele a bérleti jogviszonyt csonka, hibás jogviszonynak tette meg, amelynek erkölcsi és jogi tartalmát meg kell javítani. Itt mód van arra, hogy lehetetlenné tétessék az a hihetetlen eldurvulás, amely nyolc év óta lábra kapott, amely a háztulajdonból lakástulajdont csinált és azzal járt, hogy a háztulajdonost az elismerés helyett, amely neki a nyilvánvaló egyoldalú teherviselés folytán kijárna, a gyűlöletnek és gúnynak szolgáltatta ki. Mint a Budapesten járt 26 város küldöttségének tagjaitól hallottuk, ez az eldurvulás a vidéken gyakori verekedéssé fajult, sőt az elmérgesedett viszonynak már emberélet is esett áldozatul. Ezért meg kell adni a felmondási jogot a ház- tulajdonosnak azon bérlők ellen, akik a házirend ellen vétenek, a ház állagát rontják vagy a, tulajdonost sértik. A Lakáshivatal általános panasz tárgya, annak ^ eltörlését követelik a lakók is. Minthogy a béremelés nem is tartozott hatáskörébe a legutolsó rendelet szerint sem, nincs más feladata, mint az igény jogosultság megállapítása a helybenlakásra nézve. Ami illeti a lakáscserét és átruházást, úgy ezt már a reorganizációt teljesítő átmeneti intézkedések között a tulajdonosra és lakóra kell bízni. A lakáshivatalt már azért is minél előbb meg kell szüntetni, mert ott, ahol mások vagyonát osztogatják, a lakásokkal való üzérkedést és az ezzel járó visszaéléseket elkerülni nem lehet. A legkirívóbb anomália volt nyolc éven át, hogy a védelemre szorulókon kívül az igazán jómódúak, a gazdagok és sokszoros milliomosok csak nevetséges bérösszeget fizettek és kihágás mellett, voltak eltiltva a rendeletben megállapított magasabb bérösszeg fizetésétől, amire semmi ok nem volt és ami a védelemre szoruló háztulajdonosokat és az államkincstárt sok száz millió jogos jövedelemtől fosztotta meg. Ha már amiatt regressust nem lehet találni, oly bérmegállapitási szabályt kell statuálni, amely megengedi a bérlő vagyoni viszonyaira nézve a perrendszerü bizonyítást Mást is elő kell adnom — folytatja rendületlenül az üreg kuruc. — Halljuk, halljuk — a kisebbségi oldalon. Sérelmet panaszolok. A katonai parancsnokság, élén Fejérváryval. nem respektálja a törvényt és rendieteket. — Rettenetes! Miért? A közgyűlés tengere hullámzik... Mert a fővárossal is csak németül akar levelezni. Előadom ezért a következő interellációm. .. Adóz szóharcban kezdi a harmadikat! Fejérváry, a katonai parancsnok, rendeletileg kikergette a civil népet az Orczy-kertből. Hiába demonstrált ez ellen a főváros. Itt a szép alkalom a leendő díszpolgárnak. Kimutathatja, hogy szereti a fővárosi polgárságot.... Halljuk! Elég volt! Szomorú nóta következik. Amely mellett 1849-ben Aradon és Budapesten kivégezték vértanúinkat. Az ifjúsági tornaünnepélyeken a honvédzenekar csak ezt huzza. Ez is Fejérváry müve! — Hallatlan! — Az öreg ur erei kidagadnak a hevülettől, de tovább beszél. .. A közbeszólások nem zavarják ... Tornázó gyerekeink elégtételt hoztak ezért nekünk, mert tulharsogták a Gotterhaltét. íme az újabb alkalom Fejérvárynak a mcgjavulásra. Hosszú az ő bün- lajstroma. Csak néhányat ragadok fi. Hazai himnuszok játszását kérjük . .. Az atmoszféra már tulfeszült. Az elnök szünetet rendel el. A közgyűlési pipázó teremben heves jelenetek, ádáz szóharcok. Szünet leteltével újra Kasics ötödik interpellációja. Fejérváry militarizmusának nincs érzéke a nemzet köz- gazdasági érdekei s iparunk követelményei iránt. A közös hadsereg vezetőiben több volt a jóindulat, mint a magyarság képviselőjében. A honvédség számára való közszállitásokban nagyobb mértékben vehessen részt a hazai iparosság. Más interpellációm ... A közúti villamos már a nyakunkra nő. Ezt is Fejérváry prolegálja. Ismét más. Csak a közuti. Több kocsit az ünnepeken a kirándulások miatt . . .
