Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-02-01 / 5. szám
//. évfolyam Budapest, 1922 február 1 5. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI ÉS CJcÖZGAJ P H Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára; Egész évre 440 K ♦ Félévre 220 K ♦ Negyedévre 110 K ♦ Egyes szám ára 10 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VKálmán-utca 20. ♦ Telefonszám : 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Dr. Doby Undor 1.448,503.644 Deficitmentes a főváros ezévi költségvetése — Nem emelik az adókat, nem keil uj kölcsön A külföldi kölcsönökről a főváros közvetlenül tárgyal a hitelezőkkel Szapolyai János pártütésében, hatalmi tébolyában, egész sorsában tragikus alakja rövid két hét alatt immár másodízben került mint egy nagyszerű történelmi látomás a főváros színházi közönsége elé. Nem véletlen, hogy a háborút vesztett nemzet múltjához menekül és jele a tömeghan- gulatnak, hogy a színpadra írók történelmi drámáikban azokat fiz árnyakat elevenítik meg a leg'szivesebben, amelyeknek elmúlt élete, fájdalma és tragikuma a mai idők fájdalmával és tragikumával rokon. A széthúzó nemzet, melynek határain ellenségek! éhes szeme tüzel és mohó karmai merednek, kiben találhatná méltóbb mását a mai időknek, mint a nagyravágyó erdélyi vajdában, akinek köszönhetjük Mohácsot és a háromszázados török uralmat. Az Istenektől származó görög tragédia szabályai közé tartozott a megtisztulás szüksége, az, hogy a drámai hős elbukásának tanulságait vonja le magának a nézők serege. Ebből a szempontból igen jelentős, hogy éppen Szapolyai János alakja elevenedik meg színpadunkon, mert négyszáz esztendő elmúltával ő az, aki élete tragikumával a történelem tanúsága szerint a pártoskodástól, a széthúzástól, az egyéni törekvések káros voltától leginkább van hivatva visszatartani késő utódait. A történelem az élet tanítója és a törökbarát nagyur sorsát ajánljuk figyelmébe a közgyűlés pártjainak. Nagyon szeretnék, ha azok a bizottsági tagok, akik a speciális magyar tulajdonságok közül csak a Szapolyaiéit bírják sajátjukul, felkeresnének azokat a színházakat, melyekben a mohácsi drámákat játszák. Szeretnék, ha ezek az urak megkönnyeznék a XVI-ik századbeli Magyarországot és átmennének azon a lelki folyamaton, melyet a jó tragédia szükséges következményeképpen jelöl illeg Aristoteles. Ez az intelem különösen fontos mostan, amikor reménye mutatkozik a megbékülésnek és felcsillámlik a lehetőség, hogy a közgyűlés magukra maradt szaka dánjai megértik az idők szavát, azt a nemzeti hangulatot, mely az ösz- szeomlás után kétségbeesésében azokat a történelmi alakokat vetíti múltjából is maga elé, akiknek pártütése, féktelensége, nagyravá- gyása, nemzetünk zivataros századaiban a világháború kataklizmáihoz hasonló tragédiákat okozott. A mi kisebb világunkban, a városi politikában, ne legyenek Szapolyai Jánosok. Ne legyenek egyéni ambíciók, uj utak keresése, legyen egymás megértése és becsületes őszinteség.'Az a tiz ur, aki leül, hogy a disszidenseket visszacsatolja, ne a városházán, hanem a Történelmi Képtárban üljön össze, Szapolyai János képe előtt és mielőtt leül a tárgyaló asztalhoz, lapozza fel 1529 történetét, melynek sötétségében ott gubbaszt az örök magyar veszedelem, a turáni átok. Végro elkészült a főváros ezévi költségvetése és az február első napjaiban már a pénzügyi bizottság elé kerül. A forradalmiak utáni költségvetések közül ez az első, mely már kizárólag a kereszténypárti uralom bélyegét viseli magán, s amelyért a Keresztény Községi Párt jteljes mértékben elvállalja a felelősséget. Az uj költségvetés közgyűlési tárgyalása meglehetősen viharos lesz. Az ellenzéki pártok ugyanis, értesülésünk szerint diszfelvonulásra készülnek és a költségvetés kapcsán akarnak hangot adni mindazoknak a sérelmeknek és panaszoknak, melyek az ellenzék életét keserűvé teszik. A költségvetés tárgyalása során azonban felszólalnak a Keresztény Községi Párt mindazon tagjai, akik mélyebben hatolva a dolgok ismeretébe, rá fognak mutatni tudni azokra a szükségességekre, melyek az uj költségvetés alkotásánál számításba jöhettek és arra az eredményre, hogyan uj költségvetés teljesen deficitmentes, vagyis a bevételek anélkül fedezik a kiadásokat, hogy az adók emelésére, vagy uj adók behozatalára szükség lenne. Éz a legnagyobb vívmánya az uj költségvetésnek, mellyel büszkén dicsekedhetik pártunk minden egyes tagja. Amig az állana, múlt évi költségvetése a Hege- düs-féle tervezet szerint, a korona öt centimes árfolyamát véve alapul, három millárd háztartási hiány- nyál zárul, amig a háborút vesztett országok fővárosainak budgetjei milliárdos deficitekkel zárulnak, így Berlin városának ezévi költségvetése egy milliárd márka, Bécs városának pedig hat és fél milliárd osztrák korona háztartási hiányt mutat fel, addig a pénzügyi katasztrófában kínlódó Magyarország fővárosa anélkül tudja a háborút követő esztendők egyik legsulyo- sabbikának háztartási mérlegét egyensúlyba hozni, hogy sem a meglévő adók emelésére, sem uj adók behozatalára rászorulva nincsen, arról nem is beszélve, hogy kölcsön felvétele eszébe sem jut neki, hanem még arra is jut pénze, hogy a háborús adósságok, illetőleg a háborús évek háztartási hiányainak fedezését megkezdje, sőt a mindennapi élet vegetációján felül egyetlen esztendőben száz millió koronán felüli összeget uj beruházásokra szán. Úgy kellene, hogy a költségvetés ezen brilliáns eredményeit a túloldalon lévők is elismerjék és Örvendenének azon, hogy oly módon sikerült az egyensúlyt biztosítani, hogy a közönséget újabb megterhelés semilyen címen nem éri. Ezzel az állásfoglalással azonban késik az ellenzék, sőt egyes liberális lapok arról közölnek cikkeket, hogy az uj költsége vetés csak „látszólagosan“ biztosítja a háztartási egyensúlyt és az a valóságban irreális, mert hiányzik belőle a külföldi adósságok törlesztése. Ezzel az állítással egyszer már szembe kell néznünk, leszögezve azt, hogy kinek a bűne a külföldi kölcsönök és kiket kell felelőssé tenni a milliárdokra szaporodó fővárosi adósságokért! A külföldi kölcsönökért, mint azt lapunk hasábjain több ízben a legelőkelőbb szakférfiak véleménye alapján kifejtettük, Bárczy István dr. nyug. polgár- mester és elvbarátait kell felelőssé tennie a főváros törvényhatósági bizottságának. A nyugalmazott polgármester ur volt az, aki tizedszázaléknyi kamat- differenciák miatt fumigálta a magyar pénzintézeteket és ugyanazon liberális sajtó örömrivalgásai közben, mely most a külföldi kölcsönökórt a főváros mai vezetőségét és többségi pártját kárhoztatja, utazott ki Berlinbe, Parisba és Londonba a márka-, frank- és fontköle;sönök megkötése céljából. Egyedül és kizárólag Bárczy István ur sokat hangoztatott pénzügyi zsenialitását kell felelőssé tenni azért, hogy háromizben is belföldi kölcsön helyett külföldi kölcsönt vett fel a főváros, hogy ezeknek a kölcsönöknek amortizációját nem magyar koronában, hanem német márkában, frdncia frankbán és angol fontban kell fizetnie a fővárosnak. Nem tudjuk, hogy milyen intenciók vezették a kegyelmes xirat a kölcsönök ilyen irányú felvételénél, de ha a valutadifferenciának akkor csak még néhány ezredrésznyi differencia-lehetősége vezette, akkor Bárczy volt az első valutaspekuláns, akinek, szerencsétlen spekulációja huszonhárom milliárdos kárt okozott a fővárosnak. Nézzük, mire fordították annakidején ezeket a külföldi kölcsönöket. Beruházásokra. Tagadhatatlan, hogy ezekre a beruházásokra szükség volt és hogy ezek a beruházások ma nagy értéket képviselnek. Igen ám, de ezeket a beruházásokat éppen úgy meg lehetett volna alkotni belföldi tőkéből, mint ahogy külföldi tőkéből megalkották őket, arról nem is beszélve, hogy a kölcsönösszegeket nem fordították teljes egészükben beruházásokra, a kölcsönök jelentékeny részére a folyó háztartás hiányainál volt szükség-. Amikor *tehát az uj költségvetéssel kapcsolatban a régi éra ragyogó költségvetéseiről hallunk beszélni, ne feledjük el, hogy azokat a költségvetéseket nem önerejéből alkotta a főváros, azok összeállításánál jelentékeny szerepet játszottak a kölcsönök, most már külföldiek és belföldiek egyaránt, vagyis a főváros lakosságának újabb és újabb megterhelése, tehát a főváros régi vezetősége kölcsönök nélkül még folyó kiadásait sem tudta fedezni. Külön fejezet illeti meg azokat a tendenciózus állításokat, melyek a költségvetést azért mondják irreálisnak, mert hiányzik belőlük épen ezeknek a Bárczy-féle adósságoknak a fizetése. Meg tudjuk érteni, hogy az uraknak fáj, szeretett vezérük adóssága és annak felelősségét minél előbb szeretnék lerázni a nyakukról. A helyzet ugyanis az, hogy a világháborúban ellenséges külfölddel szemben kormányintézkedéssel tiltották meg kölcsönkötelezetségeink teljesítését. Ebből és az időközben bekövetkezett valutáris viszonyokból folyóan a három külföldi kölcsönnél (1910. évi 2,00.000 font sterlinges, az 1911. évi 105,000.000 frankos és az 1914. évi 134,300.000 frankos kölcsönöknél) a hátralékos törlesztő részletek, kamatok és jutalékok jelentősen felszaporodtak, amiről a következő kimutatás számol be: . 1. Az 1921. évi julius 26-áig a trianoni békeszerződés életbelépésének napjáig számítva a 2 millió font sterlinges kölcsönnél 602.3893 sterling, a 105 milliót frankos kölcsönnél 35,439.503 frank, a 134,300.000 márkás kölcsönnél: a) angol csoportnál 282.984 sterling, b) német csoportnál 12,973.771 márka, c) holland csoportnál 163.720 belga frank. 852.469 svéd frank, e) belga csoportnál 1,096.032 belga frank. 2. 1921. évi julius 26-ától újabban esedékessé vált á 2 millió font sterlinges kölcsönnél 46.460 sterling, a 105 millió frankos kölcsönnél 2,655.129 frank, a 134,300.000 márkás kölcsönnél: a) angol csoportnál 24.930 sterling, b) német csoportnál 2,140.257 márka, c) a holland csoportnál 40.062 hollandi forint, d) a svájci csoportnál 145.588 svéd frank, e) a belga csoportnál 163.720 belgra frank.
