Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-10-18 / 36. szám
/I- évfolyam Budapest» 7922 október 78 36. szám VÁROSPOLITIKAI VÉS CJcÖZÚAjLDA&ÁGI P XI Keresztény Községi Párt hivatalos lapja 4- Megjelenik minden héten 4- Előfizetési ára: Egész évre 960 K 4> Félévre 480 K ♦ Negyedévre 240 K ♦ Egyes szám ára 20 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám : 63-10. 4 Felelős szerkesztő: Dr. Doby Undor Uj és veszedelmes A kétszázmillió frankos építési akció titkaiból Ajánlat, amelyről senki sem tudja, hogy ki a gazdája - Húsz évre hat százalékos kamatgaranciát követelnek az államtól — A főváros nem ad ingyen telket a rejtélyes akciónak szokás kezd Iá Imi kapni a fővárossal üzleti összekötetésben álló vállalkozók körében. A múltkoriban a tejvállalatok munkásai jelentek meg' a városházán, azt követelvén, hogy a főváros járuljon hozzá a tej árának felemeléséhez, mert különben ők sztrájkba lépnek és a betegek és csecsemők még azt a kevés tejet sem kapják meg, amit Stern Samu meghagy nekik, legutóbb pedig a kéményseprősegédek kormos küldöttségét láttuk felvonulni a polgármesteri hivatal elé, akik szintén béremelési kérelemmel jártak ott, azzal fenyege.tődzvén, hogy ha a kéményseprési dijakat a mesterek számára nem emelik, akkor a segédek hagyják abba a munkát, a tisztitatlan kéményekkel veszedelmes tiizeknek tévén ki a főváros közönségét. A játék a tűzzel, amelyet a tejvállalatok és a kéményseprőmesterek kezdettek, könnyen veszedelmessé válhat és azokat égetheti meg elsősorban, akik válogatás nélkül vették fel ezt a furcsa fegyvert harci eszközeik közé. Az ugy- ncvezet.t polgári rendnek a szociáldemokráciával való perverz ölelkezéséből, mikor az alkalmazott munkások kilincselnek a tőke érdekében. nem származhatik jó egyik félre sem és ezt a fajtalan szerelem egyáltalában nem segíti elő a konszolidációt. Ha a tejvállalatoknak vagy a kéményseprőmestereknek kérni valójuk van a maguk számára, menjenek ők maguk a polgármesterhez vagy az Árvizsgáló Bizottsághoz. de ne küldjék oda a munkásaikat ku- nyorálni, akiknek béremelésére úgy a kéményseprőmesterek. mint a tejvállalatok rejtett tartalékaiban éppen elég fedezet áll rendelkezésre. Még felháboritóbbá teszi ezt a különös küldöttségjárást az a tény, hogy úgy a kéményseprők, mint a tej vállalatok bővelkednek a "földi javakban, amelyeket ugyanazon hatóság túlságosan bőkezű monopóliuma juttatott számukra, amely előtt most siró menetben vonultatják fel munkásaikat. A kéményseprő- hitbizományok nagyszerű jövedelmeiről mindenki tud, aki ismeri Budapest történetét, de legjobban mégis azok az öreg segédek lehetnek informálva, akiket szép számmal láttunk a polgármester előszobájában és akik, úgy látszik. nagyon könnyen elfelejtik, hogy ugyanazok a mesterek, akik kilincselni és kunyorálni küldték őket, tudják megakadályozni az uj kéményseprő-kerületi beosztást, amelyek révén a családi kerületek csökkentésével talán a szakma érdemes öreg munkásai is önállóságra juthatnának. De nem kevésbbé erkölcstelen a tejvállalatok alkalmazottainak felvonultatása sem. A tejvállalatok részvénytársaságai mögött, amelyeknek olyan fekete a lelke, mint a legszurto- sabb kéményseprő ruhája, hatalmas bankérdekeltségek rejtőznek, amelyek messze tulemel- kedve Csonka-Magyarország határain, Londontól Konstantinápolyig nyújtogatják csápjaikat. A tejszállitó munkások, amidőn a maguk béremelésére kértek fedezetet a tej árának felemelésével az illetékes hatóságoktól, tulajdonképen azért állottak sorompóba, hogy egyes nagybankok osztaléka és papírjaik tőzsdei árfolyama ne szenvedjen csorbát és a tejről a tej vállalatok éppen olyan hasznosan szedhessék le a fölt, mint ahogy azt ugyancsak a tej vállalatok a diktatúra alatt tették in natura a szovjetház urai számára. Legközelebb megérjük, hogy a tej vállalatok kocsisai a tejtermékek exportjának újra való engedélyezéséért fognak küldöttségizni a Közélelmezési Tanácsnál, mert csak akkor emelik a fizetésüket, vagy pedig a bankok alkalmazottai a Devizaközpont eltörléséért állanak sorompóba, mert a pénzintézetek csak a szabad- forgalom h elvre állítása esetén hajlandók járandóságaikat emelni. Veszedelmes és uj szokás kezd most lábrakapni, amelyet csirájában elfojtani elsőrendű kötelessége minden hatóságnak, de elsősorban a fővárosnak. Az efajta kísérletezések erélyes visszautasításán kívül már most olyan retorziókat követelünk, amelyek hasonló próbálkozásoktól egyszersminden- korra. elveszik úgy a kéményseprőmesterek, mint a tejvállalatok kedvét. A háború és forradalmak utáni Magyarország egyik legfájdalmasabb problémája a lakáskérdés és ezzel együtt az építkezés kérdése. Amig a gazdasági élet minden .más ágában megindult a rekonstrukció és általában konszolidálódtak a viszonyok, a legfontosabb kérdés, az építkezés ügye, még mindig megoldatlan és nehéz megállapítani, hogy a hozzáncmérlés- nek, felületességnek és közönyösségnek abban a tengerében, mely ezt a problémát körülveszi, sikerülhet ő a közeljövőben a helyes utat megtalálni. Nem vitték ennek a problémának megoldását előbbre a különböző kormánybiztosságok és miniszteri biztosságok, amelyeket a közhangulat sürgetésére több alkalommal és többfajta hatáskörrel felállított a kormány és nem hoztak megoldást a lakásrendeletek sem, amelyek rövidlátó politikával csak az érdekek efémer kielégítésével törődtek és nein vették tekintetbe alkotójuk sziik látkörén kivüleső, országos szerencsétlenséggé súlyosbodott építkezési ügyet, A legutolsó lakásrendelet- melynek megjelenése az építkezés megindulása jegyében történt. az 1917. lakbér lmsz százalékát veszi el az állami évitkezési kölcsön kamatgaranciáija céljaira. Annak idején a lakásrendeletnek ez a sérelmes intézkedése általános felzúdulást hozott úgy a háztulajdonosok és a lakók körében és éppen az Uj Budapest mutatott rá, hogy kilátástalan kísérletezések helyet! inkább a főváros azon elaborátumát kell részletesen kidolgozni, amely a házbéremelések jelenteken)! részéi veszi el érni progresszív tervezel alapján építkezés céljaira. Ez nem történt meg, aminthogy ezen a téren semmisem történt, leszámítva azt az igazán jelentéktelen építkezési, amelyet a vaggonlakók elhelyezésére folytatott le Budapest perifériáin a kormány. A lakásépítkezés problémája most tulajdon- képen az országos lakásépitési miniszteri biztosság hatáskörébe tartozik, amely elvégezte a Pongrác-uti állami építkezést és most a Juranics-utcában épit hajlékot a menekültek részére. A miniszteri biztosság vezetője, Reischl Ferenc miniszteri tanácsos, a tavasz- szal meghalt és utódjául Gerlóczy Gyula dr. miniszteri; tanácsost, Máv. igazgatót nevezte ki a kormány. Az ő érájához fűződik az az akció- amleyet itt elmondandók vagyunk és amely súlyos százmilliókkal károsítja mer/ az országot anélkül, hoyy az országra és a fővárosra. abból effektiv haszon háramolna. Ehelyütt vagyunk bátrak kijelenteni félreértések elkerülése céljából, hogy a miniszteri tanácsos ur jóhiszeműségét kétségbe nem vonjuk és a szörnyűséges tervet csupán hozzánemér- tése terhére írjuk. Az elmúlt héten szakértekezlet volt Gerlóczy miniszteri tanácsos elnöklésével, melyen részt- vettek a lakásépitési miniszteri biztosság, a pénzügyminisztérium, a kereskedelmi minisztérium. a népjóléti minisztérium és a főváros kiküldöttei. Ezen az értekezleten történt bejelentés egy belga pénzcsoport azon állítólagos szándékáról, mely szerint kétszázmillióx beírja frank tökével részvénytársaság alapittatna a magyar fővárosban való magánépitkezés megindítása céljából. Az építkezés a fővárostól ingyen vagy igen olcsó áron megszerzendő telkeken történnék, azt nagyobbára nagylakásépítkezés lenne, vagyis luxuscélokat szolgálna, és az épületek egyszersmindenkorra az építkezést finanszírozó részvénytársaság tulajdonában maradnának. Idáig rendben lenne a dolog. A hiba ott kezdődik, hogy a belga tőkecsoport ezt az egész akciót a magyar állam rizikójára és veszélyére végezné, amennyiben húsz .esztendeig hatszázalékos kamatra kér garanciát az tálamtól. Nem magyar koronában és nem belga frankban, hanem Napoleon tVorban, ami azt jelenti, hogy a belga tőke menekülni akar minden rizikó elöl és papírpénzére megfelelő arany kamatozást akar biztosítani a magyar gyarmaton. Hogy kikből rill ez a belga tőkecsoport, vagy ami talán még érdekesebb, ki közvetítette ennek a tőkecsoportnak az ajánlatot, azt a legmélyebb homál)/ takarja, mert ilyen bagatell kérdésekről szó sem esett a fentemlitett értekezleten. Magát az értekezlet lefolyását is a legsűrűbb titokzatosság fedi, amjennyiben a résztvevők, tekintettel az ügy óriási gazdasági és politikai fontosságára, teljes titoktartást fogadtak, fő- képen arra, hogy a 'tárgyalás anyagát a sajtó képviselővel nem közlik és az ügyet nyilvánosságra nem hozzák. Nem kenyerünk a szenzációhajhászás és nem hoztuk volna a dolgot a nyilvánosság fóruma elé, ha nem lennénk meggyőződve arról, hogy ez nemzeti szerencsétlenség, amelyet okvetlenül meg kell akadályozni. A belga frank 180-as középkurzusát véve alapul 36 milliárdra rúg az az összeg magyar koronában, amelyet a belga pénzcsoport budapesti építkezésbe akar invesztálni. Jól értsük meg, nem kislakásokról vagy munkástelepekről van szó, hanem nagylakásokról, luxusépületekről, állami kamatgarancia mellett, ingyen vagy igen olcsó fővárosi telken. A 200 millió belga frank évi hatszázalékos kamatja magyar koronában 2160 millió korona, azaz 270.000 drb Napoleon, a Napóleonnak 9400 kurzusát véve alapul. , Mondhatná valaki, hogy ez a kamatbiztositás természetes dolog, sőt örülni kell, hogy külföldi tőke ilyen feltételek mellett is hajlandó építkezni Budapesten. A helyzet azonban az, hogy nincs az a. békekoronával megépült, meglévő budapesti ház, amelyik ma hatszázalékos kamatozást nyújtana, sőt a béke boldog esztendeiben sem volt nagyobb átlag öt százaléknál a budapesti házak kamatozása, ma pedig a forgalmi értéket véve alapul, 0.5—1.2%. Hát még a most épülő házaknál, hogyan lehet hat- százalékos jövedelmezőségről beszélni! A hat- százalékos jövedelmezőség a 200 millió frankos építkezéseknél olyan horribilis lakbért jelentene, amelyet megfizetni senki sem tud, tehát a házak üresen állanának. Ebben az esetben lépne elő azután az állam mint készfizető kezes, húsz esztendeig adózván a differencia fizetésével, számtalan milliárdokkal a szerencsétlen ötlelnek. Más lapra tartozik, hogy az akció valutaspekulációs részére még borzalmasabban ráfizetne a főváros lakossága, mert a korona értékének hirtelen emelkedése esetén — amire, fájdalom, igen csekély a kilátás — a belga tőkecsoport befektetett pénzének esetleg 40—50 százalékos jövedelmezőségét is biztosítani tudná. Ez azonban csak esetlegesség, aminek a rizikóját szintén az állam viselné. A fentemiitett értekezleten súlyos vélemények hangzottak el
