Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)

1922-10-11 / 35. szám

//. évfolyam Budapest, 1922 október 11 35. szám M Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden héten ♦ Előfizetési ára: Egész évre 960 K ♦ Félévre 480 K ♦ Negyedévre 240 K ♦ Egyes szám ára 20 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VKálmán-utca 20. ♦ Telefonszám : 63-10- ♦ Felelős szerkesztő: Dr. Doby Undor Szabályrendelet készül a villamosvasút szervezetéről Rényi alpolgármester és Till tanácsnok szerepe a vasutak igazgatásában - November 3-án kerül a vasutak ügye a közgyűlés elé — Újra cáfolják a külföldi tárgyalások hírét Az árdrágítás vádját, melyet a városháza keresztény reneszánsza leg­nagyobb bűnéül ró fel a liberális közvéle­mény, logikus okfejtésével pozdorjává zúzta •az egyik bizottsági ülésen Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt elnöke. A főváros ártatlan a közüzemi szükségletek árának foly­tonos emelkedésében, hiszen az anyagárak és munkabérek állandó emelkedése az a prae- missa, amelyből a hatóság egyetlen követ­keztetést vonhat le csupán: az árak emelését. A fővárosnak nem feladata, hogy keresked­jen és a főváros kereskedelmi alapon megszer­vezett üzemeinek egyetlen célját mi az árak nivellálásáhan látjuk. A város üzemei tehát nem nyerészkedésre alapittattak, hanem altruisztikus intézmények, szociális csápjai annak a városnak, mely a társadalom rend­jét és a mindennapi élet szervezettségét je­lenti számunkra. Tudatlanság kell tehát ahoz, hogy nyerészkedéssel vádolják a várost, ami­kor az önköltségen forgalomba hozott gáz, villany vagy viz árát kénytelen emelni, de meg­felelő adag rosszhiszeműségre is szükség van, miikor állandóan az árdrágítás vádját zúdít­ják a város fejére, nem kérdezvén, hogy miből fizesse a hatóság a termelés deficitjét, mikor más eszköz, mint az eladási ár emelése, nem áll rendelkezésére. Erről azonban felesleges vitatkozni, mert a túlsó parton állók épen olyan jól tudják, mint mi, hogy a minden téren növekvő drágaság­nak nem Wolff Károly, nem a Keresztény Községi Párt, nem a főváros, hanem az egész ország szerencsétlen gazdasági helyzete és Trianon az oka. A város vezetősége minden tekintetben teljesíti kötelességét, ha a mai szörnyűséges kataklizmában a létet biztosítja és a létfentartás elemi szükségleteiről gondos­kodni tud. Mi az oka annak, hogy a liberális tábor lehetetlent követel tőlünk, minket tesz felelőssé katasztrófákért, amelyek nem a mi bűnünk következményei és az egyszeregy fejt- tetőre való állításával arra akarja kényszeri- teni a vái’ost kormányzó többséget és annak exponenseit, hogy amikén Jézus tett vala, néhány darab hallal és kenyérrel jóllakassa az egész várost1? Az ok világos és egyszerű. Kompromittálni kell a kurzust ott, ahol a legerősebb, a budai- pesti városházán. Ezt akarja minden földalatti aknamunka, bámulatos össze tanú Its ágban, ezt harsogja minden liberális szónok a közgyűlé­sen és ez a tendenciája és pointje minden libe­rális újságcikknek. Ceterum eenseo... ígérni nem mernek, attól még ők is visszariadnak, hogy a jólét és a jóllakás délibábját csillogtas­sák meg az éhezők és szomjuhozók előtt. De amidőn mindenért a mi rezsimünket, a mi pár­tunkat akarják felelőssé tenni, azt hirdetvén, hogy még a főváros felett elhúzódó égi hábo­rúnak is a. Keresztény Községi Párt az oka, akkor agreszjvebben, mint valaha, igyeksze­nek^ hirdetni a maguk kurzusának állítólagos felsőbbség'ét, az emlékezést a régi liberaliz­musra. Akkor azonban még hire sem volt azoknak a. ma szinte megoldhatatlan nagy problémáknak, amelyek a háborút és a forra­dalmakat követték. Hiába, villogtatják a fény- sugárt, amely a mienk elűzésével, újra a libe­ralizmus napját kívánja a pesti horizontra, fel­ragyoghatni, mert az nem hajnali napsugár, hanem a. mocsarak kékes lidércfénye- A túloldal sípja és dobja, óbégatása és re­ménykedése, számonkérése és Ígérete nem egyéb, mint előkészítése az eljövendő községi választásoknak. Csudálatos egyöntetűséggel ezekre a választásokra készülődik a liberális tábor apraja-nagyja, amikoris hallani fogjuk a gondosan előkészitett vádat, hogy mi vol­tunk oka minden drágulásnak, amely három esztendő alatt ebben a városban elkövetkezett. A keresztény tömegek fokozott öntudatára van szükség, hogy ne üljön fel ennek a minden oldalról feltörő kérésnek, könyörgésnek, fe- nyegetődzésnek és átkozódásnak, hanem a ke­resztény reál politika szemüvegén nézze a dol­gokat és azt a valóban nem liáládatos szerepet, amelyet a. főváros hatósága az árak emelésénél betölteni kénytelen. A villamosok megváltásának kérdése döntő stádiumba érkezett és közeledik a befejezés felé. A közlekedési ügyosztály memoranduma, amely felöleli a kérdés egész konplexumát, számot ad az eddigi cselekedetekről, vázolja az átvétel mikéntjét és programúiét ad a főváros jövő gazdálkodására vonatkozólag, alapelvei­ben már elkészült és november 8-án kerül a törvényhatósági bizottság elé. A memorandumnak, amelynek részletes is­mertetésére és kritikájára lesz alkalmunk visszatérni, lesz egy függeléke is, egy szabály­rendelet-tervezet, mely megállapítja a házike­zelésbe kerülő villamos vasutak szervezeti rendjét. A szabályrendelet-tervezetnek sürgő­sen a szakbizottságok és a törvényhatósági bizottság elé kell kerülnie, mert a belügymir niszteri jóváhagyás sem késlekedhetek sokáig, hogy a tervezet jog-erőre emelkedve január l én, az átvétel pillanatában életbe is lépjen. A tervezet legfontosabb és e pillanatban legkialakulatlanabb része az, amely az át­vételre kerülő vasutak igazgatásával foglalko­zik. E pillanatban még nincs -megállapítva, hogy a házikezelésbe vett vasutak technikai­lag milyen viszonyban lesznek a főváros taná­csával és törvényhatósági bizottságával: olyan viszonyban lesznek-e, mint valamely üzem, mint pl. az élelmezési üzem, alárendelve *egy ügyosztálynak, vagy szélesebb alapokon nyugvó A főváros ügyosztályai között, amelyek a I gyakorlati élet ezer ágában érvényesítik a I közösség érdekeit és akaratát, a legfontosab­bak egyike a közgazdasági ügyosztály, amely­nek természet szerint a legtöbb kapcsolata van a gyakorlati élettel. A főváros költségvetésé­nek ez okból mindig egyik legfontosabb és leg­érdekesebb része a közgazdasági _ ügyosztály költségvetési tervezete, mely mindig a legége­tőbb problémákat veti fel és hü tükre a főváros közgazdasági állapotának. így van ez különö­sen azóta, amióta a nagytudásu és kiváló szor­galmú Var ebi Győző dr. tanácsnok intézi a közgazdasági ügyosztály ügyeit, aki nagy sze­retettel mélyed bele a közgazdasági problémák taglalásába és mint az Uj Budapest-ben meg­jelent cikkei is bizonyítják, ritka hozzáértéssel és szaktudással tette a közgazdasági élet egyik jelentékeny tényezőjévé a főváros közgazda- sági ügyosztályát. Most készült el az ügyosztály költségelő­irányzata az 1923. évre, amely a maga tömör egységében és széles- vonalú ságában a főváros jövőévi köz- gazdasági programmját jelenti. Ez a Programm, amennyire tartalmas, éppen annyira egy gondolatot sugároz ki magából: a közgazdasági élet megértését, szeretetét és se­gítését, bizonyságául annak, hogy a főváros közgazdasági politikája nem kereskedelem- és iparellenes, hanem éppen a kereskedelem és ipar nagy- fontosságát és magasabb értéküségét átérezve, annak minden oldalon való támogatását és segítését mindenkor elsőrendű feladatának tartja. Egy nagyszerű kaleidoszkóp egyben ez a közgazdasági Programm, amelyben a. közgaz­dasági élet ezersziniiségéhez híven, tarka vál­tozatosságban bukkannak fel az aktuálisnál- aktuálisabb kérdések, amelyekre a közgazda- sági élet a fővárostól vár feletet. Itt van mindjárt.a rakodópartok ügye. A közgazdásági Programm, amiidőn bejelenti, hogy a most folyó esztendőben is több alka­lommal sürgették a rakodópartok és szabályo­zási művek helyreállítását és az állam részé­kereskedelmi üzem lesz-e, külön igazgatóság­gal, mint pl. a gázgyár, esetleg olyképeu, hogy a vasútüzem a várostól kihelyezett főtiszt­viselők igazgatása alá kerülne. Az biz'onyos már, hogy Rényi alpolgármes­ter és Till tanácsnok aktive részt fognak venni a vasutak igazgatásában talán úgy, mint ahogy például Buzáth alpolgármester tagja a gázgyár igazgatóságának, ele esetleg teljesen kihelyezve felelős vezetői 'állásban. Az erre vonatkozó tárgyalások folyamatban vannak. Abban a szabályrendelet-tervezetben, mely a törvényhatósági bizottság elé kerül, mindenesetre tisztázva lesz a közlekedési ügyosztály vezetőjének és az illetékes alpolgár­mesternek a vasúthoz való viszonya is. Illetékes körökben hangsúlyozzák, hogy ez még csak nagyon labilis tervezet, amely má­ról-holnapra természetszerűleg’ megdőlhet. Hi­szen ha valamely külföldi tőkeérdekeltség is szerepet játszana az átvételnél, akkor esetleg az érdekeltség kivánság’aihoz képest jelentős eltolódások lehetnének a személyekre vonat­kozó föltevésekben. Hangsúlyozzuk azonban, hogy e pillanatban semmiféle külföldi tárgya­lásokról szó nincsen, jelentkeztek ugyan az ille­tékes tényezőknél külföldi érdekeltségek (két angol, egy belga és legutóbb egy amerikai) de a puhatol ódzások a tényleges tárgyalásokig sem jutottak el. ről a főváros kezelésébe való átvételét, meg­ígéri, hogy gyakran fogja sürgetni a jövő év­ben is. A rakodópartok ebben az évben első alkalommal vannak bérbeadva a trianoni béke- szerződés értelmében és a viszonossági elv alapján, cseh, román és jugoszláv hajózási tár­saságoknak. A főváros 1922-ben több uj ma­gyar ipari és hajózási vállalat részére is jut­tatott partokat. A rakodópartok javítására és fentartására az 1922. évre kétmillió koronát vett fel Purébl tanácsnok a költségvetésbe. A folyó évben majd hárommillió korona folyt be partbér fejében. Tekintettel arra, hogy a par­toknak a fentartása és javításának költségei erősen emelkedtek. a tanács az eddigi partbérek három­szorosra való emelését határozta el. Ez az emelés az októberi első rendes közgyű­lés elé fog kerülni és annak keresztülvitele több mint négymillió koronával emeli a jövő évi költségvetésben a bevételt. Nemkevésbé fontos probléma az AlocífÁ ügye. A törvényhatósági bizottság legutóbb ez év elején sürgette meg az Alagút ügyében a pénzügyin misztériumhoz még 1916-ban inté­zett felterjesztései elintézését. Mig az állami hidak fentartása, és kezelése már az arra ille­tékes kereskedelemügyi minisztérium hatás­körébe került, ahol azokat már gondozzák is. addig az Alagút még mindig a pénzügyminisz­térium ügykörében van, még pedig a buda.pest- vidéki pénzügyigazgatóság kezelése alatt és így nincs csodálkoznivaló azon, hogy annak fentartásáról és teljes rendbehozataláról gon­doskodás mindezideig nem történt. A közgaz­dasági ügyosztály most újból megsürgette a főváros ezen felterjesztésének, elinté­zését, egyben szóvátette a pénzügyminisz­tériumban az Alagút köztisztasági kezelésbe való átvételének, valamint az ottvaló közleke­dés rendezésének ügyét. Igen érdekes a költségvetési! tervezetnek az a része, mely a főváros tüzifaellátásáról szá­mol be. 1919-ben csak 15.300 vaggon tűzifa ér­kezett a. fővárosba, ezzel szemben 1921-ben a fűtési idény alatt olyan bőséges volt a tűzi­A főváros közgazdasági programja 1923-ra Rakodópartot kaptak a kisántánt hajóstársaságai — Beszámoló a főváros tűzifa- és szén* ellátásáról — áprilisban rendezik a nemzetközi áruminfavásárt A főváros megvédi a kereskedelem és ipar érdekeit

Next

/
Thumbnails
Contents