Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-02-09 / 5. szám
I. évfolyam Budapest, 1921 febvuár 9. 5. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI ÉS CkÖZGAZDA&ÁGI V M Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10• ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor A pénzügyi kérdések nagy komplexumának megoldása éppen olyan nagy gondot okoz a fővárosnak, mint az államnak. Miként itt, úgy a fővárosnál is a vesztett háború, két forradalom, a proletárdiktatúra és a gazdasági bojkott rettenetes pusztításainak szomorú képe mered felénk. Megfeszített munka, kitartás és bátorság kell, hogy ezeket a kérdéseket legalább is megközelítő megelégedésre oldhassuk meg. A mai pénzügyi embereink mindannyian a régi iskolának hívei. Ök csak a régi szabályokat ismerik s ha annak vonalából kilengés történik, megrökönyödve állanak meg. Látjuk, mennyi kilengést mutatnak most a pénzügyi kérdések. Minden •valamirevaló pénzügyi kapacitás régi medicinával próbálkozik, pedig ezekre az uj betegségekre újfajta operáció, és nj orvosság kell. A főváros életében soha ilyen fontos szerepet nem játszott a pénz, mint éppen most. A nehézség abban van, hogy az idők szellemének megfelelő szociálpolitikának is át kell hatni azokat a, javaslatokat, amelyek közgyűlés elé kerülnek, de emellett gyümölcsözőknek és közmegnyugvást keltőknek is kel! lenniük. A szociális irányelvek alól nem vonhatja ki immár magát sem az állami, sem a fővárosi költségvetés. Ennek pedig egyenes konzekvenciája az, hogy az adók és közterhek emelése arányos legyen , a teherviselési képességgel. Azután meg a fővárosnak óvatosnak kell lennie az uj adók megszavazásánál, mert az állam a polgárainak teherbírását annyira igénybe veszi, hogy a fővárosnak már alig marad valami a polgárok filléreiből. Ezek a nehézségek mutatják, hogy a, fővárosnak helyzetén csak nagyarányú és nagykoncep- cióju pénzügyi politika segíthet. Ezt pedig nem látom biztosítottnak abban a 10 pontból álló tervezetben, amelytől a. főváros vezetői fél- milliárdos bevételtöbbletet remélnek. Ezek a tervezett uj adók alapos kritikát hívnak ki maguk ellen. Hogy csak egy néhány példát említsek: A szállásadó tulajdonképen az albérlőket fogja sújtani, tehát azokat, akiknek teherviselési képessége a legminimálisabb. A tervezet tulajdonképen alig tartalmaz uj gondolatot. Részben föl melegítése a régi pénzügyi előterjesztéseknek, részben- meglevő adók i melését kontern piálj a. Uj benne csupán a lakás-, üzlet-, szállás- és szállodaadó. Nem uj gondolat az állami jövedelemadó községi pótlékolása, sem pedig az állami házbéradójövede- leninek a. főváros részére való átengedése. Ezeket a főváros már több Ízben kérte az államtól a múltban s kérelmét most is megújítja. Eredménytelen volt e kérés mindig s az lesz főleg most, amidőn az államnak minden fillérre szüksége van. Uj jövedelmi forrásokat kell tehát megnyitnunk és pedig olyanokat, amelyeket a. közönség nem érez meg, de amelyek emellett kiadósak és az állam köreit sem zavarják meg. Itt van például a fővárosi üzemek fruktiükálóbbá való tétele. A községi élelmiszerüzem, a zöldségüzem ■negyedmilliárdos forgalmából a főváros ház- lartása egy fillér hasznot sem élvez. A lóversenyek után a fővárosnak alig van részesedése. A törvény megállapítja, hogy a lotalizatörök forgalmából 14% levonandó különböző alapokra. Ha az állam a sorsjegynyereségekből 20%-ot von le adóba, miért ne lehetne ugyancsak 20%-ot levonni ebből a nyereségből is? Miért kell a lóversenynyereségeket privilegizálni például a sorsjegynyereségekkel szemben? Az itt nyerhető hat százalék többlet a fővárosnak 32 millió több bevételt jelentepe. Ez az adózás igazságos is és ethikailag is megfelelőbb lenne, mert a játékszenvedélyre ten- 11 ők rá a; béklyókat. Ez ellen nem szólhatnának még a lótenyésztés nevében sem, mert a lóverseny már régen nem sport, sem pedig nemzet- gazdasági érdek, hanem üzlet. Hogy a. főváros egyes üzemei mennyire kihasználatlanok, jellemző példa a vásáresarno- l''°kban szedett helybérek ügye. A mintegy félni illiárd értéket képviselő vásárcsarnokok alig jövedelmeznek 0 5%-ot. Hogy milyen aránytalanságok mutatkoznak itt, jellemző, hogy valamikor bizonyos helyért például fél kilogramm alma árát kellett fizetni. Ma ugyanazon a helyen egy darab kis alma árát sem kell fizetni bér gyanánt. Az 1921. évi költségvetésben körülbelül 70—80 millió deficitre számíthatunk. Az évek óta felhalmozódott hiányokkal ez már több száz milliót tesz ki. Végre is a pótadóemelés nem megoldás és kényelmesnek sem mondható. Nincs tehát más hátra, mint uj adófom ásókat megnyitni, amelyek fedezetet fognak nyújtani. Vasek Ernő dr., V. kormánybiztos-főispán, törv. hatósági bizottsági tag. Tízezer ember olcsó ebédje... Tíz koronába keriil egy ebéd — Hol ebédelnek a bírák és a rendőrök ? Schnetzer tábornok nyilatkozik a köztisztviselők étkeztetéséről A világháború után a legyőzött országok fővárosaiban a lakásnyomor mellett mindenütt a közélelmezés problémája volt a legnehezebben megoldható. A háborúban leziillött, legyengült középosztály kereseti lehetőségei már a legegyszerűbb háztartás szükségleteit sem tudták biztosítani, igy lépett előtérbe Berlinben csakúgy, mint Becsben vagy Budapesten a „Volksküche”, a népkonyha, lisztviselőkonyha, mely a szegényebb néposztályokat van hivatva a külön háztartás gondjától mentesíteni. Budapesten a népkonyha-akció, mely a háború utolsó esztendejében kezdett működni, nem mutatott fel- eredményt. Bürokratizmusba fűlt az istenadta, noha ahhoz, hogy valamely konyha öt mázsa zsírt vegyen, igazán nem lehet tanácsi engedélyt kérni. A közélelmezési kirendeltség után József Ferenc főherceg ebédakciója következett, de ez is csak néhány hónapig tartott: elfogyott a pénz, “elfogyott, %:z-érdeklődés,---és -az egész ügy kátyúba került. A közélelmezési minisztérium ekkor Göre Józsefet, aki elsőrangú élelmezési szakember, bízta meg, hogy a fővárossal tárgyalásokat kezdjen az aludó feltámasztásáról, elsősorban a. köztisztviselők étkeztetését véve figyelembe. A tárgyalások eredményeképpen megalakult a Közérdekű Élelmezési Részvénytársaság, melynek 25 millió koronás alaptőkéjéből 15 milliót az állam, 10 milliót pedig az Országos Központi Eit elszövetkezel jegyzett. Mint ebből is kitűnik, az alakulás a legnagyobb mértékben altruisztikus jellegű, hiszen sem az államról, sem az OKH-ról nem tételezi fel senki, hogy nyerni akarna a tisztviselők étkeztetésén. Az állam fentartotta magának a jogot, hogy a részvénytársaság igazgatóságának három tagját ő delegálja, a pénzügyminiszter a Közérdekű elnökéül pedig Schnetzer tábornokot, a köztisztviselők ellátásának teljhatalommal felruházott kormánybiztosát nevezte ki. A minisztertanács egyben elhatározta, hogy az akció nyersanyaggal való ellátását, tekintettel arra, hogy az akció elsősorban köztisztviselőket lát el, nagy részben az állam biztosítsa a közélelmezési miniszter utján. Schnetzer tábornok a köztisztviselők étkeztetéséről a következő nyilatkozatot tette az Uj Buda pest számára: — Novemberben indult meg az étkeztetés, és azóta, az étkezők számának örvendetes gyarapodásáról tehetek jelentést. Novemberben még csak 3442 embernek adtunk ebédet, ez a szám december 1-ére 4224-re szökött fel, december 15-én 5846, január 1-én 7884 volt az étkezők száma. Január 15-én már 8100 ebédet osztottunk ki naponkint, február 1-jével pedig átléptük a 10.000-et. A 10.000 étkező közül több, mint 7000 köztisztviselő, a Közérdekű tehát teljes mértékben ragaszkodik altruisztikus jellegéhez és elsősorban a leromlott magyar középosztály életének elviselhetőbbé - tételén fáradozik. Jelenleg 28 helyen szol gáltat unk ki. ebédet. Mi látjuk el a Központi Járásbíróság, az Igazságügyminisztérium, a. Vallás- és Köz- oktatásügyi mmisztérium, a Főkapitányság, ■ az Országos Központi Hitelszövetkezet, a Városháza és a Verpeléti-üli tisztviselő-, étkézdéket — most folyik a Belügyminisztérium, a Honvédelmi minisztérium, a Pénzügyminisztérium ■ étkezdéinek és a- Hadik-la litany a tiszti étkezdéjének felállítása. Azt hiszem, hogy a-nyilvános éttermeinkben étkezőket is beleszámítva, májusra már több mint 25.000 embert leszünk képesek ebéddel ellátni. Ebédünk bőséges és tápláló. Adunk naponta és személyenkint 4 deci levest, 4 deci főzeléket és 20 deka tésztát 10 koronáért, ami a mai viszonyok között igazán nem pénz egy ebédért. A kötisztviselők ezt az ebédet olcsóbban, 9 korona 50 fillérért kapják. Egy auag hús étkezdéinkben 8 koronába, kerül, ami a 100 koronás húsár mellett szinte lehetetlenül csekély. A tábornok urnák nagy munkájában Horán- szky Dezső miniszteri tanácsos, az OKUL kiváló vezérigazgatója és Göre József, a Közérdekű agilis és fáradhatatlan vezérigazgatója a munkatársai. Az ő érdemük, hogy az óriási gépezet fennakadás nélkül működik, megelégedésére a köztisztviselők ezreinek, akik olcsó, Ízletes és tápláló ebédhez jutnak. A köztisztviselők között nagy örömet keltett Vájná, tanácsnoknak azon humánus intézkedése, hogy a községi kenyérgyár utján a tisztviselő-étkezőhelyeket bőven ellátja kenyérrel, úgy, hogy a tisztviselők egész-' esni ód jxrk - kény ér jég yék az étkező- helyeken beválthatják és igy nem kénytelenek a kenyérért ücsörögni. Az uj lóversenytér bérlete Mit vár a főváros a Lovaregylettől ? — Revideálni kell a b ook.mak.er-engedély eket! — A hármas albizottság megkezdi az egyezkedő tárgyalást Az uj versenypálya bérletének a Magyar Lovaregylettel való letárgyalására a pénzügyi bizottság szombati ülésén külön albizottságot küldött ki. Ez az alkalom az első, de az egyetlen is, amikor a keresztény politikának egyik legerősebb bástyája, a főváros közgyűlése lefektetheti alapját annak a szoros köteléknek, amellyel a Magyar Lovaregylettel összehang- zóan Budapest erkölcsi fenhalósága elé viszi a versenyüzemet, beigazolván ezzel, hogy ennek az idegenforgalmi, kereskedelmi és főleg gazdasági tényezőnek értékét a. legmesszebbmenően megbecsüli. A bérleti szerződés tárgyalásánál a fővárosnak is vannak, mint az a pénzügyi bizottság ülésén beigazolódott, jogosult és indokolt kívánságai a Lovaregylettel szemben. Ezek a kívánságok korántsem akarják megsérteni a Lovaregylet autonom jogkörét, de nem mellőzhetők akkor, amidőn az nj többség célul tűzte ki maga elé, hogy a nemzeti és faj- védelmi szempontokat érvényesíti minden olyan vonatkozásban, amely előnyöket akar a fővárostól kicsikarni. Az uj versenypálya tagadhatatlanul nélkülözhetetlen tényezője a fővárosnak, s a keresztény irányzat exponensei nem is zárkóznak el az elöl, hogy messzemenő áldozatok árán is helyreüssék azt a csorbát, amit a kommün a városligeti pálya elpusztításával a főváros világvárosi jellegén ütött. De amikor olyan horribilis áldozatokról van szó, amiket az uj pálya, vízvezetéki berendezése, villamos hálózattal való ellátása követel s ellen értékképen a bérösszeg jóformán nem több annál az egy aranynál, amit a városligeti pályáért évtizedeken át fizetett, a főváros joggal elvárhatja a Lovaregylettől, hogy legalább a közgyűlés keresztény többségének erkölcsi szempont jail figyelembe vegye. • Ezek a szempontok megkövetelik, hogy a Lovaregylet üzeméből küszöbölje ki azokat az elemeket, amelyek már régesrégen kizárandók lettek volna onnan. A bookríiaker-gárdának megbízhatatlan elemei, A hőnyi és társai, pillanatnyi előnyökért megtagadták magyarságukat s mialatt az ország egész társadalma nyögött a kominün alatt, ők Bécsben honossági bizonylat alapján élvezték az tizem anyagi elő-
